TIGRIS

Rendhagyó összefoglaló remete létem idei non-aktív történéseiről:

Január: szürke, sötét, brazil fiú,megismerés,édes,illatos,szépséges,Chopin,sírás,búcsú

Február: elfeledett,vegetáció, busz,utazások a semmibe, munka,Warum barátom,ki drága,bor

Március: lassú kikelet, minden,mi török: nyelv, emberek,hozzáállás,történelem,építészet,konyha; Japán,cunami,fizetésemelés

Április: ébredő természet, munka

Május: Kaan, a neten megismert, macedón török,s hamis,de annál bájosabb gitárjátéka,rajz, iszlám, városi éji séta a semmibe, harminchétéves szerető, kristálypohárban bodzalé a híd alatt, hajnali ködben fürdő város,zöldellő rétek a párában

Június: vérvörös eper, török konyha, Chopin

Július: esős, tökfőzelék, nyári depresszió, Oscar Wilde:Dorian Gray, őszibarack szedés az esőben

Augusztus: Warum,s egy csodás,fényes boros délután,mely ölelés nélkül ért véget,nyár végi tikkadt forróság

Szeptember: felszállás a depresszió hullámvasútjára, céltalanság, várakozás, busz, munka

Október: hullámvasút, egyre mélyebben, Xanax-ra bor, önpusztítás, TV, depresszív zenék, öregedés

November: családi perpatvar, halálgondolatok, sok Xanax, esténként bor, pálinka + Xanax, kezdődő tervek

December: Karácsony,te csorba,majd mégis szép, pénztelenség, leszállás a hullámvasútról, tervek felépítése, útban a megvalósulás felé; francia újhullám > vigyázat '80'as évek,és szintipop!,Xavier Dolan (és) filmjei

Isten áldjon kedves Olvasó! Boldog Újévet kívánok!

Xavier Dolan filmje/A film by Xavier Dolan->

Ő Xavier Dolan

Idén karácsony előtt lelohadt bennem a várakozás,s valahogy szeretnék ezen a három napon minél hamarabb túllenni. Az ünnep sebeket tép fel, összehozza az éves szintre csökkent nagycsaládi találkozókat. Bájvigyor, álca, van-e barátnő?Hol,mit ,mennyiért dolgozol? Kötelező rítusok, amely ilyen beteg lelkű embernek,mint nekem kész tortúra. (0 perc 40 másodperctől aktuális!)
Pedig régen ez nem így volt, nagyon nem. Holnap nekiugrok mézeskalácsot sütni, talán megjön az ünnepi lelkület aranyszárnyakon,bekopogtat, és a szívemre csücsül... (Csöpp-csöpp.)
S ott vannak a barátaim, akik valóban barátok. Négy van belőlük, több nem is kell,mert ők négyen egyediek és egyéniségek,minden bajukkal, önzőségükkel, dilijükkel,s négy egyéniség épp elég. Én még a dilijüket is szeretem, no igen talán ez a valódi barátság. Persze a kapcsolatok ápolásához személyes találkozók is kellenek, a nagy utazásokhoz pedig nem kevés pénz. Az nekem nincs. Ma döbbentem rá, hogy az annyi mégsem annyi,mint amennyinek kellene lennie, főleg így karácsony előtt,amikor ajándékra is szán az ember egy keveset. Félek, jövőre látjuk csak egymást személyesen, bármennyire is ígérgetem már több hete a pesti utat...
S a tervek. Mi jön karácsony után?... A konkrét előretekintés!... Először is teljes orvosi kivizsgálás,mert nem érzem jól magam. Miután ez megtörtént, és kiderült, hogy nem vagyok rákos, ideje azoktól megszabadulnom,akik számító módon csak kihasználnak, és a véremet szívják. Ezek az energiavámpírok szükségtelenek számomra. Ez az első két terv 2012-ben. A többi is megvan már, de azok megvalósítása a legnehezebb.

Nem hiába vet számot az ember magával, egy bizonyos életkorban. Először talán 25 körül döbben rá,hogy már nem csak jelene, hanem múltja is van, majd 30 körül picit kétségbeesik, hogy mennyi mindent megélt már, és mennyi minden várhat még rá,ha jól gazdálkodik az idejével. Aztán jönnek a hullámvölgyek,s nem tudja kezelni a butaságait, gyengeségeit, azzal van elfoglalva, hogy mit mond a világ,minek kell megfelelnie, mire mennyi ideje van,s a fontos dolgokra, amelyek az életet széppé teszik,elmaradnak,kimaradnak, elmúlnak. Most mégis, előretekintek ...

Fotó: s.k

Ránk fér. Rám. Rád. A megnyugvás. Ugyanis közeleg a karácsony. Nem, nem a vadkapitalista konzumünnepre gondoltam, annak minden gyomorforgató giccsével,hanem a belső karácsonyokra. Arra, amikor besötétedik, s a zúzmara megfagy a diófaágon, rászitál a hó. Elül a zaj is a tejfehér ködben,s nincsen más csak Te, s egy belső hang, amely levedli a múlt hibáit, próbál jobb lenni, általad, ha vagy... Te Isten. Valahol.

Dr. Dániel Péter,az új,Gyurcsány Ferenc által létrehozott Demokratikus Koalíció újdonsült tagja.

A hír: "Dániel Péter a Facebookon korábban azt írta Wittner Máriáról, hogy a képviselő "primitív, köztörvényes, randalírozó és lincselő prosti" és más súlyosan sértő megjegyzéssel illette a politikust, 1956-os halálraítéltet. A bejegyzést elítélte a Fidesz, Wittner Mária pedig közölte, személyiségi jogi pert indít és az ügyvédi kamara etikai bizottságához fordul Dániel Péter ügyvéd facebookos írása miatt." (hvg.hu)

Wittner Mária '56-os cselekedetei miatt 1970-ig ült börtönben, először mint halálraítélt. Dániel Péter fél perc alatt, kényelmes székéből,tele bendővel írta meg fészbúk bejegyzését...

*
Kádár János,aki már a Rákosi érában is belügyminiszter volt 1948-tól,nem különben az ÁVH-t intézményesítő nemzetnyomorító (pár évvel később persze őt is lecsukatta Rákosi egy darabig!) használt 1956 után hasonló szavakat,mikor '56-ot saját hatalmának legitimálása érdekében ellenforradalomnak bélyegezte. Ő,és pártja, az MSZMP frazeológiájában aki '56-os az köztörvényes bűnöző,lumpen elem,akit ki kell iktatni: akasztani,lecsukatni. Dániel Péter,nem tudom,tudja-e ezt?!Ezt a tényt ugyanis már általános iskola nyolcadik osztályában megtanulták a gyerekek 1990 után.
Az első dolog,ami megfordult a fejemben e kijelentés kapcsán, hogy miért,milyen okból tette ? A másik egy költői kérdés: Miért kell 1956 eseményeit 2011-ben befeketíteni,és bűnügynek minősíteni, s ezáltal a hősök emlékét bemocskolni,? Mindezt következmények nélkül! Mert Dániel Péter eme kijelentése biztosan következmények nélkül marad.
Az első kérdésre lehetséges válaszok: Érdekből tette a kijelentést,talán pénzt kap érte, netán jelen ellenzéki presztízsét kívánja növelni. Második lehetséges válsz: Szimplán hülye.
A második kérdésre lehetséges válaszok: Azért kell manapság '56-ot aláásni, az akkor történteket elferdíteni, hogy meghamisítsák a történelmet azok szellemi utódjai,akik ma, szerencsés módon ellenzékben vannak.

Vajon ma mit mondana egy 1956 október 25-én délelőtt 10 óra 11 perckor a Parlament előtt karhatlami sortűz áldozata, ha fehér arccal előlépne 2011-be,és szemébe vágnák, hogy bűnöző? Én nem tudnám neki megmagyarázni...

Igényes, homofób érzéseket feldúló, bulvár rovatunk következik:


Eric Saade

Bájos,és megmosolyogtató,ahogy a fél világ azt találgatja, hogy az idei Eurovízió harmadik helyezettje,Eric Saade meleg-e vagy sem? A melegtársadalom szerint persze meleg, a rajongó tini fruskák szerint egyáltalán nem,mert egyenként beléjük szerelmes Eric. Ami engem illet a kérdés kapcsán: éjszakák óta nem alszom, a hajam is kihullott, és az Ericnek szánt, feladatlan, széttépett szerelmeslevelekben lépdelek...

Eric Saade, svéd anyától, libanoni apától származó,pofátlanul helyes svéd színekben éneklő "poptarisznya" köszöni szépen jól van. Tulajdonképpen bejegyzést sem érdemelne,mert nem vagyok rajongója egy, tizenéves lányok szívét összetörő, semmit mondó szöveget hablatyoló 21 éves gyerkőcnek,de...
Az utóbbi napokban utána olvasgattam, hogy honnan is jött Eric. Nos, kiderült,hogy nem is az az üresfejű szépfiú,hanem megvan a magához való esze,13-15 évesen már dalokat írt,s a tavalyi Eurovíziós harmadik helyezés után nagyon is felkapták. Remekül táncol,s kiválóan érzi magát a színpadon, quasi imádja azt,amit csinál,s úgy tűnik jól meg is él belőle. Respect!
Ezek a dalok olyanok,hogy pár napig,esetleg néhány hétig felvidítják az embert, az egyszerű, érzelmes interpretáció miatt agyonhallgatja őket, aztán mennek a kukába,s általában a hirtelen felkapott sztárocskák élete is így alakul, elnyeli őket a popipar.

Az Ericnek vagy Eric által írt dalok nem is szólhatnának másról,mint a szerelem különböző argumentációiról: "beléd estem", " elhagylak, de te még szeretsz", "örökké tartó szerelem", "add ide a szíved"... stb.
A "tizenöt éves csajtömeg visít a színpad előtt" imidzs,s ezáltal a "vedd meg a lemezem, s nem lesznek gondok" remekül működik.
Valóban ő írja-e a dalait? Mit eszik reggelire? Miben alszik? Van barátnője? Meleg-e,vagy sem? Hányadik hajszála görbült meg,mielőtt 3 hónapja és két napja fodrászhoz ment? Oh, ezek olyan kérdések,melyek nem maradhatnak válasz nélkül a világ ifjúsága előtt,kérem!

A mély, komoly, és összetett kifejezésmód nem a pop műfajhoz tartozik,tehát ilyet ne várjunk. Az alábbi dalt hallgatva egyszerűen élvezzük,hogy megint 18 évesek vagyunk,s még bizakodóan szerelmesek, gondtalanok, ami manapság,és a jövőben már nem adatik meg.


Eric Saade feat. J-Son - Hearts In The Air

(Forrás: Zalai Hírlap,2011.10.22. szombat)

"Lectori salutem!*
"Ám az ember igazán csak álmában szabad, így volt ez mindig,s örökké így marad."
(J. Keating- D.P.S.)



Sokat írtam régen,mint egy megszállott. Prózában, lírában,szabad verseket farigcsáltam vagy éppen teljesen hétköznapi dolgokról- feleslegesen,magamnak. Éveken át... ugye,micsoda baromság?!
Szerényen kijelentem azonban, hogy kétség nem férhat ahhoz,hogy ötven év múlva mint József Attilát fognak tanítani az oskolákban,és az életrajzomat is betéve kell,hogy fújják a diákok. Szegények délutánokat fognak tankönyveik mellett roskadva discendálni,s másnap nem tudják majd,hogy 1980-ban vagy 1990-ben születtem...
Persze, az,hogy homosexualis vónék,nem fogják irodalmi műelemzéseikbe beleszőni,pusztán mint az alkotó érzékeny és korszakalkotó stílusának tudják majd be a versekből, írásokból áradó kétértelműséget,s kínosan hallgatnak róla.
Emígyen szól majd a tanár a pulpitusról:
Miután elvégezte volna az egyetemet híres költőnk, nehezen találta meg saját hangját, ezért üzletköztéssel is foglalkozott, majd operátor lett. Harmincéves korára csak arra sikerült eme csak később felfedezett, ám kétségkívül korszakstílust teremtő úriembernek ráeszmélnie, hogy az élete fele, papíron legalábis elsuhant. Nem fogják Mr. Költőt szánalmasnak tartani, hiszen az új korszakstílust megalkotók általában mély, lélekből jövő tiszteletnek örvendtek,s fognak majdan örvendeni.
Korai zsengéi például a XXI. század elejének atomizálódó, s kapcsolatait elvesztő emberiségről szólnak. E stílus méltán tekinthető József Attila XX. századi "elidegenedés művészetének" jöbőbéli interpretációjának.
S, nézzék, kérem,még újságíró is volt,mint oly annyian már a XX. században is, akik költőnek tartották magukat. A történet persze similis a XX.századi újságírói sorsokkal. Kevés fizetség, és későbbi elbocsájtás.

Válogassunk hát korszakalkotó költőnk gondolataiból:
Az emberi önsajnálatról:
"S hogy az Ember önmagát pusztítja el:igaz,mert az önmaga által kreált bálványok s hazugságok emésztik fel."
(2003.júl.22.)
Az örök női szépségről:
"Este átmentem a lánykoleszba az októberi szürkületben.Panni,aki mellesleg már tanít,spenótot főzött,és mellei olyféle természeteséggel himbálóztak, hogyha van örök női melltánc, akkor az övé listás első."
(2003. okt. 5.)
A Plátói szerelem a valóban:
"...este itthom bambán, egyedül, de nem szomorúan. Kinyitom a könyvet,s Te a lap szélén üldögélsz fekete szépségedben, kabar mivoltodban,s neved históriát ír viccesen."
"Képtelennek tűnő dolog történt ma. Az,akinek nevét csak superlativusokban lehet kiejteni,akit ha meglátok, akaratlanul elpirulok, zavarbajövök, s szívem vegetatíve' vad kalimpálásba kezd, ez,ki Titok,a legnagyobb, szívem titka, de ő nem tudja ezt,de legjobb barátjának nevez...nos a buli közepén megáll velem szemben,bennem alkoholos mámor,de még tisztán látok,érzek,érzékelek: Mélyen szemembe néz, s végigsimítja jobb kezével egyik arcfelem, majd csibész mód' mosolyog, és invitál egy szál cigarettára. Megigézve követtem..."
(2002. máj.)
Testiség: "Tested titokzatossága nagyobb,mint az élet titka. Tested mivolta, alakja az egyedi és meg nem szerkeszthető forma.Forma,mi meg nem szerkeszthető. Odi et amo te,qui sol et nox es in nihil.Nihil,quod nascetur ex corde. Corde negra*."
---
*Gyűlöllek és szeretlek,téged,ki Nap és éj a semmiben. Semmi, aki szívből született. Fekete szívből.
(2002. szept 28.)
Az első csók után a la profane:
"Nem aludtam egész éjszaka. A xx számú szobában vagyok, a szobatársam alszik. Új élet kezdődött."
(2002. okt.5.)
Karácsony 2002:
"Csokoládé,füge,mézes-boros gyümölcstea,gyenge "nemtomhonnanjöttnátha", -6°C,a Kossuth Rádióban kórusmű recsegve szól a '93-mas óriásrádióból.Jégre fagyott zúzmara az ágakon künn, fátyolos sötétség az alvó fák közt. Szétnyitott Magyar Nemzet 11. oldal,karácsonyi szám. Megállott az idő."




* Üdvözlet az olvasónak! (lat.)

... volt.

+ (alprazolam)2X + C2H5OH >> Totál flash.

Másrészt azért a hajnal 5 órai indulás előtt bevett 1000 mg C-vitamin+ alprazolam páros üt, ugyanis: mozgáskoordinációs zavarokat okoz, és alváskényszert idéz elő a monitor előtt. 10 percet alhattam a munkahelyen, hátradőlve reggel 8 körül, saját hortyantásomra ébredtem, még jó,hogy totál egyedül voltam... Körbenéztem,és feltört belőlem a vulgármonológ:
Mi a f@szt keresek én itt?!

P.s: Az egyik munkatársam főzi a világ legjobb feketéjét, feketén, 50 forintért.

Szeretem ezt a dalt...

A legjobb,hogy mi nem játszuk meg magunkat a másik előtt... Olyanok vagyunk,s úgy viselkedünk a másikkal,mintha ezeregy éve ismernénk egymást, ami számtanilag ugyan igaz is lehetne,de a gyakorlatban kevésbé. Jön,nem csinál felhajtást, ha kell mosolyog, ha kell beszél az álmairól, s szereti a bort. Jajj,de jó,hogy szereti!Én is szeretem. S én is mosolygok, és beszélek az álmaimról, és megiszom a részem... Aztán kimondunk egy csomó mindent,ami ...

S mielőtt jó erősen megölelhettem volna a pályaudvaron,akkor elviszi a busz.
A "Főnök" meg csak mosolyog,s kever még egy fröccsöt.

Lelkem az ördög oltárára helyeztem. A kéjes,negédes, ám bűzös romlás, s végül a halál vár.
Maga a céltalanság szült,s most évtizedek múltán, mint fekete lyuk beszippant. Visszatérek. Dolgom e földön nincs. Égtem eleget, mert tudtam,hogy egy perc az élet,egy pillanat csupán, de semmit nem adott, elégett köröttem minden, felperzseltem a világot, a szívem megállt, a vérem bűzlik. Sejtjeim képlékenyen,s rendellenesen, fájóan dagadnak a hiábavalóságnak. A jövő eljött, itt van, én pedig az álarc mögött rothadtam. Eddig.

Ordibálnak,szitkozódnak,ordibálunk,szitkozódunk. Tyuhéjj! 2004-ben én is velük mentem. Filmet néztünk, meg mertünk mutatkozni, 2005-ben 20 centiről farkasszemet néztem az ifis MDF-s sráccal,miközben "Szodoma-Gomorrára" apelláló transzparenst tartott maga elé. Üvegnek nézett,pedig a szemeibe bámultam. Teljesen mindegy ki vagy,mi vagy, ha "olyan" vagy, akkor mész a levesbe... S mára már nem érdekel ...


A nap képe a 2011-es Budapest Pride-ról. (Forrás/Fotó: index.hu;Szémann Tamás)

A mai "mezei" tökfőzelék mellé megkívántam egy kis keleti csemegét,amely mint tudjuk általában kicsi,és nagyon édes. Uccu, a főzelék elkészítése után neki is álltam,hogy kipróbáljam az ún Şam Tatlısı-t, hazai nevén "damaszkuszi édességet".

Nagy segítségemre volt ebben Tarik Demirkan kultúrblogja,ahol számos török étel receptje található.
Természetesen első próbálkozásom ahhoz volt hasonlítható,mint,amikor az eszkimó először készít trópusi salátát, egy szóval csapnivaló. A finom állagú vajas tészta összegyúrása még sikerült is,ám úgy tűnik,hogy a két réteg tészta közé túl sok darált diót tettem, így szépen elvált egymástól a két tésztaréteg,a kihulló puha dió pedig összeégett a sütőben. A citromos cukorszirupot nem rontottamel,naná hisz nem is lehet. S meg kell mondjam,még így hogy nem is sikerült túl jól a tészta,a citromos szirupot ráöntve,majd megkóstolva összefutott a nyál a számban. Mennyei lehet ez,ha jól sikerül,hiszen már így is csudafinom! Dió,citrom,vajas tészta egyveleg ...
A végeredmény ehető volt ugyan,de semmiképpen sem tálaltam volna. A napraforgó olaj mellékíze pedig azt mondatja velem,hogy számos török étel esetében el lehet felejteni,jöhet helyette az olívaolaj,amelyet a török konyha alapvetően használ. További tanácsok magamnak:Margarin helyett inkább sima vaj kerüljön legközelebb a tésztába,s ha lehet búzadara,és joghurt se hiányozzék.

Számos receptet olvastam e sütiről Tarik blogján kívül,amely elárulja,hogy az "Ahány ház,annyi szokás" a török konyhára is igaz. Ez az első sütés tanulópénznek jó volt,ám a végeredmény fotóját nem teszem közzé,azzal még várok. Akinek kedve van,próbálja ki!
A fotón (nem a saját készítésű) Şam Tatlısı látható

Kert: Végre itt a kora nyár! A falu vége ilyenkor zsongó, illatos, éjjel békák kuruttyolásától,és tücskök zenéjétől hangos. Szeretem ezt a nyugalmat.
Lassan beérik a friss, kövér eper, és a vitamindús fejessalátát már habzsolni lehet. (Néha kecske módjára rávetem magam.) Vitaminbombák. A cseresznye és meggyfa, a málnabokor, a ribizli, apró, még éretlen, zöld gyümölcsöktől terhes,de édes teher lesz ez pár hét múlva,alig várom,hogy felüljek az egyik ágra,és teletömjem magam,mint 10 éves gyerekként.
Míg korábban nyűg volt ez az édeni Paradicsom,amely tőlem harminc lépésre zöldell, mára már a nyugalom,és könnyű munka színterévé vált. Szeretek mezítláb a forró,puha,talpamat maszírozó földben kapálni,locsolni, szedni, vetni. Ilyenkor teljesen feltöltődöm a friss levegővel, a madarak csicsergésével.
*
Munka: Az hiszem kihoztam a maximumot magamból, már ami a számítóságot, és a nyalizást illeti,ennek lett is eredménye,meg nem is. Mindenesetre nem vettek palira,és komolyan gondolták,hogy tovább szeretnék jutni,s a cégnél képzelem el a következő pár évet. Egy kis büszkeség tölt el,de továbbra sincs megállás. Amit csinálok, tetszik,de tudom,hogy több van bennem, s az írást,amit pár éve oly nagyon szerettem, ma már nem tudom folytatni. Talán elvégzek egy szakácstanfolyamot, elmenekülök külfüldre, de a mai trenddel épp fordítva, én keletre mennék.
*
Menekülés:... azaz internetes ismerkedés,barátkozás. Szeretem a törököket,na. Ez nem titok. Kedvesebbek,figyelmesebbek,mint a Nyugat embere. Ez nem előítélet, ez tény,mert már egy éve barátkozom velük. Például ha megtetszik egy előadótól egy dal, szó nélkül ajánlanak másik ötöt mellé, s linkelnek. Egyszerűen haláli. A mindennapjaikat pedig szinte észrevétlenül,de kitapinthatóan átszövi az elmúlt évszázadok hangulata, lett légyen szó egy dallamról, ételről, vagy a nyelvükről. Keleten persze a sok mézédes álom mellett sajnos szegénység, társadalmi problémák is vannak, a kurd kérdésről már nem is beszélve, egyszó mint száz az élet ott sem egyszerű,sőt!

Török pop TOP 3 a hétre, szubjektíve:
1.Gökhan Tepe - Kırmızı Halı
Nagyon menő az R'N'B stílus mostanság, hát a törökök sem akarak lemaradni e téren. Ritkán hallgatok divatos muzsikát,de ez a pattogós, helyi hangszerekkel, dobokkal telepakolt dal,amely a "vörös szőnyegről" szól, ... nálam viszi a pálmát. Egyébként nekem úgy tűnik,hogy törökben majd' minden magát helyesnek mondó, zenélni vagy tudó,vagy nem tudó pacák csinál legalább egy lemezt,mire 30 éves lesz.
2. Sami:Seve,seve,seve nereye kadar ...
A korábbi Sefarad együttesben muzsikáló Sami művésznevet viselő, egyre kövérebb pali mellesleg spanyol származású zsidó. Balkáni zenei alapokra játszik török beütésű, görög dallamokat... Talán ez el is mondja,milyen a végeredmény,amely 0' 30"-tól pörög fel...
Pohártörős partik kihagyhatatlan muzsikája lehetne.
3. Candan Erçetin:Elbette
A végére egy lassú, gondolkodós az emberi kapcsolatokról, szerelemről, elmúlásról. Kellemes, lüktető, ám melankolikus dal, egy gyönyörű hanggal,'Dzsándán Ercsetin-től'.

Íme egy fiatalember a huszonegyedik században, gitárral a kezében, aki saját; ismétlem, SAJÁT gondolatait adja elő.


Paradise Oskar (Forrás: escchat.com)

Napjaink zenei világának devalválódása közepette ez, a klasszikus gitáron játszó srác egy igazi tálentom. Persze sok, korabeli gitáros fiú szeretne elindulni azon az úton,melyen Oskar barátunk,de nekik nem volt akkora szerencséjük.
Ez a dalosmadár, polgári nevén Axel Ehnström, művész nevén Paradise Oskar, az idei dalfesztivál finn döntőse lett, majd távoli nyelvrokonságunk ellenére, hozzánk közeli, eggyel feletti (21. helyen) végzett, stílszerűen korához, hiszen éppen 21 éves.

Romlatlan lélekkel, új álmokkal, célokkal, s világmegváltással csöppent bele ebbe a csúnya, büzős világba. Első dalának egyikében egy kisfiú, Péter szemével veszi,vetteti észre, hogy a Föld veszélyben van,s nem elég csak beszélni a problémákról, hanem tenni is kell a megmentéséért. Persze a dal végére az előadó ironikusan maga is rájön,hogy ő is csak beszél... "Da da dam..." - hangzik a refrén.

Axel, megjelent első lemezén különféle témákról énekel: édesanyjáról,arról, hogy számára minden nap vasárnap van, nincs állása, s azt csinál,ami igazán érdekli: egy gitárral a kezében, énekel...
Egyszerű, hétköznapi dolgok megzenésítése, egy mai húszéves, zenei tanulmányokat folytató srác szemével. Engem a körülbelül tíz éve idehaza felbukkanó Sólyom és a Melankolikusok bandájának stílusára emlékeztet. Lírai versek, gitáron előadva. Ők is őszről, hóról, szerelemről, padról ülésről énekeltek pár gitár pengetése közepette,tele érzésekkel. Gyors, költői kérdés:Miért nem futottak be?! ( A mai napig nem tudom,hogy anno hogyan került a magyar banda demo cd-je a kolis asztalomra,de gyorsan lemásoltam kazettára, s rongyosra hallgattam.)
Vissza Oskar-hoz: Kétségkívül van benne valami a hatvanas évek végének hippizmusából is, már ami a natúr gitárszólót illeti. Mindemellett számomra e dalok egyszerűségüknél,és őszinteségüknél fogva válnak szívhez szólóvá. Megszerettem őket, s bevallom ezt a fiút is. Biztosan kérnék tőle autogrammot, s vinnék neki csokit,miután kiderült egy interjújából, hogy szereti, folyékonyan is.

"Rossz voltam,s te azt mondtad,jó vagyok.
Csúf,de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig,amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan."
(Pilinszky)[/I][/SIZE]

1. A két tizenéves suhanc tisztelettudóan megállt a busz ajtajában,s előre engedte a nyugdíjasklubot. Bízom benne, hogy nem az öregek nagy létszáma, s az ebből adódó feszültség,hanem az illemtudás okán.

2. A lyukas mackós, "szőlőhegyrű' bort viszek stílusú, csíkosan színes vászonszatyrot" a kezében tartó, sötétbőrű alacsony, zömök 58 éves australopithecus egyetlen ismérve a karján lévő betűkből álló, mára már elmosódott,ám jól kivehető írás: "Világcsavargó vagyok".
Felfedezésem után buszra szállt.

3. A mellette ülő csípőbajokkal, s ezáltal meglehetősen nehézkesen mozgó,bottal járó negyvenéves forma, koszos, szakállas emberforma közli a mellette megálló hosszú, fekete hajú manöken alkatú hölggyel, hogy ő bizony csakis azért megy be a városba, mert lakásában egyedül érzi magát.
A hölgy erre: - "Van lakása?" (Én: O,my God!)
Az emberforma nem a kérdésre válaszolva: - "Múltkor már majdnem öngyilkos is lettem."
Én magamba mormolva, megszánva az emberformát: "Így múlik el a világ dicsősége."

4. Volt munkatársnőm leszólít az utcán, mellette 2-3 éves forma srác szaladgál.
"De aranyos, a tied!?"-kérdem.
"Igen,Lacika"- mondja a lány nagy mosollyal,anyai boldogsággal.
Én magamban: - "Na, ez sem tesz jót az egómnak,így kevéssel harminc felett."
A kissrác rámnéz nyolcvan centi magasból,és macsót megszégyenítő mód' maga elé köp.Pöh!
(Anyuka elpirulva: "Jajj,mindig ezt csinálja!"

5. Két húszév körüli "plázamodell" csaj leül a közelembe a távolsági járaton. Az egyik karján egy pincsikutya liheg a melegben, elkeseredett szemekkel. Az egyik plázalány dallamosan megszólítja a zsebállatkát:- "Na,mit szeret a Cuncika?"
Ijedt és kérdő tekintettel a lányra nézek, ő a kutyára mutat,és "barátkokköztösen" mosolyog. Szerencsém, hogy nincs közöm a "cuncikádhoz"-konstatálom magamban.
A busz nehezen indul el, a HVG kiesik a kezemből.

6. Hajnali négykor visít a vekker. Engem a hideg ráz,nem kívülről, hanem zsigereimben. Testemben "titkos féreg foga rág.." Kibotorkálok a fürdőszobai tükör elé,arcomon neonfény, és megszokott automatizmus: "Már megint?Minek?Kinek?Miért csinálom én ezt?" -kérdem a tükörből visszanéző rémalaktól. Aztán hideg vizes eszmélés, csendes szitkozódások,és egy kanálka kristálycukor. Igen, csak egy kanálka az édesből,s a cukor tíz perc múlva máris az agyban van. Erő, vércukorszint emelés,indulás... A faluvégi utca szakadt, poros, áll az ég,áll a lég,csak a madár csicsereg. Benne van élet, bennem nincs. A lábaim nem engedelmeskednek még e korai órán, esetlen vagyok,s hajlott,karomat összefonom a meredek lejtőn suhanok,még sötét van. Szellem vagyok. Hétköznap. Egy hétköznapi szellem.
Kinek,minek csinálom? Magamnak kevés, másnak nem jelent semmit, a világnak sem.
Az önbecsülés harca, s alulmaradása ez, majd felülkerekedik a cinizmus,és felkerül a maszk.
Valaki hazafele a hátam mögött hangosan rám köszön az ablakból... Hallom a nevem, de vissza se nézek. Ki ez? Mi akar? Ne legyen velem kedves, hisz nem ismerem. Legszívesebben megölném. Háborítatlan akarok lenni, s megközelíthetetlen. Lépteim gyorsulnak. Remélem senkivel sem találkozom a hazaúton, mert egyedül akarok lenni. Az utca szinte megmozdul,s lök előre: Siess!Siess haza! Csend és nyugalom vár,nem zavar senki. Csak én vagyok, még ...

Hush darling, don't you cry
Hush darling, don't you cry
Cause they're never gonna reach you, never gonna reach you

Hush darling, don't you cry
Hush darling, don't you cry
Cause they're never gonna reach you, never gonna reach you

In the morning I come down
In the morning I break down
But you're never gonna get away
Gonna get away

I know I'm running baby
but I need you now
Said I know we're going crazy
but I need you now
I need you now
To fight somehow

I know we're running baby
but I need you now
I know we're going crazy
but I need you now
I need you now
To fight somehow

There's a beauty in the waking night
There's a memory waking up
But it's never gonna reach you
never gonna reach you

In the morning I come down
In the morning I break down
But you're never gonna get away
Gonna get away

Hand touches your body now
Lips touch as you're falling down
Run for the last train
One of them will get you home

I know we're going crazy,
but I need you now
I know we're running baby
but I need you now
Need you now
To fight somehow

I know we're going crazy
but I need you now
I know we're running baby
but I need you now
I need you now
To fight somehow

But I need you now
But I need you now
Tonight
Tonight

Történe, hogy megkedveltem a török nyelvet. Rég, nagyon rég, lassan egy éve. Izgalmas, olyan mint a szájban olvadó, édes,ízletes csokoládé. Minden betűje méz, s ha meghallom, fura érzések kavarogak bennem. Hogy dalnak beillik-e nyelv? Ki ki döntse el maga. Szubjektív, az utóbbi hetekben sokat hallgatott három dal következik a "gaz pogányoktól".

1. Fatih Reyhan: Yar Seni Sevduğumi
Látszólag egyszerű dallamvilágú népdal feldolgozása, Törökország északkeleti csücskéből, Rize tartományból. Itt magasak a hegyek, és a zöld hegyoldalakban kis eldugott mecsetek bújnak meg a gyorsfolyású patakok mellett. E tartományban találhatóak Törökország legnagyobb teaültetvényei is.
A dal az "én szeretlek,de te nem" problémáját meséli el, ősi, helybéli dudán (nem,nem csak skót,hanem török duda is van ám!), némi dobos aláfestéssel, és egy helyi parasztsrác gitáros kíséretén, hangján, lírai hangulatban, meglehetősen erős helyi akcentussal. Imádom a dallamhajlításokat!
2. Sefarad: Galata Lordu
= Az isztambuli Galata lordjai. Egy vidám, élettel teli pop-folk csapat, mellesleg félig zsidók. Még jobban mellesleg: balkáni alapokon zenélnek. Van itt kavarodás, a végeredmény pedig lüktet. Reggeli kávé mellé ébresztőnek kiváló e dal. Az énekes srác ugyan úgy mozog,mint egy vemhes víziló,de tehetségéért elnézzük neki ezt a merész, és szemet próbáló mutatványt!
3. Mercan Dede: Nerdesin
Merdzsán Dede a mai török elektro és chill out meditációs nagymestere. Remekül bánik az ősi török dallamokkal és a számítógéppel. A végeredmény ... (Nerdesin= Hol vagy?)

Mai ajánlatunk zenei befolyásoltságra (klikk!)
A korábbi szedett-vedett bejegyzést a tegnapi találkozóról töröltem. Rájöttem,hogy nem elég tartalmas, és méltó az alkalom nagyszerűségéhez. Most,hogy P., blognevén "Warum" elárulta blogcímét,és sikerült őt végigolvasnom, előjöttek az utóbbi hét év közös emlékei. Igen, bíza közel hét éve már,hogy először találkoztunk Budapesten. Szubjektív, érzelmektől sem mentes élménybeszámoló következik:

2004 szeptemberében az utolsó éveimet tapostam az egyetemen,és Óbudán laktam egy albérletben. Természetesen ez idő tájt is a boldogságkeresést hajszoltam,társra akartam lelni. Ez az attrakció hála a fönt felhőn csücsülő Játékmesternek,nem sikerült.Mi lenne,ha egyszer valaki szimplán beadna az Öregnek két altatót, napi rendszerességgel?!

No de vissza kétezer-négybe! Akkoriban (is) elég gyakran randevúzgattam, ifjonti hévvel, teljes erőbedobással. Egy ilyen, szokványos randevún futottam össze P.vel. Egy még viszonylag nyáriasan langyos, szeptember eleji este volt, és a Margitszigeten csücsültünk kettecskén, beszélgetve, s a folyó felszíni csillámaiban gyönyörködtünk.
Jókat csókolóztunk, majd kora éjjel az Árpád-híd budai hídfője vettük az irányt. Célom nem volt P- vel. Csak mentünk,haladtunk az éjszakában,hazafele.Nem,nem akartam ágyba vinni. Céltudatosan biztosan nem, pusztán nem akartam elengedni,mert jól éreztem magam vele. Persze nem hiszem, hogy a másik zsánerei lettünk volna azon az éjjelen, és sokat egyikőnk sem beszélt, ám mégis jól megértettük egymást. Legalábbis magam így éreztem, s így érzem a mai napig. Még arra is emlékszem,hogy az albérlet felé tartva, amely jó fél-háromnegyed órányi járásra volt a Margitszigettől, az Árpád- hídfőhöz érvén eleredt a hűs, kora őszi záporeső, és az égi áldás elől, híd alatti betonhengerben húztuk meg magunkat,kissé elázva. Miután felértünk a lakásra, nagyon jól éreztük magunkat. Mai szemmel mindketten csak mosolygunk rajta. Talán másnap reggel még a buszmegállóba is elkísérhettelek, de erre már nem emlékszem biztosan. Az ősz folyamán találkozgattunk,s ha jól emlékszem még moziba is mentünk,igaz nem ketten,hanem harmadmagunkkal.
Egy jópofa, intellektuális, és velem sok mindenben azonos nézeteket valló melegszívű embert ismertem meg akkor P. személyében.
Akkor is és később is azt mondogattam neki,hogy nem tudok,nem tudtam neki sohasem hazudni. Egyszerűen nem ment, talán azért sem,mert ő mindig meghallgatott,és nem kellett neki semmiben sem falaznom. Talán ezért sem "húztam az agyát",mint azután sok-sok "áldozatomnak". Nyíltan,kerek perec, egy októberi délután közöltem vele az albérlet konyhájában,hogy részemről nem ő az,akit magam mellé hosszabb távon elképzeltem. S ő,ez a drága gyermek, pókerarccal hallgatott végig. Nem ugrott nekem, nem rendezett jelenetet. Csendes belenyugvással fogadta a szakítás tényét,mondhatnók úriember módjára viselkedett.
Aztán múltak a hónapok. Emlékszem 2004 novemberében már új srác után kajtattam,ám közben P.vel folyamatosan megmaradt a kapcsolatunk. Összebarátkozott egy kedves lány lakótársammal is. S most hogy írok,ömlenek az emlékek. Emlékszel még arra,hogy 2004 év végén a budaörsi postaelosztóban nyomtuk az ipart hárman? Én,Te, és R. Diákmunkában leveleket,csomagokat,miegymást válogattunk éjszaka. Ma is emlékszem az egyik késő esti indulásunkra. Közös busz vitt ki bennünket Budaörsre, amely a Keleti Pályaudvartól indult.
Majd jöttek az úgynevezett "Dido depress party-k". Mi neveztük így el a képzelt,közös Dido lemezhallgatásokat. Ha jól emlékszem élőben,közösen sosem hallgattunk (eddig) egy dalt sem az énekesnőtől. Persze ma már máshogy állunk a kis melankólikus Dido-hoz is,s talán kevesebb depressziós időszakot élünk meg.
A hónapok folyamán sok sms-t váltottunk egymással, s egy alkalommal amikor feljöttél az albérletbe, talán 2005 elején lehetett,elfogyasztottunk egy üveg bort ketten. Bensőséges, meghitt éjszaka volt. 2005 szeptemberében születésnapomra megírtad nekem Dido két albumát, és rezzenéstelen arccal nyújtottad át. Ha tudnád, milyen boldogan vettem át!! Persze bizonyára ez rajtam sem látszódott.

Aztán megint mentünk a saját kis dolgunk után, hetekig a másik felé sem néztünk, de mégsem epedtünk el a másik hiányától. Egy fura, de annál mélyebb barátság kezdete volt a következő időszak.
Én időközben hazaköltöztem,otthagytam Pestet. Dolgozni kezdtem itthon. Te ott, én itt. Pár száz kilométer választott el bennünket. Hetente,volt hogy csak pár havonta váltottunk üzenetet. Talán vártam is ezeket az üzeneteket, magyarán sosem volt teher,mindig örültem a jelentkezésednek.

Rájöttem, hogy, bár furán hangozhat, de mi céltalanságunkban lettünk a másik számára titokzatosak,s fontosak. Talán a másik szenvedése kicsit erőt adott,erőt ad a mai napig... No,meg a szarkazmus, meg az irónia.

Az őszödi ősz forradalmának ötvenedik évfordulóján nagyjából egy órás eltéréssel futottunk a rendőrkopók elől Pesten. Könnygázt nagyjából hasonló mértékben szívhattunk. Te sikeresen elfutottál, nekem másfél óra Deák téri "zárka" jutott ötvenedmagammal.

Elteltek az évek ...
Egy 2007 márciusi bejegyzésedben azt írtad,hogy akkor lejöttél a városba,hozzám. Erre a találkozásra konkrétan nem emlékszem,de bizonyára a jól megszokott kis pincevendéglőkben fogyasztottunk...
Talán 2006 vagy 2007 nyara lehetett,amikor meglátogattalak pesti lakásodon. Meleg, nyári idő volt. A város izzott a szmogtól,és az embereken alig volt ruha. Egy kis közértben vettél pár doboz sört,és felmentünk hozzád. Nevetgéltünk,dumáltunk,és legurítottunk 1-2 sört fejenként,majd este hazajöttem. Vajon miről beszélgethettünk? Emlékképek: Zsúfolt konyha, bicaj a nappaliban, magas emeleti lakás...
S eltelt újabb két év. Átalában a Duna-parti naplementékről írtál nekem sms-eket, de hányat! "Itt ülök egy doboz sörrel a kezemben,de jó lenne ha itt lennél..." típusúakat. Vagy éppen a borosüveg mellől hiányoztam. : D
Egyik, bizonyára nagyobb bicajtúrád alkalmával a hortobágyi kilenclyukú mellől írtál szintén naplementés sms-t.
Ha tudnád, mennyire ott lettem volna!
2009-ben megint lelátogattál a városba. Szó volt jóbarátokról, munkahelyről, bicajtúrákról. Mégsem láttalak boldognak,mintahogy a tegnap immáron harmadik, lassan hagyománnyá váló kétévente megrendezett közös találkozónkkon sem.
Közösen állapodtunk meg abban,hogy ezentúl többször fogjuk látni egymást. Ámen!

S akkor a tegnapról:
Délután négyre ért le P. barátunk a városba,s este hétig terveztünk. Látván,hogy egymás társaságában milyen gyorsan telik az idő,gyorsan fél kilenc lett elválásunk új időpontja. Nyolc körül pedig már a helyi szállodának telefonáltam,hogy mennyi a szállás,mert "itt rekedt" P. barátom,s kell egy hely. Közben jót ettünk,és este tízig fejenként lecsúszott vagy másfél liter olaszrizling, két decis kiszerelésben. időközben Cseh Tamás dalok,és Kárpátia ,s némi nyolcvanas évekbeli magyar rock szólt,amely tökéletesen illett a hangulathoz.

Közös megállapításaink "Warum" barátommal az estéről: jól éreztük magunkat; nem két évente kellene találkozunk,hanem sokkal gyakrabban;egyikőnknek sincs meg még a diplomája; életünk végét, s így öregkorunkat netán egy közös, erdőszéli házikóban kívánjuk eltölteni,távol a civilizációtól,egy szőlőhegyen. Persze az esély nagy rá,hogy két nap után valamelyikőnk kinyírná a másikat, mert nem bírná a képét ... Kérdés, hogy a jó Öreg odafönn mit gondol erről,lógatva a lábát a felhőről... Ki tudja? Talán félig raszta, vagy szkinhed? F*ck.

Ajánlott dal a mai bejegyzéshez (Klikk!)
A férfi arca sárga, sápadt, beesett, boldogtalanságot sugároz, nincs rajta a mosolynak helye. Nap mint nap komótosan száll fel a buszra, bár nem azért mert ráérős, hanem mert nem megy neki gyorsabban. Gyenge. Általában mackóalsóban, és egy pulóverben van,kezében nejlon szatyor. A helyijáraton helyet foglalva gyanakvóan néz körbe a divatos cuccokba öltözött, viháncoló tizenéves lányok között. Én pedig lopva figyelem az idő elmúlását feje fölött: Mély ráncait, betegségétől fehéresen sárga vékony bőrét. Idestova két éve láttam először,amikor egy ragyogó, lüktető nyári napon felszállt a buszra,amellyel magam is utazom napi 20 percet,míg kiérek a munkahelyemre. Akkor durva, elszíneződött tűszúrások,és egymásra ragasztott ragtapaszok éktelenítették egyik karját. Művese kezelésre járhat.

*

A srác szemtelenül fiatal, nem lehet több huszonhárom évesnél. Arca kisimult,élettel teli, karamellizált cukor. Barkója,mint csokoládéreszelék díszíti édes, kölykös,ám mégis markánsnak mondható tekintetének szegélyét. Csillogó barna szemei kedvességet,és segítőkészséget sugároznk. Minden mozdulata kereső, gyakran pillantgat jobbra-balra, időnként hátra-hátra, mintha valamit kutatna,miután leül a napi buszjáraton. Előre tudom,hol fog leszállni, s azt is tudom,hogy már előtte kettő perccel lakáskulcsát keresi,amelyet zörögve, figyelemfelkeltően kotor elő hátizsákja mélyéből. A leszállásjelzőre les,s közben tudom,hogy mindjárt felpattan, és táskáját fiatalos lendülettel izmos hátára csapva megnyomja a gombot.
Amilyen egyszerre ér kezünk a piros jelzőgombhoz,oly gyorsasággal, s egyszerre rántjuk el onnan a meglepődöttségtől. Mégcsak megse nyomtuk.
Tíz másodperces gondolkodás következik,amely perceknek tűnik,s mintegy lassított felvétellé válik a zörgő,köhögő busz mindkettőnk számára. Ismét egyszerre nyúlunk a leszállásjelzőhöz,s egyszerre nyomjuk azt meg. A srác leszegett tekintete mögül egy kaján vigyor csillan rám. A busz megáll. Ő leszáll. Én maradok két pillanatig,majd leugrok a meredek járműlépcsőn.
-Ne haragudj,mennyi a pontos idő? - szegezi rám zavart tekintetét,kérdezve. Kezén karóra...

S ekkor nagy gyermekzsivajra kapom fel lekókadt, szundító fejem.
Ébredek rövid álmomból,már megint elfelejtettem időben leszállni.

*

A megtestesült lengyel piac már fent ül,amikor felszállok. Rajta olcsó holmik, bizonyára nem telik többre a helyi élelmiszeripari gyár három műszakjának fizetéséből. Ősz, rövid, kócos haja van, mélázó,időnként melankóliukus a tekintete. Biztosan egyedül él. Az ötven feletti nő fülében "bogyó". "Virágok közt veled lenni, tudod szép volna kedvesem..."- hallatszik tőle. Virágok, kedvesek. Sorsok, Isten veletek! Hamarosan megint találkozunk.
--
A kép Budai Róbert festménye

A következő történethez ajánlott dal > itt

Hirtelen feltűnt történetem két alakja a belváros ólom köddel megült, szürke utcáján. Ugyanis sétám során hangos,portugál csacsogásra lettem figyelmes az éjszakai hideg ködben. Ők jöttek. Egy 1.85 magas vékony srác, és egy nála alacsonyabb, kedves lány alakja körvonalazódott. Tudtam, hogy hol lakik kettejük közül az,akiről most szó lesz, hiszen már előtte megbeszéltük,mint ahogyan azt is,hogy ha ráér,és elvál tőle, akkor a lakásán megiszunk egy teát. Titokban követtem őket tisztes távolból, majd hirtelen szemem elől vesztettem őket. Egyik hazakísérte a másikat, gondoltam, de utána visszajön,hazajön, s talán még találkozhatunk. Végre,először, ahogy azt a végletekig utált tömeg-társkeresőn megbeszéltük. Aztán csörög a telefonom, és tört magyarsággal megszólal a Brazil: "Szia!"
Én mondom erre: "Szia, itt vagyok tőled 20 méterre" S még épp hallottam, hogy becsukódik mögötte az amúgy emeletes ház kapuja. "Tessék,ki? Nem értem!"-mondja ő, mondom: "én vagyok, tudod, megbeszéltük!" "Ja, igen,de jó,hogy itt vagy, de nem értelek, tudod a violinkulcs hangja miatt, amit egész nap hallgatok, rezeg a fülem, tessék,mit mondtál?" -folytatja ez a szép Brazil.Nem értjük egymást,így egymástól 10-20 méterre a ködben, rohanok a buszra, este fél 11,ez az utolsó járat, ha lekésem nincs hol aludnom. Sűrű bocsánatkérés a másiktól...

Ő az, szép,kiejthetetlen névvel. Egyenesen Brazíliából. Zenét tanul, itt az Isten háta mögött, s mint kiderül már ott is járt pár éve,ahol lakom. Kirándultak. Egy dél-amerikai zenész.

Nem hagy nyugodni, de ő sem nyugszik. Ír ugyan,üzen,de komótosan, úgy ahogy egy Úrhoz illik. Aztán végre megtaláljuk egymást, másnap este. Kész, meghaltam, ez a mosoly csak a Paradicsomban létezik. Felmegyünk, hosszasan kérdezek. Kissé félénk,de látszik,hogy intelligens, s meg van a váleménye mindenről. Mondja is,hogy kicsit nehezen nyílik meg, ne vegyem zokon, s én közben elvesztem a tüzesen barna, csillogó szemeiben, haja mint az ében, nem ez nem snassz fekete, ez ében fekete, és csillog. Ilyen csak a mesében van, mert úgy érzem én is egy mese részese lettem. Ismét indul a busz, nehéz az elválás,hiszen csak fél óráig tartott az első találkozó.

"Pedig ez nehéz nyelv,nem, mármint a magyar?"- mondja tegnap este, második találkozónk alkalmával a Brazil,s jön az utolérhetetlenül szép mosolya. Mondom: igen az, s te nagyon jól beszéled. Erre ő remegő hangon: "Te is". S újra angyali mosoly....Elolvadtam. Ilyet még nem mondtak nekem, hogy szépen beszélem az anyanyelvem. Meg sem lepődtem azon,hogy ugyanazokat a filmeket szeretjük,többnyire közös a zenei ízlésünk,s mindketten szeretünk/szeretnén utazni.

Késő este, tíz perc van az utolsó busz indulásáig,amely hazaröpít, a szokásos monoton, hétköznapi rend szerint. Már előre sír a lelkem,hogy fél óra után itt kell hagynom. Eszembe nem jutna nála aludni, hiszen még korai, s odahaza is aggódnak. Ha nem vagyok otthon este 11-re, dühöngenek, pedig nem vagyok már 18, s munkából megyek.
Hirtelen fölállok a fotelből, a háta mögé kerülök, rámnéz lentről, én állok fölötte, s már érzem,hogy...
Megcsókoljuk egymást. Remegünk, eláreszt minket a jól ismert tüzes bizsergés...

Bezárkózunk a lakásba, a busz elmegy, s lehuppanunk az ágyra. Egymást cirógatjuk, s megnyílunk.
Mesél, mesélek, mesél,mesélek... Sokat.
Aztán sor kerül arra,ami talán még korai volt,felfedezzük egymás testét, gyengéden, és szeretettel. Kicsit feszült vagyok,ezért nem minden úgy működik,ahogy azt elterveztem, de sebaj. Fáj ugyan kicsit,hogy ilyen gyorsan megtörtént "az".
Éjjel semmit sem alszom,kicsi az ágy,hideg a fal, ő édesen,halkan szuszog mellettem. Illata édes gyümölcs, haja rövid fürtökben vele együtt lélegzik, s cirógatom álmában, s láss csodát, erre abbamarad a szuszékolás, még vigyorint is egyet álmában. Álmában...? Hideg volt az ébredés, de könnyű, s melegséggel teli a szívem.

Furcsán, de jól.




Hogy is kezdjem? Nem, a pszichológiát nem keverem bele, maradjunk a vallásnál, és a filozófiánál. A pszichológia a XIX-XX. század Istentől eltávolodó korszakának "logosza." Én most a megismerésről, az igazságról, és a szépségről szeretnék mesélni,illetve annak felfedezéséről, és megerősödéséről: magamban. Tulajdonképpen már régóta járom utamat, amelyet a belső tökéletesedés, és az előbb említett három dolog felfedezése, megtalálása mozgat. Mindnyájan szeretnénk megtudni, hogy végtére is miért vagyunk-e világon? Jó,persze nem kell bolondnak nézni, nyilván azért, hogy boldogok legyünk,legyen egy szép társunk, lakásunk,karrierünk. Mindezek nagyon fontos dolgok ebben a rövidre szabott földi életben. De! Mi van, ha azt állítom, hogy van ezeken felül valami több, valami jobb, valami igazabb, szebb, amit Istennek nevezünk? Ami ott van a mosolyban, a patak csörgedezésben, a felhő útjában az égen, a hó hullásában, egy kézfogásban,azaz végső soron a spirituális világban, amely nem anyagi. Van munkám, van boldogságom, van házam, van finom ételem, de mi van,ha mindez kevés. Ha tudni akarom,hogy mi mozgatja a dolgokat lényegi mivoltukban, s honnan jön az erotika nélküli,tiszta szépség, a tiszta lélek öröme,amely annak idején Jézus Krisztusban is jelen volt. Az alázat, a szerénység, a szeretet ...

Mi történik,ha már nem "elégít ki" a testiség, az érzékiség, az anyagi dolgokból fakadó mohó, vagy éppen szerény gyönyör?
Létezik egy "fensőbb igazság", amelyet nevezzünk Istennek. S igen, éjjel sokat gondolkodtam az utóbbi harminc év gyötrelmein, vidámságain, alapvetően az eddigi életutamon. Végig ott volt velem legbelül az, amit a tiszta szív igazságának hívok. Isten próbára tett akkor,amikor élvezetben, duhajkodásban a testi örömök kéjoltárán mereven, és elaléltan sóhajtoztam. S mi lett az eredménye? A test öregedése, s a lélek kiégése. Amikor Te odajöttél részegségemben, a táncparketten, s végigsimítottad arcomat. Mi ez gyöngéd, és elfogadó pillanat a test kéjtől nedves,kilövellő múló élvezetéhez képest?!Isten próbára tett akkor, amikor rámküldte az önsajnálatot, s olyan műveket olvastatott, nézetett velem, amely az önmagamért kifolyatott könnyek tengerében fejeződött be. S mi lett az eredménye?A depresszió mélyéges bugyraiban a semmittevés dohos katlanában rezignáltan meredtem magam elé,célok nélkül. Isten próbára tett akkor,amikor társat adott mellém, hogy aztán bebizonyítsa, hogy a földi igazság tisztátlan, s a földi szerelem gyarló,és önző,még akkor is,ha mézes-mázas csuporban kínálják. Isten próbára tett, s tesz ma is, ám én az utóbbi napokban,hetekben jutottam el odáig,hogy kimondjam biztosan: Nem érdekelnek a földi boldogságok, illetve teljesen háttérbe szorultak. ( ? )
Az Úr eddig is velem járt, s próbált terelgetni,de én nem voltam elég éles szemű,hogy meglássam őt, pusztán homályosan, néha-néha pillanthattam meg.
Lassan már több mint egy évtizede próbál a jó útra vezetni,de talán most sikerült őt igazán magamba fogadnom.
A pannonhalmi bencés szerzetesek életéről szóló riportsorozat,és a napokban bemutatott Szent Ágostonról szóló két részes film ismét "kifordított" földi,gyarló önmagamból. Vágyom a tisztaságra, s mit ér már az anyagi világ? Anyir hiábavaló...
Mily meglepő,hogy annak idején, úgy tíz éve az egyetemen,mint kiegészítő fakultáns, vizsgáznom kellett "egyházatyák irodalma" c. tárgyból,ami akkor persze üres, régimódi, semmitmondó papok filozófiája volt számomra. Olyan dolog, amelyen gyorsan túl akartam lenni. Akkor kezembe került Szent Ágoston, Vallomások (Confessiones) c. műve, amelyben bűnös életéről, majd megtéréséről, s végül pappá,majd püspökké szenteléséről beszél, illetve lerakja a későbbi középkori keresztyén filozófia alapjait. (Kr.i. 5.századi műről van szó.) A Vallomások c. mű mondatai, gondolatai a mai napig aktuálisank, ez a megdöbbentő benne. Ajánlom mindenkinek! S hogy ennek elolvasása után merre visz a Jó Isten? Nem tudom, de közel van már hozzám, érzem jelenlétét.

Ki oldja meg ezt a szörnyen összebonyolódott, összefonódott csomót?
Undok história; nincs kedvem sem látni, sem foglalkozni vele.
Feléd vonzódom, igazság és ártatlanság, a te tiszta fénnyel ragyogó és örökké kívánatos teljességed hibátlan szépségéhez. Te vagy a mi teljes megnyugvásunk és zavartalan életünk. Aki hozzád férkőzik, belép Ura örömébe; nem kell félnie és jó sora lesz a legjobbak birtokában. Elcsúsztam mellőled én Istenem; igen messze elbolyongtam ifjúságomban a te erősségedtől s ínséges pusztaság lettem önmagamnak."
(Szt. Ágoston:Vallomások,II.könyv,10.fejezet)

A "Vallomások" (teljes) itt
A filmről itt
Részlet (Ágoston megtérése) a filmből (olasz nyelvű) itt



P.s:Köszönöm SPF-nek kedves, figyelmes, karácsonyi ajándékát!

Az Úr fizesse meg jóságát! Amúgy pedig, igen, szeretem a jó bort!

Yusuf, a film főszereplője

A film címe: Süt, azaz Tejesember. Napjaink Törökországában járunk. Az ifjúkorába lépő Yusuf (Melih Selçuk) édesanyjával él egy nagyváros szélén, szerény körülmények között. Kettejük megélhetése a piac. Saját,két kézzel előállított tejáruból élnek. A fiú néha tejet árul a városban. A szerény Yusuf nem mindennapi ifjonc. Egyetlen szenvedélye a versírás. Az egyik helyi irodalmi folyóirat szerkesztője mellől addig nem tágít,míg el nem olvassa,és be nem küldi egyik versét a lapba. Míg a fiú magát keresi,addig az Anya jelleme is feltárul előttünk. Kiderül,hogy boldogtalan, hiszen nem áll másból a napja,mint megfeji a teheneket, túrót, joghurtot állít elő,s fenntartja a háztartást. Egy naptól kezdve azonban titkos viszonyt folytat egy Úrral,melyet fia tud ugyan, de titokban tartja,hogy látta anyját. Yusuf időközben két lánnyal is találkozik,ám egyikőjükkel sem kezd ki. Időközben megkapja katonai behívóját, de katonának sem alkalmas, mint későbbi balesete során kiderül,epilepsziája miatt. Yusuf barátja,aki kemény fizikai munkát végez,maga is verseket ír. Kettejük között már-már intim kapcsolat lehet, hiszen egy alkalommal való találkozásuk igen bensőséges,és mélyen baráti. A találkozójuk alatti rendezői kamerabeállítás Yusuf szemszögéből méri végig barátját. Lassan haladva, részletességgel.
S hogy mi lesz Yusuf-fal, az apátiába,s depresszióba süllyedt ifjúkorába lépő versíróval?
Előbb-utóbb felnő, s ott találja magát,ahová a legkevésbé kívánkozik.
A gyermeklét és a felnőttlét közötti folyamatos harcról szól a film, tele elfojtottsággal. Kevés dialógus, valamint hosszúra nyújtott jelenetek teszik ezt a filmet elgondolkodtatóvá.