A tea neve: Dilmah. Egyenesen Sri Lanka szigetéről érkezett. Jelenleg gyömbéres-narancsos fekete levelek főzetét iszom. Mit iszom, szürcsölöm,hörpölöm, élvezem, és közben behunyom a szemem; Oliver Shanti (klikk!)szól. Nem is kell többet fecsegnem,habár egyedül nem olyan kellemes teázni,mint ketten. Jópár éve már, hogy csinált nekem egy pohárral. Reggel volt, álmos, ám napfényes nyár eleji reggel. Szendén néztél rám, és büszkén mutattál rá a gőzölgő csészére. Nekem készítetted. Benne volt a lelked, az aromád, a tea íze a Te ízed volt. Azóta sem csinált nekem senki...
Úgy konstatálom,hogy az emberi hiszékenység nem tűnt el az évezredek folyamán, csupán átalakuláson ment keresztül. Az ősember a természet isteneiben hitt, nekik hitt. A középkor embere az 'Egyistenben' hitt, a felvilágosodás embere a természet törvényeiben. A mai kor embere a médiának, és a médiáBAN hisz. Ha elkezdődik a Barátok közt, kinyílik a nagy varázsdoboz, és ha ufó invázióról szólna a fáma holnaputánra, hát mindenki loholna,és kirámolná a "Tászkót." Nincs mit tenni, meg kell próbálni a "Nagy Testvér(ek)"mögé látni. Amit látsz, hallasz, bemondják, kiadják, leírják, fejedbe mossák, az ÚGY VAN, az VAN, arról BESZÉLÜNK: azok TÉNY(ek). Amit nem hallasz, nem mondanak be, nem írnak le az NINCS a KÖZVÉLEMYÉNYBEN, de facto NEM VAN. Nem tudsz róla. Ilymód' elképzelhető, hogy van nagyon sok olyan esemény, veszély, amelyről beszélnünk kellene, de nem adnak róla hírt. Másról folyamatosan beszélnek, mert ÉRDEK-ből, vagy pusztán a hír felkapottsága (= biznisz = lóvé) megkívánja, hogy beszéljünk róla hónapokig. A téli influenzajárványokról alig esik szó,pedig járvány. Sokan belehalnak, alig hallunk róluk. A H1N1-ről nap mint nap folyamatosan káricsálnak. A kormány politikai tőkét akar belőle, az ellenzék mutogat,hogy semmit sem tudunk az oltóanyagról, hát be ne adassátok! Egy Zala megyei sms-író egészen odáig elment, hogy az egyikismerőse oltás után elvörösödött, majd rákezdett az Internacionáléra! A hülyeségnek sincs határa. Már látom is, ahogy a vörös vírus szelleme járja be Európát, mint '17-ben...
Véleményem szerint az új vírus nem veszélyesebb,mint bármelyik téli influ. A szezonális influenza is mutálódik, tehát legalább olyan veszélyes, mint a H1N1. ->(miből kapta a nevét?!) Én itt be is fejeztem a vírustémát. Nem oltatom be magam,mert egy gyógyszerbiznisz szereplőinek összeesküvését (sarkosan fogalmazva) látom az egész "hapci-biznisz" mögött. Ha belehalok, lelkem rajta, a mennyekbe jutok. Ott meg valóban megtudhatom, hogy a vírus, vagy az üzlet áldozata lettem-e. Béke soraimra.
1956. október 25-én kora délelőtt spontán tüntetés kezdődött a budapesti belvárosban. A több száz tüntető elindult, és mire a Parlament elé ért, már több ezresre duzzadt. A tüntetők közül sokan térre irányított szovjet tankokra másztak, és békés beszélgetésbe elegyedtek a katonákkal. Az összegyűltek párszor elénekelték a Himnuszt,és Nagy Imrét követelték. Délelőtt fél 10 környékén egyszerre tüzelni kezdtek a Parlamenttel szemben lévő Földművelésügyi Minisztérium (FM) épületének tetejéről. Máig hallgatás övezi,hogy pontosan kik lőttek a hatalmas, szabadságot, változást követelő tömegbe, amely a golyózáporban, ösztönösen menekülni kezdtett. Úrrá lett a pánik a Kossuth téren. Keresztbe-kasul menekültek, miközben a Parlament előtt álló szovjet tankok az FM felé céloztak, válaszul az őket (is) érő golyózáporra. Nagy volt a káosz. Ily módon a téren menekülők nem is sortüzet, hanem inkább "kereszttüzet" kaptak. Sokaknak a karját, lábát érte lövés. Mások azon nyomban szörnyethaltak. Az áldozatok száma a mai napig viták tárgyát képezik. Egyesek szerint 60-70 áldozat, mások szerint 100-150 ember lelte halálát az országház előtt. Persze egy ilyen tragédia kapcsán egy ember élete is sok. Az alábbi fotón a Kossuth tér szeglete látható, a Rákóczi szobor mögötti terület. (Ma befüvesített rész. Akkoriban a villamosmegálló építkezési munkálatai folytak ott.) Hogy ki adta ki a tűzparancsot? Valószínűleg az időközben Szovjetunióból Budapestre érkezett Szerov tábornok, akinek szúrta a szemét a Kossuth téri szovjet-magyar barátkozás, esetleg "berezelt" a téren összegyűlt nagy tömegtől... S hogy kik lőttek? Valószínűleg az Á.V.H. A Parlament előtt, a vérengzés után -egy akkori tanu szerint- zápor mosta a tér macskakövét. A hulló eső és az ártatlanul lemészárolt magyar emberek vére összekeveredett,és patakokban folyt. Ha a napokban a Kossuth téren jársz, állj meg egy pillanatra, s gyújts egy mécsest az FM előterében,ahol a mai napig láthatóak a lövések nyoma a falban. Nehéz fémgolyók vannak ma a helyükön. A "véres csütörtök", 1956. október 25-e emlékét őrzik. (lsd lent) (Fotók: mek.niif.hu)
Utóirat: Magam kötelességemnek érzem,hogy megemlékezzek erről a megrendítő eseményről. Tavaly is megtettem e blog lapjain, hát idén sincs ez másként, s ha Isten is úgy akarja, jövőre sem lesz ez másként.
Az '56-os októberi forradalmi események az egyetemisták követeléseivel kezdődtek. Huszonharmadika előtt egy héttel Szegeden megalakult a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, (MEFESZ) amely tizenhat pontba gyűjtötte követeléseit. Először leginkább az oktatásra vonatkozó reformkövetelések hangzottak el gyűléseiken, majd szépen lassacskán aktuálpolitikai színezetet öltöttek. Így például szorgalmazták a kötelező orosz nyelvtanulás megszűntetését, és más nyelvek választhatóságát. 1956. október 22-én délutántól késő estébe nyúlóan a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói diákgyűlést tartottak, ahol maguk is megfogalmazták saját kívánalmaikat. Egyhangúan elhatározták,hogy másnapra városszerte közzéteszik pontjaik tartalmát, hogy követeléseiket meghallják. 23-án kora délutánra pedig felvonulást szerveztek a nyáron történt, vérbefojtott lengyel munkásdemonstrációval szolidaritást vállalva. Nagy bátorság kellett ehhez, a korhadó Rákosi-rezsim megfélemlítése közepette. A tüntetést másnap a belügy betiltotta,majd újra engedélyezte, s százak, majd ezrek, 23-án estére tízezrek követelték a szabadságot... így indult. El ne felejtsétek! Ne szaladjuk azonban előre. Maradjunk ezerkilencszázötvenhat október huszonkettedikénél, s a Műszaki egyetem diákgyűlésénél. Mióta lehetséges, minden évben megemlékeznek erről a diákgyűlésről. Így volt ez idén is. Jómagam televízión keresztül követtem az eseményeket, s meg kell mondjam idén először éreztem azt,hogy magára találtak a szónokok, a versmondók. Összeállt, csöppet sem demagóg, s aktuálpolitikai allűröktől sem mentes (ez nem baj!) ünnepi megemlékezés. Felszólalásával Sólyom László,köztársasági elnök megemelte kalapját az elmúlt ötvenhárom év előtt. Retorikailag nem volt ugyan komponált szöveg, ám épp spontaneitása adta meg lendületét, s mondanivalójának feszességét. A teljesség igénye nélkül, és nem szószerint idézve kiragadok pár fontos gondolatot Sólyom beszédéből: Nem lehet egyszerre folytonosságot vállalni "ötvenhattal" és a rendszerváltozás előtti rezsimmel; a hazugság ellen küzdött akkor az ország, és visszanyerte méltóságát a harcokban. Óhatatlan áthallások voltak a köztársasági elnök beszédében, amikor felhozta az őszödi beszédet, '56 mai üzenetét, valamint az igazság - hazugság ellentét. Ez is fontos volt mondandójában, ám ami a leginkább szívbemarkoló volt, az a fiatalsághoz intézett pár mondata: Most rajtatok áll,hogy mit kezdtek ezzel az örökséggel, nektek kell továbbvinni, hiszen 20 éves a harmadi köztársaság. Figyelemfelkeltés volt ez a javából, mint ahogy az is, hogy nem lehet, sőt nem szabad száműzni a politikát az egyetem falai közül, hiszen az új generációnak kell azt alakítani, az alábbi sorokat nem feledve:
Tamási Lajos: Piros vér a pesti utcán
Megyünk, valami láthatatlan áramlás szívünket befutja, akadozva száll még az ének, de már mienk a pesti utca.
Nincs más teendő: ez maradt, csak ez maradt már menedékül, valami szálló ragyogás kél, valami szent lobogás készül.
Zászlóink föl, ujjongva csapnak, kiborulnak a széles útra, selyem-színei kidagadnak: ismét mienk a pesti utca!
Ismét mienk a bátor ének, parancsolatlan tiszta szívvel, s a fegyverek szemünkbe néznek: kire lövetsz, belügyminiszter?
Piros a vér a pesti utcán, munkások, ifjak vére ez, piros a vér a pesti utcán, belügyminiszter, kit lövetsz?
Kire lövettek összebújva ti, megbukott miniszterek? Sem az ÁVH, sem a tankok titeket meg nem mentenek.
S a nép nevében, aki fegyvert vertél szívünkre, merre futsz, véres volt a kezed már régen Gerő Ernő, csak ölni tudsz?
Piros a vér a pesti utcán. Eső esik és elveri, mossa a vért, de megmaradnak a pesti utca kövein. Piros a vér a pesti utcán, munkások,ifjak vére folyt, - a háromszín-lobogók mellé tegyetek ki gyászlobogót.
A háromszín-lobogók mellé tegyetek három esküvést: sírásból egynek tiszta könnyet, s a zsarnokság gyulöletét,
s fogadalmat: te kicsi ország, el ne felejtse, aki él. hogy úgy született a szabadság hogy pesti utcán hullt a vér.
Egy fiú a többiekért. Ő hát Mansfeld Péter. Nem ismered? A többiek már mind tudnak róla. Ideje,hogy te is megismerd! Egy 17 éves srácról van szó,aki forradalmár (volt).
Egy "pesti srác" a sok közül,aki hitt az álmaiban, mert még nem nőtt föl. Hitt bennük,miután '56 novemberében beözönlöttek a ruszkik az országba, és Kádárral az élen eltiporták a forradalmat. A Forradalmat. 1956-ot azért szeretem...na, jó "szeretem", ez így furán hangzik. 1956 számomra azért fontos, mert időben közel van hozzánk, s mind a mai napig következményei vannak. Az ötvenhatos forradalom egy véráztatta mámoros őrület, egy magányos kiáltás a jeges börtönrácsok mögül... Én,te, s ők, mi itt ebben az országban az ő vérükből nőttünk fel. '56 hőseiéből.Ez volna a harmadik köztársaság. Te,én, meg ők. Egy közösség,amely egy nyelvet beszél, a magyart, egy nyelven gondolkodik, tesz,és érez. Mansfeld Péter is ilyen volt. Ő is a te nyelved beszélte, s te nyelveden érzett,és gondolkodott. S 1956 után sem adta fel. Mindig újrakezdték barátaival, még 1957-ben is. Hogy folytassák, hogy folytathassák, azt,amit október 23-án a magyar nép elkezdett. Most egy filmet ajánlok Neked, Róla. A film címe: "Mansfeld". Egy név, amely Kádárnak annyit mondott "büdös ellenforradalmár". Persze tizenhét éves embert nem lehet kivégezni, hát megvárjuk,míg betölti a 18-cat. Kádár János és a Magyar Szocialista Munkáspárt megvárta...majd hamis vádakat kreálva 1959. március 21-én felköttette Mansfeld Pétert... azért ,mert 1956-ban a forradalom oldalán állt. Ez volt a "bűne."
A forradalmi idők utáni monoton beletörődés, a lassanként megtelő börtöncellák vajúdása, és egy megtört, fia életéért küzdő anya kálváriája ez a film, emlékezetes alakításokkal. Ennél is több... A filmet leginkább azoknak ajánlom,akik nagyjából tisztában vannak a korszak történeti hátterével, és meghasonlottságával.
"Reggel behozzák postámat,könyvek,folyóiratok,levelek,sok levél,külföldről, az ország különböző részéből, sürgős levél, ajánlott levél, közönséges levél, s amint böngészgetek közöttük még álmos, szórakozott ujjakkal egy más levelet is találok, egy őszi falevelet, mely nyilván a levélhordó kezére pottyant vagy a táskájába s ő az iratok közé keverve, beküldte ide hozzám. A többi levelet föl sebontom. Csak ezt nézegetem. Hárslevél, sárga hárslevél. Címzése nincs. De érzem nekem szól. Névtelen levél. Föladója valószínűleg régi ismerősöm, a szeptember. Kimondhatatlan szomorúságot közöl velem, röviden és tömören, a jó írók módjára, a múlandóságról s arra figyelmeztet, hogy arcom nemsokára oly élettelen lesz, mint ez a levél. Tudomásul veszem, majdnem közönyösen. Aztán a hárslevelet,a többi levéllel együtt, a papírkosárba hajítom." - Kosztolányi Dezső, Napjaim múlása, részlet -
A korcsmárosné kihozta egy szoci stílusú, ütött-kopott tálcán a nagy rakat zsíroskenyeret. Vékony, friss fehér kenyér volt, rajta vékonyan az ínycsiklandó sertészsír, hagymakarikák, és őrölt szegedi paprika. Hány éve is már?
Egyetemistaként szertartásos kocsmázásainkhoz nem csupán a jó bor, (hubi, sör..etc.etc.. hanem a zsíroskenyér is hozzátartozott. Volt benne valami állatias, ahogy a sok bortól, Hubertustól és sörtől eltelt, s elkábult kocsmalakó egy szusszra felzabálta a zsíros deszkákat. Némelyik a félbehagyott jegyzeten kötött ki Mátyás király arcán, esetleg a középkori kronológia látta kárát. Hajj, be szép évek voltak azok!
S hogy milyen a jó zsíroskenyér? Vágj egy nagy szelet fehér kenyeret. (A magvas nem jó,mert túl egészséges zsíroskenyérnek:) Szóval vékony, és nagy szeletet szelj! Eztán a vasárnapi rántotthús vágásához használatos tompa nyelű késsel vidd fel vékonyan a zsírt a kenyérre. Mindenhova tegyél belőle, nehogy kimaradjon egyetlen négyzetmilliméter! Miután megkented, jöhet a csipetnyi só, és késhegynyi őrölt paprika. Mindenhova jusson belőlük!A tetejére kötelezően karikázz fel ízlés szerint vöröshagymát, esetleg pár cikk friss paradicsomot, majd mondj egy "paternostert" felette, s nyeld le izibe'. A jó hangulathoz egyszerű tartalmú népi folk-pop a tuti, például Kadlott Karcsi, vagy Csókos Miska vagy Tekknő.Ez dukál a zsíroskenyérhez, no meg egy jó fröccs! Egészségetekre!
Az utóbbi egy évben leginkább az foglalkoztott,milyen lehet más kontinenseket, kultúrákat megismerni. Mert az rendben van, hogy szeretem Magyarországot, s itt élek, ez a hazám,de nagyon érdekelne például,milyen lehet a Szahara homokjában végignézni a piramisok mellett egy naplementét, miyen lehet a spanyolországi Andalúzia forró negyven fokos nyara.. (Na, ott SPF-ünk biztos elájulna)...s milyen egy tüzes hispán nő, aki flamenco-t táncol. Milyenek a férfiak? Dél-Spanyolország egyszerre őrzi a római-nyugati gót, bizánci, mór, és keresztyén jegyeket. Építészetben, jellemben, mindenben. Tüzes. Forró. Éget... talán még jobban,mint az egyiptomi Nap.
(fotó:s.k) A jó tej házilag fejetik le frissibe'. A jó tej habzik,miközben kiöntöd a poharadba. A jó tej nem a hipermarketek polcain lelhető fel, s egyáltalán nem viseli a "szerű" szócskát, lásd "Tejszerű ital" valamint "reggeli ital". A jó tej tehénből származik. Egészségedre!*
* Az utóbbi egy évben egyre több helyütt lehet látni tejautomatákat, ahol friss, termelői tejet árulnak a hazai gazdák. Támogasd őket azzal, hogy tőlük vásárolsz, ezáltal nem vesznek éhen a gazdák, s Te is valódi, friss italhoz juthatsz. Budapesten a Szent István körúton, a Margit hídhoz közel láttam efféle tejautomatát nem rég. Keresd őket!
Bizonyára sok olyan filmet láttatok már, amely a "meleg" fiatal identitáskereséséről, s önmaga elfogadásáról, elfogadtatásáról szól. Itt van mégegy. Vagy mégsem csupán "mégegy"? Véleményem szerint nem "csupán mégegy". Nem palástolom, hogy már a film felénél többször átnedvesedtek a szemeim, mert annnyira megható, ahogy ez a 18 éves fiú küzd magával, és a világgal. S nem elég, hogy egyenesen a film közepén jön egy hatalmas törés, utána még azzal is meg kell birkóznia a filmnézőnek, hogy e fiúnak, akiről már csak múlt időben beszélhetünk van egy szerető családja. S hogy a fiú már nincs többé, megpróbálják utólag megérteni, mi is történt. S miért velük? Miként vezet az út a család számára egy kőkemény, konervatív keresztyén világból a San Fransisco-i melegfelvonulásig? S ami a legfontosabb,miért kellett a felismeréshez egy srác élete? Sigourney Weaver színésznő felejthetetlen alakítása, a film remekül komponált, emócióval átitatott képei, és egy tragikus sors teszik ezt az alkotást kiemelkedővé, és kihagyhatatlanná. Homofóboknak is ajánlom.
Prayers for Bobby (Imák Bobbyért)A film igaz történetet dolgoz fel.
Sosem akartam reklámozni semmit, azonban itt van egy különlegesség, ami mellett nem mehetünk el szótlanul. Ittatok már eredeti, közvetlenül a kávéültetvény mellett pörkölt kávét? Ugye nem. Hát,most megvan rá a lehetőség. Itt van egy kalandor,Frei Tamás, aki jómódjában nem tud magával mit kezdeni, és lepaktált néhány kávéültetvényessel a világban. Így kerülhet a frissiben leszüretelt babkávé a csomagba. S hogy valóban nem ámítás az egész, rögtön kiderül,ha felbontod a csomagot. Számomra olyan volt, amint amikor a dzsinn előbújik a palackból, s meghinti az orrom finom, fűszeres aromákkal... Mivel én nagyon szeretem a (jó) feketét. Frei Úr szinte minden kontinensről hozott a fekete csodából, ahol kávétermesztés folyik. Magam kissé szkeptikus voltam,miután kiadtam 700 forintot 125 gramm kávéért, ám utólag kimondhatom, nem bántam meg. Eddig két fajtát, a kenyait (Afrika)és a guetamalait (Közép-Amerika)kóstoltam meg. Az ízélményt és a kávéivás lassú, varázslatos szertartását elmesélni nehéz. Azt átélni kell. No, nem az automaták löttyeire gondolok. Az ugyanis távol áll az igazi kávéélménytől.
Frei kávéi esetében kkülönböző kontinensek mesélnek történelemről, valamint nehéz, verítékes munkáról, amit a kávétermesztés igényel. S még sok mindenről: a kenyai szafariról, s a Közép-Amerikai maja romvárosok viharos múltjáról. Ezek a kávék nem egyszerűen kávék. Mindegyik egy-egy költemény, talán egy ballada, s miközben iszom a csésze feketémet, óhatatlanul regélni kezdenek valamiről ... Frei kávéiról itt Szubjektív kávézós dallamvonal emitt
Hal lennék,vagy inkább ember lennék? Sok tekintetben a halak boldogabb életet élnek,mint az ember fajtája, s előbb-utóbb magunk is horogra akadunk, csak mi a sajátmagunkéra... (kiemelés tőlem)
Érdekes, gazdag honlap 1956 történéseinek lengyel és magyar vonatkozásai egy honlapon./ An interesting homepage about the polish-hungarian friendship the time of revolution 1956
hanem a zsíroskenyér is hozzátartozott. Volt benne valami állatias, ahogy a sok bortól, Hubertustól és sörtől eltelt, s elkábult kocsmalakó egy szusszra felzabálta a zsíros deszkákat. Némelyik a félbehagyott jegyzeten kötött ki Mátyás király arcán, esetleg a középkori kronológia látta kárát.
WIDGETIZE