Ködből, csöndből ...
Thursday, 5. June 2008, 09:05:24
Minden csak látszat. Tegnap kéz a kézben sétáltam egy lánnyal. Nagyon kedvelem őt. Mindent megbeszélünk, és hamar sikerült megnyílni egymásnak. Érzünk, szenvedünk. Csendben és méltósággal. Mindketten egy harmadikért. Tegnap elértük a Mount Everestet, már, ha a Mount Everest az önsajnálat, és érzelmi megsemmisülés csúcsa lenne. Elküldött üzenetek, és félreérthető, kétértelmű válaszok. A teljes megsemmisülés határán inogva tértem haza. Fejemet vertem a falba, és miközben ismét a feszületre néztem, beötlött, hogy mi az én szánalmas "kis" érzésem Krisztus szenvedéseihez képest. Ekkor elszégyeltem magam, és meghallgattam egy nagyon egyszerű dalt. Tőle...
..de jobb nem lett, ám eszembe jötött egy József Attila vers. Az egyik kedvencem:
"Nem várom már az életet,
vagyok úgy, ahogy lehet.
S ha nem lehet, akkor sehogy,
ha sok a nap, hát soká fogy.
Két szememből a nap kivész.
Már csupán a lámpába néz.
Ha tűz lobog,hát majd elég.
Ha vér ömlik, hát van elég.
Aki megbánt, én nem bántom,
Aki sajnál,nem sajnálom.
Örülhetnek a hadnagyok,
mert én már éhes sem vagyok.
Történt valami énvelem,
de nem halál, s nem türelem.
Rúgtak itten, rúgtak ottan
S egyszer mégsem káromkodtam.
Egyszer megláttam a ködöt
A nagy fényességek mögött.
És meghallgattam egyszer én,
Hogy túl harcom vad zörején,
akárha lent, akárha fönt,
a szegényé csupán a csönd.
A köd, s a csönd sosem ragyog,
én már ködből,s csöndből vagyok.
(J.A - Ködből,csöndből))
..de jobb nem lett, ám eszembe jötött egy József Attila vers. Az egyik kedvencem:
"Nem várom már az életet,
vagyok úgy, ahogy lehet.
S ha nem lehet, akkor sehogy,
ha sok a nap, hát soká fogy.
Két szememből a nap kivész.
Már csupán a lámpába néz.
Ha tűz lobog,hát majd elég.
Ha vér ömlik, hát van elég.
Aki megbánt, én nem bántom,
Aki sajnál,nem sajnálom.
Örülhetnek a hadnagyok,
mert én már éhes sem vagyok.
Történt valami énvelem,
de nem halál, s nem türelem.
Rúgtak itten, rúgtak ottan
S egyszer mégsem káromkodtam.
Egyszer megláttam a ködöt
A nagy fényességek mögött.
És meghallgattam egyszer én,
Hogy túl harcom vad zörején,
akárha lent, akárha fönt,
a szegényé csupán a csönd.
A köd, s a csönd sosem ragyog,
én már ködből,s csöndből vagyok.
(J.A - Ködből,csöndből))
Ez nagyon mély és megható volt, minden szavadat értem és átérzem.. a krisztusi utalást különösen. Kitartás!
By anonymous user, # 9. June 2008, 21:48:35
By Almostigriss, # 11. June 2008, 08:25:10