My OperaRomlatlan
Monday, May 16, 2011 10:02:58 PM
Íme egy fiatalember a huszonegyedik században, gitárral a kezében, aki saját; ismétlem, SAJÁT gondolatait adja elő.
Paradise Oskar (Forrás: escchat.com)
Napjaink zenei világának devalválódása közepette ez, a klasszikus gitáron játszó srác egy igazi tálentom. Persze sok, korabeli gitáros fiú szeretne elindulni azon az úton,melyen Oskar barátunk,de nekik nem volt akkora szerencséjük.
Ez a dalosmadár, polgári nevén Axel Ehnström, művész nevén Paradise Oskar, az idei dalfesztivál finn döntőse lett, majd távoli nyelvrokonságunk ellenére, hozzánk közeli, eggyel feletti (21. helyen) végzett, stílszerűen korához, hiszen éppen 21 éves.
Romlatlan lélekkel, új álmokkal, célokkal, s világmegváltással csöppent bele ebbe a csúnya, büzős világba. Első dalának egyikében egy kisfiú, Péter szemével veszi,vetteti észre, hogy a Föld veszélyben van,s nem elég csak beszélni a problémákról, hanem tenni is kell a megmentéséért. Persze a dal végére az előadó ironikusan maga is rájön,hogy ő is csak beszél... "Da da dam..." - hangzik a refrén.
Axel, megjelent első lemezén különféle témákról énekel: édesanyjáról,arról, hogy számára minden nap vasárnap van, nincs állása, s azt csinál,ami igazán érdekli: egy gitárral a kezében, énekel...
Egyszerű, hétköznapi dolgok megzenésítése, egy mai húszéves, zenei tanulmányokat folytató srác szemével. Engem a körülbelül tíz éve idehaza felbukkanó Sólyom és a Melankolikusok bandájának stílusára emlékeztet. Lírai versek, gitáron előadva. Ők is őszről, hóról, szerelemről, padról ülésről énekeltek pár gitár pengetése közepette,tele érzésekkel. Gyors, költői kérdés:Miért nem futottak be?! ( A mai napig nem tudom,hogy anno hogyan került a magyar banda demo cd-je a kolis asztalomra,de gyorsan lemásoltam kazettára, s rongyosra hallgattam.)
Vissza Oskar-hoz: Kétségkívül van benne valami a hatvanas évek végének hippizmusából is, már ami a natúr gitárszólót illeti. Mindemellett számomra e dalok egyszerűségüknél,és őszinteségüknél fogva válnak szívhez szólóvá. Megszerettem őket, s bevallom ezt a fiút is. Biztosan kérnék tőle autogrammot, s vinnék neki csokit,miután kiderült egy interjújából, hogy szereti, folyékonyan is.
Paradise Oskar (Forrás: escchat.com)
Napjaink zenei világának devalválódása közepette ez, a klasszikus gitáron játszó srác egy igazi tálentom. Persze sok, korabeli gitáros fiú szeretne elindulni azon az úton,melyen Oskar barátunk,de nekik nem volt akkora szerencséjük.
Ez a dalosmadár, polgári nevén Axel Ehnström, művész nevén Paradise Oskar, az idei dalfesztivál finn döntőse lett, majd távoli nyelvrokonságunk ellenére, hozzánk közeli, eggyel feletti (21. helyen) végzett, stílszerűen korához, hiszen éppen 21 éves.
Romlatlan lélekkel, új álmokkal, célokkal, s világmegváltással csöppent bele ebbe a csúnya, büzős világba. Első dalának egyikében egy kisfiú, Péter szemével veszi,vetteti észre, hogy a Föld veszélyben van,s nem elég csak beszélni a problémákról, hanem tenni is kell a megmentéséért. Persze a dal végére az előadó ironikusan maga is rájön,hogy ő is csak beszél... "Da da dam..." - hangzik a refrén.
Axel, megjelent első lemezén különféle témákról énekel: édesanyjáról,arról, hogy számára minden nap vasárnap van, nincs állása, s azt csinál,ami igazán érdekli: egy gitárral a kezében, énekel...
Egyszerű, hétköznapi dolgok megzenésítése, egy mai húszéves, zenei tanulmányokat folytató srác szemével. Engem a körülbelül tíz éve idehaza felbukkanó Sólyom és a Melankolikusok bandájának stílusára emlékeztet. Lírai versek, gitáron előadva. Ők is őszről, hóról, szerelemről, padról ülésről énekeltek pár gitár pengetése közepette,tele érzésekkel. Gyors, költői kérdés:Miért nem futottak be?! ( A mai napig nem tudom,hogy anno hogyan került a magyar banda demo cd-je a kolis asztalomra,de gyorsan lemásoltam kazettára, s rongyosra hallgattam.)
Vissza Oskar-hoz: Kétségkívül van benne valami a hatvanas évek végének hippizmusából is, már ami a natúr gitárszólót illeti. Mindemellett számomra e dalok egyszerűségüknél,és őszinteségüknél fogva válnak szívhez szólóvá. Megszerettem őket, s bevallom ezt a fiút is. Biztosan kérnék tőle autogrammot, s vinnék neki csokit,miután kiderült egy interjújából, hogy szereti, folyékonyan is.
Unregistered user # Thursday, May 19, 2011 8:49:58 PM