TIGRIS

Frédéric Chopin. Egyre többet hallgatom. Rendszerint noktűrnjeit,s stílszerűen éjszakánként, amikor nem tudok aludni. Egy üveg sör, vagy egy-két pohárka jófajta bor,és Chopin muzsikája újraindítja a megfáradt lelkemet,mondhatni XXI. századi hasonlattal: lélek-reset.
Ezeken az éjjeleken nem vagyok se szomorú,s vidám, egyszerűen magam előtt látom a zongorista játszó ujjait,behúnyom a szemem, és elringok az üvegtörékeny dallamhullámokon. Néha elmerengek. Olyan ez,mint egy kristálytiszta hegyi magaslat,ahol néha megrezdül egy-egy falevél,s az ember kellemesen megborzong a lágy,susogó hangtól,miközben tudja,érzi,hogy az örökkévalóság része marad. Finom kis lélekborzongások. A színek ebben a különleges utazásban: fakókék,halványvörös,s nyugtatóan elfedő,selymes fekete. Valamely okos ember azt mondta egyszer: Chopin játéka már nem is zongorajáték,hanem pillanatok,eltűnő lélekállapotok megfestése. A szerző egyik keze felel a másik által lejátszott, feltett kérdésekre. Csendes, pillanatnyi belső monológ,amelyet már nem lehet szavakban elmondani. Ő Chopin.