TIGRIS

Lelkem az ördög oltárára helyeztem. A kéjes,negédes, ám bűzös romlás, s végül a halál vár.
Maga a céltalanság szült,s most évtizedek múltán, mint fekete lyuk beszippant. Visszatérek. Dolgom e földön nincs. Égtem eleget, mert tudtam,hogy egy perc az élet,egy pillanat csupán, de semmit nem adott, elégett köröttem minden, felperzseltem a világot, a szívem megállt, a vérem bűzlik. Sejtjeim képlékenyen,s rendellenesen, fájóan dagadnak a hiábavalóságnak. A jövő eljött, itt van, én pedig az álarc mögött rothadtam. Eddig.