TIGRIS

"Lectori salutem!*
"Ám az ember igazán csak álmában szabad, így volt ez mindig,s örökké így marad."
(J. Keating- D.P.S.)



Sokat írtam régen,mint egy megszállott. Prózában, lírában,szabad verseket farigcsáltam vagy éppen teljesen hétköznapi dolgokról- feleslegesen,magamnak. Éveken át... ugye,micsoda baromság?!
Szerényen kijelentem azonban, hogy kétség nem férhat ahhoz,hogy ötven év múlva mint József Attilát fognak tanítani az oskolákban,és az életrajzomat is betéve kell,hogy fújják a diákok. Szegények délutánokat fognak tankönyveik mellett roskadva discendálni,s másnap nem tudják majd,hogy 1980-ban vagy 1990-ben születtem...
Persze, az,hogy homosexualis vónék,nem fogják irodalmi műelemzéseikbe beleszőni,pusztán mint az alkotó érzékeny és korszakalkotó stílusának tudják majd be a versekből, írásokból áradó kétértelműséget,s kínosan hallgatnak róla.
Emígyen szól majd a tanár a pulpitusról:
Miután elvégezte volna az egyetemet híres költőnk, nehezen találta meg saját hangját, ezért üzletköztéssel is foglalkozott, majd operátor lett. Harmincéves korára csak arra sikerült eme csak később felfedezett, ám kétségkívül korszakstílust teremtő úriembernek ráeszmélnie, hogy az élete fele, papíron legalábis elsuhant. Nem fogják Mr. Költőt szánalmasnak tartani, hiszen az új korszakstílust megalkotók általában mély, lélekből jövő tiszteletnek örvendtek,s fognak majdan örvendeni.
Korai zsengéi például a XXI. század elejének atomizálódó, s kapcsolatait elvesztő emberiségről szólnak. E stílus méltán tekinthető József Attila XX. századi "elidegenedés művészetének" jöbőbéli interpretációjának.
S, nézzék, kérem,még újságíró is volt,mint oly annyian már a XX. században is, akik költőnek tartották magukat. A történet persze similis a XX.századi újságírói sorsokkal. Kevés fizetség, és későbbi elbocsájtás.

Válogassunk hát korszakalkotó költőnk gondolataiból:
Az emberi önsajnálatról:
"S hogy az Ember önmagát pusztítja el:igaz,mert az önmaga által kreált bálványok s hazugságok emésztik fel."
(2003.júl.22.)
Az örök női szépségről:
"Este átmentem a lánykoleszba az októberi szürkületben.Panni,aki mellesleg már tanít,spenótot főzött,és mellei olyféle természeteséggel himbálóztak, hogyha van örök női melltánc, akkor az övé listás első."
(2003. okt. 5.)
A Plátói szerelem a valóban:
"...este itthom bambán, egyedül, de nem szomorúan. Kinyitom a könyvet,s Te a lap szélén üldögélsz fekete szépségedben, kabar mivoltodban,s neved históriát ír viccesen."
"Képtelennek tűnő dolog történt ma. Az,akinek nevét csak superlativusokban lehet kiejteni,akit ha meglátok, akaratlanul elpirulok, zavarbajövök, s szívem vegetatíve' vad kalimpálásba kezd, ez,ki Titok,a legnagyobb, szívem titka, de ő nem tudja ezt,de legjobb barátjának nevez...nos a buli közepén megáll velem szemben,bennem alkoholos mámor,de még tisztán látok,érzek,érzékelek: Mélyen szemembe néz, s végigsimítja jobb kezével egyik arcfelem, majd csibész mód' mosolyog, és invitál egy szál cigarettára. Megigézve követtem..."
(2002. máj.)
Testiség: "Tested titokzatossága nagyobb,mint az élet titka. Tested mivolta, alakja az egyedi és meg nem szerkeszthető forma.Forma,mi meg nem szerkeszthető. Odi et amo te,qui sol et nox es in nihil.Nihil,quod nascetur ex corde. Corde negra*."
---
*Gyűlöllek és szeretlek,téged,ki Nap és éj a semmiben. Semmi, aki szívből született. Fekete szívből.
(2002. szept 28.)
Az első csók után a la profane:
"Nem aludtam egész éjszaka. A xx számú szobában vagyok, a szobatársam alszik. Új élet kezdődött."
(2002. okt.5.)
Karácsony 2002:
"Csokoládé,füge,mézes-boros gyümölcstea,gyenge "nemtomhonnanjöttnátha", -6°C,a Kossuth Rádióban kórusmű recsegve szól a '93-mas óriásrádióból.Jégre fagyott zúzmara az ágakon künn, fátyolos sötétség az alvó fák közt. Szétnyitott Magyar Nemzet 11. oldal,karácsonyi szám. Megállott az idő."




* Üdvözlet az olvasónak! (lat.)