TIGRIS

Mai dalunk ehun van. (Bár az alábbi bejegyzéshez nem sok köze van.)

Igen, így kellene végre élni minden nap,ahogy ma! Nem össze-vissza,éjjeleken át dolgozni,hanem a klasszikus "reggel 8-tól délután négyig" keretben. A hullámvölgyeket elkerülni,élni.Minden reggel egy jót beszélgetni a buszon egy rég nem látott baráttal... A beszélgetésből kifolyólag oldottan érkezni a munkahelyre, s ezen oldottságot továbbadni az idegeskedő munkatársaknak, csokival kínálni őket. Az oldás sikerrel jár! A munkakedv a tetőfokára hág,problémák megoldva, telefonok elintézve stressz nélkül, hiszen kint süt a Nap. S jön a másik részlegből egy segítő kéz. Tudatlanul,de segít,nagyon is ... aztán jön mégegy, az is segítőkész, de a gyönyörű szemei,és a hangja is elbűvöl. S illata van, valódi emberillata,nem dezodor, hanem édes emberillat. Éreztetek már ilyet?

S lassan délután négy lesz,indulás haza. Repülök, az emberek olyan egyformák, üvegek,átlátok rajtuk. A városba beérve egy öreghölgy egy paneltömb előtt gyönyörű kiskertet kapál. Odavetem:"Gyönyörűek a virágai!" Arcán hirtelen öröm támad, és többször megköszöni... Milyen apróság is ez, s mekkora örömöt okozhattam neki. Az arcot látni kellett volna.
S megint busz: Most hazafelé: Az öregúr borostásan, bottal a kezében alig tud mozogi. Ő nem is tudja,hogy figyelem minden mozdulatát már tíz perce. Megmoccan, hirtelen a leszállás-jelző után nyúlok,s jelzek. Rám mosolyog, könnyedén visszaül,s tudjuk, így sokkal könnyebb neki.
S a gyógynövénykészítmény is a táskám mélyén lapul,amit anyám szeretne már hetek óta,persze csak meg-megemlíti. Hát megvettem neki, s a meglepetésem nagy sikert arat.
Mennyi apró dolog, ami másnak egy világot jelent. Így is lehet élni, fényes kerettel a fejünk fölött.
Holnap is ...