Álmostigris

Csendesen telnek a hétköznapok. Történnek velem apró csodák, amelyek kiszínezik a szürkeséget köröttem. Egy spontán leszólítás az utcán, vagy egy finom ebéd a nagyinál. A munkahelyemen sincs baj, bár a fizum lehetne több... A hétvégére letöltöttem egy filmet. A címe "A nagy kékség". Még suttyó koromban, 1997- ben láttam először. Akkor nagyon megfogott a film, föl is vettem VHS szalagra, és többször megnéztem. (Akkor számítógépről és szélessávról még nem is álmodtam) Az idők pedig változnak, s láss csodát itt van újra, kering a cybertérben, s alig várja hogy letöltsék. A film közben kiderül, mitől olyan "mély", s mitől lesz drámai ez a mélység. Előre bocsájtom,hogy nem búvárok készítette dokumentumfilmről van szó.
Az opus-t maga Luc Besson írta és rendezte, és zenéje is fantasztikus.

Íme, egy kis előzetes. (A film első percei)

Le grand bleu / The big blue / A nagy kékség
Színes magyarul beszélő francia-amerikai-olasz romantikus dráma, 120 perc, 1988
rendező: Luc Besson
író: Luc Besson
forgatókönyvíró: Robert Garland , Luc Besson , Marilyn Goldin , Jacques Mayol , Marc Perrier
operatőr: Carlo Varini
zene: Eric Serra , Bill Conti
producer: Patrice Ledoux
látványtervező: Dan Weil
vágó: Olivier Mauffroy
szereplő(k):
Jean-Marc Barr (Jacques Mayol)
Jean Reno (Enzo Molinari)
Rosanna Arquette (Johanna)
Paul Shenar (Dr. Laurence)
Griffin Dunne (Duffy)
Jean Bouise (Louis)
Marc Duret (Roberto)

Akit lázba hoznak az ír filmek, ajánlom a következőt. >>
Borstal boy

A film kulcsszavai: Világháború,IRA,ellenállás,fiú javítóintézet, barátság, szerelem, Oscar Wilde, dráma. Magyar feliratot nem találtam, angollal néztem. Aki nem tud angolul? Hát, így járt. Bár meg kell mondjam, elég érdekes idiómákat használnak a filmben, így nekem sem volt könnyű megérteni.
20 napon át töltöttem,de megérte. Akinek sikerül megnézie, szóljon, s vitassuk meg! A bemutató alatt futó kissé melankólikus, kissé elcsépelt, Metallica balladák zenei világát viselő szám előadója a 3 Doors, a szám címe Here without you. Ez a dal nem a filmben szerepel, csak a videó készítője vágta a jelentek alá.

Emlékszem a nyolcvanas évek végén kisgyerekként a nagypapánál nyaraltam. Többször is. Emlékezetes maradt 1989 nyara. Azóta nagypapa eltávozott közülünk; Isten nyugosztalja.
Akkoriban is öreguras volt már, és nagyon duhaj. Élettársával élt egy kis zalai faluban, miután elhagyta feleségét. Afféle "cigánymódi" volt ez, mégis szilárd, és boldog állapot. Sok mindenre megtanított az Öreg. Leginkább az emberek tiszteletére, és a természet szeretetére. Sokat sétáltunk a környező mezőkön a hajnali órkban. Ezek a séták kitörölhetetlen, édes emlékekként égtek bele egy kisgyerek lelkébe. Szinte ma is látom azt a végtelen, harmattól csillogó mezőt, amelyet meg-megvilágítottak a pirkadat első napsugarai. Olyan távoli, s mégis ha becsukom a szemem, újra meg újra átélem.
Volt ott egy srác is,aki 17 éves volt 1989 nyarán. Felnéztem rá. Lestem minden mozdulatát, szavát. Én voltam a kis pisis, Ő a nagyfiú. Örültem, ha együtt lehettünk, boldoggá tett. Nagyon jó barátokká váltunk azon a nyáron, szinte mindenhová magával vitt. Felnőtt fejjel már nem is értem, hogy miért barátkozott velem, persze különbözőek vagyunk, ám engem lehet, hogy idegesített volna egy kissrác... mindig is türelmetlen voltam.
Egyik nyári nap késő délutánján elmentünk túrázni. Utunk egy hatalmas erdőn keresztül vezetett. Visszaemlékezve óriási bozótos jut eszembe, hatalmasra nőtt fákkal. Nem a sima értelemben vett erdő volt ez, hanem valami más. Valami óriási nagy sötét dzsungel, amelyben Ő ment elöl, s mutatta az utat. Vigyázott rám. Én mögötte, 5-10 méterre lemaradozva bukdácsoltam utána. Egy kihívás volt mindig mellette maradni az akadályok miatt, talán ez volt annyira csodálatos ebben a kirándulásban. Aztán egy nagy rétre értünk. A többi emlék már homályos.
Az utóbbi napokban sokat gondolkozom rajta. Ő most 36 éves. Elrepült az idő, s magam sem vagyok már fiatal. Ha tehetném visszapörgetném az idő vaskerekét, és megköszönném neki azt a csodálatos nyarat.

A munkahelyen olvastam. Abszurd, és talán kicsit illúzióromboló, de egy teljesen egyszerű hetilap horoszkópjában, nem pedig a Bibliában. Annyira megfogott, hogy veletek is meg kell osszam.
---

Az utóbbi 3 napban sokat sétáltam. Szeretek munka után, késő este a sötétben bócorogni. Akkor jó, ha nincs körülöttem senki, és érzem a föld átázott nedves, tavasztól friss illatát. A fülemen zene. Megyek. Az útvonalat nem ismerem, de mindig tudom hová tartok. Így szép. A fák, bokrok lassan zöldbe hajlanak. Sokadik tavaszom már ez. Nyugodt vagyok, bár kissé szorongva veszem tudomásul, hogy "bolond,aki azt kutatja, ami volt", mégsem esek kétségbe. S egy újabb emlékfoszlány ücsörög valamelyik padon ...

---

Két nap, és újra találkozunk. Ha jó Isten is úgy akarja. Ha eljössz, ha elmehetek. Egy valamit tudnod kell. Két hete minden nap gondolok Rád. Úgy is fogalmazhatnék, hogy minden nap Rád gondolok. (Öt éve nem volt ember ilyen mély hatással rám.) Megérintettél. Múltkori éjszakázásunk alkalmával vízipipát, és magyar kártyát is ígértél nekem, én pedig azt, hogy kiírom Neked cd-re a Holt költők társaságát. Meglesz.
Annak ellenére, hogy nem jelentkeztél, tudom, és meggyőződésem, hogy Te is gondoltál rám. Lényed kisugárzása nem egy profán indíttatású kapcsolat kezdetét jelzi. Mennyi naiv, butuska érzés bénítja le a realitásérzékem ! Köszönhetően Neked...vagy magamnak?! A magam hülyesége,mi?-mondhatnók. Azt hiszem a realitásérzékem már rég elvesztettem. Pontosan akkor, amikor először rám tekintettél.
---
Az SZDSZ-MSZP koalíciós nagycirkuszról most nem fejtem ki a véleményem. Még a végén lenyomoz az NBH, és elvisz a nagy fekete autó.


Inkább muzsikáljunk...

Ez egy olyan levél, amelyet nem kapsz meg sohasem. Több oka van. Egyik az,hogy nem tudom a címed, és nem tudom elküldeni. A másik az, hogy még túl korai lenne ...

Különös dolgok ezek. Különös,és különleges a maga nemében. Hogy mi? Az,ami történik velünk. Nehezen vetem le gondolataimat, mert át vannak szőve érzésekkel. Ezek az érzések rendkívül érzékenyek, és még embrionális állapotban vannak, ám folyamatosan egészségesen fejlődnek az utóbbi hónapokban, s legutóbbi éjszakába nyúló találkozónk felgyorsított köröttünk mindent. Köröttem biztos. Titkon remélem, hogy Téged is elragadott ez a különös és különleges érzés.
Úgy kóstolgattuk egymást, mint a kisgyerek, aki elé odateszik a születésnpi tortát, de aztán mihelyt venni akar belőle, elveszik tőle. Mi folyamatosan ezt tettük a másik tortájával előző éjszaka. Ha úgy tetszik labdáztunk ... oda-vissza.

"Van barátnőd?" - Kérdezted.

Én erre azt mondtam, hogy nincs, és elkezdtem önbizalmat játszva több évvel ezelőtti gyér lánybéli próbálkozásaimról regélni, mintha én lennék a világ elsőszámú Casanovája, úgy adtam a frankót.
Akkoriban kerestem... mint millióan mások. Azt az embert, aki mellett egész lehetek, s Ő is egész lehet mellettem. Sok jelentkező akadt a gyengébbik nem közül, hiszen nem vagyok egy rosszképű srác (sokan mondják) és humánus is vagyok, nem utolsósorban szentimentális.
A nagy próbálkozások ideje volt ez az életemben. Moziba hívtam, lekértem táncolni, virágot vittem neki. A lelkem szegletében azonban már ott volt a felismerés. A felismerés súlya, amelyet csak azok éreznek, ismernek akik magukban hordozzák. Soha senki nem tud ezen érzésekkel azonosulni, mert számára ismeretlen marad. Nagyon kevesen tudják átérezve, teljes odaadással figyelni, és acceptálni az általam elmondottakat. Rajtad kívül csak egy ember volt az életemben ezidáig, aki képes volt erre. Neki el is mondtam a Titkos Felismerésemet, amely születésemtől fogva bennem él. Velem együtt, a lényemben, tehát megváltoztathatatlan, és átalakíthatatlan. Persze sosem kerítettem a dolognak ekkora feneket, hiszen nem tartom magam másnak, mint a többi ember. Te sem vagy más. Az más, aki bélyeget süt valakire, és kikiáltja a "Mások Köztársaságát"...
Ugyanolyanok vagyunk, mint a többiek.

Nagyon megkedveltelek,és a péntek éjszakai beszélgetéseink elindítottak bennem egy lavinát. Fogalamam sincs Benned mi zajlik le. Csak sejtéseim vannak effelől. Nem akarlak megijeszteni. Egyáltalán nem akarlak Téged megbántani, és nem akarlak kisajátítani. Azt szeretném, ha boldog lennél. Én melletted nagyon jól érzem magam. Mindig azt érzem, hogy valami új dolgot mondasz el, és új tájakra viszel. Ezek nagyon apró dolgok, mégis fontosak mindkettőnk számára.
A lustaság, Uriah Heep-től a "Lady in Black", a jó bor íze, vagy éppen egy mosoly. Vess meg, de el tudok veszni a barna, csillogó szemeidben. Amikor Te sem veszed le rólam a szemed, és amikor én sem tudom levenni...
Fogalmam sincs mi történik velem,de szomjazom a hangod, és a tekiteted, ám nem tudnék hozzádérni, mert akkor bepiszkolnám a barátságunkat, és személyed titokzatosságát. Lelked titokzatossága nagyobb,mint a világ összes lelkének titokzatossága. Jó volna hazataláni, együtt.

Ölellek teljes szívemből.

-Signo-

"Ó, idd, idd szemsugaram,
Örökké bűvöletben!
Ha kárhozatra van,
Ha üdvöddel tovalebben."


Na most megint Ő. Akiről már írtam. Itt is. Két héttel ezelőtt megbeszéltük,hogy elmegyünk, és megiszunk valamit. Azaz Ő mondotta,hogy akkor nem ér rá, mert megy a busza. Most ráért. Nagyon is.
Félénken, és szendén néztünk egymásra, amikor leültünk egymással szemben, egy tavernában. Ő búzasört ivott, én száraz fehér bort. 10 perc után kiderült számomra, hogy ez az Ember gondolatilag szakasztott másom. Egyre nőtt a feszültség, aztán persze az alkohol oldotta is gátlásainkat. Több év után hirtelen megérintett valaki, akinek olyan gyönyörű, hogy képtelenség lenne nem szeretni azt, ami Ő valójában. Éreztem vele kapcsolatban, hogy megismerési vágyunk kölcsönös. Tudni lehetett kérdéseiből, arcmimikájából. Már több hónapja figyelem, lesem minden mozdulatát, gyönyörködöm benne.
Aztán este 10 óra lett, meg 11... mi ott ültünk, és egymást elemezgettük aprólékosan. Mesélt a Hegy Szelleméről aki nem engedte haza, és szó volt a barátnőkről is. Fura,hogy egyikőnknek sincs. Azaz persze, "mindkettőnknek volt, és így meg úgy"... csak, hogy ne kellejen azt a látszatot keltenünk egymás felé, hogy egyáltalán nem érdekel a gyengébbik nem. Láttam rajta, hogy nyűg volt az egyetlen effajta kapcsolata. Tudtam,hogy hazudik a nőkről, s Ő is tudta, hogy én is hazudok. Közben volt hogy hosszú másodpercekre "farkasszemet" néztünk egymással... Ó, boldog pillanatok.
Éjfél körül átmentünk taverna 2-be. Aztán taverna 3-ba. Itt megfeneklettünk, és intenzív sörözésbe kezdtünk. A neonos félhomályban a cigarettafüstben bámultuk egymást. Sorra jöttek a Marloro-k, rég szívtam ennyit. Őrültek vagyunk, hogy kivárunk reggelig. Kivárunk... és közben gondoltaban egymáséi vagyunk..titokban. Aztán megjelent a keresztről leszállt Jézus és cimborája. A srác fakasztott Jézus hasonmás volt okuláréban. Barátja afféle "helyi vagány csávó" volt, ám cseppet sem tűnt unintelligensnek. Cigarettával kínált, sört hozott. Szó volt a '90-es évekről, gimis éveinkről a zenéről, és valahogy felhozta a melegfelvonulást is. Igen homofóbnak tűnt. Ha tudta volna, kinek hozott ingyensört.. Istenem, micsoda színjáték!
Viszonylag hamar eljött a hajnal, közben Jézusunk és cimborája is elillant. Nem sok választott el attól, hogy megcsókoljalak... Hányszor átsuhant az agyamon ...Egyszer összeért a kézfejünk, hajnali fél négy lehetett. Becsuktam kótyagos szememet, és megborzongtam. Hajnali 5 óra után részegen dölöngélt köztünk a záróra. Egyszer hátraesett, és még a nagy szőrös pocakja is kilógott, majd felsegítetták, és közölték vele, hogy 7500 forint a végszámlája. Záróra erre oda se figyelt, hanem mereven nézte barátait, akik keresetlen szavakkal próbálták fizetésre bírni: "Ez csak egy ötezres, hapsikám,kevés..." Nekünk nem voltak ilyen gondjaink, bár ha belegondolok Taverna 1-ből fizetés nélkül távoztunk. Azaz volt, amit kifizettünk, volt amit nem.
Záráskor szakadó esőben, és plusz egy-két fokban indultunk el. Kölcsönkérted a sapkámat, és a fél kesztyűmet. Az egyik kesztyű a Te jobb kezeden volt, a másik az én balomon. Azt mondtad, így meg tudjuk fogni egymás kezét. Biztosan vicceltél... Beálltunk a várótermebe, s közbe az eső nagy pelyhes hóra váltott odakint. Nagyszombat reggelén. Mi meg álltunk ott, és lassan elszomorodtam. Ki tudja,mikor látlak megint Téged. A csillogó barna szemidet, az ártatlan, és tiszta tekinteted... Közvetlenül a buszra szállás előtt hátra tekintettem, láttam,hogy engem nézel. Tényleg leszállt a keresztről.

Háttal a hatalomnak

Budapest; 2008. március 15.
8h 35 perc

A népligeti buszpályaudvar Wc-s nénije egy 50 év körüli jó állapotban lévő szőke, festett arcú hölggyel vitatkozott."Nem fizetett, meg a számláló, amin átmegy, és maga a bunkó ..." Foszlányok.
Nyilván az a baja, hogy a hölgy csak szükségleteinek kielégítése után kívánt a megszabott 90 forintos pisilési díjat leperkálni, ám a Wc-s néninek a neki minimálbért adó Jóska elmondta, hogy előbb fizetni kell, s utána a szükség. Mellesleg az ajtón való áthaladáskor egy csippanó hang egyben számláló is, s ez továbbítja a népligeti toalettben megfordulók napi számát az üzemeltető Jóskának. Ezek a számok fontosak voltak Jóskának, hiszen, ha sokan vannak akkor tudta, hogy nagyobb az átutazók szükséglete, így árat is emelhet. Jut eszembe két hónapja még csak 70 forint volt a díj.
Szőke alanyunk fizetett, de utólag. Próbáltam kettejük dühét angyali szelídséggel csillapítani. Non verbális szelidítésem odáig fajult, hogy gyengéden megsimogattam Wc-s nénike karját. Lehiggadt. Dolgom végeztével kifelé már mosolygott is.

Wc-béli rövi kalandom hétköznapinak tűnt, pedig "Ma március 15-e van."- mondtam magamnak többször, mialatt Budapestre értem. Számomra fontos az Ünnep. LEtt légyen szó karácsonyról, húsvétról, vagy nemzeti ünnepeinkről. Ezek a napok jelzések, hogy van bennünk valami közös, és vannak közös céljaink.
Felraktam kokárdámat, s elindultam, azaz elindultunk barátommal a Kossuth téri zászlófelvonásra.
A Népligetből a Kossuth térre kettős metró átszállással lehet jutni. A metró szerelvény azon kocsijában,ahova mi is beszálltunk két pláza cicának tetsző csaj röhörészik. Ez a tevékenységük csak fokozódik, amikor az egyik leveri melléről a kokárdát. Elég nehéz volt számomra a kinézetüket, és viselkedésmódjukat a nemzeti ünnep örökségével összehozzni, no de ne legyek előítéletes. S különben is, mi sem voltunk feltétlenül ünnepi hangulatban, ahogy ezt a nap eseményei később igazolták.
"Fontos ám a kokárda ma, jelent valamit." -szólítom le spontán a lányt, s Ő közben vihorászva visszarakja. A Deákon átszállva kb. 8.50-re érünk a Kossuth térre. Akarom mondani a közelébe, hiszen kettős kordon védi az "aljas terroristáktól." Francba, mink is azok vagyunk, hiszen kijöttünk az utcára.- mondogatom magamban. A 2006 -os rendőri megaláztatásom óta valahogy elfásulva és gyanakodva tekintek a köröttem lévő világra, leginkább a rend őreire. Persze megint nem általánosíthatok, hiszen családjukat tartják el, s parancsba kapják, amit meg kell tenniük. Ők Marionett- figurák. A valós bibi mélyebben van. A Kedves Olvasónak nem kívánom újra ecsetelni, hisz rájön maga is...

Kossuth tér; 9h 20 perc
Gyűlik a tömeg, körülbelül 200-an lehetünk. Sípoló, zászlólobogtató emberkék,korosztályukat tekintve 4- 80 éves korig. Családok is kijöttek babkocsival. Mielőtt áthaladtunk barátommal a szürkén és jegesen meredő első számú védvonalon, szigorú átvizsgálásnak vagyunk az elszenvedői. Fémdetektoros kapu, és motozó alakok, mögöttem "kormánytapic*ábaelküldők", előttem a beengedett kevésbé veszélyesnek tartott "belső ellenség", akik kiérdemelték, hogy láthassák képviselőiket kb. 200 méter távolságból a második védvonal mögül.
A táskámat átkutató hölgy; másfél literes, félig töltött ásványvizes palackomat kiemelt kockázati tényezőnek könyveli el, így elveszi, és az asztal alá rakja, mondván ilyen veszélyes fegyvernek minősülő tárgyakkal nem szabad "Kordon 2." elé fáradni, hiszen kockázatos mind rám, mind az ország állítólagos vezetőire nézve.Eleinte be sem akart engedni... pedig nem raktam föl kabátom csuklyáját, és az arcomat sem takartam el. Az arcom? Nem, az sem okozhat félelmet, hiszen ismerőeim elmondásai alapján nem úgy festék,mint egy mindenre elszánt terroista.

Kossuth tér; 9.35 perc
A két kordon közötti tömegben 2 zászló tűnik csupán fel. A többi kint rekedt az első számú kordonon. Balomon-jobbomon konszolidált külsejű állampolgárok. Előttem a kordonba kapszkodó 80 év körüli rószaszín sminkben festő hölgy akaratlanul is a Tanú c. film párttitkárnőjét juttatja az eszembe. Érdeklődéssel tekint a rácsokon túl lassan felvonuló lovashuszárokra. A hölgy termete a kordonnál pár centivel alacsonyabb. Mellette barátnője. Gúnyos megvetéssel konstatálják az öreglányok, hogy bizony a második számú védvonal előtt állók többsége is ordít, mint a sakál, amikor megjelenik a kormánya túlvégen. A rigmusokat nem idézem,ismerősek. Magam és barátom csendben bámuljuk a felénk seggel álló lovakat, és a rajtuk gyönyörű szép mentében feszítő huszárokat. Aztán potyog a lócitrom ...
Valahol tőlünk távol Magyarország első számú vezetője, és miniszterei nehezen kivehető sziluettekben.
Felcsendül a Himnusz. "Kár, hogy nem a Gyurcsányt húzták föl zászló helyett"- jegyzi meg csípősen egy középkorú úr, miután visszaindulunk az első számú védvonal mögé.
No,de mitől kell,hogy védjen? Kiérve a majomketrecből apuka sétáltatja kisfiát. A kisfiú papírzászlót lenget a kezében, és nem érti a nagy elégedetlenséget. Az apja csak mosolyog, és együttérzően bólógat. Nem tehet mást...

Hazatérés temploma; 10óra 30 perc (MTV épületétől balra)
A templom előtt a Magyar Gárda pózol. Instrukciókat oszt a közelgő vonulás ügyében. Barátommal várakozó álláspontra helyezkedünk, majda vonulás mellett törünk botot. A demonstráció egy bizonyos útvonalon bejeltett, azaz legális. A Kossuth tér felől folyamatosan érkeznek az emberek a templom elé. Az itt álldogálók küllemét tekintve vegyes a kép: Bakancsos, kerek arcú fiatalok, komotósan mozgó, ünnepi díszben lévő öregurak, hétköznapi rhában kilátogató átlagemberek. Mindenki vár valamire.


A menet elején történelmi zászlókat is felvonultattak

Aztán elindulunk. Egy szűk mellékutcán át a Deák téren keresztül a Kálvin tér irányába. A tömeg tele jó érzésű emberekkel, és "nemzeti rocker arcokkal". Népviseletben lévő lányok is vonulnak, valamint kisgyermekeiket kézenfogó anyukákkal. Elég vegyes a kép. Nehezen lehetne karukat lendítő, maszkos gonosz frátereknek nevezni a tömeg egészét. Persze ökölbe lendül a kar egy -egy elégedetlenkedő rigmus felzendülésekor. Egyetértek. Még a menet kezdetekor az egyik mellékutcában az egyik emeltről egy vödör vizet zúdítanak jó pár emberre. Kezdődik a "komcsizás, zsidózás." Nem értek velük egyet. Nyilván ezt is akarta a kedves vízöntő, talán provokátor volt, talán nem. Majd 100 év múlva a jegyzőkönyvek titkai többet mondanak el, ha már nem leszenk titosak. A közben pár ezer fősre duzzadt tömegben amúgy is sok a "jolly joker", azaz a provokátor. Könnyen megismerni őket. Általában szépen öltözöttek, és állandóan hergelő magatartást tanusítanak. Egyik esetben kiállt a tömeg szélére egyikőjük, és kezeit az égnek emelve heccelte a vonulókat, majd miután elérte célját őrült mosollyal visszaállta a tömegbe. Szomorúan látom, hogy az emberek többsége még mindig nem tudja felismeri a hatalom eme "pipogyuszait", akiknek egyetlen célja a magyar társadalmom atomizálása, megosztása. Ott vannak mindenhol, leginkább a radikális nemzeti érzelmű szervezetekben ... Leginkább ők zsidóznak, cigányoznak. Aztán jön a Népszabadság és Népszava meg a sok idióta médium, és rátesznek még egy lapáttal. Így kész a hír a fogyasztásra...



Szabadság híd- pesti hídfő; 11 óra 45 perc
A Jobbik- Magyar Gárda vonulásának végcélja. Kárpátia szól a színpadon. A Burger Kingben mosolygós arcok... Jó 20 perces várakozás után bejelntik a programot. Történelemórát nem akarunk hallgatni,így tovább állunk. A Duna mentén a Március 15-e térre érkezünk. Azaz.. várjunk csak!
Az Erzsébet- híd pesti hídfője alatt,mentén,között, csaknem felett hemzsgenek a rendőrcsapatok. Leginkább kék droidnak tetsző rohamrendőrök. Rabszállítók, rendőrségi autók tucatjai. Gondoltuk, elindulunk a Petőfi szoborhoz. Naívak voltunk. Akárhova néztünk kordon és kordon...Végül a Ferenciek terén lévő aluljárót használva a Váci utca sarkából sikerült kijutni a Március 15-e tér szélére. Itt kordon, és az Elit Kommandónak nevezett gárda. Újabb átvizsgálás. Fél literes üdítőmnek le kellett vennem a kupakját,így vihettem be. Érdekes logika.
A kordonon belül "circus maximus". Játszóház,kirakodóvásár, néptánc. A gyermekprogramok mellett kordon. A kordon mögött felállt rendőrcsapat. Mögöttük rohamrendőrök készenlétben. Mindezek megett leghátul némi mozgolódás a Petőfi szobor előtt. Ott vannak a kiválasztottak, akik meghívóvsl mehetnek be. Mi jó 200-300 méterre kiközösítve.
"-Sorry, do you speak english?"- kérdi egy kölfödi hölgy.
"Yes, a bit."-felelem.
"What is this?" -kérdi a kordonra és a rend őreire tekintve.
Elmagyarázom,hogy Budapest főpolgármestere érkezik ünnepi beszédre...és fél tőlünk.
Hosszan,mosolyogva "áááázik" a hölgy és megköszönve tovább áll.
Ez már a második angol ajkú ömberke felvilágosítása volt a nap folyamán kialakult helyzetről.
Várjuk Demszky Gábort. A kordonok előtt csetlő-botló pár száz fős érdeklődő szófoszlányai felháborodást sugallnak. "Nem engedtek be a zászlómmal, aszonták túl nagy.Röhej." ... vagy... Nevetséges ez az egész, így nem látunk majd semmit." Az embrerek arcán a keserűség. Közben jópofa verbunkos srác ropja a kordon melleti színpadon táncát. Veszünk egy sós perecet 300-ér', majd a ritmusra "hoppogó" holland turistákon somolygunk. Őket láthatóan nem zavarja a több ezres rendőri jelenlét és a rács.

Ah, na de kérem kell a rács, hiszen ott a "szélsőség". Napok óta ezt regéli a média. Valóban, magam is szélsőség vagyok, rendkívül, talán még "hungarista" is, csak azért, mert kimentem 15-én. Marika néni is az, és az 1 éves gyermek is az,akit babakocsin tolvégig az anyja a kordon előtt, értetlenkedve tekintve a Petőfi szobor felé. ellenségkép minden hatalomnak kell, hiszen tud vele riogatni, s ha szerencséje van, át tudja venni az iráyítást ezekben a szervezetekben, kedves utcai balhékat ráépítve. Másnap aztán jönnek a rend bajnokai, Draskovics é társai. Ki van ez találva. Gondolkodjatok, ne ítéljetek elsőre!
A Demszky beszédből semmit nem hallottunk hisz akkora volt a ricsaj, egyébiránt is kétszáz méterre tolta ki állásait a hatalom. Néha felvonult a rohamrendőrcsoport, akiket egyesek egyfolytában tojással, kövekkel, földdel dobáltak. Egy fiatal lányt elvittek a rendőrök. Talán gimis lehetett, s nem tűnt huligánnak. A rácsot egyszer egy középkorú, jól szituált hölgy kezdte el rángatni, de aztán megijedve a rendőröktől abbahagyta.


Bent a grémium, kint a Nép (Március 15. tér)

Délután három órától meghallgattuk Orbánt. Hatalmas volt a tömeg, nem kívánnék becslésekbe bocsájtkozni. Újat nem mondott, de legalább értelmes dolgokról beszélt. A Blaha felé vonulva még láttuk a Magyar Önvédelmi Mozgalom rendezvényének kezdetét. Ám indulnunk kellett. Abból a tényből, hogy lezárták a metrót, és nme állt meg a villamos, valamint a környező mellékutcákban rendőrhadak állomásoztak, arra következtettem, hogy itt bizony előre eltervezett csihi-puhi lesz. Beigazolódott.

(A bejegyzésben látható fotók a helyszínen készültek. Köszönet érte barátomnak.)

A találkozásról már írtam. A péntekiről. Sokat gondolok Rá, és rengeteget fantáziálok Róla. Arról, hogy felmegyünk egy Hegyre, és ott egy kőből épült kuckóban múlatjuk az időt. Nyár van, forró nyár. Az éjszakák sem hűvösebbek 22 foknál. A nappalok sivatagi perzselést hoznak, és mi az árnyékban pincehideg nemes tokajit szürcsölünk. Dolgoznunk nem kell 2 hónapon át, hiszen az előző időkben annyit hajtottunk, hogy egy évig kényelmesen elnyújtózhatunk Dionüszosz oltára előtt.

Elnyújtózunk ...



Szombaton legkedvesebb barátnőm volt a vendégem. Nekem csak Hugicám, én neki Bátyusa vagyok. Így hívjuk egymást. Majd' minden apró titkot tudunk a másikról, és órákon át tudunk csacsogni a másik gondjairól. Aztán persze a végén mindig megnézünk valami őrült filmet. E hétvégén sem történt ez másként. Korábbi névnapom alkalmából egy üveg édes pezsgőt is hozott a lelkem, így a torkunk saem maradt szárazon. Pár órás beszélgetés után ismét próbáltuk a boldogság fogalmát "megerőszakolni". Elégedetlenek vagyunk a földi valósággal, és túl magasra tesszük a lécet egy -egy szerelmi kapcsolatban- ez lett beszélgetésünk konklúziója."Folyton alakot változtató örökös illúzió..."" Ezeket hajkurásszuk, miközben tudjuk, micsoda nagy barmok vagyunk emiatt. Eh.



Vasárnap megszavaztuk, hogy ... (Nos imádkozom, hogy hosszabb távú belpolitikai következnényei legyenek ennek a spontán népharagnak. Nos, a Kossuth téri tüntetőkkel egyet értek, de nem mindenben. A zsidózással és a homofóbiával sajnos nem tudok azonosulni, ellenben minden mással igen. Hm, még gondolkodom a párt alapításon.)

Ma voltam munka után, 22 óra-kor a Táászkóba' zoknit és túró rudit venni. Ez normális szerintetek?