TIGRIS

Vannak időszakok,amikor az ember egész nap csak sírna,ha tehetné, ha nem lennének kötelezettségei...
Aztán elmúlik ez az időszak is ...

Herpesz: a száj szélén,két centis,hámos,szép sebes. Amiről nem beszélünk: a kis apró vírus, amely szinte minden emberben ott van,miután elkapta. Bebújik az idegdúcokba,aztán kellően lemerült immunrendszer esetén kicsapja magát, csak azért, hogy "jó" legyen közösségben mosolyogni.

Mindjárt meg is jegyzi a kedves kolléga tegnap: "Né,mán,milyen szép herpeszed van?!" Ha ez nem pofátlanság,akkor mi az,ami az? Ha tehettem volna, úgy szájon csókoltam volna, hogy még a feltámadás után is herpesszel éljen,s utána a fülébe súgtam volna kéjesen: "Herrrrpesszz Brazilossssz." Ha tudnád, hogy ez egyenesen dél-amerikai import! Nem mindennapi, bizsergető,színes,és édesen éget.

S ott van a szürke, és hideg város. Nem, hó az nem esne, nehogy esetleg szép, és fehér legyen. Pöfékel, szuszog, és némán néz maga elé az egész, mínuszokban melankólizáló betonrengeteg,a lassan,szomorúan mozgó hétköznapiságban.
S hogy végre kilyukadjak, igen, tőled lehet a herpesz is, tőled,akiben nagyon bíztam,aki mellett éveket fiatalodtam egy-két nap alatt,akiért szinte mindent megtennék,megtettem volna. Gyarlóság kontra szentség.

Légvár,álomvár,tudom,tudom.Összedőlt,összedőlt,látom,látom.
S az Isten megvert vele,hogy mindennap az ablakod alatt kell elhaladnom, nem egyszer,hanem kétszer.S tudom,hogy ott vagy, hogy egyedül vagy. Egyedül vagy?

Szerinted maradunk barátok. Bárcsak úgy lenne. No,de a barátok nem tűnnek el. Te meg eltűntél, ugyanúgy,ahogy jöttél. Úri módon,angolosan, sejtelmesen, a ködben... Te, brazil... szappanopera. Te rohadt kis köcsög!


Mulher/Homens Sem Razão (Nők/férfiak, ok nélkül)