Álmostigris

Ma a költészet napja van. Ez nem mellékes. Az Élet és Irodalom c. hetilap mégsem emlékezik meg erről a nemes eseményről. Ez normális dolog?

Ő is ír verseket, aztán gitáron zenésíti meg őket. Szerintem ez fantasztikus. Egy darab belőle. Bár hallhatnám egyszer játszani, csodálatos volna. Körbevennének a gondolatai, s én csak nézném-nézném, ahogy pengeti a hangszerét. Mellesleg ma van a születésnapja! Pont ma.
Egész héten azon jártattam az agyam, hogy hogyan okozzak neki örömet ezen alkalomból. Volt,hogy éjszakába nyúlóan jártak az agykerekeim. Elterveztem, hogy leugrom a tőlem 80 km-re lévő városba (ahol lakik) kocsival, vagy busszal. Miután leértem, spontán bejelentem, hogy itt vagyok, és torta is van nálam. Aztán rájöttem, hogy ötletnek nem mindennapi, ám realitásérzékem nulla, hiszen mi történik, ha éppen nincs a városban, mert suilban van a közeli kisvárosban... vagy más miatt nincs módja eljönni.
Maradok hát a telefonhívásnál. Őszintén, és kedvesen. Ha örül nekem, azt úgyis meghallom a hangján, ha meg nem, akkor diplomatikusan lekezel, és pont. Nincs vesztenivalóm, s talán az is észrevehető lesz neki, hogy nem felejtem el, még a 21. születésnapján sem...

Isten éltessen!