Álmostigris

1956. október 25-én kora délelőtt spontán tüntetés kezdődött a budapesti belvárosban. A több száz tüntető elindult, és mire a Parlament elé ért, már több ezresre duzzadt. A tüntetők közül sokan térre irányított szovjet tankokra másztak, és békés beszélgetésbe elegyedtek a katonákkal. Az összegyűltek párszor elénekelték a Himnuszt,és Nagy Imrét követelték. Délelőtt fél 10 környékén egyszerre tüzelni kezdtek a Parlamenttel szemben lévő Földművelésügyi Minisztérium (FM) épületének tetejéről. Máig hallgatás övezi,hogy pontosan kik lőttek a hatalmas, szabadságot, változást követelő tömegbe, amely a golyózáporban, ösztönösen menekülni kezdtett. Úrrá lett a pánik a Kossuth téren. Keresztbe-kasul menekültek, miközben a Parlament előtt álló szovjet tankok az FM felé céloztak, válaszul az őket (is) érő golyózáporra. Nagy volt a káosz. Ily módon a téren menekülők nem is sortüzet, hanem inkább "kereszttüzet" kaptak. Sokaknak a karját, lábát érte lövés. Mások azon nyomban szörnyethaltak. Az áldozatok száma a mai napig viták tárgyát képezik. Egyesek szerint 60-70 áldozat, mások szerint 100-150 ember lelte halálát az országház előtt. Persze egy ilyen tragédia kapcsán egy ember élete is sok. Az alábbi fotón a Kossuth tér szeglete látható, a Rákóczi szobor mögötti terület. (Ma befüvesített rész. Akkoriban a villamosmegálló építkezési munkálatai folytak ott.)

Hogy ki adta ki a tűzparancsot? Valószínűleg az időközben Szovjetunióból Budapestre érkezett Szerov tábornok, akinek szúrta a szemét a Kossuth téri szovjet-magyar barátkozás, esetleg "berezelt" a téren összegyűlt nagy tömegtől... S hogy kik lőttek? Valószínűleg az Á.V.H. A Parlament előtt, a vérengzés után -egy akkori tanu szerint- zápor mosta a tér macskakövét. A hulló eső és az ártatlanul lemészárolt magyar emberek vére összekeveredett,és patakokban folyt. Ha a napokban a Kossuth téren jársz, állj meg egy pillanatra, s gyújts egy mécsest az FM előterében,ahol a mai napig láthatóak a lövések nyoma a falban. Nehéz fémgolyók vannak ma a helyükön. A "véres csütörtök", 1956. október 25-e emlékét őrzik. (lsd lent)

(Fotók: mek.niif.hu)

Utóirat:
Magam kötelességemnek érzem,hogy megemlékezzek erről a megrendítő eseményről. Tavaly is megtettem e blog lapjain, hát idén sincs ez másként, s ha Isten is úgy akarja, jövőre sem lesz ez másként.

További képek a forradalomról ITT