My OperaNG vs. csángó magyarok
Sunday, March 6, 2011 12:00:00 PM
Azt is tudom,nem én kezdtem,
tudom,nem is én végzem,
Most is halnak és születnek,
nem lesz vége a nemzetnek.
(Csíkrákos)
Tomasz Tomaszewski fényképe,Csángó népviseletbe öltözött lány,NG, 2011 március
***
A csángók eredete, mondhatni a múlt homályába vész. Annyiban bizonyosak lehetünk, hogy a kun és besenyő teóriák elvethetők, azaz nem keletről érkeztek ide kunok, és más etikumok, akik aztán elmagyarosodtak, s nem is a honfoglaláskor hátra maradt csoportokról van szó. A források alapján elmondhatjuk, hogy a mai csángó népcsoportok, mert több is van belőlük, az évszázadok folyamán, már a XIII. századtól kezdve folyamatosan a Kárpát- medencéből vándoroltak, telepedtek keletre, vagy éppen ide menekültek. Nevük is innen eredeztethető: „elcsángáltak”, azaz "elkóboroltak". Elsőként a XIII. században telepítettek ide határőrséget a tatár támadások visszaverésére, a XV. században itt találtak menedéket a Magyarföldről kiűzetett huszita csoportok, majd később a Rákóczi-szabadságharc menekültjei,és azok a székely jobbágyok,akinek a jogait valamilyen sérelem ért. Ma a Keleti Kárpátoktól keletre, a Szeret folyó partján (ők az ún. moldvai csángók), a Keleti-Kárpátokban, a Gyimes völgyében és Brassó városának térségében élnek csángó magyarok. Létszámuk kétséges, összességében legfeljebb ötvenezer főről vagy kisebb népcsoportról beszélhetünk. Nyelvük számos középkori, archaikusnak mondható elemet tartalmaz, így egy hazai magyarnak különleges,és nehezen érthető a mai csángó beszéd.
(S.k és Diószegi László: A moldvai csángók... c. tanulmánya alapján)
***
Mielőtt rátérnék fő mondanivalómra ...
Pár hónapja olvasom a National Geographic-ot (NG),amely még januárban lopta be magát a szívembe, elsősorban nem tudományos igényességével, hanem színességével,csodálatos képeivel,és életszerű útleírásaival. Külön megjegyzem, hogy a folyóirat szerkesztői kellőképp környezettudatosak lehetnek. Ez azt jelenti,hogy az eddig vásárolt három szám mindegyikében találkoztam egy vagy kettő, bennünket embereket, s magát az emberiséget érintő "zöld cikkel". Ezek az írások sem feltétlenül elmélyült szakmaiságukról nevezetesek, ám mindenképpen érdemesek arra,hogy felhívják a figyelmet a küszöbön álló globális problémákra,lásd növekvő emberlétszám kontra élelmezés, s az új alternatív, takarékos energiatermelő technológiák forradalmasításának kérdése...etc. Bízom benne, hogy ez a NG szemlélet nem pusztán egy ócska marketing, hanem egy valódi értékmisszió is.
Szubjektív vélemény és dióhéjjnyi adalék a National Geographic (a továbbiakban "NG") c. folyóiratban megjelent Csángókról szóló cikkhez.
Sajnos ez a cikk,mindamellett,hogy gyönyörű fotókkal illusztrált, számomra csalódás is volt. Egyrészt stilisztikai,és mondattani hibákkal tűzdelt írásról van szó, másrészt annak,aki nem tudja,hogy eszik-e vagy isszák a csángókat, vajmi kevéssé realizálódik a beszámoló végére érve,hogy kik is ők valójában!
(Nem ártott volna egy szövegdobozt összeállítani a népcsoport múltjáról, történelméről,eredetéről...)
No,de lépjünk túl a hibákon,és fogadjuk el ezt a cikket egy mai, szubjektív útibeszámolónak,amelyből többek között kiderül,hogy a csángó magyarok egyetlen gyökere a vallás,ám ők kezdettől fogva a románul prédikáló,és románul miséző egyház kiszolgáltatottjai lettek. Sosem jutottak el hozzájuk magyarul beszélő,katolikus papok. Ez a szerencsétlen, mára már nyelvéért,és egyben megmaradásáért küzdő, Európa perifériájára szorult, a magyar nyelvet archaikus alapon beszélő, piciny népcsoport több száz éven át titokban maradhatott meg annak,amilyen... A lassú asszimiláció útjára lépett. Elrománosodik..
A magyar misézés,és így a magyar nyelv ápolása hivatalosan tilos a romániai Moldva térség ezen részén. Ez a "nagymagyar" abszurd. Szerencsére vannak névtelen hősök,akik tesznek a csángó magyarok megmaradásáért. Minden tiszteletem az övék!
Egy, számomra oly kedves csángó népdal itt.
S mégegy itt.
Ha pedig érdekel a napjainkban nálunk egyre divatosábbá váló ethno-pop-rock műfaja,s komálod a csángó muzsikát,akkor fedezd fel a "Betyár Travoltát"! Talán egy külön bejegyzést is megérne majd egyszer a Kerekes Band, a Csík Zenekar, és a többi, általam nagyra becsült népzenei csapat populáris előretörése. Boldog lennék,ha egy nap hemzsegnének a magyar kereskedelmi rádiók a hasonló muzsikáktól,mert jelenlegi felhozataluknak nagyrészt köze sincs a magyar gyökerekhez.
tudom,nem is én végzem,
Most is halnak és születnek,
nem lesz vége a nemzetnek.
(Csíkrákos)
Tomasz Tomaszewski fényképe,Csángó népviseletbe öltözött lány,NG, 2011 március
***
A csángók eredete, mondhatni a múlt homályába vész. Annyiban bizonyosak lehetünk, hogy a kun és besenyő teóriák elvethetők, azaz nem keletről érkeztek ide kunok, és más etikumok, akik aztán elmagyarosodtak, s nem is a honfoglaláskor hátra maradt csoportokról van szó. A források alapján elmondhatjuk, hogy a mai csángó népcsoportok, mert több is van belőlük, az évszázadok folyamán, már a XIII. századtól kezdve folyamatosan a Kárpát- medencéből vándoroltak, telepedtek keletre, vagy éppen ide menekültek. Nevük is innen eredeztethető: „elcsángáltak”, azaz "elkóboroltak". Elsőként a XIII. században telepítettek ide határőrséget a tatár támadások visszaverésére, a XV. században itt találtak menedéket a Magyarföldről kiűzetett huszita csoportok, majd később a Rákóczi-szabadságharc menekültjei,és azok a székely jobbágyok,akinek a jogait valamilyen sérelem ért. Ma a Keleti Kárpátoktól keletre, a Szeret folyó partján (ők az ún. moldvai csángók), a Keleti-Kárpátokban, a Gyimes völgyében és Brassó városának térségében élnek csángó magyarok. Létszámuk kétséges, összességében legfeljebb ötvenezer főről vagy kisebb népcsoportról beszélhetünk. Nyelvük számos középkori, archaikusnak mondható elemet tartalmaz, így egy hazai magyarnak különleges,és nehezen érthető a mai csángó beszéd.
(S.k és Diószegi László: A moldvai csángók... c. tanulmánya alapján)
***
Mielőtt rátérnék fő mondanivalómra ...
Pár hónapja olvasom a National Geographic-ot (NG),amely még januárban lopta be magát a szívembe, elsősorban nem tudományos igényességével, hanem színességével,csodálatos képeivel,és életszerű útleírásaival. Külön megjegyzem, hogy a folyóirat szerkesztői kellőképp környezettudatosak lehetnek. Ez azt jelenti,hogy az eddig vásárolt három szám mindegyikében találkoztam egy vagy kettő, bennünket embereket, s magát az emberiséget érintő "zöld cikkel". Ezek az írások sem feltétlenül elmélyült szakmaiságukról nevezetesek, ám mindenképpen érdemesek arra,hogy felhívják a figyelmet a küszöbön álló globális problémákra,lásd növekvő emberlétszám kontra élelmezés, s az új alternatív, takarékos energiatermelő technológiák forradalmasításának kérdése...etc. Bízom benne, hogy ez a NG szemlélet nem pusztán egy ócska marketing, hanem egy valódi értékmisszió is.
Szubjektív vélemény és dióhéjjnyi adalék a National Geographic (a továbbiakban "NG") c. folyóiratban megjelent Csángókról szóló cikkhez.
Sajnos ez a cikk,mindamellett,hogy gyönyörű fotókkal illusztrált, számomra csalódás is volt. Egyrészt stilisztikai,és mondattani hibákkal tűzdelt írásról van szó, másrészt annak,aki nem tudja,hogy eszik-e vagy isszák a csángókat, vajmi kevéssé realizálódik a beszámoló végére érve,hogy kik is ők valójában!
(Nem ártott volna egy szövegdobozt összeállítani a népcsoport múltjáról, történelméről,eredetéről...)
No,de lépjünk túl a hibákon,és fogadjuk el ezt a cikket egy mai, szubjektív útibeszámolónak,amelyből többek között kiderül,hogy a csángó magyarok egyetlen gyökere a vallás,ám ők kezdettől fogva a románul prédikáló,és románul miséző egyház kiszolgáltatottjai lettek. Sosem jutottak el hozzájuk magyarul beszélő,katolikus papok. Ez a szerencsétlen, mára már nyelvéért,és egyben megmaradásáért küzdő, Európa perifériájára szorult, a magyar nyelvet archaikus alapon beszélő, piciny népcsoport több száz éven át titokban maradhatott meg annak,amilyen... A lassú asszimiláció útjára lépett. Elrománosodik..
A magyar misézés,és így a magyar nyelv ápolása hivatalosan tilos a romániai Moldva térség ezen részén. Ez a "nagymagyar" abszurd. Szerencsére vannak névtelen hősök,akik tesznek a csángó magyarok megmaradásáért. Minden tiszteletem az övék!
Egy, számomra oly kedves csángó népdal itt.
S mégegy itt.
Ha pedig érdekel a napjainkban nálunk egyre divatosábbá váló ethno-pop-rock műfaja,s komálod a csángó muzsikát,akkor fedezd fel a "Betyár Travoltát"! Talán egy külön bejegyzést is megérne majd egyszer a Kerekes Band, a Csík Zenekar, és a többi, általam nagyra becsült népzenei csapat populáris előretörése. Boldog lennék,ha egy nap hemzsegnének a magyar kereskedelmi rádiók a hasonló muzsikáktól,mert jelenlegi felhozataluknak nagyrészt köze sincs a magyar gyökerekhez.
