Álmostigris

Telnek- múlnak a napok. Ez a hét egész jóra sikeredett (eddig). Hétfőn (Te)küldtél nekem sajátkezűleg írott verseket, amelyek valóban "önmagukért beszélnek". (Ahogy Te fogalmaztál, csöppet sem szerényen)
Ezek jó versek, egyáltalán nem dilettánsak, és nem erőltett egy gondolatod sem. Minden a helyén van bennük. Orbán János Dénes verseihez tudom őket hasonlítani. Van bennük némi "Rimbaud-os" pajzánság, és dekadencia is. Ezek a tulajdonságok aztán keverednek, és bohón törnek fel belőled. Érdemes ezekről a gondolatviharokról beszélnünk a következő találkozásunk alkalmával, és érdemes az okokat is felárni, amelyek Benned csapódnak le, egy-egy téma kapcsán. Biztos vagyok benne, ha Faludy György ma élne, akkor nem hezitálna műveid kapcsán, s kapcsolatait felhasználva azonnal keresne egy kiadót... talán még az enyéimből is szemezgetne párat ...

Na, és ott van az a lány. Milyen jó Vele beszélgetni. Hosszú idő után végre azt érzem,hogy valaki nem csak meghallgat, hanem átérzi, amit mondok neki. Nagy különbség. Ő ilyen. Valószínűleg jó barátok leszünk. Szerkesztőségbéli élményeink is csak összekovácsolnak. Tegnap is ott voltunk, s láss csodát kisebb feladatot kaptunk. Írhattunk rövid hírt, amely megjelent a mai megyei újságban. Több mint ötvenezren olvassák. Annyira jó érzés ... csak erőt kérek a Jóistentől, és motivációt a világtól, hogy jól alakuljon, bár a "nyomulás" nem az én műfajom.

S volt még találkozó is a héten. (Nem randi) Huszonegy éves és rendkívül érzékeny ember. Jót sétáltunk, megnéztük a várost egy hegyoldalról. Körbevett minket, szép volt, és nehezen feledhető. (Célom, hogy elviszem "Fiktív leveles - verselő- barátomat" is ide, s viszünk egy üveg harmatos ízű bort...) Persze mi másról lehetett volna szó akkor és ott, mint magunkról és a világ viszonyáról. Elfogadásról, és jövőről. Olyannyira beleményedtünk a diskurzusba, hogy majdnem lekéstem az utolsó buszt. Újból találkozunk egy nap, biztos vagyok benne ...

S ezen bejegyzés utórezgéseként engedjetek meg egy Zorán dalt. A mai napig kedvelem, és nagyra tartom őt. Hat éve hallgattam őt nagyon sokat, manapság kissé háttérbe szorult. Szerda este meghallottam ezt a dalt az egyik kereskedelmi rádióállomáson, s rögtön beleszerettem.

... miután láttam magát a klippet is (lsd fönt) elgondolkodtam azon, hogy az a kislány, aki a végén a fényben áll, már legalább "huszoniksz" éves. S mit látott az országból, ahol született? Milyen országban él? Acsarkodnak, viaskodnak, maholnap ezeréves értékeket szórnak a kukába. Milyen lehet ma az a kislány? Hol és hogyan él? Mit gondol a "múltról", mit gondol az 1956-os magyar forradalomról? S mit gondol azokról a jelenlegi vezetőkről, akiknek a "múlt" szégyenfoltként remeg a szívükben? S miért van az, hogy a magyar emberek többségének még mindig fáj ... a Múlt. Miért nem mondják ma ki 15 millióan, hogy "Ahogy volt, úgy volt" ?