My OperaCél, az utazás!
Thursday, March 4, 2010 10:23:54 PM
Van, hogy az ember elindul egy úton, és út közben tetszik meg neki az utazás. A cél bár láthatatlan, s az utazás lényege sem a célba érés, hiszen a céllal, véget ér, lezárul mind az, ami addig mozgatott. Jó-e meghatározni előre az utazás célját, ha tudjuk, hogy véget ér akkor. Életutunk célja sem annak a vége. Az élet értelme hát, az élet megélése, a tudás megszerzése, és a megszerzett tudás gyarapítása. Minden növekszik gyarapszik, Ha célt határozunk meg, annak a dolognak a halála pillanatát jelöltük hát ki.
Miként lehetne a végtelennek vége, ha csak nem úgy, hogy mi magunk vetünk neki véget?
Bölcsen tehát irányokat határozzunk meg, biztosítva programunk hosszú életét. Nincs mód visszamenni, ha tévesztettünk. Lehet-e nagyobbat tévedni, mint még valamit megszületése előtt halálra ítélni, útja végcélját kőbe vésni, mint egyedüli üdvösséget.
Az út hosszú, sok a megismerni való a végtelen időtlenségben. Ki tudná a tudást egyszerre megszerezni? Ki volna képes közülünk mindent azonnal megérteni? Ki tudná a Dunát, úszni tudás nélkül átúszni? Meg ismerhető-e egy másik ember, bele lehet-e látni az ő gondolatába, lelkének látásába? El lehet-e mondani a szellem rezdüléseit? Tudhatom-e a más lélek hömpölygését? A gondolat áramlását, az akarat térfoglalását?
Hol van vége a gondolatnak? Hol kezdődik? Hol lenne vége a kezdetnek? Honnan tudhatnám én azt?
Utazzunk, élvezzük a látványt, engedjük a szellem szárnyalását, s a lehetségest, ne zárjuk megvalósulatlan lehetőségeink börtönébe, annak születése előtt már.
Miként lehetne a végtelennek vége, ha csak nem úgy, hogy mi magunk vetünk neki véget?
Bölcsen tehát irányokat határozzunk meg, biztosítva programunk hosszú életét. Nincs mód visszamenni, ha tévesztettünk. Lehet-e nagyobbat tévedni, mint még valamit megszületése előtt halálra ítélni, útja végcélját kőbe vésni, mint egyedüli üdvösséget.
Az út hosszú, sok a megismerni való a végtelen időtlenségben. Ki tudná a tudást egyszerre megszerezni? Ki volna képes közülünk mindent azonnal megérteni? Ki tudná a Dunát, úszni tudás nélkül átúszni? Meg ismerhető-e egy másik ember, bele lehet-e látni az ő gondolatába, lelkének látásába? El lehet-e mondani a szellem rezdüléseit? Tudhatom-e a más lélek hömpölygését? A gondolat áramlását, az akarat térfoglalását?
Hol van vége a gondolatnak? Hol kezdődik? Hol lenne vége a kezdetnek? Honnan tudhatnám én azt?
Utazzunk, élvezzük a látványt, engedjük a szellem szárnyalását, s a lehetségest, ne zárjuk megvalósulatlan lehetőségeink börtönébe, annak születése előtt már.
Hajdu MiklósHajduM # Friday, March 5, 2010 11:11:15 AM