Sunday, 30. March 2008, 15:45:24
A barátság virága
Volt egy virág, színes és szép,
De ez mára már csak egy kép.
Múlt az idő, változott a világ,
S egyszer csak elhervadt a virág!
Vége! Nem támaszthatjuk fel már soha,
Se te, se én, se a barátságunk pora!
Lehet , hogy így jó lehet hogy nem,
De a virágot már eltemettem.
Ha akarod kereshetünk egy másikat,
De vedd észre, hogy a régi elhervadt.
Gondold végig mit és hogyan akarsz,
Mert a virágtól már csak egy esélyt kapsz!
Friday, 28. March 2008, 21:46:38
Egyedül
A kegyetlen, szívtelen időt de megfordítanám,
Hogy egyedül maradj, soha nem hagynám.
Az idő súlyos, berozsdásodott kerekét, visszapörgetném,
Hogy újra itt legyél, akkor világ hazug dolgait mesélhetném.
Hazudnám neked a világ dolgait, hogy soha semmitől se félj,
Hogy bátran, s büszkén nézhess előre, mint a madár, szabadon élj.
Hiszen mindent szabad, hogyha szeretünk valakit, úgy igazán,
Tudom már, nem szabadott volna így felfognom, ennyire lazán
De hogyha szeretünk, sok dolog alól felmentést ad a világ!
A nem várt, téged egyedül játszva bánthatott, nem nyílhat már a virág.
A hömpölygő, könyörtelen időt visszatartanám, ne fodrozódjon tovább,
Jó lenne újra az együttlét, jobban vigyáznék rád, ezt már tudom legalább.
Hiszen, hogyha valakit szeretünk, mindent lehet, a világ, mentességet biztosít,
Bizony, most már jól tudom, megtanultam. Minden szó, tett, szívre sebet hasít.
De egyedül, kinek is mondhatnám el? Parthomokba írni mégis csak kár,
Elfújná, messze vinné homokszemeket a szél, elmosná írásom a hullámzó ár.
A kegyetlen, szívtelen időt de megfordítanám,
Hogy egyedül maradj, soha nem hagynám.
