Útinapló - Journal

Kedves hallgatóinknak jó reggelt kívánok, Esslingen am Neckar jelentkezik. Reggel 9:47 van, az idő felhős, odakint kellemes +4 °C van, a város él, a buszok közlekednek - a kávé járatok is.

Jelenleg épp 2 helyről kapom az áldást: a koli valamelyik szintjén fúrnak, az ablakom alatt pedig tereprendezés folyik a mellettünk épülő kollégium körül. Egyszóval örvendek, hogy már korábban [7-kor] fel kellett kelnem, egyúttal ez még mindig nagyságrendekkel jobb, mint amikor egy kellemes napos délután beindították Az Úthengert.
Mielőtt megkérdeznétek, hogy mi a bánatért keltem fel hajnali 7-kor, amikor semmi órám nincs, elárulom: két oka van. 1) hogy visszaszerezzem az identitásomat: sikerült visszakapnom a cseh sráctól a személyimet, amit Prágából hazaérve a kocsijában hagytam [anya kedvéért: felelőtlen? IGEEEN!!!]; 2) hogy dolgozzak a projektemen. Szakmabélieknek: ma hajnalban XML-t tanultam kezelni C#-ban, ma már talán tudok annyit, hogy a tudásomat alkalmazzam is a programban. Még pár dolog, aztán "rohanok" [Alt+Tab] vissza programozni, mert jó lenne, ha délig elkészülnék az említett résszel.
Tegnap este regisztáltam magam a couchsurfing.com oldalra, ami arra jó, hogy ha szeretnék bárhol a világon megszállni, akkor előzetes egyeztetés után ezt megtehetem. Remélem, február környékén, a vizsgáim után hasznát tudom venni.
Ma reggel főztem egy regimentnek elegendő kávét, hogy a nap folyamán legyen mit magamba töltenem. Arra kérnék mindenkit, hogy a következő pár napban - mondjuk kedd és csütörtök között - legyen velem lélekben [nem kell semmi komolyra gondolni], nehogy óra előtt/közben/helyett elaludjak, mert tényleg nem jut majd sok idő az alvásra.

Köszönjük, hogy velünk tartottak, reklám következik...

Kitettem egy szavazást a naplómról.
Eredetileg a beépített szavazórendszert szerettem volna használni, de hamar kiderült, hogy az csak a belépett felhasználók számára elérhető. (Vagy csak nem találtam meg az ezt kikapcsoló opciót, mindenesetre erre mindenképp rá fogok kérdezni a közösségi portál fejlesztőinél...)
De addig is: látom már, hogy alig várjátok, hogy végre leadhassátok voksaitokat, ezért eszkábáltam egy ideiglenes megoldást. Szép, de nem elegáns; egyszerű, de nem nyílt; használjátok egészséggel!
A szavazás ezen a linken található.

P.S.: van egy olyan opció, hogy "megírom comment-ben". Aki szeretne ezzel élni, az az egyszerűség kedvéért dobja a kommenteket a jelen bejegyzéshez. Minden javaslatra kíváncsi vagyok, elvégre nem magamnak írom ezeket az oldalakat.

[Ez itt a bevezető helye, de olyat most nem írok, mert így is lesz mit olvasnotok. Szóval haladjunk szépen sorban...]

Csütörtök délután elmentem az előző bejegyzésben említett konferenciára. Meghallgattam két előadást, amik nem voltak különösebben érdekesek, de nem volt mit tenni így, hogy az engem érdeklőeket mind délelőttre rakták. Az előadások között kicsit mászkáltam a pavilonok között, ittam ingyen bivalyerős kávét, találtam egy RFID-technológiát használó érdekes fejlesztést, meg egy szemkövető eljárást alkalmazó weboldal-teszten is részt vettem. Sajnos csak későn jutott eszembe, hogy a teszt közben jól belebandzsítsak az infra-kamerákba; kiváncsi lettem volna, akkor milyen adatot regisztrál a gép. Akinek van ezzel tapasztalata, ne legyen rest megosztani velem, mert már 4 napja egyfolytában ezen gondolkodom. (Szakmai dolog: érdekes, hogy inkább ezen agyalok, mint a teszt tényleges eredményén - úgy látszik, sikeresen megfertőzött a szakirányom.)

Csütörtök este, Sonata Arctica, LKA-Longhorn. Egy elképzelt beszélgetés következik:
- Kisfiam, milyen volt a koncert?
- Király, képzeld, én voltam a dob!
- E?!
Megkockáztatom, hogy a mostani volt az eddigi legjobb koncertélményem tőlük. November 20-án Magyarhonban játszanak, a zenéjükre fogékony emberek tekintsék ezt erős javaslatnak.

Péntek hajnalra becsöppentem a koliba, ahol már javában folyt a buli. Az előzetes várakozás ellenére ezt is élveztem a magam módján. Míg mindenki ivott, én főztem (és ittam), aztán mikor már mindenki teljesen kész volt, én akkor ébredtem fel (és buliztam).

Egy cc. 4 órás alvás után összeraktam magam, és mentem vissza Stuttgartba, a találkozóhelyre. Egy jó nagy fekete Škoda Superb-ben utaztam, egy cseh, egy mexikói sráccal meg egy török lánnyal. Nem mindennapi élmény volt, amikor mi négyen részben angolul, részben németül elkezdünk politizálni.
Szóval az idő gyorsan telt, estefelé már Prágában is voltunk. Miután kaptunk néhány koronát az első szembejövőktől egy nyomorult vonaljegyre, már nem volt több gondom a tömegközlekedéssel (ami egyébiránt hasonló, mint Budapesté, ezért könnyen kiismertem magam). A szállásom Zsombor osztálytársamnál volt egy külvárosi albérletben; ezúton is köszönöm neki a lehetőséget, hogy kimehettem.
Szombaton volt egy egész napom a város felfedezésére, de még a városnézés elején lemerült a telefonom. Pedig voltak még ötleteim érdekes képekre, aminek biztos örültetek volna. A kötelező, neten bárhol elérhető városfotók helyett inkább ilyeneket mutatok.

- Házak a belvárosban.



- Többek között itt akartak felvonulni a neonácik; szép nyugodt utcácska egyébként. A balhéról annyira lemaradtam, hogy csak este tudtam meg, hogy zavargások voltak. Ellenben irdatlan mennyiségű rendőri erő volt a környéken, én meg nem tudtam elképzelni, mire föl...


- Nagy ablak, majd kis ablakok:




- Igen, itt még a villamos is Škodából van:


Gondolatok, élmények halmaza következik, a teljesség teljes mellőzésével. Először is, meglepően otthonosan éreztem magam "odakint". Nem voltak olyan hatalmas folyók meg sugárutak meg hegyek, mint a mi fővárosunkban: térkép nélkül, különösebb megerőltetés nélkül mindig el tudtam érni a belváros A pontjából a B-be. Szóval tényleg nekem való elfoglaltság volt így egyedül felfedezni a környéket. És az is biztos, hogy valamikor még vissza fogok menni, mert olyan sok látnivaló van, hogy ezúttal is mindössze néhány dolgot láttam, és azoknak is csak a felszínét.
A többi dolog pedig...
Voltam korcsolyázni, életemben először. És nem estem el egyszer sem!
Voltam focimeccsen, életemben először (Slavia Praha - Viktoria Žižkov => 1 - 1). Azt hiszem, most már több Slavia indulót tudok, mint magyar csapatokét összesen.
Ittam B52 koktélt, életemben először. Be is rúgtam tőle, mert odakint abszinttal készül. (Aki nem tudná: a cseheknél ennek az italnak is hagyománya van.) Persze a kocsmázásokra nem ez volt jellemző, hanem a mérsékelt sörözés meg a társasági élet. Ez már csak az utolsó éjszakai idő elütése volt, mert a kocsim 3:30-kor indult vissza Esslingenbe. No és már el is értem a jelent!

Találós kérdés: honnan a bánatból szereztem odakint Prágában 1 jugoszláv dínárt? A nyertes... ööö... felvilágosíthat engem is.

És most a jövőbeni kilátásokról: most azonnal megyek enni; holnap Frankfurt am Main.

...ahogy megígértem, következzen egy gyors frissítés.

1. Jövő hétvégén megyek Prágába: péntek este indulok, hétfő délben érkezek. Mindezt kocsival, ugyanis létezik egy útitárskereső oldal (http://www.mitfahrzentrale.de/), ahol lehet belföldi ill. külföldi autóstoppok/utasok után kutatni. Stuttgart-Prága oda-vissza 50 €-ba kerül így nekem.

2.

Flight: 13.12.2007 | Flight Number 4U 2780:
Departure: 14:00 Stuttgart
Arrival: 15:30 Budapest Ferihegy

Ez azt jelenti, hogy ott leszek az adventi koncerten, sőt a szombati próbán is.