Zoozley

Epilógus

Thursday, 21. February 2008, 01:29:38

Felülök a vonatra. Nem szép piros, ami a kezem ügyében lévő szórólapomon van, és nem is olyan világos belülről. Útközben felhívom egy csoporttársamat, és megtudom, hogy tegnap majdnem az egész szakirányos csoport leállamvizsgázott. Gratulálok nekik, nekem még egy félév - nyugtázom magamban. Lassan beérek a Keletibe. Nem 15, hanem 40 perc - igaz, kicsit messzebb is van. A metrón nyomnám az ajtónyitót, mikor rájövök, hogy az itt nem úgy működik. A lift viszont szokatlanul sokáig vár, egészen amíg rá nem jövök a titok nyitjára, és megnyomom az "ajtó becsukása" gombot.
Bemegyek órára - furcsa, hogy rögtön értem, miről van szó. Vontatott angol konyhanyelv félig magyarral, túl könnyű nekem a folyékony német után. Mindegy, legalább nem lesz velük sok gondom.
Belváros, kávézó. Az árak valamivel jobbak a kintieknél, bár a furcsa 264-es szorzó miatti árérzet megcsalja az embert. Itt rendes a személyzet (mert ez a munkaköre), de a boltokban már kevésbé van ez így. A géptermek azért itt is működnek, és a kávéautomaták is többé-kevésbé használhatók. Csak ne lenne az a rengeteg rézcentesem! (Meg a vissza nem váltott 2,10 €-s üvegbetét-jegyem.)
Este van, ülök a vonaton. Az ajándék kulcstartómat nézegetem, és azon tűnődöm, hogy vajon honnan szerzek ajándék tankot. Aki kitalálja, kap egy...

Bár novembertől kezdve lusta voltam statisztikát nézni, biztosan maradtatok néhányan, akik végigkövettétek a bejegyzéseimet. Remélem, nem volt nagyon unalmas vagy öncélú - én a lehetőségeimhez mérten mindig nagyon igyekeztem.
Minthogy a történet itt véget ért, leteszem a billentyűzetet. Talán még írok újból egy másik Erasmus-helyről, egy kinti munkahelyről, vagy épp a nyaralásomról Argentínából...

Időközönként idenézek, olvasgatom a kommenteket, ezért ha valami kérdés/panasz/óhaj/sóhaj van, előbb-utóbb úgyis eljut hozzám!

4 comments

Utolsó napok, majd hazajöttem

Wednesday, 20. February 2008, 17:41:14

COFFEE, TRAVEL, HOME, STUTTGART

Nézzük, hol is tartottam... *visszaolvas* ...megvan!
Rendkívül gyorsan eltelt az utolsó pár nap. Lerendeztem a bankszámlás lakcímátjelentős ügyet, belefért még egy utoló sushi-ebéd Stuttgartban, egy főzés (lányok: ki tud rakott krumplit? mert én igen!

), és már meg is érkeztek a látogatóim Gödöllőről. Bejártuk párszor Esslingen belvárosát, Stuttgart bel- illetve külvárosát, s egyben megtudtam, hogyan képzelik el Németországban a "pékfaszát".
Az utolsó éjszaka volt még egy hatalmas, asztalon táncolós, papuccsal telefonálós, növényekkel (...) kardozós, kézikocsival versenyzős buli, ami egész jól visszaadta az év eleji partihangulatot. Ezúton is köszönöm Sanyinak a ránkhagyott pálinkát és egy ismeretlen személynek az otthagyott vodkát: nélkülük nem jött volna létre ez az est. Másnap reggel 7-kor már szólt a tűzriadó (nyugi, csak a telefonom, szerintem legtöbbőtöket már riogattam is vele), kicsit forgó fejjel nagyon gyorsan ki kellett rámolni/takarítani a szobámat. Szerencsére ezt az utolsó akadályt is sikerrel vettem, hála az egész csapat segítségének. Kaptam ajándékot vagy levelet pár ottlakó baráttól, nagyon kedves tőlük, mindenképp felveszem velük a kapcsolatot.
Az elköszönés is csak sebtében ment, mert egy 974,4 kilométeres autózás állt előttem, és minél hamarabb el kellett indulni. Ami az útból megmaradt: Esslingen, München, gombafelhő, Deggendorf, Passau, kávé, Bécs, Hegyeshalom, Hold, Budaörs, Farkasszőlő, Gödöllő. Meg Andrea, a GPS néha tájékozatlan, máskor segítőkész magyar hangja. "Túl gyorsan mész." - ez speciel vicces volt.
Majd hazaértem. Hogy milyen itthon? Fogalmam sincs! Bedobtam egy vacsorát, alvás, és másnap (ma) reggel irány Budapest. De ez már a jelen, ami nagyon elválik attól, ami ezelőtt volt...

A legkitartóbbak éjszaka-hajnalban elolvashatják a következő bejegyzésemet, aminek a fele már kész, de ennek a napnak el kell telnie ahhoz, hogy befejezhessem.

No comments

Különszám

Friday, 15. February 2008, 21:23:16

EXAM, TRAFFIC, BUS

Megtudtam az utolsó tárgyam ereményét is - német honismeret: 1,3 (osztályátlag: 2,5). Ez a harmadik 1,3-asom, tiszta stréberség.

És a busz. A második képen én vezetek, csak ezek nem a gépemmel készültek (nem találtam működő elemet/aksit), ezért nem elég világos a fejem.

1 comment

Üresedés

Thursday, 14. February 2008, 20:32:53

TRAVEL, BEER, COCKTAIL, FOOD

Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy a mostani szám minden időrendiséget nélkülözni fog. Így van a fejemben, és lusta vagyok átrendezni.

Épp most értem haza, kikísértük Sanyit meg Zsoltot a buszpályaudvarra. Ez azt jelenti, hogy a szintemen egyedül én maradtam a társaságból. A szobám egyébként egy csatatérhez hasonlatos, ugyanis ide lett minden cuccuk átpakolva, amikor pánikszerűen kiürítették a szobájukat. (Megemlítem, hogy a "csatatér" még mindig sokkal jobb, mint a korábbi "lomtár" állapot.)
Délután visszaváltottuk a sörösüvegeket. A nálam külön elhelyezetteket nem beleszámítva - azokat még ráér visszavinni - kereken 137 üveget vettek vissza a fenti kisboltban. Néztek is rendesen, amikor beállítottunk 1 rekesszel, 2 táskával meg a 2 telepakolt bőröndömmel. (Kedves családom talán vizualizálni is tudja, ha annyit mondok, hogy: igen, az irdatlan piros bőrönd is tele volt...

)
Tegnap biliárdozni voltunk. Én szavamhoz hűen, kellő mennyiségű koktéllal ünnepeltem meg a suli végét. Ma sör, holnap diéta vagy pálinkázás, holnapután meg már nagy valószínűsséggel a bor lesz a téma. Legalábbis be lesz hűtve néhány, az tuti.

Terveim szerint holnap kicsit csavargok, megpróbálom valamennyire szétszortírozni az itthagyott dolgokat, aztán veszek egy leltárt, hogy a két jóember mit hagyott hátra nekem a hűtőben. Aztán megpróbálom kitalálni, hogy abból mit lehet főzni. Ööö... azaz azt hiszem, ehhez inkább majd telefonos segítségre lesz szükségem.
És most következzék egy olyan bejelentés, aminek ha nem teszek eleget, akkor valószínűleg le akarjátok majd vágni a fejemet:

A holnap esti különkiadásban kaptok pár fényképet.

No comments

Kész

Monday, 11. February 2008, 19:01:43

EXAM, COMPUTER, COFFEE, PROJECT ...

Remélem, az elözö bejegyzésben felkínált csillagokkal kibírtátok mostanáig. Mert én valahogy kibírtam. Most röviden elmesélem, miért nem írtam 10 napig, amivel a napló történetének a rekordját sikerült újra beállítanom. (Kekeckéknek: a karácsonyi szünetet nem számoljuk.)
A gépem merevlemeze múlt vasárnap végleg megadta magát, ezért hétfötöl szombatig a következö volt a napirendem:

8:30 - vekker lenyomása, átállítása
9:30 - vekker lenyomása, C-vitamin, tea
10:00 - a 201-es gépteremben a
            (2; 1)-es koordináta elfoglalása
11:00 - portscan.odt dokumentum megnyitása, munka
13:00 - elözetes szinkronizálás után ebéd a menzán
14:00 - :coffee:
14:30 - (2; 1)-es koordináta újbóli elfoglalása, munka
17:20 - lassan lemegy a nap
18:52 - az egész gépterem felzúg,
            tömeges ütemezett biztonsági mentés folyamatban
18:57 - a gépterem elhallgat, lehet újra dolgozni
21:20 - benéz a biztonsági ör
21:28 - nem akarok senkinek sem pluszmunkát adni,
            ezért kijelentkezek, és eltünök a sötétben
22:30 - esti film, a "XX. századi róka" intró
            hangereje max-on, hogy a szomszéd is tudja
1:00-2:30 - nap vége, a fáradtsági szint függvényében

A tevékenység eredménye: 26 oldalnyi német dokumentáció, egy kijavított program, egy összeeszkábált rendszer meg egy diasor. A prezentáció ma volt, az összesített eredmény: 1,7. Nagyon jó kis doksit csináltam; akit érdekel, annak nagyon szívesen elküldöm (a portszkennerekröl szól). A mai nappal bezárólag megtudtam további vizsgáim eredményét is:

.NET Rendszerarchitektúrák: 1,3 (az osztályátlag 1,7 volt)
Felhasználói felületek tervezése: 2,0
Német: 3,1

Az utóbbin kívül mindegyiket megfelelö eredménynek találom. Amaz meg talán betudható annak, hogy nem tetszett az arcom a tanító néninek, túlságosan aktív voltam órákon, meg nem hagyott alkalmat a diasorom elkészítésére, így fejböl voltam kénytelen helytállni - amit persze sikerrel tettem.
Vasárnap sétáltam egyet a városban, mert a géptermek zárva. Sajnos a fényképezögépem az elsö kép készítése után éhenhalt (azaz tényszerübben: elájult az éhségtöl), ezért megint nem kaptok képeket. Pedig pont a vérzö busz lett volna a következö képen! Hiába, ha én akarom, akkor meg valami más jön közbe.

Ami késik, nem múlik...

És most végre szabadsááág!!!!

Keresztkérdés: szerepelt már valaha valakinek az álmában olyan, hogy "kókuszrét"? Mit jelent?

4 comments

Túl a nehezén

Friday, 1. February 2008, 15:09:45

FILM, EXAM, BEER, SCHOOL

Már megszokhattátok, hogy amikor mondok egy időpontot, hogy mikor fogok írni, akkor abből úgyis később lesz. Ezt most röviden elrendezem egy "bocsánat"-tal - remélem, senkinek nem okozott pánikot a késlekedés.
Szerdán végeztem a vizsgáimmal: mostmár elmondhatom, hogy ebben a félévben mind a 4 nyelven kellett vizgáznom, ugyanis a hétfői UI-tervezést németül csináltam, a szerdai spanyolt meg szép is lett volna más nyelven írni. Az utóbbinak már az eredményét is tudom: 1,3 lett, amit úgy kell átszámítani, hogy 1,3 [német] > A [nemzetközi] > 5 [magyar]. 3 kredittel lettem gazdagabb ennek köszönhetően. Most akkor hogy megy a spanyol? Siempre poco mejor...
A vizsgaidőszakom vége után kicsit kiengedtem a gőzt: nem akármilyen érzés két végigmelózott hét után rituálisan kinyitni egy SÖR-t, és ezzel egy időben a SÖR szót kimondani, és a kapcsolódó fogalomra gondolni.

No meg tegnapelőtt-tegnap annyi Bruce Willis-es filmet láttam, mint eddigi életem során összesen. Node mostmán lassan megint munkába kéne állni, és megírni azt a nyamvadt féléves feladatos dolgot, és akkor aztán tényleg nagyon boldog lennék.
Sajnos megint rövid, kevésbé szórakoztató, inkább informatív bejegyzést kaptatok, grafikus illusztrációk mellőzésével. Egy hetet kérek még, addigis nesztek két csillag:

, osztozzatok rajtuk.

4 comments

Egy szombat reggel

Saturday, 26. January 2008, 08:21:59

EXAM, COFFEE, SCHOOL, MORNING ...

A nap itt meglehetősen emberbarát módon működik, ugyanis - hála az előtte lévő dombnak meg a város kicsit nyugatibb fekvésének - olyan 8:30-kor kel. Aztán valami zajra én is felébredtem, és ha a bejegyzés megírása után elég működőképesnek érzem magam, már vissza se fekszem.
Eltelt egy mozgalmas hét: a szorgalmi időszak utolsó hete. Volt egy prezentációm, egy könnyű német vizsgám, meg a lenti könyv anyagából egy vizsgám. Mindegyik jól sikerült, de legjobban az utóbbinak örültem, mert jó sokat készültem rá, és ennek megfelelően biztosan lesz olyan jó az eredményem, mint a német diákoknak. Természetesen szerdáig még nem szabad leengedni, és ezt azzal is nyomatékosítom magamban, hogy bizonyos jóléti szociális juttatásokat - pl. alkohol, 10-12 órás alvás, játék - hardveresen tiltok. Úgyis lesz alkalom bepótolni.

...

Sebaj, amíg van kávé meg mate korlátlan mennyiségben, nem kell attól tartani, hogy szerzetesként tengetném életemet.

Csütörtökön a menzán ettem, a kaja megnevezése Hähnchenspieß. Ez errefelé úgy néz ki, hogy édes-sáfrányos töltelékkel töltött rántott csirkegolyókat felszúrnak egy pálcára, majd mindezt gyümölcsös mártással tálalják. Egyértelműen az eddigi legjobb menzás étel, talán azért is, mert az íz már ismerős, anyu kedvelt ananászos csirkéjének a mártása rendkívül hasonlít ehhez. (Anya, otthon majd Túrós Csuszával várj, az itt hiánycikk!)
Még egy információ a nagyvilágból: február 19. körül érek haza. Pontosabbat pár nappal előtte tudok mondani.
A többi történés nem annyira érdekes, azt nem fogom pl. leírni, hogy: "felkelek, benyomom a gépet, tanulok, eszem, benyomom a gépet, tanulok, eszem, benyomom a gépet, tanulok, lefekszem" - mert nincs semmi értelme. A fene vinné el, mégiscsak leírtam további 3-4 napomat is! No megyek reggelizni, a következő helyzetjelentés szerda este várható.

1 comment

Ami az előző számból kimaradt...

Sunday, 20. January 2008, 17:47:03

WEATHER, TRIP, BIKE, FOOD

Akárki akármit mond, ez egy mediterrán ország. Legalábbis Baden-Württemberg tutira az. Mégis, hol máshol van január 20-án szikrázó napsütés és +12 fok árnyékban?
Ma ugyanis lent jártam a központban, mert lementünk a srácokkal a Subway-be (aki nem ismerné: Subway). Minden vasárnap lejárunk, mert a vasárnapi kedvezmény nagyon megdobja az ár-érték arányt, és nagyon tetszik az a koncepció, hogy én mondom meg, mi kerüljön a szendvicsembe, és nem egy előregyártott uniform-izét kapok.
...a szép idő hatására jó kedvem is lett, elhatároztam, hogy a vizsgák után először is elmegyek egyet kószálni ide a környékre. (A bicajt sajnos holnap vissza kell vinnem, pedig jó szolgálatot tett, múltkor is volt egy nyelvlógatós utam fel a szemben lévő domb tetejére.) És igen, viszek fényképező gépet is!

Most viszont még hátra van egy fejezet a lent látott naaagy piros Microsoftos légycsapóból, amit megpróbálok még ma abszolválni, hogy holnap már a féléves feladatommal tudjak foglalkozni. Ugye milyen jó?

No comments

Tanulok (#1)

Saturday, 19. January 2008, 09:03:04

BREAKFAST, SCHOOL, MATE

Úristen, most látom, hogy már a 10. bevett C-vitaminnál tartok - ez azt jeleni, hogy nagyon régen nem írtam nektek!! Ne haragudjon meg rám senki a késés miatt, de van mivel mentegetőznöm.
Én ide már úgy jöttem vissza, hogy zűrös napjaim lesznek, mart február 1-jéig végeznem kell minden tanulmányommal. Ezt tényekkel és dokumentációkkal is alá tudom támasztani:

január 24-én vizsgázom, előtte egy nappal német vizsga, előtte még egy nappal prezentáció. A 24-i vizsga anyagát a mellékelt ábra mutatja. Ott tartok, ahol azt a cetlit látjátok:

Mondjuk ez kicsit csalóka, az anyagnak nagyjából a felénél járok.
január 31-ig meg kell csinálnom a félévesemet.
február 1-jén írok egy csomó tárgyból, az egyikről már magamban le is mondtam. Igen, ez a
hátránya, ha az embernek minden vizsgája vagy előrehozott, vagy az első vizsganapon van.

Tanulásaim napokkal telnek (??) - viszont nem eredménytelenül: megvan a 2. honismeret ZH-m ereménye, ami egy jó nagy 1-es lett! Remélem, a többi akadályt is így fogom venni, mert bizony a sikerélménynél kevés jobb dolog van.
Egy dolog viszont tényleg jobb: a reggeli.

A kommunista Sport szeletet nem raktam oda, de már nem volt kedvem újra filmre venni a csendéletet. Viszont ami feltűnhet, az a termosz meg a lopótök a kép jobb oldalán, a kávé mögött. Igen, tavaly december végi szolgálataimért cserébe - amikor is idegenvezetőként tevékenykedtem BPesten - kaptam az argentin kollégáktól egy mate-készletet [rövid á-val és rövid e-vel ejtendő], egy 1 kilós kezdő-csomag yerbával [az ipszilon cs és gy közötti hangnak ejtendő]. Nagyon örültem neki, láthatóan segít a tanulásban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy egyszer - több körülmény összejátszásának köszönhetően, de lényeg a lényeg - 2 és fél mate elfogyasztása után reggel 11-kor tudtam csak lefeküdni. Persze ezután mintha elvágták volna az addigi tökéletesen felborított és rendszertelen napirendemet, mert azóta este 10 és éjfél között fekszem, és reggel 6 és 10 között kelek. De a mate megmaradt!

Na megyek is reggelizni, mert éhes vagyok. Ha lesz egy kis időm, írok még, mert van, ami nem fért bele a mostani számba...

4 comments

Újra a fronton

Thursday, 10. January 2008, 18:55:40

COFFEE, FILM, SCHOOL, FLIGHT ...

A cím nem igazán passzol, ugyanis kétfrontos háborúban voltam, keletről a BMF, nyugatról a HSE "ellenében".
Egy kis összegzést hadd írjak a majd' 1 hónapos otthoni tartózkodásom tanulmányi oldaláról is. Tanultam, amennyit feltétlen muszáj volt, melynek következtében 1 újabb vizsgát letettem. Így az 5 felvett tárgyamból a következő félévre fog csúszni [minden retorzió nélkül, a sajátos tanulmányi rendemnek köszönhetően]: 2 kisebb program megírása valamint 1 vizsga. Bárhogy is nézem, ezt elég barátira lealkudtuk. Bátyám szavajárását idézve, én a következő félévben újra élni akarok, mint ahogy arra idén szeptember-október környékén alkalmam volt. Természetesen az otthoni vizsgázgatás nem csak erre volt jó, hanem így mindjárt a decemberi stressz töredéke nehezedik csak rám, ami jelen esetben még mindig a határérték feletti érték, de távol van attól, hogy riadót kelljen elrendelni miatta.

Az utamat idefelé leginkább úgy jellemezném, hogy hangulatos; most negyedik alkalommal repülve elmondhatom, hogy kialakult egy határozott életérzés-szerű élmény a Germanwings 4U2780/4U2781 járatával kapcsolatban. Ami most feltűnt:

felszálláskor annak az iszonyat nagy budapesti ködnek Stuttgartban a nyomát se lehetett látni. Egyébként itt tavasz van, szép tiszta az ég, tegnap +8 fok volt, holnap +11, megyek biciklizniii!
a légikísérő az eddigieknél kisebb német akcentussal beszélte az angolt. Ne tudjátok meg, milyen szörnyűek voltak az előzőek!!
a reptéri busz közvetlenül a suli belvárosi telephelye előtt tesz le; ennek most igen nagy hasznát láttam: valahogy leírhatatlan érzés kerekes bőrönddel begurulni a német óra utolsó 40 percére - amin egyébént egy erasmusos hallgatókról szóló filmet néztünk. Esetleg látta már valaki: "L'auberge espagnole"?

Tényleg, nem is lenne rossz Spanyolországban tanulni! (Persze azt már angolul, mert az angolt meg kezdem elfelejteni.) Ha lesz egy kis időm, utánanézek a lehetőségeknek. Egyelőre ott tartok, hogy ez a 20 nap elég kemény lesz, de majd tolok egy invocatiō-t, és a Múzsa megsegít.