Útinapló

Ujra La Plata-bol irok. Córdoba-ban megvolt a koncert utani sorozes, majd utazas ide, amit sikeresen vegigaludtam. Vegul az itteni kulonitmennyel is tartottunk egy sorozos, kepnezegetos bucsu-estet, melynek soran megallapitottuk, hogy nincs ertelme annak, hogy a kovetkezo ket even belul ne jojjek vissza.
Holnap gyors bevasarlo korut, majd fel a gepre, es vege a dalnak.

Aki a repulo erkezese felol erdeklodik, annak ajanlom figyelmebe ezt a bejegyzest:
http://my.opera.com/Zoozley/blog/restart

Holnap reggel (nektek 13:00 fele) meg szamithattok egy bejegyzesre.

ÚJ INFO MADRIDBÓL: jelenlegi adatok alapján 2 órát késik a gépem.

Lattuk a parkokat. Nagyon jo kepek szulettek, mert Isabelle-nek jo gepe van, es nem csak a vezetest, de a kepeket is megosztottuk. Az oda uton, a parkokban es visszafele is olyan latvany fogadott, amire nem biztos, hogy mashol talalni peldat. Furcsa ko-formaciok, kulonbozo szinu hegyvonulatok egymas mellett, felsivatagos ill. novenyekkel boritott oriasi medencek, ameddig a szem ellat, a civilizacio egyetlen nyoma az ut - mindez kevesse hiheto annak, aki nem latta.
Meg San Juan-ban meg lettem gyozve, hogy Chilecito nem olyan jo hely, igy inkabb erdemes pentek estere visszamenni - ez parszaz kilometer tobblettel jart ugyan, de nem kulonosebben erdekelt. Igy hat a nemzeti parkok megtekintese es egy kezdeti gyors 200 km-es szakasz megtetele utan az ujraepites alatt allo Ruta 40 (az argentin Route 66) melletti ideiglenes uton teszteltuk a kocsi terepjarasi kepessegeit 50 kilometeren keresztul, mig vegul kijutottunk egy kesz ut elagazasaig. Amugy ki volt tablazva rendesen, pl. 3582-tol 3540-ig az osszes kilometerko at volt helyezve a szervizutra, igy eltevedestol nem kellett tartanunk meg ugy sem, hogy tok sotet volt, es osszesen 1 szembejovovel talalkoztunk.
Este aztan bulizni kellett mennem Marielaval es egy szukebb tarsasagaval (3 lany + 1 par), ami reggel 7-ig tartott. Nem is nagyon bantam meg, hogy visszajottem.
Hajnalban lefekves elott az a sajnalatos hir fogadott, hogy Villa del Dique-ben nem tudnak fogadni, mert az adott napra mar van foglalasuk. Tobb se kellett, gyorsan meghosszabbitottam az autoberlesemet 1 nappal, igy aztan a szombat esti nagy szulinapi bulirol sem maradtam le. A tarsasag hasonlo volt, csak epp sokkal tobb lany ill. tobb par jott le a tarsasagbol. A napom ezzel egyutt 6-ig tartott, es egyaltalan nem bantam meg, hogy 1-gyel tobb napot kellett itt toltenem.
Aztan mivel minden jonak vege szakad egyszer, a kovetkezo napom abbol allt, hogy hazavezettem a gepet Córdobaba. A jarmu leadasa sikeres volt, nem vettek eszre sem a rakterben szallitott kokain nyomait, sem a darabokra tort szelvedot.
Ma este kimegyunk sorozni a córdobai sracokkal, allitolag valamilyen jazz-est lesz. Majd visszajovok ide, felkapom a cuccaimat, es irany a 2:55-os hajnali kozvetlen jarat Buenos Aires-be.

Egy 3 ajtós VW Gol (!) tulajdonosa vagyok, még további 5 napig és 1400 km-ig. (Az állapotfelmérésen majdnem bejelentettem a hiányzó F betűt, mikor rájöttem, hogy itt így hívják.) Az első utam a Ruta 20 volt, ami az autópályát követően egy magashegyi átjáró. Nem panaszkodom, kaptam záport és 50 méteres látótávolságot "biztosító" felhőket, de sikerrel vettem az akadályokat Mina Clavero-ig.
Ma túráztam a hegyekben. Némi kommunikációs tevékenységet követően megtaláltam a magasfeszültségű vezetékek alatt kanyargó hegyi utat a Sierras Grandes de Córdoba gerince felé, amit még itthon néztem ki műholdas képek alapján. Kimondhatatlanul szép volt az út és a kilátás, majd a képek mesélnek. Ha egyszer újra eljutok Argentínába - és miért ne - az út pontos ismeretében megcsinálom a teljes utat (becslésem szerint most csak a 2/3-ára jutott időm, ami kb. 2*10 km 1000 m szinttel). Csak egy adat, hogy a túrám során mindkét irányban szó szerint 0 turistával találkoztam. Persze, mert mindenki a lankás keleti oldalról megy fel, több nap alatt.
Tegnap nem sikerült tojást sütnöm, mert a tojás bolt vasárnap nincs nyitva. Ma viszont egy étterem a cél!

Ott hagytam abba, hogy kerestem motelt Rosario-ban. Ez úgy működött, hogy amikor már emberi idő volt, felhivtam Damián-t, aki elvitt egy helyre. A Hostel Rosarinos 938 igen jó helyen van, és természetesen Buenos Aireshez képest fillérekért lehet megszállni. És lehet kapni sört a recepción. Amúgy a sörök itt literes üvegben kaphatók, nagyon praktikus! Ebben a városban nyílt először alkalmam felmenni valaminek a tetejére, aminek módfelett örültem. (Ez a valami a nemzeti zászló emlékmű, és kiváló a kilátás mindenfelé.) Sajnos volt egy olyan nap, amikor folyamatosan szöszmötölt az eső, így le kellett mondanom a bicaj- vagy kenubérlésről, de helyette legalább sikerült szállást találnom Córdoba utánra valamint egy új ismeretséget San Juan-ban.
Rosario után lementem 'vidékre', azaz a 70 ezres Villa Maria városába, ahol Sergio cimborámat látogattam meg egy napra. A programba egy szabadtéri nyelvlecke (tényleg azt hiszem, hogy egyre jobban értem a kasztíliai nyelvjárást), majd egy esti asado fért bele a haverokkal. Ja meg előtte konfiguráltunk egy helyi étteremnek IP-infrastruktúrát. Szereztem egy csomó argentin zenét! (NEM. Nem én írtam őket.)
Másnap reggel meg irány Córdoba, a napfény városa! De ez majd külön bejegyzést érdemel...

A masodik nap csak csatangoltam egyet, kis pihenonap sohasem art. Ez nalam annyit jelent, hogy tettem egy 10 km-es setat. Persze azert bejartam ilyen helyeket, mint botanikus kert, parkok, planetarium kornyeke, 1-2 muzeum. abszolut izes szerint.
Majd az utolso napomon bicajra pattantam, es az eddigi legnagyobb korutat tettem meg, utbaejtve tobbek kozott az egesz belvarost, a Malba mucsarnokot, illetve belefert meg egy ut a teljesen masik iranyba, La Boca fele. Itt van a Boca Juniors stadion, meg sok kis szines haz hullampalabol(?!), amikbol tango szol, es nemelyik elott tancolnak is. Este toltunk par sört Marcossal, majd hazateleportaltam a vilag egyik legszelesebb utjan.

Es most alljon itt egy kis motelhatarozo, arra az esetre, ha valaki idetevedne.

• Hostel Milonga: a belvarosban van, a metro innen 2 sarokra van. Jo fejek a recepcion, teljesen elegedett voltam a reggelivel is (adnak kannaban forro vizet is, a matehoz). JATEK!! Aki megtalalja a kozossegi helyisegben a falfirkamat, es odair melle, az azt elhivom a kovetkezo akarhova is menjek. Kis segitseg, eleg kozel van az elso ajtohoz, kb. 2 m magassagban fert el.
• Hostel San Telmo: a bicajberles miatt toltottam itt egy napot, meg azert, mert az utolso napra a masikban mar nem volt hely. Ugy reklamozzak magukat, hogy a sargalaz elott itt volt a varos legfelkapottabb kornyeke. Azutan viszont tolvajok es prostitualtak menedeke lett, akik egy alkalommal sikeresen viszavertek az oket kitelepiteni keszulo hatosagiakat. Arban nagyon versenykepes, de erdemes vinni szunyogriasztot, illetve 1-2 szot beszelni spanyolul, mert ashogy nem erteted meg magad.
• Hostel Granados: nem laktam itt, de ez az a szallo, ahol kozvetlenul is lehet biciklit berelni. Amikor bementem a kaucioert, teljesen kulturalt helynek tunt, es beszeltek angolul is.