Útinapló

VAN NET!!

Ööö... hol is kezdjem... izé... ja, az utazás, az már régen volt.
A vonaton találkoztunk a 3. sráccal a BMF-ről, egészen véletlenül ugyanabban a vagonban utazott mint mi. Münchenből semmit nem láttam egy hatalmas pályaudvaron, egy rakás piros vonaton és egy ICE-n kívül. A stuttgarti átszállás kísértetiesen hasonló emlékeket hagyott bennem: vonatról le, cipelés, vonatra fel és annyi. Szűk negyed óra múlva Esslingen, ahol találkozunk még egy magyar sráccal, aki a budapesti IBS-ről jött. Így már megérte taxizni, tetőig telepakoltuk egy Berlingo-kaliberű autó csomagterét.
A koliban a 4. emeleti, 1404-es szobát kaptam (Maczi kedvéért: MINDEN szobaszám 1-essel kezdődik ), ahonnan szép a kilátás: fák és kisebb-nagyobb házak mindenfelé a domboldalon. Láttam már tiszta égen előbukkanó napot; naplementét (vastag felhőréteg, napsütötte fák, teljes szivárvány); jelenleg köd van, de ennek is megvan a hangulata.
A "szobatársam" (pontosabban akivel a zuhanyzót osztom, mert szobája mindenkinek saját van) egy német nevű hölgyemény, akit még nem láttam, mert valószínűleg csak félévkezdéskor (októberben) jön vissza. (Itt úgy működnek a kollégiumok, hogy egyszer megkapod, és ha nem mondod le, akkor télen-nyáron itt lakhatsz 3-4 évig.) A szint régi lakói rendesek, barátságosak és tudnak magyarul. Nem vicc!! A szintemen a nyári bentlakó cc. 5 fő közül 2-en beszélnek magyarul: a szembe szomszéd lány , meg egy srác a másik folyosóról. Hamar összehaverkodtunk az argentinokkal is - együtt törjük a németet, emellett tanítjuk egymást a saját nyelvünkön káromkodni. Akiket még látni szoktam, azok a francia meg litván lányok, meg egy darab finn srác. Kihasználva az alkalmat megtanultam litvánul is sört kérni, így már 7 nyelven is meg tudom ezt tenni végszükség esetén. Vannak még mexikóiak, japánok, amerikaiak is, de velünk ritkán találkozunk.
Soraimat olvasva biztosan többen is feltettétek már a kérdést, hogy még mindig nem haltam éhen?? Bizonyám, még élek, ennek többszörös okai vannak:
1.) olyan menza van, ahol diákként 2 euró 20 centért ehetek teljes ebédet (leves, amit magamnak szedek + 1 tál étel). Ráadásul még jól is főznek. Hol van ilyen Magyarországon?!
2.) főzésre irányuló kísérleteimet 2 szakértő (Hanga és Zsolt) is figyelemmel kíséri, így még nem sikerült elrontanom sem a fagyasztott sült krumplit, sem a sajtos tésztát.
Suli ügyben nem történt semmi különös, csak ügyintézés volt; most nem sorolom fel, mert unalmas, de azt mindenképp megemlítem, hogy a mai nappal regisztrált németországi lakos lettem.
A városról még pár szót: igazi német város (szép óváros, sétálóutcák a belvárosban, rend és szelektív hulladékgyűjtés mindenütt), azzal a kiegészítéssel, hogy dombokra épült. Az egyik meredek domboldalon egy egész szép területen szőlőt is tartanak - remélem, hamarosan tudok képeket is mutatni róla, mert nem mindennapi látvány. Ma jártunk kávézóban (egyelőre nem találtam Starbucks-t), és ittam egy espresso macchiato-t. Minden kávéfüggő ismerősömnek ajánlom, hogy egyszer egy jó helyen igyon olyat!


ES GIBT THERE IS NET IN MY ROOM!!

Well... where to start... fuck... oh yes, the journey, that was a long time ago.
On the train we met the third guy from my school, he happened to travel exactly in our car. I didn't see anything from Munich except for a huge railway station, a bunch of red trains and an ICE. The transfer in Stuttgart was exactly the same: out of our car, carry, into another car, that's all. In a dozen minutes we arrived at Esslingen, where we met another Hungarian guy who learnt at IBS, Budapest. Then we 4 hired a taxi (the packspace of the Citroen Berlingo-style van was completely full).
In the dormitory I've got the room number 1404 on the 5th floor (just for computer geeks: ALL room numbers begin with digit '1' ). I've got a nice panorama here: trees and houses of all sizes everywhere. I've seen a beautiful sunrise and a sunset with rainbow as well; at the moment there is some fog here, but even this has its unique feeling.
My "roommate" (to write exactly: the one I'm sharing the bathroom with, because everyone has an own room) is a lady with a German name; I haven't seen her yet, because she will likely come back at the beginning of the semester (in October). (This is how the dormitories function here: after you got your room, you can live here and as long as you want, for at most 3-4 years.) The people living on my floor are nice, friendly, and - of course - they speak Hungarian. Not a joke!! 2 out of the 5, who lived here this summer, speak my native language: that cute girl who lives in the opposite room , and a guy from the other hallway. We made friends with the Argentinians very soon - we're trying to speak German together, by the way we teach each other how to send someone to the fucking hell in our languages. The other people I usually see: French and Lithuanian girls, and one Finnish guy. Harnessing the opportunity, I've learnt how to ask for beer in Lithuanian - now I can say this on 7 different languages when needed. There is also a number of foreign students from Mexico, Japan and the USA, but I hardly ever see them.
Reading my entry, a question arises regarding my survival from starving to death. Yes, I'm not an undead tapping the keyboard just for fun. This has several causes:
1.) the canteen is abnormally cheap - you can eat a soup and a dish of good quality for 2,20 €. You'll never find such a place in Hungary!
2.) my attempts in the kichen are viewed by 2 experts: Hanga and Zsolt, so I didn't succeed in spoiling neither the chips, nor the noodles.
On the university nothing interesting happened yet, just boring administration; yet I must mention that from this day on, I am a registered inhabitant of the Federal Republic of Germany.
Some more words about Esslingen am Neckar: a real German town (beautiful historical quarter, pedestrians' streets in downtown, order and selective garbage-collection everywhere), with the addition that it's built on hills. On a steep hill-side vines are growing - I hope I'll soon be able to send you a picture of that, because it's unbeleivable! We've been in a café today (no Starbucks yet), and I drank an espresso macchiato. I advise every coffee-holic friends to find a good place where it can be ordered.