Útinapló - Journal

Hol is tartottam? Ja igen, 6:44-kor, még sötétben indult a vonatunk Münchenbe. Ahogy a képen látható, nem unatkoztam az úton. Egy vasúti baleset miatt lekéstük a csatlakozást Ulmban, ezért volt ott még 1 szabad óránk. Megtekintettük a Münstert, azonban a toronyba felrohanást már nem vállaltuk, azt majd legközelebb. (A két belinkelt kép innen van, a velem sakkozó srác pedig "Obi Van David", Mexikóból. Még nem tudtam megverni.)
A templomról pár szót: nagyon szép gótikus belső tere van, a fő orgonája pedig egy grandiózus darab. Szívesen meghallgatnám, milyen lehet egy koncert abban a hatalmas csarnokban. A kórus ülőhelyek karfáin hasonló ördögfióka-faragásokat fedeztem fel, mint amilyenek az esslingeni kéttornyú templomban voltak. (Mondjuk az utóbbiban egy koponya is volt, a teljesség kedvéért...) Nem tudom, mi a szerepük, de nagyon különösen néznek ki.

Koradélután megérkeztünk Münchenbe. Ti hogy képzeltek el egy Oktoberfestet? (A kérdés most annak szól, aki nem volt még...) Csak mert én teljesen mást tapasztaltam belőle, mint amit az ember elsőre gondolna.
Például, sört nem lehet kapni. Azaz lehet, de csak annak, aki talál helyet a sörsátrak egyikénél, ami gyakorlatilag lehetetlen. A sörsátrakba bejutáshoz sorok állnak, amik csak iszonyú lassan haladnak, mert csak néhányasával engedik be az embereket. Ezt megértem. Azt viszont nem, hogy ha tudják, hogy az első nap (a többi a tapasztalatok szerint nem) ilyen iszonyatosan zsúfolt, akkor miért nem helyeznek ki egy ideiglenes sátrat, vagy több kisebb sörmérő helyet?
Mindenesetre elfoglaltam magam, a fesztivál ugyanis egy jó nagy vidámpark. Több hullámvasút, torony, hinta és egyéb installáció várja a szórakozni vágyókat. Fel is ültem 2 hullámvasútra. Az egyik egy függőpályás, voltak benne jó kis dugóhúzók: élveztem, de semmi extra. A másik (az Olympia Looping) annyira jó volt, hogy kétszer is mentem vele.
Még egy fontos dolgot kihagytam. A tömegben jelentős mennyiségű gyönyörű leányzó volt jelen, többségük tradicionális viseletben. Amikor kiléptem a metrófeljáróból, hirtelen nem tudtam, hova kapjam a fejemet, és ez egészen estig megmaradt. Átlagban két percenként (de ugye tudjuk mind, hogy nagyjából Poisson-eloszlással) jöttek szembe olyanok, akik után normál esetben szinte köpni-nyelni nem tudok, így elég gyorsan kiakadt a számláló. Petinek mondom: volt 10 is, legalább 1.
Majd erről is közzéteszek egy albumot, mert születtek képek...