Útinapló

Írnom kell emberek, mert elfoglalt leszek az elkövetkező napokban, és nem akarom, hogy annyi minden feltorlódjon. Úgyis sokminden történt velem az utóbbi napokban.

Csütörtökön kikölcsönöztem egy biciklit! Íme:

Januárig az enyém, 50 € letéti díj + 10 € használati díj volt az ára (kaptam mellé szép lámpákat meg lakatokat is). Ebből viszont egy dolog következik: ha februárban visszaszolgáltatom szobát is, akkor ehhez még jön 300 € letéti díj. És mit szokott az ember a letéti díjakkal csinálni? Na mit? Hát elissza...

Pénteken kinéztünk Tübingenbe. Szép középkori város, girbegurba utcákkal, girbe falakkal és gurba házakkal. Mindez nagyon vicces fentről, a kastélyból nézve: mintha egy forgószél hordta volna össze innen-onnan a legkülönbözőbb formájú, de többé-kevésbé egységes stílusú házakat. A városon keresztülfolyik többek között a Neckar is, aminek közepén van egy hosszú, vékony sziget. Ez a kép ott készült, bármennyire is Erzsébet-park (utóbbiban hársfák vannak, itt platánok).
Egyébként a sziget körül kiválóan lehet hajókázni, ugyanis a Neckar nem túl széles és nem is túl mély. Például itt nagyon igyekszem:

Mindezekután volt még egy fogadás egy hangulatos helyi kocsmában, ahol helyben főzött szűretlen barna búzasört ittam (ezt Anita kedvéért írtam le).

Szombaton bicajozni voltunk Zsolttal. Nagyon jól szaggat a bringám lefelé, és felfelé tekerni se annyira megerőltető. Igaz, a fékeken állítanék egy keveset, mert tövig nyomva épp hogy nem gyorsultam egy erőteljesebb lejtőn... És ahova mentünk:

Grabkapelle a hely neve, ami egy nagyon jó helyre épített mauzóleum - szőlőhegyek veszik körül. Keveseknek fog ez valamit mondani, de amikor megláttam először, teljesen Titan Quest-es hangulatom lett (ugyeTimi?). Egyébként látni innen a Cannstatter Volksfestet (legfényesebb pontnak számít a két kis 40-60 méteres kerékkel és egy 50 méter magas pálcikával), az egész Daimler-Benz telepet, meg a már korábban taglalt stuttgarti TV-tornyokat is, amiből végülis 3 van.

Vasárnap palacsintát sütöttünk 5 főre. 60-at. Én megettem a részemet (60/5) azonnali hatállyal. Míg el nem felejtem, ajánlok mindenki (főleg Anya ) figyelmébe 2 általam újonnan megismert típust.
1. Mandulás-karamelles palacsinta: karamellizálj cukrot egy serpenyőben. Pontos időzítéssel önts hozzá tejszínt, szórj bele mandula-reszeléket, majd egy kis fahéjjal, citrommal ízesítsd. Nemcsak palacsintába, de gofrira, sütihez, vagy akár magában is remek alapanyag lehet.
2. Citromos palacsinta: közvetlenül a fogyasztás előtt egy kis cukrot szórsz a palacsintára, meglocsolod citrommal, majd összetekered. Amilyen egyszerű, olyan finom.

Zárszóként álljon itt ez, minden kommentár nélkül: