Útinapló

[Ez itt a bevezető helye, de olyat most nem írok, mert így is lesz mit olvasnotok. Szóval haladjunk szépen sorban...]

Csütörtök délután elmentem az előző bejegyzésben említett konferenciára. Meghallgattam két előadást, amik nem voltak különösebben érdekesek, de nem volt mit tenni így, hogy az engem érdeklőeket mind délelőttre rakták. Az előadások között kicsit mászkáltam a pavilonok között, ittam ingyen bivalyerős kávét, találtam egy RFID-technológiát használó érdekes fejlesztést, meg egy szemkövető eljárást alkalmazó weboldal-teszten is részt vettem. Sajnos csak későn jutott eszembe, hogy a teszt közben jól belebandzsítsak az infra-kamerákba; kiváncsi lettem volna, akkor milyen adatot regisztrál a gép. Akinek van ezzel tapasztalata, ne legyen rest megosztani velem, mert már 4 napja egyfolytában ezen gondolkodom. (Szakmai dolog: érdekes, hogy inkább ezen agyalok, mint a teszt tényleges eredményén - úgy látszik, sikeresen megfertőzött a szakirányom.)

Csütörtök este, Sonata Arctica, LKA-Longhorn. Egy elképzelt beszélgetés következik:
- Kisfiam, milyen volt a koncert?
- Király, képzeld, én voltam a dob!
- E?!
Megkockáztatom, hogy a mostani volt az eddigi legjobb koncertélményem tőlük. November 20-án Magyarhonban játszanak, a zenéjükre fogékony emberek tekintsék ezt erős javaslatnak.

Péntek hajnalra becsöppentem a koliba, ahol már javában folyt a buli. Az előzetes várakozás ellenére ezt is élveztem a magam módján. Míg mindenki ivott, én főztem (és ittam), aztán mikor már mindenki teljesen kész volt, én akkor ébredtem fel (és buliztam).

Egy cc. 4 órás alvás után összeraktam magam, és mentem vissza Stuttgartba, a találkozóhelyre. Egy jó nagy fekete Škoda Superb-ben utaztam, egy cseh, egy mexikói sráccal meg egy török lánnyal. Nem mindennapi élmény volt, amikor mi négyen részben angolul, részben németül elkezdünk politizálni.
Szóval az idő gyorsan telt, estefelé már Prágában is voltunk. Miután kaptunk néhány koronát az első szembejövőktől egy nyomorult vonaljegyre, már nem volt több gondom a tömegközlekedéssel (ami egyébiránt hasonló, mint Budapesté, ezért könnyen kiismertem magam). A szállásom Zsombor osztálytársamnál volt egy külvárosi albérletben; ezúton is köszönöm neki a lehetőséget, hogy kimehettem.
Szombaton volt egy egész napom a város felfedezésére, de még a városnézés elején lemerült a telefonom. Pedig voltak még ötleteim érdekes képekre, aminek biztos örültetek volna. A kötelező, neten bárhol elérhető városfotók helyett inkább ilyeneket mutatok.

- Házak a belvárosban.



- Többek között itt akartak felvonulni a neonácik; szép nyugodt utcácska egyébként. A balhéról annyira lemaradtam, hogy csak este tudtam meg, hogy zavargások voltak. Ellenben irdatlan mennyiségű rendőri erő volt a környéken, én meg nem tudtam elképzelni, mire föl...


- Nagy ablak, majd kis ablakok:




- Igen, itt még a villamos is Škodából van:


Gondolatok, élmények halmaza következik, a teljesség teljes mellőzésével. Először is, meglepően otthonosan éreztem magam "odakint". Nem voltak olyan hatalmas folyók meg sugárutak meg hegyek, mint a mi fővárosunkban: térkép nélkül, különösebb megerőltetés nélkül mindig el tudtam érni a belváros A pontjából a B-be. Szóval tényleg nekem való elfoglaltság volt így egyedül felfedezni a környéket. És az is biztos, hogy valamikor még vissza fogok menni, mert olyan sok látnivaló van, hogy ezúttal is mindössze néhány dolgot láttam, és azoknak is csak a felszínét.
A többi dolog pedig...
Voltam korcsolyázni, életemben először. És nem estem el egyszer sem!
Voltam focimeccsen, életemben először (Slavia Praha - Viktoria Žižkov => 1 - 1). Azt hiszem, most már több Slavia indulót tudok, mint magyar csapatokét összesen.
Ittam B52 koktélt, életemben először. Be is rúgtam tőle, mert odakint abszinttal készül. (Aki nem tudná: a cseheknél ennek az italnak is hagyománya van.) Persze a kocsmázásokra nem ez volt jellemző, hanem a mérsékelt sörözés meg a társasági élet. Ez már csak az utolsó éjszakai idő elütése volt, mert a kocsim 3:30-kor indult vissza Esslingenbe. No és már el is értem a jelent!

Találós kérdés: honnan a bánatból szereztem odakint Prágában 1 jugoszláv dínárt? A nyertes... ööö... felvilágosíthat engem is.

És most a jövőbeni kilátásokról: most azonnal megyek enni; holnap Frankfurt am Main.