Útinapló - Journal

Csak a legfontosabb dolgok, csak röviden, ahogy megszokhattátok.

Leleplezzem? Vagy inkább ne? Na jó... Ahogy sejthető volt, a karácsonyfa alatt találtam egy fényképezőgépet. Itt az önarcképe:

Gyakorlatilag ez az általa készített első kép, ezért bővebb értékeléssel nem tudok szolgálni, de majd a "naagy fotóalbumok" alapján csak lesz véleményetek. Ja igen: találós kérdés!!
Mi a furcsa a képben?
Az első válaszoló, aki kitalálja, hogy mire gondoltam a kérdés feltevésekor, kap egy... fagyit! (A fene a hülye utalásaimba, ezt a poént valószínűleg csak a húgom érti majd...) A fagyi beváltható sörre, fröccsre, kávéra, de egyéb ötleteket is szívesen fogadok.

No de haladjunk tovább: az idő szorít, mert (a mondat leírásának pillanatában) fél órán belül jelenésem van a Hangulat nevű vendéglátóipari egységben.

Még tavaly voltam Jim Beam koncerten. Rendszerező gondolkodásomat nem meghazudtolva sikerült az embereket két kategóriába sorolnom aznap este:
1. akiknek nagyon örültem, hogy ott voltak;
2. akiket sajnáltam, hogy nem lehettek ott/nem jöttek el.
Ezt mindenki vegye magára. Egyébként szokás szerint hatalmas buli volt, az év egyik legnagyobb eseménye, végigugráltam a koncertet az első sorokban, és a következő alkalommal sem fogom kihagyni.

Jó újra itthon tarokkozni, még ha bukik is az ember vagy 150 forintot. Sebaj, hétvégén visszanyerem! Ma (mint a mellékelt ábra mutatja) vizsgáztam 5-ösre, eggyel kevesebb feladat itthon. Szóval ma este ünnepelünk, holnap meg (idén az első, nem főpróba jellegű) zenekar. Kell ennél több?

Most röviden ennyi, mert már késésben vagyok. Ha van kedv és idő, gyertek ki az említett helyre, és mesélek mégtöbbet.

Karlsruhe-ról lemaradtam, a múlt heti bejegyzés óta megállás nélkül programozok. Időközben átálltam az otthoni félévesemre. Sajnos időm továbbra is szinte semmi, pedig a bicajt megjavíttattam, és szívesen mennék vele egy kört. Jelenleg a kávé ad egy kis életkedvet. Holnap reggelig megpróbálom befejezni legalább a programot.
Holnapután (csütörtök, dec. 13.) repülök haza: 14:00 és 15:30 között leszek a levegőben.

Kedves hallgatóinknak jó reggelt kívánok, Esslingen am Neckar jelentkezik. Reggel 9:47 van, az idő felhős, odakint kellemes +4 °C van, a város él, a buszok közlekednek - a kávé járatok is.

Jelenleg épp 2 helyről kapom az áldást: a koli valamelyik szintjén fúrnak, az ablakom alatt pedig tereprendezés folyik a mellettünk épülő kollégium körül. Egyszóval örvendek, hogy már korábban [7-kor] fel kellett kelnem, egyúttal ez még mindig nagyságrendekkel jobb, mint amikor egy kellemes napos délután beindították Az Úthengert.
Mielőtt megkérdeznétek, hogy mi a bánatért keltem fel hajnali 7-kor, amikor semmi órám nincs, elárulom: két oka van. 1) hogy visszaszerezzem az identitásomat: sikerült visszakapnom a cseh sráctól a személyimet, amit Prágából hazaérve a kocsijában hagytam [anya kedvéért: felelőtlen? IGEEEN!!!]; 2) hogy dolgozzak a projektemen. Szakmabélieknek: ma hajnalban XML-t tanultam kezelni C#-ban, ma már talán tudok annyit, hogy a tudásomat alkalmazzam is a programban. Még pár dolog, aztán "rohanok" [Alt+Tab] vissza programozni, mert jó lenne, ha délig elkészülnék az említett résszel.
Tegnap este regisztáltam magam a couchsurfing.com oldalra, ami arra jó, hogy ha szeretnék bárhol a világon megszállni, akkor előzetes egyeztetés után ezt megtehetem. Remélem, február környékén, a vizsgáim után hasznát tudom venni.
Ma reggel főztem egy regimentnek elegendő kávét, hogy a nap folyamán legyen mit magamba töltenem. Arra kérnék mindenkit, hogy a következő pár napban - mondjuk kedd és csütörtök között - legyen velem lélekben [nem kell semmi komolyra gondolni], nehogy óra előtt/közben/helyett elaludjak, mert tényleg nem jut majd sok idő az alvásra.

Köszönjük, hogy velünk tartottak, reklám következik...

Kitettem egy szavazást a naplómról.
Eredetileg a beépített szavazórendszert szerettem volna használni, de hamar kiderült, hogy az csak a belépett felhasználók számára elérhető. (Vagy csak nem találtam meg az ezt kikapcsoló opciót, mindenesetre erre mindenképp rá fogok kérdezni a közösségi portál fejlesztőinél...)
De addig is: látom már, hogy alig várjátok, hogy végre leadhassátok voksaitokat, ezért eszkábáltam egy ideiglenes megoldást. Szép, de nem elegáns; egyszerű, de nem nyílt; használjátok egészséggel!
A szavazás ezen a linken található.

P.S.: van egy olyan opció, hogy "megírom comment-ben". Aki szeretne ezzel élni, az az egyszerűség kedvéért dobja a kommenteket a jelen bejegyzéshez. Minden javaslatra kíváncsi vagyok, elvégre nem magamnak írom ezeket az oldalakat.

[Ez itt a bevezető helye, de olyat most nem írok, mert így is lesz mit olvasnotok. Szóval haladjunk szépen sorban...]

Csütörtök délután elmentem az előző bejegyzésben említett konferenciára. Meghallgattam két előadást, amik nem voltak különösebben érdekesek, de nem volt mit tenni így, hogy az engem érdeklőeket mind délelőttre rakták. Az előadások között kicsit mászkáltam a pavilonok között, ittam ingyen bivalyerős kávét, találtam egy RFID-technológiát használó érdekes fejlesztést, meg egy szemkövető eljárást alkalmazó weboldal-teszten is részt vettem. Sajnos csak későn jutott eszembe, hogy a teszt közben jól belebandzsítsak az infra-kamerákba; kiváncsi lettem volna, akkor milyen adatot regisztrál a gép. Akinek van ezzel tapasztalata, ne legyen rest megosztani velem, mert már 4 napja egyfolytában ezen gondolkodom. (Szakmai dolog: érdekes, hogy inkább ezen agyalok, mint a teszt tényleges eredményén - úgy látszik, sikeresen megfertőzött a szakirányom.)

Csütörtök este, Sonata Arctica, LKA-Longhorn. Egy elképzelt beszélgetés következik:
- Kisfiam, milyen volt a koncert?
- Király, képzeld, én voltam a dob!
- E?!
Megkockáztatom, hogy a mostani volt az eddigi legjobb koncertélményem tőlük. November 20-án Magyarhonban játszanak, a zenéjükre fogékony emberek tekintsék ezt erős javaslatnak.

Péntek hajnalra becsöppentem a koliba, ahol már javában folyt a buli. Az előzetes várakozás ellenére ezt is élveztem a magam módján. Míg mindenki ivott, én főztem (és ittam), aztán mikor már mindenki teljesen kész volt, én akkor ébredtem fel (és buliztam).

Egy cc. 4 órás alvás után összeraktam magam, és mentem vissza Stuttgartba, a találkozóhelyre. Egy jó nagy fekete Škoda Superb-ben utaztam, egy cseh, egy mexikói sráccal meg egy török lánnyal. Nem mindennapi élmény volt, amikor mi négyen részben angolul, részben németül elkezdünk politizálni.
Szóval az idő gyorsan telt, estefelé már Prágában is voltunk. Miután kaptunk néhány koronát az első szembejövőktől egy nyomorult vonaljegyre, már nem volt több gondom a tömegközlekedéssel (ami egyébiránt hasonló, mint Budapesté, ezért könnyen kiismertem magam). A szállásom Zsombor osztálytársamnál volt egy külvárosi albérletben; ezúton is köszönöm neki a lehetőséget, hogy kimehettem.
Szombaton volt egy egész napom a város felfedezésére, de még a városnézés elején lemerült a telefonom. Pedig voltak még ötleteim érdekes képekre, aminek biztos örültetek volna. A kötelező, neten bárhol elérhető városfotók helyett inkább ilyeneket mutatok.

- Házak a belvárosban.



- Többek között itt akartak felvonulni a neonácik; szép nyugodt utcácska egyébként. A balhéról annyira lemaradtam, hogy csak este tudtam meg, hogy zavargások voltak. Ellenben irdatlan mennyiségű rendőri erő volt a környéken, én meg nem tudtam elképzelni, mire föl...


- Nagy ablak, majd kis ablakok:




- Igen, itt még a villamos is Škodából van:


Gondolatok, élmények halmaza következik, a teljesség teljes mellőzésével. Először is, meglepően otthonosan éreztem magam "odakint". Nem voltak olyan hatalmas folyók meg sugárutak meg hegyek, mint a mi fővárosunkban: térkép nélkül, különösebb megerőltetés nélkül mindig el tudtam érni a belváros A pontjából a B-be. Szóval tényleg nekem való elfoglaltság volt így egyedül felfedezni a környéket. És az is biztos, hogy valamikor még vissza fogok menni, mert olyan sok látnivaló van, hogy ezúttal is mindössze néhány dolgot láttam, és azoknak is csak a felszínét.
A többi dolog pedig...
Voltam korcsolyázni, életemben először. És nem estem el egyszer sem!
Voltam focimeccsen, életemben először (Slavia Praha - Viktoria Žižkov => 1 - 1). Azt hiszem, most már több Slavia indulót tudok, mint magyar csapatokét összesen.
Ittam B52 koktélt, életemben először. Be is rúgtam tőle, mert odakint abszinttal készül. (Aki nem tudná: a cseheknél ennek az italnak is hagyománya van.) Persze a kocsmázásokra nem ez volt jellemző, hanem a mérsékelt sörözés meg a társasági élet. Ez már csak az utolsó éjszakai idő elütése volt, mert a kocsim 3:30-kor indult vissza Esslingenbe. No és már el is értem a jelent!

Találós kérdés: honnan a bánatból szereztem odakint Prágában 1 jugoszláv dínárt? A nyertes... ööö... felvilágosíthat engem is.

És most a jövőbeni kilátásokról: most azonnal megyek enni; holnap Frankfurt am Main.