Útinapló - Journal

A címből látható, ez egy kivételes bejegyzés leend, ugyanis a mostani héten több esemény is a tanuláshoz kapcsolható. Írok példákat.

1. Kedden sikerült megbeszélnem a féléves projektmunkámat.
Közérthetően: egy olyan programot kell írnom, ami a hálózatba kötött gépek néhány sebezhetőségét meg tudja találni.
Infós olvasóimnak: C#-ban fejlesztek egy önálló GUI-val is rendelkező webalkalmazást, ami megadott IP- (és port-)tartományokba ICMP valamint TCP/UDP portscan kísérleteket végez, majd az eredményt részletezve megjeleníti a felhasználói- ill. webes felületen.
Kicsit... nem kicsit(!)... más, mint ami az eredeti tervem volt, de végre van mint ügyködnöm, ez már magában határtalan örömmel tölt el. A dolog érdekessége, hogy két konzulensem is van a feladathoz.

2. Ugyancsak kedden volt Landeskunde (=honismeret) órám, ahol megtudtuk, hogy jövő kedden ZH! Király, tudjátok, mikor tanultam utoljára törit?? Igaz, ez elég light verzió, meg nagyrészt már tanultuk, de azért örülök neki.

3. ¿Qué tal, hijo de puta? - ezt inkább nem fordítom le, de büszkén jelentem, hogy hosszú halasztás után szerdán megvolt az első spanyol órám. Jövő hét elején megveszem a könyvet, és onnantól nem lesz megállás. A cél: nyárra használható nyelvtudás (= Alapfok++) elsajátítása. A 8-osztályost végzett/végző TIG-eseknek mondom, hogy a hajdani latin nyelvtan után az egész magától értetődő.

4. Tegnap [csütörtökön] elkezdtem az ImagineCup verseny Algoritmus ágának feladatait csinálni. Tulajdonképpen egy logikai játék az egész; nem megyek bele a(z egyébként egyszerű) szabályokba, legyen elég egy képernyőmentés:


5. Ma [pénteken] leadtam a vizsga-előjelentkezést. Igen, itt külön van a tárgy- és a vizsgajelentkezés! Ugye, milyen jó? Jelen állás szerint 8 kreditnyi szakmai tárgyból (4 db) fogok vizsgázni, de most nem sorolom fel őket, mert még változhat a lista.

Tanulmányokból ennyi. Most még van néhány nem 100%-ig biztos esemény a tarsolyomban. Amint letisztulnak, írok azonnal röviden, hogy tudjatok róla.

Gyors élménybeszámoló következik, majd megígért, elmaradt képeket pótolok be.

Pénteken elmentünk a Bodeni-tóhoz (Európa 3. legnagyobb tava Németország, Ausztria és Svájc határán). Ilyen lett volna a kilátás a képen látható kilátóból, a nem lettek volna akkora felhők, hogy csak néha szűrődőtt be egy kis fény a tó felszínére. Kicsit szomorú voltam emiatt, de mégse volt kárba veszett idő az út, mert jártunk a friedrichshafeni léghajó-múzeumban! Meséltek a Hindenburgban lévő technikáról, láttam 5 m átmérőjű propellert is, de a legérdekesebb egy makettsorozat volt, ami azt szemléltette, hogy hogyan alakult a kezdetben ilyen <=====> alakú léghajó ilyenné: [>(===) . Az ASCII ábrákat a linkekre kattintgatni lusta emberek kedvéért illesztettem be.
Egyébként hajóztunk a tavon is, de sok nem maradt meg belőle, mert kevés kávét ittam a reggel, és már kezdett elmúlni a hatása.

És most a képek.

1. Ezt már nagyon régóta ígérem.


2. Találós kérdés: ennek mi értelme? A nyertest meghívom egy kisfröccsre és egy csomag ropira.


3. Jó kis fotótéma. A kép a suliépületnél készült, a háttérben egy szabadtéri színpad látható.


4. A legfontosabb, ezért hagyom a legvégére. Ez egy meghívás minden kedves olvasóm számára arra a koncertre, ami miatt holnapután hazamegyek. Gyertek el, én ott leszek!!

FRISSÍTÉS: fontos információ. A plakáton nincs rajta, hogy a koncert a gödöllői művázban lesz. A nem itteniek számára egy kis eligazítás:

• HÉV-vel: Szabadság-térnél kell leszállni.
  
• busszal: a buszpályaudvarig kell menni.
  
• vonattal: a HÉV-sínek irányában vissza kell gyalogolni két megállót (15 perc séta).
  
• autóval: a 3-as út mentén van, eltéveszteni gyakorlatilag lehetetlen.
  

Megmagyarázom... (rosszul kezdődik, mi?) Szóval: tekintsük az alábbi képet!

A W-ben lakom. A H-ba járok minden nap. Ez szintre legalább 30 m, de légvonalban csak 300. Nekem nem jelent gondot, sietős tempóban 5-6 perc alatt be tudok érni. Viszont a két épület elhelyezkedésének van egy érdekes következménye. Az internet-elérést is a H-ból kapjuk, méghozzá a piros vonallal jelölt lézeres "távíróvezeték" segítségével. Szóval ha köd van, akkor itt annyira sincs internet, hogy egy nyomorult IP-t kapjak a központból.
Márpedig az utóbbi napokban akkora a köd, hogy pillanatnyilag (délelőtt 9 óra) az ablakomból nem látok 40 méternél távolabb. Ezért a lézer se lát sokáig, ezért a mostani üzenetemet offline írom, és éppen reménykedek benne, hogy egyszer megszűnik a köd (ami eltekinve ettől, roppant jól néz ki). Ha ezt a bejegyzést olvassátok, akkor már nincs köd...

Szóval térjünk a tárgyra. Lassan eltelik a második hét, és kialakulnak az óráim. Leírom őket, biztos van, akit érdekel:
- Gestaltung von Dialogen: régi nevén interaktív rendszerek. A felhasználói felülettel foglalkozik elméleti szinten, beleértve az ablak-elrendezést, tipográfiát, felhasználóbarátságosság mérését, stb. Ezt csak a tanterv alapján írom, mert még nem volt ilyen órám.
- Multimedia Labor: a név magáért beszél. Csoportos projektmunkát takar, aminek remélhetőleg nagy hasznát fogom venni a német nyelv szempontjából: 14-en vagyunk egy projektre, ebből 5-en végezzük majd a feladat tervezését követő megvalósítást. Már tartottunk is egy csoport-megbeszélést, mely szerint a mi csoportunk majd a félév közepén fog dolgozni.
- System-Architekturen mit .NET: ez is magáért beszél; a kevésbé infósoknak mondom (nagyon leegyszerűsítve), hogy a .NET egy Microsoftos futtatókörnyezet. Már 3 éve programozok benne, remélem, ezzel a tárggyal egy kis használható elméleti tudást is felszedek mellé. Nem volt még ilyen órám se, mert csak nov. 22-én kezdődik.
- Künstliche Intelligenz: mesterséges intelligencia. Könnyű tárgy lesz, jelentős részét már tanultam otthon. Sebaj, legalább lesz valami, amit meg tudok csinálni.

Aki a sok "még nem volt ilyen órám" miatt azt hiszi, hogy csak lógok, az téved. Bent voltam még egy csomó egyéb órán is, csak úgy kiváncsiságból, és már alakulóban van a féléves projektmunkám megszervezése is.

No de jöjjön már valami más... elvégre nem tanulni jöttem ide vagy mi! [Most lebuktam?] A szobatársamról még nem számoltam be, ha jól emlékszem. Helyes kiscsaj, az eddigi 1 db párbeszédünk alapján nem tűnik antiszociálisnak, bár a beköltözése óta nem nagyon láttam. Még a konyhában se, amiből arra következtetek, hogy nem eszik, szóval mégis csak szellem.
Meg elfogyott a kávém. Sosem éreztem még magam ilyen elhagyatottan...

Ebbe a bejegyzésbe még jönne néhány kép, de mivel egyelőre nem kaptam meg őket, ezért az a következő postra csúszik. Nem kell aggódni, nem kell sokáig várni rá, mert csak beillesztem őket, aztán hadd szóljon...

Múlt kedden a Mercedes múzeumban jártunk (tömegközlekedéssel 10 percre van Esslingentől). Benyomások: nagyon komoly információhalmaz van odabent, de mindez nem sokat érne önmagában, a megfelelő tálalás nélkül. A teljesség igénye nélkül leírok pár dolgot, amit rendkívül ötletesnek találtam.
Maga az épület múzeum célból épült, ezért ennek megfelelően modern, illeszkedik a kiállításhoz, és egyéni megoldások sokasága rejlik benne, példaként említem az épület közepén az aulában múködő három liftet és a rájuk szerelt projektorokat - el lehet képzelni... Az egész tárlat a legfelső emeleten kezdődik az első autóknál, és minden következő szint egy újabb korszakot mutat be. A szintek közötti átvezető folyosókon a történelmi háttérből kiragadott képkockák kaptak helyet. Azonban a szintek egy-egy kis kitérőjén tematikusan berendezett termeket is láthatunk, így pl. egymás mellett tanulmányozhatók a '20-as és a '90-es évek tűzoltóautói (eredetileg "halottaskocsijai"-t akartam írni, de rájöttem, hogy olyanból csak 1 db volt...).
Minden látogató kap egy pofonegyszerű PDA-szerű eszközt, amihez tartozik egy fülhallgató is. Így ha pl. érdekesnek találom egy faszállító paramétereit, akkor ráirányítom a gépet a megfelelő kiírásra, megnyomom a "technikai részletek" pontot, és kapok egy egyperces beszámolót a szívódízel motorról, a rugózásról, stb..
Minden szinten széleskörű multimédia áll rendelkezésre. Korhű zene szól (sanzon, R&R, blues, stb.), kisfilm megy a tévében, adatbankból lehet olvasgatni érintőképernyőkön keresztül, stb.. A legfeltűnőbb példa egy hatalmas kék kör-fényújság, amit valószínűleg a frankfurti tőzsdéről loptak. Ja, és az csak díszlet...
Talán nem is mondok többet, mert ide el kell jönni és meg kell nézni. Nincs mese. Én az időérzetemet elveszítve 7 órát voltam bent, majd egy kis pihenő és mate-kortyolás után a csoportból utolsóként hagytuk ott a helyet 3 argentin barátommal.

Rá egy nappal, szerdán Freiburgba mentünk. Mentetek már emeletes busszal az emeleten az első sorban? Húúú, de jó volt!! Én odafelé is, meg vissza is. Igaz, mindkétszer végigaludtam az utat... Node ha már Freiburg: nyugodt városka, rendkívül hangulatos újonnan épült óvárosi résszel, Combino villamosokkal, kalapos templommal. Egy hosszadalmas idegenvezetés után végre elszabadulván rögtön a Schlossberg felé vettem az irányt, és felmásztam ebbe a kilátótoronyba. (Figyeljétek meg a képen a konstrukció alapjaként szolgáló hatalmas fatörzseket.) Nagy élmény volt a Münstert felülről, makett méretben látni, nem bántam meg, hogy az ebédszünetemet ezzel töltöttem.
Utána felvitt minket a busz a Schauinsland (1284+31 m) csúcsához, ahonnan egész szép kilátás nyílt a Dél-Fekete-Erdő (nyelvtanosok, jól írtam?) további hegycsúcsaira. Ha nem lettek volna felhők, akkor a Svájci-Alpok 4000+ méteres hegyei is látszottak volna. Azért nem kell aggódni, nem volt meg az illúzió, hogy a Bükkben járok, mert a közelben egy kisebb dombtetőn 2 hatalmas szélkerék díszelgett az erdő közepén... A hegycsúcsról a busz helyett egy meglehetősen instabilnak látszó felvonóval jutottunk le.
A freiburgi élmények hatására eldöntöttem, hogy ha lehetőségem lesz rá, elmegyek túrázni a Fekete-Erdőbe. Már nagyon természethiányom van...

A hét további fele viszonylag nyugodtan telt. Ettem, aludtam, gitároztam.

Most behozva lemaradásomat, a megígért témákról írok pár sort.

Hétfő: este voltunk az Eßlinger Zeitung üzemében. Egy-két helyi és környéki újság szerkesztése, valamint egy csomó más újság nyomtatása folyik itt. Pont akkor indult egy sportújság nyomtatása, mikor az üzemlátogatás részt kezdtük, ezért az egész folyamatot láthattuk a papírkötegek behelyezésétől az újságok csoportba fóliázásáig. Külön öröm, hogy nagyon érdekes és érthető előadást tartott a hölgy, aki körbevezetett minket. Ha megengeditek, traktállak benneteket pár szörnyű adattal:
- a gyártósorok 7M ill. 8M € értékűek;
- az újság papírja 30 m/s (108 km/h !) sebességgel megy át a nyomtatóegységen;
- láttunk mellig érő magasságú, 2 m széles papírhengereket, melyekből egyenként 12 km újságot lehet nyomtatni - ezekből napi 60 darab fogy.
- a havi villanyszámla 50 000 €.

Kedd: ellátogattunk Ludwigsburgba ("kis" város Stuttgart túloldalán). Az utazás várostól városig a közlekedés szervezése miatt 1 átszállást, és nagyjából 10 méter gyaloglást igényelt. Nem vicc! Át kellett csak csoszogni a megálló túloldali vagányához, és felszállni az S4 vagy S5 egyikére.
Ott a városka számos kastélya közül megnéztük a legnagyobbat. Nagyon szép, csak olyan nagy, hogy idegenvezetéssel 90 percig tartott végigmenni rajta, így a végére már alaposan belefáradtunk - hiába a szép termek, látványos/ötletes megoldások. (Csak hogy elképzelésetek legyen: a király és a királyné hálószobája egymástól 70 méterre volt...)
A kastély után ment mindenki, ahova akart, én (Timi kedvéért) egy TÖK kiállításon kötöttem ki.

Szerda: megtámadták a várost a hatalmas kávéscsészék!!

A Neckar-csatornán lopóztak be az éj leple alatt.

Nekem rettentően tetszettek, ki is akartam halászni egyet, hogy legyen vizsgaidőszakra...
A másik oldalról egyéb objektumok indítottak offenzívát.

Egyszerűbb kérdés: mik ezek?
Nehezebb kérdés: mit csinálnak itt?
A nyertes kap egy sörnyitót ajándékba.

Csütörtök: hatalmas bulit tartottunk este a 6. emeleten. Elhívtuk a vendéglátóinkat, együtt ettünk-ittunk velük, később már inkább az ivás dominált. A képekből egyszer majd készítek egy kisebb összeállítást, és kiteszem külön albumba.

Pénteken nem buliztunk, mert 1.) a csütörtöki buli miatt szinte semmit nem aludtam; 2.) másnap (szombaton) 5-kor keltünk, hogy még délelőtt kiérjünk Münchenbe...