Útinapló

Ki emlekszik meg a csillaggal ellatott cimu bejegyzesemre? Arrol szolt, hogy lementem tanyara tejuzemet latogatni, majd sokat utaztam utana. Nos, az a csillag nem veletlenul kerult oda. Oda szantam ezt a bejegyzest, de kulonbozo okok miatt inkabb elhallgatasra kerult.
Az eredeti bejegyzes emigyen szolt:

"es ott mar csak fel kellett szallnom az ejszakai buszra, ami idehozott Rosarioba"

A teljes igazsaghoz azonban hozzatartozik a kovetkezo tortenet is. Epp a buszra varakoztam - fel oram lett volna csak indulasig, amikor egy eltereleses lopas aldozatava valtam. Ez a kovetkezokepp mukodott: jott egy ember, aki kb. 15 masodpercig mondani kezdett nekem valamit, mikozben amig nem oda figyeltem, egy masik megfogta a kozvetlen kozelemben levo taskamat, es elvitte. A faradtsag miatt elsore nem esett le, mire megy ki a jatek, es csak kb. 30 masodperc utan neztem ra ujra a csomagjaimra. Persze utana egybol rajottem, hova tunt a taskam. Mikor korbepillantottam, a tolvajoknak mar nyomuk sem volt a kornyeken.
Outcome: -1 utlevel, -1 nemzetkozi jogositvany, -sok penz, -1 pokroc, -1 jo hatizsak, -2 spanyol nyelvkonyv. A teljes tortenethez hozzatartozik a hamis biztonsagerzetem, hiszen korulottem voltak szep szammal varakozo utasok (3 db csak velem egy sorban), es rendorok is alltak 100 meterenkent. Ennek ellenere a buszpalyaudvar az orszag egyik legveszelyesebb helye - ha ezt elore tudom, egy pillanatra sem lankad a figyelmem.
Nem egeszen 78 masodpercnyi panik utan elmentem a helyi rendorallomasra egy szemtanu kisereteben, elmondtam, mi tortent, ahol azt javasoltak, hogy folytassam az utam Rosarioba, es onnan intezzem a dolgaimat. A szemtanuk felirasa es a dolgok gyors merlegelese utan arra jutottam, hogy inkabb tovabbmegyek, mint maradok, hiszen tudtam, hogy Rosarioban is van egy magyar konzulatus, majd megoldom onnan a dolgokat. Igy erkeztem meg hajnal 5-kor. Mikor felkelt a varos, az elso utam a tiszteletbeli konzulatusra vezetett, ahol megtudtam, hogy ok csak "postas" faladatot lathatnak el, ami nem teszi gyorsabba az uti okmanyaim visszaszerzeset. Ezert egy rendorsegi irat beszerzese, majd egy gyors varosnezes kovetkezett, majd mentem vissa a motelbe informaciot gyujteni. Hamar kiderult, hogy vissza kell mennem Buenos Aires-be a fokonzulatusra, de szerencsemre ott azt mondtak, hogy 1 nap alatt keszen tudnak lenni az iratokkal.
Masnap reggel 4-kor irany vissza a fovarosba, megtalaltam a konzulatust, szereztem penzt, es keso delutanra kaptam egy tanusitvanyt a buncselekmeny kovetkezteben elveszett utlevelrol, egyet a nemzetkozi jogositvanyrol, es egy uj ideiglenes utlevelet.
Aznap estere mar a jol bevalt rosarioi motelben voltam, es a tovabbiak (Villa Maria-tol kezdve) már teljes egeszeben ugy tortentek, ahogy leirtam.

Miert nem irtam ezt le korabban? Tobb jo okom volt ra, remelem utolag megerti mindenki:
1. nem akartam senkit felesleges aggodasnak kitenni;
2. nem akartam otthonrol segitseget kerni, kapni;
3. nem akartam, hogy ez fo tema legyen a kommenteknel. Szamomra sokkal fontosabb volt ennel szinte minden, legyen az egy talalkozas egy regi cimboraval, egy kedves ismeretlen mosolya, vagy akar a latvany a hegyrol.
4. es vegkepp nem akartam, hogy ugy tunjon szamotokra, hogy a hatralevo 20 napban epp csak megprobalok valahogy elevickelni egy ismeretlen helyen. Aki kovette az eddigi bejegyzeseimet, lathatja, hogy rosarioi masfel nap veszteseg kivetelevel mindent ugy vittem veghez, ahogy en akartam, azaz eleg jol sikerult ennek a sajnalatos esemenynek a hatasait kikuszobolnom.

Es akkor most egy kis jo a vegere. A lopas utan fel oraval a barataim kozul ketten ajanlottak fel, hogy adnak penzt, es aznap este naluk aludhatok, ha kell. Egy nappal kesobb nappal mar megvolt, hogy kitol, mikor tudok penzt atvenni. A rosarioi haver elvitt kocsival mindenhova, a rendorsegtol a varosnezesen at a motelig, es mindig ott volt, ha kellett valami segitseg.
Termeszetesen a fenti esettol fuggetlenul sem hagytak magamra. Volt ahol a haldoklo borondomet tettek ujra mukodokepesse, megmutattak a vasost, mashol meg elhivtak mindenfele szocialis esemenyre, igy egy percre sem ereztem, hogy unatkozom.
Teljesen ismeretlen emberek pedig spanyolul, am szamomra ertheto modon megmutattak a turistautat, elmagyaraztak az autoberles vagy egy buszjegy reszleteit, megmutattak a borospincet stb. Ezek alapjan csak azt mondhatom, hogy rendkivul pozitivan csalodtam az itteni emberekben.

Monolog vege, lehet velemenyezni!