A nap itt meglehetősen emberbarát módon működik, ugyanis - hála az előtte lévő dombnak meg a város kicsit nyugatibb fekvésének - olyan 8:30-kor kel. Aztán valami zajra én is felébredtem, és ha a bejegyzés megírása után elég működőképesnek érzem magam, már vissza se fekszem.
Eltelt egy mozgalmas hét: a szorgalmi időszak utolsó hete. Volt egy prezentációm, egy könnyű német vizsgám, meg a lenti könyv anyagából egy vizsgám. Mindegyik jól sikerült, de legjobban az utóbbinak örültem, mert jó sokat készültem rá, és ennek megfelelően biztosan lesz olyan jó az eredményem, mint a német diákoknak. Természetesen szerdáig még nem szabad leengedni, és ezt azzal is nyomatékosítom magamban, hogy bizonyos jóléti szociális juttatásokat - pl. alkohol, 10-12 órás alvás, játék - hardveresen tiltok. Úgyis lesz alkalom bepótolni.

...

...

Sebaj, amíg van kávé meg mate korlátlan mennyiségben, nem kell attól tartani, hogy szerzetesként tengetném életemet.

Csütörtökön a menzán ettem, a kaja megnevezése
Hähnchenspieß. Ez errefelé úgy néz ki, hogy édes-sáfrányos töltelékkel töltött rántott csirkegolyókat felszúrnak egy pálcára, majd mindezt gyümölcsös mártással tálalják. Egyértelműen az eddigi legjobb menzás étel, talán azért is, mert az íz már ismerős, anyu kedvelt ananászos csirkéjének a mártása rendkívül hasonlít ehhez. (Anya, otthon majd Túrós Csuszával várj, az itt hiánycikk!)
Még egy információ a nagyvilágból:
február 19. körül érek haza. Pontosabbat pár nappal előtte tudok mondani.
A többi történés nem annyira érdekes, azt nem fogom pl. leírni, hogy: "felkelek, benyomom a gépet, tanulok, eszem, benyomom a gépet, tanulok, eszem, benyomom a gépet, tanulok, lefekszem" - mert nincs semmi értelme. A fene vinné el, mégiscsak leírtam további 3-4 napomat is! No megyek reggelizni, a következő helyzetjelentés szerda este várható.