Útinapló - Journal

A nap itt meglehetősen emberbarát módon működik, ugyanis - hála az előtte lévő dombnak meg a város kicsit nyugatibb fekvésének - olyan 8:30-kor kel. Aztán valami zajra én is felébredtem, és ha a bejegyzés megírása után elég működőképesnek érzem magam, már vissza se fekszem.
Eltelt egy mozgalmas hét: a szorgalmi időszak utolsó hete. Volt egy prezentációm, egy könnyű német vizsgám, meg a lenti könyv anyagából egy vizsgám. Mindegyik jól sikerült, de legjobban az utóbbinak örültem, mert jó sokat készültem rá, és ennek megfelelően biztosan lesz olyan jó az eredményem, mint a német diákoknak. Természetesen szerdáig még nem szabad leengedni, és ezt azzal is nyomatékosítom magamban, hogy bizonyos jóléti szociális juttatásokat - pl. alkohol, 10-12 órás alvás, játék - hardveresen tiltok. Úgyis lesz alkalom bepótolni. ... ...
Sebaj, amíg van kávé meg mate korlátlan mennyiségben, nem kell attól tartani, hogy szerzetesként tengetném életemet.
Csütörtökön a menzán ettem, a kaja megnevezése Hähnchenspieß. Ez errefelé úgy néz ki, hogy édes-sáfrányos töltelékkel töltött rántott csirkegolyókat felszúrnak egy pálcára, majd mindezt gyümölcsös mártással tálalják. Egyértelműen az eddigi legjobb menzás étel, talán azért is, mert az íz már ismerős, anyu kedvelt ananászos csirkéjének a mártása rendkívül hasonlít ehhez. (Anya, otthon majd Túrós Csuszával várj, az itt hiánycikk!)
Még egy információ a nagyvilágból: február 19. körül érek haza. Pontosabbat pár nappal előtte tudok mondani.
A többi történés nem annyira érdekes, azt nem fogom pl. leírni, hogy: "felkelek, benyomom a gépet, tanulok, eszem, benyomom a gépet, tanulok, eszem, benyomom a gépet, tanulok, lefekszem" - mert nincs semmi értelme. A fene vinné el, mégiscsak leírtam további 3-4 napomat is! No megyek reggelizni, a következő helyzetjelentés szerda este várható.

Mindenekelőtt egy rövid kiértékelés a szavazásról. Köszönöm a szavazatokat, kommenteket, amiket hasznosnak és bíztatónak találtam; a jövőben igyekszem azt a kevés kapott kritikát is figyelembe venni.

Naszóval... azért nem írtam az utóbbi időben, mert nem volt semmi különösebb esemény [úgy mint: kirándulás, buli, stb.], amiről azonnali beszámolóírást láttam volna szükségesnek. Ezért most inkább csak gondolatok lesznek, mint történések, de sebaj, annál személyesebb!
Szóval ez volt az első olyan hét, ami érzésem szerint közel 100%-ban a tanulással telt. Ugyanis a héten elkezdődött még egy előadás, így kialakult egy egész korrekt órarend: hétfőn-kedden-szerdán csak délután-este vagyok suliban, valamint csütörtök reggelre bejött ez az új óra. [Az óra egyébként COM+ és .NET elmélet, egyáltalán nem baj, ha ragad rám valami belőle.]
Viszont a szabadidőmben sem a napot loptam [mint eddig], hanem nekiálltam programozni. Jó munka, szeretem csinálni, főleg mikor este 11-kor egy kávé társaságában belekezd az ember, közben szól a zene, és úgy elszáll az idő, hogy észre sem veszi, hogy már reggel fél 6 is elmúlt. Kicsit olyan lehet, mint a kamionsofőrök munkája, bár az jóval monotonabb... Mivel több nap is dolgoztam így, az eheti haladásom kézzel fogható, lehet, hogy még a végére lesz belőle valam épkézláb program.

Ma testületileg főztünk (mi 4-en, a magyar srácok). A művelethez nagyjából két kiló kruplit, több mint egy kiló gombát meg némi sajtot használtunk fel: jelenleg tele van a hűtőfakkom rántott gombával. Egyébként azt vettem észre, hogy gyakorlatilag mi jöttment külföldiek tartjuk rendben a konyhát, most is kénytelenek voltunk 4-en 20 percig mosogatni, hogy aztán legyen helyünk krumplit hámozni.

Figyelem: találós kérdések következnek!!

1. kérdés: mi lesz a reggeli?



2. kérdés: SCHLECHT... Ez meg milyen üzletpolitikai megfontolás?!
(Megjegyzés: a második képen látható felirat: "ST. BERNHARDT MARKT - SCHLECHT - die Frische macht uns stark", hátha ez segít...)



Végül egy rövid megjegyzés: találtam a hangulatjelek között egy nagyon aranyosat, amit most azonnal meg kell osszak veletek: