Útinapló - Journal

Remélem, az elözö bejegyzésben felkínált csillagokkal kibírtátok mostanáig. Mert én valahogy kibírtam. Most röviden elmesélem, miért nem írtam 10 napig, amivel a napló történetének a rekordját sikerült újra beállítanom. (Kekeckéknek: a karácsonyi szünetet nem számoljuk.)
A gépem merevlemeze múlt vasárnap végleg megadta magát, ezért hétfötöl szombatig a következö volt a napirendem:

8:30 - vekker lenyomása, átállítása
9:30 - vekker lenyomása, C-vitamin, tea
10:00 - a 201-es gépteremben a
            (2; 1)-es koordináta elfoglalása
11:00 - portscan.odt dokumentum megnyitása, munka
13:00 - elözetes szinkronizálás után ebéd a menzán
14:00 - :coffee:
14:30 - (2; 1)-es koordináta újbóli elfoglalása, munka
17:20 - lassan lemegy a nap
18:52 - az egész gépterem felzúg,
            tömeges ütemezett biztonsági mentés folyamatban
18:57 - a gépterem elhallgat, lehet újra dolgozni
21:20 - benéz a biztonsági ör
21:28 - nem akarok senkinek sem pluszmunkát adni,
            ezért kijelentkezek, és eltünök a sötétben
22:30 - esti film, a "XX. századi róka" intró
            hangereje max-on, hogy a szomszéd is tudja
1:00-2:30 - nap vége, a fáradtsági szint függvényében

A tevékenység eredménye: 26 oldalnyi német dokumentáció, egy kijavított program, egy összeeszkábált rendszer meg egy diasor. A prezentáció ma volt, az összesített eredmény: 1,7. Nagyon jó kis doksit csináltam; akit érdekel, annak nagyon szívesen elküldöm (a portszkennerekröl szól). A mai nappal bezárólag megtudtam további vizsgáim eredményét is:

• .NET Rendszerarchitektúrák: 1,3 (az osztályátlag 1,7 volt)
  
• Felhasználói felületek tervezése: 2,0
  
• Német: 3,1
  

Az utóbbin kívül mindegyiket megfelelö eredménynek találom. Amaz meg talán betudható annak, hogy nem tetszett az arcom a tanító néninek, túlságosan aktív voltam órákon, meg nem hagyott alkalmat a diasorom elkészítésére, így fejböl voltam kénytelen helytállni - amit persze sikerrel tettem.
Vasárnap sétáltam egyet a városban, mert a géptermek zárva. Sajnos a fényképezögépem az elsö kép készítése után éhenhalt (azaz tényszerübben: elájult az éhségtöl), ezért megint nem kaptok képeket. Pedig pont a vérzö busz lett volna a következö képen! Hiába, ha én akarom, akkor meg valami más jön közbe. Ami késik, nem múlik...

És most végre szabadsááág!!!!

Keresztkérdés: szerepelt már valaha valakinek az álmában olyan, hogy "kókuszrét"? Mit jelent?

A nap itt meglehetősen emberbarát módon működik, ugyanis - hála az előtte lévő dombnak meg a város kicsit nyugatibb fekvésének - olyan 8:30-kor kel. Aztán valami zajra én is felébredtem, és ha a bejegyzés megírása után elég működőképesnek érzem magam, már vissza se fekszem.
Eltelt egy mozgalmas hét: a szorgalmi időszak utolsó hete. Volt egy prezentációm, egy könnyű német vizsgám, meg a lenti könyv anyagából egy vizsgám. Mindegyik jól sikerült, de legjobban az utóbbinak örültem, mert jó sokat készültem rá, és ennek megfelelően biztosan lesz olyan jó az eredményem, mint a német diákoknak. Természetesen szerdáig még nem szabad leengedni, és ezt azzal is nyomatékosítom magamban, hogy bizonyos jóléti szociális juttatásokat - pl. alkohol, 10-12 órás alvás, játék - hardveresen tiltok. Úgyis lesz alkalom bepótolni. ... ...
Sebaj, amíg van kávé meg mate korlátlan mennyiségben, nem kell attól tartani, hogy szerzetesként tengetném életemet.
Csütörtökön a menzán ettem, a kaja megnevezése Hähnchenspieß. Ez errefelé úgy néz ki, hogy édes-sáfrányos töltelékkel töltött rántott csirkegolyókat felszúrnak egy pálcára, majd mindezt gyümölcsös mártással tálalják. Egyértelműen az eddigi legjobb menzás étel, talán azért is, mert az íz már ismerős, anyu kedvelt ananászos csirkéjének a mártása rendkívül hasonlít ehhez. (Anya, otthon majd Túrós Csuszával várj, az itt hiánycikk!)
Még egy információ a nagyvilágból: február 19. körül érek haza. Pontosabbat pár nappal előtte tudok mondani.
A többi történés nem annyira érdekes, azt nem fogom pl. leírni, hogy: "felkelek, benyomom a gépet, tanulok, eszem, benyomom a gépet, tanulok, eszem, benyomom a gépet, tanulok, lefekszem" - mert nincs semmi értelme. A fene vinné el, mégiscsak leírtam további 3-4 napomat is! No megyek reggelizni, a következő helyzetjelentés szerda este várható.

A cím nem igazán passzol, ugyanis kétfrontos háborúban voltam, keletről a BMF, nyugatról a HSE "ellenében".
Egy kis összegzést hadd írjak a majd' 1 hónapos otthoni tartózkodásom tanulmányi oldaláról is. Tanultam, amennyit feltétlen muszáj volt, melynek következtében 1 újabb vizsgát letettem. Így az 5 felvett tárgyamból a következő félévre fog csúszni [minden retorzió nélkül, a sajátos tanulmányi rendemnek köszönhetően]: 2 kisebb program megírása valamint 1 vizsga. Bárhogy is nézem, ezt elég barátira lealkudtuk. Bátyám szavajárását idézve, én a következő félévben újra élni akarok, mint ahogy arra idén szeptember-október környékén alkalmam volt. Természetesen az otthoni vizsgázgatás nem csak erre volt jó, hanem így mindjárt a decemberi stressz töredéke nehezedik csak rám, ami jelen esetben még mindig a határérték feletti érték, de távol van attól, hogy riadót kelljen elrendelni miatta.

Az utamat idefelé leginkább úgy jellemezném, hogy hangulatos; most negyedik alkalommal repülve elmondhatom, hogy kialakult egy határozott életérzés-szerű élmény a Germanwings 4U2780/4U2781 járatával kapcsolatban. Ami most feltűnt:

• felszálláskor annak az iszonyat nagy budapesti ködnek Stuttgartban a nyomát se lehetett látni. Egyébként itt tavasz van, szép tiszta az ég, tegnap +8 fok volt, holnap +11, megyek biciklizniii!
  
• a légikísérő az eddigieknél kisebb német akcentussal beszélte az angolt. Ne tudjátok meg, milyen szörnyűek voltak az előzőek!!
  
• a reptéri busz közvetlenül a suli belvárosi telephelye előtt tesz le; ennek most igen nagy hasznát láttam: valahogy leírhatatlan érzés kerekes bőrönddel begurulni a német óra utolsó 40 percére - amin egyébént egy erasmusos hallgatókról szóló filmet néztünk. Esetleg látta már valaki: "L'auberge espagnole"?
  

Tényleg, nem is lenne rossz Spanyolországban tanulni! (Persze azt már angolul, mert az angolt meg kezdem elfelejteni.) Ha lesz egy kis időm, utánanézek a lehetőségeknek. Egyelőre ott tartok, hogy ez a 20 nap elég kemény lesz, de majd tolok egy invocatiō-t, és a Múzsa megsegít.
No megyek, feldobok egy javascript:alert(Math.random())-ot, és ha fej akkor kávé, ha írás akkor tea. Aztán jövök vissza tanulni.

Régóta írtam már, ennek fő oka, hogy legtöbbőtökkel már találkoztam, de akivel nem volt alkalmam szót váltani, szeretném azt is tájékoztatni. Azért megemlítem, hogy itthon tartózkodásom alatt nem fogok rendszeresen írni, csak ha valami arra érdemes lesz. (Ez annyit tesz, hogy nem garantálok frissítési időintervallumot, de ha sok arra érdemes van, akkor szerencsétek van... )

Szóval több mint 1 hete itthon vagyok, és azóta nem nagyon unatkoztam. Pár érdekesség:

Augusztus óta résztvettem az első rendes zenekari próbán. Remélem, lesz január elején is, ugyanis kifejezetten szeretek próbákra járni.

Pár plusz éjszakázást itthon is igénybe vett, de megírtam az egyik tárgyam (Kliens-Szerver Adatbáziskezelés) féléves beadandóját, és meg is kaptam rá a jegyet. Eggyel kevesebb gond, de még akad szép számmal. Még nem vizsgáztam itthon, de mint megtudtam, lesz rá időm, ezért nem lesz annyira stresszes az itteni vizsgaidőszak.

Aztán most szerdán bementem Óbudára, melynek következtében pár új tapasztalattal gazdagodtam.
1. Alig köt már valami a sulimhoz. Ahogy kezdem befejezni az utolsó tárgyaimat is, kezd az egész épület idegenné válni. Lehet, hogy a távol töltött félév, az egyre kevesebb ismerős arc az oka, vagy talán az új kihívások hiánya, de már szeretném letudni az egészet, és megkapni a diplomát. Persze néhány régi tanárommal - főleg a matek tanszékről - jóban vagyok, őket sajnálni fogom itthagyni.
2. Megesik, hogy érzésed szerint semmi rosszat nem tettél, de valaki mégis megpróbálja ezt rádbizonyítani. Így volt ez, amikor az egyik szakirányos tanárom véleményem szerint rendkívül inkorrektül viselkedett, és majdhogynem elzavart minket azzal, hogy "tessék csak, jelentsük fel a felettesénél". Mindezek ellenére sikerült néhány dolgot tisztázni, de ezt is csak annak köszönhetően, hogy legalább mi (névszerint Zsolt és Zoli, a hallgatói oldalról) rendelkezünk a "problémaorientált szemlélet" elnevezésű speciális képességgel.

Nagyjából ennyi, azaz mégsem, mert teszek be még pár visszaszámlálást az oldalamra, hogy tudjátok, mi/mikor/hol/mennyire az idő alatt, míg itthon vagyok.

Ahogy múlt héten írtam, a félév végi hajtás nyomait már érezni lehet - ezt most annyival egészíteném ki, hogy már alaposan benne is vagyok, és februárig nem sok szünetem lesz. Hétközben-hétvégén éjjel-nappal tanulok, olvasok, programozok; épp azt, amit a legérdekesebbnek/legsürgetőbbnek találok. Természetesen hasznos és eredményes a munka, haladok mindennel, de olyan sok feladatom van, hogy még átlátni is nehéz. És mivel így rámjött a munkamánia, ezért sajnos a korábban eltervezett dolgaimat is kénytelen vagyok feladni. A hétvégi alvásomat 7-8 órában maximáltam, kihagytam egy koncertet, amire szívesen elmentem volna, meg egy bulit, amire azért annyira nem szívesen mentem volna, és jelenleg azon tanakodom, hogy vajon a karlsruhe-i szervezett kirándulást is lemondjam-e. Ez magában elég lehangoló, mert idekint olyan sok jó dolgot lehetne csinálni [például az utóbbi hetekben eszembe jutott pár tevékenység], de örülhetek, ha a kötelezőkben becsülettel helyt tudok állni. Sebaj; van mit csinálni, és kedvem is van hozzá, vannak ennél sokkal rosszabb szcenáriók (ugye milyen szép magyar szó?) is!
A kevésbé aktív és szociális életvitel ellenére azért van pár dolog, amiről szívesen mesélek. Az utóbbi napokban a városközpontban suliba menet mindig belebotlok a karácsonyi vásárba. A gitárosok közül aki még emlékszik a Rheine-i középkori vásárra, annak lehet elképzelése, hogy milyen az egész, csak ez itt nagyobb, több az ember, és az egész a középkori városnegyedben kapott helyet, háttérben a kéttornyú templommal, ilyen házak között [fényképező eszköz híján így szemléltetem - remélem nem csúszik szét ]:

       /\
      /__\
     / {} \
    /______\
   / [][][] \
  /__________\
 / [][][][][] \
/______________\
|[][]|[][]|[][]|
| \/ | \/ | \/ |
|[][]|[][]|[][]|
|/__\|/__\|/__\|
|[][]|[][]|[][]|
|    | __ |    |
|[][]| || |[][]|
|____|_||_|____|

A fáklyás kivilágítással, fa felépítményekkel nem akármilyen hangulata van a helynek. Remélem, fogom látni még télen, fél méteres hóban is az egészet.

A másik érdemleges pedig: a suli külföldi hallgatókért felelős irodája volt olyan rendes, és rendezett nekünk (~100 főnek!) egy karácsonyi ünnepet vacsorával, programmal stb.; ezt egyszerűen nem hagyhattam ki. Rendes tőlük, hogy ilyenre is gondoltak, meg arra főleg, hogy forralt bor is szerepeljen a menüben...