Útinapló - Journal

Nézzük, hol is tartottam... *visszaolvas* ...megvan!
Rendkívül gyorsan eltelt az utolsó pár nap. Lerendeztem a bankszámlás lakcímátjelentős ügyet, belefért még egy utoló sushi-ebéd Stuttgartban, egy főzés (lányok: ki tud rakott krumplit? mert én igen! ), és már meg is érkeztek a látogatóim Gödöllőről. Bejártuk párszor Esslingen belvárosát, Stuttgart bel- illetve külvárosát, s egyben megtudtam, hogyan képzelik el Németországban a "pékfaszát".
Az utolsó éjszaka volt még egy hatalmas, asztalon táncolós, papuccsal telefonálós, növényekkel (...) kardozós, kézikocsival versenyzős buli, ami egész jól visszaadta az év eleji partihangulatot. Ezúton is köszönöm Sanyinak a ránkhagyott pálinkát és egy ismeretlen személynek az otthagyott vodkát: nélkülük nem jött volna létre ez az est. Másnap reggel 7-kor már szólt a tűzriadó (nyugi, csak a telefonom, szerintem legtöbbőtöket már riogattam is vele), kicsit forgó fejjel nagyon gyorsan ki kellett rámolni/takarítani a szobámat. Szerencsére ezt az utolsó akadályt is sikerrel vettem, hála az egész csapat segítségének. Kaptam ajándékot vagy levelet pár ottlakó baráttól, nagyon kedves tőlük, mindenképp felveszem velük a kapcsolatot.
Az elköszönés is csak sebtében ment, mert egy 974,4 kilométeres autózás állt előttem, és minél hamarabb el kellett indulni. Ami az útból megmaradt: Esslingen, München, gombafelhő, Deggendorf, Passau, kávé, Bécs, Hegyeshalom, Hold, Budaörs, Farkasszőlő, Gödöllő. Meg Andrea, a GPS néha tájékozatlan, máskor segítőkész magyar hangja. "Túl gyorsan mész." - ez speciel vicces volt.
Majd hazaértem. Hogy milyen itthon? Fogalmam sincs! Bedobtam egy vacsorát, alvás, és másnap (ma) reggel irány Budapest. De ez már a jelen, ami nagyon elválik attól, ami ezelőtt volt...

A legkitartóbbak éjszaka-hajnalban elolvashatják a következő bejegyzésemet, aminek a fele már kész, de ennek a napnak el kell telnie ahhoz, hogy befejezhessem.

A cím nem igazán passzol, ugyanis kétfrontos háborúban voltam, keletről a BMF, nyugatról a HSE "ellenében".
Egy kis összegzést hadd írjak a majd' 1 hónapos otthoni tartózkodásom tanulmányi oldaláról is. Tanultam, amennyit feltétlen muszáj volt, melynek következtében 1 újabb vizsgát letettem. Így az 5 felvett tárgyamból a következő félévre fog csúszni [minden retorzió nélkül, a sajátos tanulmányi rendemnek köszönhetően]: 2 kisebb program megírása valamint 1 vizsga. Bárhogy is nézem, ezt elég barátira lealkudtuk. Bátyám szavajárását idézve, én a következő félévben újra élni akarok, mint ahogy arra idén szeptember-október környékén alkalmam volt. Természetesen az otthoni vizsgázgatás nem csak erre volt jó, hanem így mindjárt a decemberi stressz töredéke nehezedik csak rám, ami jelen esetben még mindig a határérték feletti érték, de távol van attól, hogy riadót kelljen elrendelni miatta.

Az utamat idefelé leginkább úgy jellemezném, hogy hangulatos; most negyedik alkalommal repülve elmondhatom, hogy kialakult egy határozott életérzés-szerű élmény a Germanwings 4U2780/4U2781 járatával kapcsolatban. Ami most feltűnt:

• felszálláskor annak az iszonyat nagy budapesti ködnek Stuttgartban a nyomát se lehetett látni. Egyébként itt tavasz van, szép tiszta az ég, tegnap +8 fok volt, holnap +11, megyek biciklizniii!
  
• a légikísérő az eddigieknél kisebb német akcentussal beszélte az angolt. Ne tudjátok meg, milyen szörnyűek voltak az előzőek!!
  
• a reptéri busz közvetlenül a suli belvárosi telephelye előtt tesz le; ennek most igen nagy hasznát láttam: valahogy leírhatatlan érzés kerekes bőrönddel begurulni a német óra utolsó 40 percére - amin egyébént egy erasmusos hallgatókról szóló filmet néztünk. Esetleg látta már valaki: "L'auberge espagnole"?
  

Tényleg, nem is lenne rossz Spanyolországban tanulni! (Persze azt már angolul, mert az angolt meg kezdem elfelejteni.) Ha lesz egy kis időm, utánanézek a lehetőségeknek. Egyelőre ott tartok, hogy ez a 20 nap elég kemény lesz, de majd tolok egy invocatiō-t, és a Múzsa megsegít.
No megyek, feldobok egy javascript:alert(Math.random())-ot, és ha fej akkor kávé, ha írás akkor tea. Aztán jövök vissza tanulni.

Sebtében írok, mert hamarosan megyünk tarokkozni. Ezért a bejegyzésem egyedülállóan rövid lesz, de a kártyaparti után bővíteni fogom pár mondattal.

A repülőút felső közelítésben másfél óra. Utólag olyan 600 km/h max. sebességet számoltam a gépnek. Persze erre a sebességre fel is kell gyorsulni. Király volt! Rájöttem, hogy szeretek repülni.
Otthon olyan, mint általában otthon: kényelmes, finom a koszt, de semmi magasztos "hűújraitthonvagyok" érzés. Talán mert kicsit máshogy fogom fel ezt a kintlétet. Egyedül a járólapok voltak nagyon szokatlanok, biztos mert odakint sehol sem láttam a padlón négyzetrácsos mintát. Jó, de attól még nem kellett volna ennyire szokatlannak lennie... De hogy valami igazán vidámat is írjak: az új kávéautomatát láttam, használtam. Jelenleg istenként tisztelem.
Csütörtökön kaptam egy kölcsön gitárt, amin egész pénteken gyakoroltam. Aztán szombaton felléptünk, természetesen a várt sikerrel. Aki ott volt, tudja. Egy rövid összegzésképp annyit, hogy rég esett már ilyen jól beülni és játszani a zenekarban. Remélem, az adventire is be tudok esni...
Jah igen, még mielőtt elfelejtem: már csak 2244 nap!

FRISSÍTÉS: nyertem tarokkon. A nyereményt ajándék pöttyös Túró Rudira költöm.