Zoozley

Epilógus

Thursday, 21. February 2008, 01:29:38

Felülök a vonatra. Nem szép piros, ami a kezem ügyében lévő szórólapomon van, és nem is olyan világos belülről. Útközben felhívom egy csoporttársamat, és megtudom, hogy tegnap majdnem az egész szakirányos csoport leállamvizsgázott. Gratulálok nekik, nekem még egy félév - nyugtázom magamban. Lassan beérek a Keletibe. Nem 15, hanem 40 perc - igaz, kicsit messzebb is van. A metrón nyomnám az ajtónyitót, mikor rájövök, hogy az itt nem úgy működik. A lift viszont szokatlanul sokáig vár, egészen amíg rá nem jövök a titok nyitjára, és megnyomom az "ajtó becsukása" gombot.
Bemegyek órára - furcsa, hogy rögtön értem, miről van szó. Vontatott angol konyhanyelv félig magyarral, túl könnyű nekem a folyékony német után. Mindegy, legalább nem lesz velük sok gondom.
Belváros, kávézó. Az árak valamivel jobbak a kintieknél, bár a furcsa 264-es szorzó miatti árérzet megcsalja az embert. Itt rendes a személyzet (mert ez a munkaköre), de a boltokban már kevésbé van ez így. A géptermek azért itt is működnek, és a kávéautomaták is többé-kevésbé használhatók. Csak ne lenne az a rengeteg rézcentesem! (Meg a vissza nem váltott 2,10 €-s üvegbetét-jegyem.)
Este van, ülök a vonaton. Az ajándék kulcstartómat nézegetem, és azon tűnődöm, hogy vajon honnan szerzek ajándék tankot. Aki kitalálja, kap egy...

Bár novembertől kezdve lusta voltam statisztikát nézni, biztosan maradtatok néhányan, akik végigkövettétek a bejegyzéseimet. Remélem, nem volt nagyon unalmas vagy öncélú - én a lehetőségeimhez mérten mindig nagyon igyekeztem.
Minthogy a történet itt véget ért, leteszem a billentyűzetet. Talán még írok újból egy másik Erasmus-helyről, egy kinti munkahelyről, vagy épp a nyaralásomról Argentínából...

Időközönként idenézek, olvasgatom a kommenteket, ezért ha valami kérdés/panasz/óhaj/sóhaj van, előbb-utóbb úgyis eljut hozzám!

Utolsó napok, majd hazajöttem

Comments

Anonymous # 24. February 2008, 16:48

Rolee writes:

Én végigolvastam. :)
Zsír volt, ha legközelebb mész akkor is olvasni fogom. :)
Ami a legjobb ebben a blogban, hogy van normális vége, végig kitartóan írtad, nem süllyedt a feledés homályába, mint sokaknál.
Ha arra gondolsz mekkora meló volt, gondolj arra, h ha nem írod, akkor mennyit kell msnezni különböző emberkékkel, illetve gondolj arra, hogy ez neked is nagyszerű emlékeztető lesz, és valamilyen szinten magadnak is írtad. Biztosan szívesen olvasod majd vissza, és idézed fel a szép emlékeket akár már 1 év múlva is.