My OperaUtolsó napok, majd hazajöttem
Wednesday, February 20, 2008 5:41:14 PM
Nézzük, hol is tartottam... *visszaolvas* ...megvan!
Rendkívül gyorsan eltelt az utolsó pár nap. Lerendeztem a bankszámlás lakcímátjelentős ügyet, belefért még egy utoló sushi-ebéd Stuttgartban, egy főzés (lányok: ki tud rakott krumplit? mert én igen!
), és már meg is érkeztek a látogatóim Gödöllőről. Bejártuk párszor Esslingen belvárosát, Stuttgart bel- illetve külvárosát, s egyben megtudtam, hogyan képzelik el Németországban a "pékfaszát".
Az utolsó éjszaka volt még egy hatalmas, asztalon táncolós, papuccsal telefonálós, növényekkel (...) kardozós, kézikocsival versenyzős buli, ami egész jól visszaadta az év eleji partihangulatot. Ezúton is köszönöm Sanyinak a ránkhagyott pálinkát és egy ismeretlen személynek az otthagyott vodkát: nélkülük nem jött volna létre ez az est. Másnap reggel 7-kor már szólt a tűzriadó (nyugi, csak a telefonom, szerintem legtöbbőtöket már riogattam is vele), kicsit forgó fejjel nagyon gyorsan ki kellett rámolni/takarítani a szobámat. Szerencsére ezt az utolsó akadályt is sikerrel vettem, hála az egész csapat segítségének. Kaptam ajándékot vagy levelet pár ottlakó baráttól, nagyon kedves tőlük, mindenképp felveszem velük a kapcsolatot.
Az elköszönés is csak sebtében ment, mert egy 974,4 kilométeres autózás állt előttem, és minél hamarabb el kellett indulni. Ami az útból megmaradt: Esslingen, München, gombafelhő, Deggendorf, Passau, kávé, Bécs, Hegyeshalom, Hold, Budaörs, Farkasszőlő, Gödöllő. Meg Andrea, a GPS néha tájékozatlan, máskor segítőkész magyar hangja. "Túl gyorsan mész." - ez speciel vicces volt.
Majd hazaértem. Hogy milyen itthon? Fogalmam sincs! Bedobtam egy vacsorát, alvás, és másnap (ma) reggel irány Budapest. De ez már a jelen, ami nagyon elválik attól, ami ezelőtt volt...
A legkitartóbbak éjszaka-hajnalban elolvashatják a következő bejegyzésemet, aminek a fele már kész, de ennek a napnak el kell telnie ahhoz, hogy befejezhessem.
Rendkívül gyorsan eltelt az utolsó pár nap. Lerendeztem a bankszámlás lakcímátjelentős ügyet, belefért még egy utoló sushi-ebéd Stuttgartban, egy főzés (lányok: ki tud rakott krumplit? mert én igen!
), és már meg is érkeztek a látogatóim Gödöllőről. Bejártuk párszor Esslingen belvárosát, Stuttgart bel- illetve külvárosát, s egyben megtudtam, hogyan képzelik el Németországban a "pékfaszát".Az utolsó éjszaka volt még egy hatalmas, asztalon táncolós, papuccsal telefonálós, növényekkel (...) kardozós, kézikocsival versenyzős buli, ami egész jól visszaadta az év eleji partihangulatot. Ezúton is köszönöm Sanyinak a ránkhagyott pálinkát és egy ismeretlen személynek az otthagyott vodkát: nélkülük nem jött volna létre ez az est. Másnap reggel 7-kor már szólt a tűzriadó (nyugi, csak a telefonom, szerintem legtöbbőtöket már riogattam is vele), kicsit forgó fejjel nagyon gyorsan ki kellett rámolni/takarítani a szobámat. Szerencsére ezt az utolsó akadályt is sikerrel vettem, hála az egész csapat segítségének. Kaptam ajándékot vagy levelet pár ottlakó baráttól, nagyon kedves tőlük, mindenképp felveszem velük a kapcsolatot.
Az elköszönés is csak sebtében ment, mert egy 974,4 kilométeres autózás állt előttem, és minél hamarabb el kellett indulni. Ami az útból megmaradt: Esslingen, München, gombafelhő, Deggendorf, Passau, kávé, Bécs, Hegyeshalom, Hold, Budaörs, Farkasszőlő, Gödöllő. Meg Andrea, a GPS néha tájékozatlan, máskor segítőkész magyar hangja. "Túl gyorsan mész." - ez speciel vicces volt.
Majd hazaértem. Hogy milyen itthon? Fogalmam sincs! Bedobtam egy vacsorát, alvás, és másnap (ma) reggel irány Budapest. De ez már a jelen, ami nagyon elválik attól, ami ezelőtt volt...
A legkitartóbbak éjszaka-hajnalban elolvashatják a következő bejegyzésemet, aminek a fele már kész, de ennek a napnak el kell telnie ahhoz, hogy befejezhessem.
