Zozo's blog

Röviden az OK Roskilde karácsonyi bulijáról:



- összevissza vagdalt térkép, amin elkellett igazodni sőt még a pontokat is megkapni, persze egyik pontban finom söröcske várt

- szaunázás kifutni a hóba meztelenül és fekvőtámaszozni )

- kaja..kaja..kaja




- pia...pia...pia )

- ajándék bingó (nyereményem: EX-lover Woodoo bábú , borkán maszlina, keksz, mini habverő és portörlő )

- séta a Marys-be, de nem volt valami nagy buli úgyhogy kimentünk hógolyozni

Mivel karácsonyra nem tudtam hazamenni, ezért klubtársam Tobias és családja meghívtak, hogy töltsem velük a Szent estét.



Örvendtem, mert nem kellett egyedül lennem legalább, ha már így jött össze..
Nagyon jól telt és hihetetlenül rendes volt az egész család! Köszi Midtgaard family!

Az utolsó bejegyzés után nemsokkal, volt szerencsém elkapni egy repülős akciót és hazamentem 11 napra. Nem sokan tudtak róla, hogy megyek úgyhogy egész jó kis meglepetést okoztam a családnak, barátoknak és barátnőmnek . Nagyon jól telt otthon és hát igyekeztem minél jobban kihasználni hogy otthon lehetek, csak ilyenkor az idő is gyorsabban telik persze...Otthon mindent csináltam csak nem sportoltam , ellenben két jó buliban voltam és ugyanakkor megjártam magam egyet Csíkban s Vásárhelyen is Mikor jöttem vissza Dániába majdnem lekéstem a csatlakozást Pesten, mert Kolozsváron valami adminisztratív probléma adódott és a gépet nem engedték időben felszállni, aztán kiderült nem tudtak minden csomagot felpakolnia gépre, úgyhogy már sejthettem hogy a házisajtom és túróm illetve a Csíki dobozos söröket egyhamar nem látom. Végülis nagy nehezen pont fix elértem a csatlakozást és szerencsésen megérkeztem Koppenhágába, ahol persze kiderült, hogy nincs csomag sőt azt se tudják hol van ! Végülis szó mi szó 48 óra múlva megkaptam a csomagom, de látszott szegényen hogy kicsi viszontagságon ment keresztül a dobozos sörök ugyanis itt ott bevoltak tojpadva .
Minden visszaállt a dán társadalom nyugodt és uncsi kerékvágásába, és teltek a napok borzasztó lassúsággal. Heti két-három edzést csináltam, egyedül ritkán edzettem, főleg mert egyfojtában esett és bolond szél fújt, nem akartam megkockáztatni hogy elszálljak . A héten viszont a keddi edzés után, mondták hogy lesz szerda este a junior válogatottnak stadionban tesztfutása és megyünk páran a klubtól, ha akarok mehetek én is. Gondoltam úgysincs jobb dolgom elmegyek, legalább felmérem hogy is állok.
Néhányan 3ooo m szaladtak, a nagyobbak pedig 5ooo m. Nem igazán ismertem senkit és nem is tudtam ki fog 5ooo m szaladni, de nem törödtem ezzel sokat, beálltam a sorba és csaptam a lovak közé. Az első kör után jó volt a ritmus és 6ik helyen voltam, úgyhogy gondoltam ha így tartom a lépést, egész jó lesz. Nagyon jól éreztem magam és habár az időjárás nem kedvezett, elég hűvös volt és fújt a szél is, egész jól ment. Körülbelül a 25oo méternél láttam,hogy gyorsabb a ritmusom az előttem levő 3 srácnál és elkerültem őket. Először csak élre álltam, aztán lassan növeltem a ritmust és egyikük hirtelen elém vágott és nagy hajrába kezdett, ekkor jöttem rá, hogy az ürge csak 3ooo-et fut, de a másik kettő jött tovább. Aztán egyikük leszakadt és egy Mariusz nevezetű csávóval kentük a köröket, közben pedig összevegyültem és nem tudtam pontosan hányadik körben vagyok, úgy tudtam még van egy köröm hátra s hallottam az utolsó kanyarban, hogy Mariusz rágyorsít, gondoltam meghúzza az utolsó kört...felvettem a ritmust, de mikor a célvonalon áthaladtunk, hirtelen minden elcsendesült visszanézek s hát látom hogy vége... Nagyon jól éreztem magam és abszolút nem adtam ki a maximumot magamból, hanem csakúgy jó tempósan szaladtam és még volt tartalék, végülis 18 perc lett az időm. Aminek személy szerint nagyon örülök, hisz komolyabb edzések nelkül hoztam össze ezt az időt, ráadásul a dán junior válogatott edző kérdezősködött felőlem és megdicsért . Ezután nagy szerencsémre résztvehettem egy közös ingyen vacsorán amit a dán junioroknak rendeztek és utána 2 kerek órán át előadást tartottak a motivácioról. Biztos érdekes volt, sajnos természetesen dánul volt, úgyhogy én inkább norvég, svéd és dán tájfutó magazinokat lapozgattam . Másnap az az csütörtökön felavatták hivatalosan is, a klubház erőtermét, amelyen Roskilde polgármestere is részt vett és így edzés előtt egy jó kis állofogadáson vettem részt, aztán edzés után a fiatalokkal eltettük láb alól a megmaradt kaját is .

Legutolsó beszámolomban írtam, hogy felvettem a kapcsolatot egy helyi klubbal az OK ROSKILDE-vel . Nagyon jól fogadtak és amióta itt vagyok Dániában ez volt az első alkalom hogy jól éreztem magam, és "lazítani tudtam". A klub kedden tartja a közös edzést és ez mindig térképes edzés, úgyhogy már az első nap belekóstolhattam a dán terepbe. Ny Tolstrup környékén voltunk, és ezen a terepen zajlott a 2oo4-es EB hosszútávja és váltója. Nekem nagyon tetszett a terep is, erdő is hisz sok helyen fenyvesben kell szaladni és hát először tapasztaltam meg milyen is a skandináv mocsár . Egyébként hihetetlen hogy itt egy edzésre mennyi ember összegyűl!! Azt hittem valami helyi verseny lesz vagy valami mikor megláttam a sok autót parkolni, hisz kb. 5o ember volt ott és még érkeztek .
Maga a pálya 5,3 km volt 22 ponttal és helyenként útvonalkövetés volt berajzolva, úgyhogy nagyon élvezetes volt.



Következő kedden a klubházhoz volt szervezve a találkozó és onnan autóval elvittek a közelben lévő Boserup nevű erdőhöz, ahol egy nagyon izgalmas edzésen vehettem részt. Tömegrajttal indultunk, 5o-6o ember és a pálya hossza 7,2 km volt 22 ponttal.



Egyébként ebben az erdőben állandó ellenörzőpontjaik vannak kitéve tehát bármikor jöhet az ember egy edzésre, most is ezeket a pontokat használtuk fel. A 4-5ik pontig eléggé együtt volt a mezőny, aztán a 7-es pont körül márcsak 4-5en maradtunk és akkor csináltam egy baromságot, mert nem akartam azt az érzést kelteni Michaelben és Kim-ben (két junior korú versenyző) hogy azt higyjék utánuk futok, gondoltam később vágok be a bozótba és hát ami ott rámvárt nyakig érő csihányos(gyengébbek kedvéért csalános )na de végigkaszáltam rajta és gyorsan ki az útra s ott aztán keeenjed! A pontban utolértem Michaelt, aztán különváltunk és a 17-es pontig nem láttam jóformán senkit, aztán ott feltűnt Michael és Christian egy velem egy idős srác. Együtt nyomtuk a 19-ig, aztán én és Christian a jobb oldali utat választottuk, Michael pedig balról került. Mint utólag kiderült mi kicsit hibáztunk is útközbe úgyhogy Michael egy perccel előttünk végzett. Én pedig a 21-ről gyorsítottam és sikerült meglépnem Christiantól úgyhogy 4-nek értem célba. Nagyon élveztem, végig izgalmas volt és hát ez az erdő ha nem is volt olyan szép mint a másik, egész jó versenytempóba nyomtuk.
Edzés után visszamentünk a klubházba ahol közös vacsora volt és hát ez egészen más világnak tűnt, végre jól éreztem magam!
Aztán jött a hétvége és hát szombaton volt egy régi autós motros találkozó itt a faluban, úgyhogy végre láttuk hogy kis élet van itt is , aztán délután Ciprivel kölcsönkértük a házibácsi csónakját és egyet eveztünk a Roskilde fjordon ,na jó nem épp így volt, mert kemény 4o percbe telt míg a kikötőböl kinavigáltuk magunkat, tiszta komédia volt , rég éreztem magam ilyen kezdőnek .





Vasárnap aztán reggel Cipri bevitt Roskilde-be a klubházhoz és onnan egy klubtárs elvitt autóval a versenyre amit észak Sjaellandon tartottak és diviziós verseny volt, vagyis a klubnak kellett pontot szerezni.
Nagyon érdekes volt, hogy mindenki a klubból megkérdezte hogy szükségem van-e valamilyen tájékoztatásra a versennyel kapcsolatban és hogy segítségre esetleg a rajtig. Meglepő és jó érzés volt ! A pálya hossza 8.9 km volt 21 ponttal és ez volt eddig a legnehezebb terep amelyiken szaladtam mióta itt vagyok, egyszerüen ehhez hozzákellszokni, mert ez teljesen más: szaladás és tájékozódás szempontjából is.



Nagyon lassan kezdtem a versenyt, inkább a biztonságra hajtottam de mégis nehezen állt rá a szemem és a kapcsolat a térkép meg terep közt is elég nehezen indult be. A 3-as pontnál hibáztam 3 percet...megzavart hogy sokkal bozótosabb volt mint amit a térképen láthattam és aztán egyik kis mocsártól a másikig mentem míg végül rájöttem hogy merre keringőzök.
A következő érdekesebb jelenetet a 6-os pontra műveltem el, ahol a 4-es zöldel jelölt bozóton Rambónak hittem magam és átakartam vágni, mikor már hasoncsúszva se ment a dolog akkor hátraarcot vettem és visszakínoztam magam és mentem a normális embereknek kitalált útvonalon . A 7-es pontra jólment minden, de a pont közelében egyszerűen nem értettem a patakok irányát és kicsit összegabajodtam , pedig a pont tőlem pár méterre volt csak nem láttam.Innentől minden jól ment a 12-ig ahol nem mertem nekivágni megint a bozótnak és inkább kerültem, itt pedig átlehetett menni rajta, úgyhogy vesztettem egy kemény percet.Innentől kezdve viszont kezdtem érezni a terepet és elég jól belelendültem, közben aztán utolért egy FARUM OK-s srác is, akivel a végéig nyomtam. Végülis 63 perc 26 mpt szaladtam és ez a 12. helyre volt elég amivel szereztem a klubomnak 7 pontot . De sajnos egy pont hiányzott ahhoz hogy a csapat az első divízióban maradjon, úgyhogy jövőre a másodikban indulhatunk, ami különösebben nem jelent semmit, mert ez az egész diviziós menet elég bonyolult . A verseny végén egy kis csapatdíjazást tartottak ahol engem és még két új tagot egy-egy cserép rózsával díjaztak és azt mondták Welcome to Roskilde!



Versenyután visszavittek a klubházhoz és vártam Ciprire hogy jöjjön értem, de mikor már az utolsó emberke is elment a háztól, jött egy sms, hogy lemerült az autó akksija és nem tud értem jönni . Gondoltam na nem baj megyek buszal, de mikor a megállóba értem kiderült hogy vasárnap nincs busz ! Na és akkor hogy csináljak egy levezetőt, sétálhattam 14 km-t hazáig... és nem vicc mert tényleg hazáig sétáltam..úgyhogy a levezetés is megvolt.
Sajnos még mindig semmi munkám nincs és mégcsak kilátásban sincs semmi, mindenhonnan negatív választ kapok és hát jelenleg rengetegen keresnek munkát szóval csak a szerencsén múlik, hogy kerüle valami..de még reménykedek!
Végezetül itt egy kép a klubtársakról verseny után

Az államvizsgás és kicsengetéses menetek után, voltam Miskolcra Bogya Tamás-al, Suciu-val es Zinca Ionut-al edzőtáborozni. Sajnos az első edzésen ráestem egy kőre és a térdem felmondta a szolgálatot úgyhogy végig kinlodtam az egész edzőtábort, de azonkivül nagyon jól telt. Az edzőtábor végén leutaztunk Kunfehértóra ahol résztvettünk a helyi Kunfehértó Kupán. Én legalább 4 éve nem szaladtam homokos alföldi terepen, úgyhogy kifejezetten élveztem ott szaladni. Igaz csak 21 Br-ben szaladtam, mert féltettem a térdemet a hosszabb pályától, de még igy is becsúszott egy-két kisebb hiba, de rég szaladtam ilyen pontosan és főleg hogy végig éreztem jól megy minden.
Ezekután egy hét nyaralás következett Tusnádfürdőn, ahol résztvettem a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és hát egész jó bulik és előadások résztvevője lehettem, ahol a meghivottak közt volt Vajda Attila olimpiai bajnok kenus és Szávay Ágnes teniszező is. Amint a képen látható, az előadás végén észrevett a tömegben Ági is, aki alig várta hogy egy képet csinalhasson velem, úgyhogy engedtem neki és csináltunk egy közös képet.



Közben a térdem is pihent és úgy tűnik jól jött neki a másfélhetes szünet, mert két hete résztvettem Sepsiszentgyörgyön a félmaratonon, igaz csak váltóban indultam és csak 7 km szaladtam, de azért ez is egy jó teszt volt a térdemnek és én amúgyis szeretek utcai futóversenyeken résztvenni úgyhogy pont jókor jött. Minden váltó közül a 3. helyen értünk célba és ez biztatott hogy egy hét múlva a Székely maratononis jól szerepelhetünk.



Ezután következett a hétvégén megrendezett Tusnád Ásványviz Székely Szupermaraton amelyet minden évben a Csiki városnapokon rendeznek meg és hát évek óta állandó résztvevő vagyok én is .
Idén Orbán Jocó-val, Turós Endre-vel és Kovács Attilá-val csináltam váltót és minden váltó közül a 4. helyen végeztünk és a korcsoportban pedig a 3. helyen, de ezenkivül a miénk volt a legjobb helyi váltó is.



Nekem egészen jól ment a szaladás és a kánikula ellenére szépen beosztottam az erőmet a térdemet pedig nem is éreztem úgyhogy teljes volt az öröm.

Igen..voltam Olténiában! Pontosabban Craiován, ahol két sprint futamon vettem részt és mindkettő válogató verseny volt a Világbajnokságra.
El kell mondanom hogy nagyon meglepődtem mennyire jó utak vannak arrafele és hogy milyen gyönyörű parkja van ennek az egyébként elég nagy városnak. Ha valaki nem tudná, Európa második legnagyobb parkja Craiován van . Rendezett szép város, csak az emberek kissé sötétek és olyan tájszólással beszélnek hogy sokszor a felét sem értettem. Még egy nagyon fontos tudnivaló, hogy rengeteg szép lány van arrafele !! Versenyközben nem árt valami különleges napszemüveget tenni, ami csak a térképet lássa, mert hanem az ember elszalad a lányok után . Na de komolyra forditva a szót, térjek rá a versenyre.



Sajnos a válogatás nem volt valami szervezett, eléggé összevisszaság volt, nem volt rajtlista, ott helyben húztunk sorsot hogy ki hányadiknak induljon. Én a délelőtti versenyen nem a legjobb rajtidőt húztam, hisz Klaus utánam rajtolt 2 percel és tudtam hogy egy hiba és már a nyomomban van.
Ez sajnos bekövetkezett, nem tudtam eléggé koncentrálni és az 5-ös pontra hibáztam kerek egy percet, mert hamarabb vágtam be a bozótba . Aztán hogy behozzam a hátrányt, eszeveszettül elkezdtem szaladni és átvágtam a bozóton és eléggé balra húztam, mert a Velodrom jobb alsó részéhez értem, onnan pedig nem találtam a pontot, egyszerűen nem vettem észre...Innen aztán nekilendültem a Velodromnak és átvágtam rajta, közben hallottam hogy valaki trappol mögöttem, hátranéztem és láttam hogy Klaus az. Itt még nem adtam fel és hajtottam, végülis majdnem 4O másodpercet sikerült lefaragnom, de annál többre nem futotta.
A 3,9km-es pályán 2O:47et csináltam és nagyon levoltam törve. Délután aztán verseny előtt beszéltem édesanyámmal telefonon és annyira feldobta a kedvem, hogy azt mondtam még nincs veszve semmi!
Magabiztosan kezdtem és nagyon jól ment minden, egészen a 12-es pontig ahol valami miatt elnéztem kicsit a térképet és nem az épület déli hanem a nyugati felén kerestem a pontot, itt vesztettem 2O másodpercet.A következő hibám a célterület környékén való átfutáskor született(15-ös pont), amikor hamarabb vártam a pontot és a sok ember is megzavart és kicsit ideges lettem, nem értettem mi a baj?? hol a pont?? itt vesztettem kb. 3O másodpercet.
Ezután azonban habár észrevettem hogy a 17-es pont azon a környéken van ahol a reggel is tévedtem és koncentráltam, megint megszivtam itt is legalább fél percig taknyoltam. Aztán végülis a 3,7 km-es pályán 21:31et csináltam, 2O mp-vel jobbat mint Klaus és ezzel életben tartottam az esélyemet a VB-re való kijutásra.



Verseny után hazautaztunk Csikba, a gyönyörű Bran-Rucar környékén (lásd a fenti képet) és reggel résztvettünk a Román Atlétikai Szövetség által rendezett Cross-on, amelyet Marosfőn rendeztek az atlétáknak. Nekünk tájfutóknak középtávú normaadás volt, és habár a verseny 12 km volt, nekünk 8 km volt a norma.
Végülis szépen helytálltunk az atléták közt, ime mit irt a Csiki Hirlap!

"A tájfutók is részt vettek a Marosfőn rendezett atlétikai Hegyifutó Nagydíjon.
Itt a felnőtt férfiak 6 darab 2 km-es kört szaladtak, körönkénti 90 m szintkülönbséggel. Ennek az első négy köre is beleszámít a tájfutó válogatóra, a középtávra. Itt a tájfutók úgymond leckét adtak az atlétáknak, a nőknél is volt dobogós tájfutó s a felnőtt férfiaknál négyen voltak az első hat között. A győztes az ország legjobb tájfutója, a Spanyolországban élő Zinca Ionuţ. A harmadik a kolozsvári Bogya Tamás lett, aki kétszer is nyert a csíksomlyói hegyi félmaratonon, a negyedik a craiovai Brabiescu Paul, míg a hatodik a csíki Szép Zoltán volt."

Zinca ideje:47:10.40 , Bogya Tamás:50:46.60 , Brabiescu Paul:51:18.10 , Én:55:34.90



Ezek a versenyek után még nem lehet tudni semmit, csak annyit, hogy most pénteken lesz stadionban normaadás a sprintre, 4OOO m-en és aztán majd kiderül mi lesz utána.