My OperaDARK
Saturday, September 11, 2010 1:24:01 PM
Fekete Árnyak…
Fekszem az ágyamon s itt minden sötét,
Didergő hideg van, szörnyű itt a lét.
Pókháló a falakon rettegve élsz,
Árnyak jönnek felém, örökké félsz.
Fekete ruhámon sok gyilkos pók,
A halálomat hozhatják rosszak s jók.
Érzem már nincs sok közel a vég,
Az egyik póknak mérge a testemben ég.
Émelygek, szédülök, elönt a végső láz,
Minden mi eddig volt csak csupa máz.
Az árnyak intenek ez lesz a végső út,
Koporsóba tesznek, s az időm visszafut.
Indul a gyászmenet a temető készen vár,
Ássák a síromat, a fejfámat írják már.
A méreg hatni kezd, már semmit sem érzek,
Az életemmel így csöndesen végzek.
Fekszem az ágyamon s itt minden sötét,
Didergő hideg van, szörnyű itt a lét.
Pókháló a falakon rettegve élsz,
Árnyak jönnek felém, örökké félsz.
Fekete ruhámon sok gyilkos pók,
A halálomat hozhatják rosszak s jók.
Érzem már nincs sok közel a vég,
Az egyik póknak mérge a testemben ég.
Émelygek, szédülök, elönt a végső láz,
Minden mi eddig volt csak csupa máz.
Az árnyak intenek ez lesz a végső út,
Koporsóba tesznek, s az időm visszafut.
Indul a gyászmenet a temető készen vár,
Ássák a síromat, a fejfámat írják már.
A méreg hatni kezd, már semmit sem érzek,
Az életemmel így csöndesen végzek.
