D.v.d blog

Valahol ott hagytam abba, hogy szeptemberben elkezdtem a Continental Automotive Hungary-nél dolgozni, mint szoftverfejlesztő mérnök. A flashloader fejlesztő csapatba kerültem. Mi írjuk a fék programjának azon részét, amivel frissíteni lehet magát a programot (ABS/ESC)... Eléggé külön állatfajta nem csak a Contin belül, hanem a fékrendszeren belül is. Egy kis önálló modul, rengeteg szopással (hivatalosan kihívással ), cserébe viszont nehéz megunni.
Sajnos januárig nem sokat tudtam hozzátenni a dolgokhoz, eléggé elfoglalt volt a csapat ahhoz, hogy velem foglalkozzanak (nem, nem ültem kukán és bambultam, de akkor is így jött ki). Februárban ezért meg is kaptam a magamét... csak lestem, nem éreztem azt, hogy az én hibám lett volna Mindegy, azóta sikerült megmutatni, hogy igenis jómunkásember vagyok. Én felelek a Suzuki, Nissan, Fiat, Alfa és régebbi Renault projektekért. A kedvencem a Suzuki (valószínűleg, mert az egész projectet én kaptam már a kezdetektől).

Sikerült egy jó kis albérletet is találni még szeptember végén. Otthonos, tiszta, bútorozott és az ára is elfogadható.(előtte sikerült kifogni egy csótányosat, de szerencsére beköltözés előtt kiderült a dolog) Zsuzsival boldogan élünk, s sikerült neki is elhelyezkedni Balatonfüreden pénztáros/teremőr/tárlatvezető a Jókai Mór Emlékházban, a Városi múzeumban és a Vaszary Villában. Nem egy álommunka, 10-18-ig vannak minden nap, heti 1 szabadnappal nyáron, ráadásul télen teljesen be is zárnak, mert nincs pénz fűtésre... viszont a szakmabeli, emberek közt van és még fizetnek is érte.

Tegnapelőtt pedig elmentünk egy barlangtúrára a balatonedericsi Csodabogyós-barlangba. Alap- és extrém túra is választható, mi az alapon voltunk. Az egész "kaland" egy kis faháztól indul, ahol adnak egy overált és egy barlangász sisakot lámpával. Innen el kell gyalogolni a barlang bejáratához. Kellemes 35-40 perces túra az erdőben. A barlangba egy akna vezet le. Helyenként négykézláb, helyenként hasat behúzva kell közlekedni, cserébe nagyon szép és hangulatos Szép cseppkövek mindenfelé! A túravezetők minden nagyobb teremben mesélnek valamit a barlangról, vagy valami hozzá kapcsolódó dologról. Kedvesek és segítőkészek (még senki sem maradt a barlangban ) Aki teheti, menjen!!!
Körülbelül fél négykor indultunk tovább Sümegre. Útközben megálltunk ebédelni a Répa Rozi Csárdában. Az egész étterem a hagyományos magyaros csárda hangulatát idézi, azt hiszem egy család üzemelteti. A kiszolgálás érdekes volt... A pincér elkezdett ajánlgatni ételeket, ezután viszont bármit is néztünk ki az étlapról vagy kérdeztük meg, hogy mit takar a név, a pincér (gyanítom, hogy a tulajdonos is ő volt) vagy azt mondta, hogy az nincs, mert ennyibe kerülne és nem kapott, meg az étlapot is megfelezik majd, meg jajde hú, vagy pedig elkezdte mondani, hogy ha nem ízlik kérhetjük hátszínnel, vagy csinálnak hozzá mást, vagy így csinálják meg, vagy úgy. Igazából elég hamar elvesztettük a fonalat. Kezdtük úgy érezni, hogy itt semmit sem akarnak adnié Nem baj, levesnek kértük azt, amit ajánlott a legelején (húsleves daragaluskával), másodiknak Zsuzsi kért egy cordon bleu-t sült krumplival, én pedig egy vadast zsemlegombóccal. Az étel jó volt, igazi házias, ízletes, finom. Ezekután már nem akartunk mást enni, csak sietni Sümegre (meg elegünk lett a bunkóságból is). Észrevették, hogy szemetek voltak és jöttek is jópofizni. Kiderült, hogy azért húzta fel magát a faszi, mert az előző vendég nem ehetett glutént, csirkét, mittoménmit, meg amit ehetett azt is vajon sütve meg szonobosan... utána meg simán ette a férje lecsóját, amiben minden van Értem én, hogy az ilyen elmehet a sunyiba, viszont ne a maradék 99% éhes vendégen (mint mi is) vezesse le az idegbaját... baromira kedvünk lett volna otthagyni őket.
Mivel délután 5-re értünk Sümegre, sajnos már csak egy templomot és a várat tudtuk megnézni, ami viszont este 8-ig nyitva tart Augusztusban (nagy piros pont). Viszont minden más már bezárt 5-kor (fekete pont). A vár felújítását tavaly nyáron fejezték be, s még most is folyamatosan építenek valamit. Nagyon szép lett! Ugyan programok már nem voltak, de legalább úgy nyargalászhattunk fel-alá, ahogy akartunk. A tarisznyavár viszont rettenetes. Az is tavaly lett felújítva, de már most össze vannak firkálva a falak, a lépcsők letördelve...
Majd igyekszem pár fényképet is felrakni a kiruccanásunkról, jó volt!