D.v.d blog

Mivel ugye kevés órám van, gondoltam nekiállok munkát keresni. Nem diákmunkát, hanem valami komolyabbat, viszont részmunkaidőben (napi 6 óra). 5 helyre küldtem jelentkezést. Ebből 1 visszajelezte, hogy megkapták, továbbítják a főnökökhöz, és egy hívott be szakmai tesztre (bár ez utóbbi mindenkinek ad egy esélyt). El is mentem szépen tesztelni. Előtte azért pár napig frissítgettem a Java tudásom, mivel 1 éve már nem is láttam Java kódot és Java fejlesztőnek jelentkeztem (ugyan C++-t 4 éve nem, de nem is C++ fejlesztő szeretnék lenni). 7 féle teszt volt, mindegyik egy-egy munkakörnek felelt meg (Java, C++, Assembly...). Ajánlották, hogy annyit töltsünk ki, amennyit tudunk, mert így fel lehet mérni a tudást. A tudást, ami nagyon megkopott már. Rengeteg olyan kérdés volt, amit valamikor tanultunk, de hát régen volt és azóta sem foglalkoztam vele. Azért szerintem a Java egész jól sikerült, de majd kiderül. Mindenesetre ijesztő, hogy milyen hamar felejtek olyan dolgokat, amikkel nem foglalkozom. Cserébe gyorsan tanulok. Nem számítottam ennyire gyakorlatias dologra. Nem hiszem, hogy egy programozó attól jó, hogy kívülről fújja egy-két nyelv szintaxisát, hanem mert absztrakt módon meg tud oldani minden problémát, amit aztán akármilyen nyelvben meg lehet valósítani. Mindegy, majd kiderül...
Kaptunk új szobatársat is (kollégium). Rocker, programozó, random időben érkezik, úgy horkol, hogy a szomszéd is átkopog, van kis permetezője, amiben Domestos van és állandóan spriccel mindent a szobában. Úgy fekszik le aludni, ahogy belép a szobába (kabát, bakancs...), VISZONT az ágy fölé is Domestost spriccel. A nevét nem tudjuk, köszönni nem szokott, csak magában dödög. 4 nap után az első kifejezése hozzám a "Nem akarsz hacker versenyre jönni?" volt. Gondoltam nyújtom a kezem, hogy "Szia, Dávid vagyok...", de csak egy "kössz, nem" volt. Azért hihetetlen, hogy milyen arcok járnak egyetemre. Jahés ki van akadva, hogy nem kap admin jogosultságot az egyetemi gépekre... csak úgy. Hát így élek mostanában...