Thursday, December 8, 2011 7:12:37 PM
A multiNavigator.hu pályázatot hirdet az innov-8 futócipők tesztelésére. A beadási határidő december 10, amely után türelmesen várok, hogy hogyan döntenek az ítészek.
A pályázat kiírása megtekinthető itt.
A pályázat célja, hogy a természetes futás előnyei, hiteles, a márkáktól független személyektől tényleges tapasztalatok alapján kerüljenek bemutatásra és ismerhesse meg mindenki aki futott, fut vagy futni szeretne a jövőben, akár saját kondíciójának megtartása akár testsúlyának szabályozása, akár időeredményeinek javítása céljából teszi azt. vagy csak azért mert bajnok akar lenni, vagy a megszerzett eredményeket meg kívánja tartani.
Az anyagom megtekinthető itt.
Thursday, September 3, 2009 8:15:30 AM
VB
Lógok még egy utolsó bejegyzéssel, mégpedig a versenyen kívüli érdekességekkel. Talán a kérdezz-felelek módszerrel tudom összegereblyézni a sok kis apróságot. A legtöbb kérdéshez képek illusztrációként a képtárban! Szóval, lássuk!
Manfred
Egy-két fényképen kivillant Manfred, a csapatmormota. Fanni kapta Ausztriából és rögtön be is dobta a közösbe. Ezután Manfred minden fontos eseményen részt vett velünk és hozta nekünk a szerencsét!
Miért vágta le Bobó a szakállát?
Bobó az első napi csapatmegbeszélésen bejelentette, hogy márpedig ő levágja a szakállát, ha egyéni 1-15 vagy váltó 1-6 helyezést érünk el. A lecke fel volt adva, és lám, sikerült!!! Másnap egyébként a szó szoros értelmében nem ismertem fel, amikor szembejött az étteremből jövet. Hosszú másodpercekig morfondíroztam, hogy ki az, akivel Jenő ilyen felszabadultan beszélget, és én nem ismerem… Amúgy Bobó állítólag kb. 15 éve csinálta ezt utoljára, amikor a MOM-os serdülő és ifi váltó az OB-n végre először nyert. Slankítja ez az új módi, az biztos!
Hogy sikerült Düdü fejese a mámorító Hármori-tóba?
Bobóhoz hasonlóan Düdü is ígéretet tett, de ő egy fejest vállalt a Hámori-tóba. Ebből aztán belökés lett, de szerintem ez is legalább olyan vicces volt. Felvette a válogatott mezt, kivonultunk három vizibiciklivel a Hámori-tóra, aztán nagy csinnadratta közepette a váltós srácok belökték Düdüt a tóba. Eszeveszett tekerés indult, hogy nehogy vissza tudjon kapaszkodni a biciklire, és persze kiabáltuk neki az okosságokat, hogy ne maradjon le, érje utol a bolyt és ne savasodjon. Mint amikor bolondok napja van a suliban, és a diákok a tanárok, és oszthatják a tanárokat. De jól is esett Düdünek okoskodni!!!
És közben Doma és Zotya kitárgyalták az új sportág részleteit: Vizibic-O.
Hogy vonultunk be a bankettre?
Az utolsó ET-ben Miskolcon megvettünk a bankettruhánkat (lányok), a fiúk pedig szintén beszerezték még a VB hete előtt. Jó érzés volt látni magunkat egyformában, (szinte) mindenki kipirult arccal várta a bevonulást, amit úgy ejtettünk meg, hogy párba fejlődtünk és a hoteltől az auláig történő séta közben magyar dalokat énekeltünk fennhangon: „Újra itt van…”, „Száz forintnak…”, „Már minálunk babám…”. És amikor beértünk az aulába, akkor megtapsoltak a már jelenlevő országok. Egyébként megérne egy külön cikket az, ahogy egyes nemzetek felöltöztek a bankettra, de ezt most nem teszem meg. A lényeg, hogy mi sem maradtunk ki a díszes társaságból!
Milyen világszínvonalú az Uni-Plaza konyhája?
Hát, az valami fenomenális volt! Fel voltam készülve a tavalyi cseh hentesfejű konyhásnénis színvonalra, akik morgós arccal mérték ki a porciókat, aminél egy grammal sem lehetett többet kapni. Ehhez képest itt kedves urak és hölgyek szolgáltak ki minket tökéletesen átsült, megpirított, megfőtt, stb. ételekkel! Több fajtából lehetett választani, nagyon finomak voltak a levesek, sőt, a reggelinél óriás rudit is kaptunk, szintén amennyit szerettünk volna. A kiszolgáló személyzet viszonylag hamar megtanulta az öltözetünket, úgyhogy a 3. naptól már nem „yes, please”, hanem „szia, tessék” felkiáltással érdeklődtek aznapi választásunk felől.
Több ország VB beszámolójában olvastam, hogy ők is milyen elégedettek!
Egyébként ide hozták enni Simone szülei a kis Malint is (Simone kb. 1 éves kislányát), amit külön élmény volt nap mint nap stírölni! Hát az a család nagyon össze van rakva, bárki megirigyelné!
Kísérőrendezvények: Mobile-O és Mikrosprint
Amikor végeztem a VB számaimmal, elkezdtem a Hungária kupa és rendezvényei felé kacsingatni. Már előre kinéztem, hogy lesz Mobile-O és Mikrosprint, amiken, ha kedvem lesz, elindulok. A Mobile-O-n vegyesbe neveztünk Gyurival, és a megszokott sorrendben én-ő futottunk. Mivel ez a váltó estéjén volt Miskolc belvárosában, ezért igen cefetül esett a dolog, de az élményt nem akartam kihagyni. Olyan szintű fáradtság volt a lábamban, hogy juhéé! A kb 1,5 km-s pálya felénél már zsibbadtam és beszúrt az oldalam, ami rettenet ritkán fordul velem elő. Utolértem Zsebe Zsolt Piroskáját, aki a közösen megtett párszáz méter alatt gyorsabbnak bizonyult nálam. Még szerencse, hogy hibázgatott, így megvertem. Aztán ment ki Gyuri, akivel két kis félremagyarázástól eltekintve jól megértettük egymást, és remek 7-7:30-as idővel teljesítette a kvótáját. Nem sokkal, de megnyertük a versenyt! Asszem a negyedik Mobile-O versenyünk volt és még nem kaptunk ki egyszer sem!
A másik dolog a Mikrosprint volt a hosszútáv előtti szombaton az Egyetemváros parkjában. Sok-sok nemzet VB résztvevői is beneveztek, akik nem indultak a hosszún, így kerültem össze a brit és a svájci női válogatottal. Hú, mondom, ez kemény lesz! Nagyon kis vicces és érdekes ez a Mikrosprint, a selejtezőn kis hibát ejtettem a „hosszú”, kb. 50m-s átmenetben, de mégis első helyen jutottam tovább – az összes brit és a svájciak nagyrésze is bejutott. A döntőn a vicceskedvű rendezők bebiggyesztettek egy pontot a szökőkút közepébe, úgyhogy volt „panem et circenses” a népnek, állítólag pontozták is a szökőkútba beugrást. A győzelemhez a kritikus szökőkút utáni átmenet segített, ahol higgadt fejjel már a vízbe ugrás előtt kinéztem a pontot, így nem hibáztam ott, mint pl. a svájci Vroni, aki itt 1 percet eltapsolt.
Hát, így sikerült megnyernem a kísérőrendezvényeket. Persze ez kevés vigasz a VB pocsék futásaihoz sajnos.
Ezer dolgot ki lehetne még emelni, de most ezek jutottak eszembe. Ennyi.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
És akkor elérkeztem a blogom végéhez. Egy éve azt ígértem, hogy a felkészülésemről tudósítok, ezt kisebb kitérőkkel teljesítettem is. Jó dolog a bloggal foglalkozni, ha van az embernek ideje, motivációja, és legfőképp témája.
Nem folytatom, mert interaktív naplót nem kívánok vezetni, konkrét célom pedig egyelőre nincs a futásban. Majd ha lesz, folytatom!
Friday, August 28, 2009 7:55:29 AM
VB
Hú, de vártuk és hú, de bíztunk benne!
Nem semmi egy nap volt: soha nem látott meleg a Bánkúton, 2 sérült a fiúk váltóverseny közben és drámai izgalmak Martin körül, 5. helyezettek a magyar fiúk, és mindekkor mi még el sem rajtoltunk!
Már előre féltem tőle, hogy a délutáni rajt hogy fog elsülni. A fiúk futását szándékosan nem akartuk megnézni, már amennyire ez lehetséges volt. Ők 11,00-től futottak, mi 11,30-kor indultunk ki Jenővel (a gyúróval) az Uni-Hotelből Bánkútra az arénába. Benn maradtunk a versenyzői sátorban, pihenni próbáltunk, ugyanakkor láttam Fannin és Ildin is, hogy megeszi őket is a kíváncsiság a fiúk futását illetően. És jöttek a hírek, hogy Csabi még 2 perc hátrányt sem szerzett, hogy együtt van a mezőny, aztán hogy Zsolt feljebb jött és asszem 13. helyen adta át Ádámnak még mindig szoros küzdelemben alig néhány percre az éltől. És innen pörgött minden, jöttek a hírek Thierry hibájáról, aztán Khramov hibájáról, aztán a három megállt GPS jelzőről (Martin lesérült, Thierry és Anders megálltak nála), aztán jött a hír Martin balesetéről. Ezt én később tudtam meg, mint a svéd lányok, ezért nem értettem, hogy egyik pillanatról a másikra miért fakad sírva Karolina Arewang és Helena Jansson a versenyzői sátorban. És végül a fiaink befutottak 5. helyen. Nem tudtam outsider maradni ebben az óriási eseményfolyamban. Elragadott magával, akármennyire is szerettem volna kívül maradni. Óriási volt hallani az ovációt, amivel megtelt az egész völgy!
Na, mondom magamban „forget it”, mert ránk még ma vár egy futás.
Fanni nemsokára elrajtolt. Éreztem, hogy jót fog menni. Az előző napon és az utolsó edzőtáborban is foglalkozott velünk hármunkkal Marika, ami szerintem nagyon jó hatással volt ránk (kétségkívül futni nem tanultam meg tőle jobban, de fejben összerakott, az tény). És Fanni meg is oldotta a helyzetet, képes volt 1:16 hátránnyal bejönni a legjobb nemzetek között!!! Na, ekkor már tényleg izgultam annak ellenére, hogy előtte nap ő megmondta, hogy így fog jönni, erre készüljek.
A saját futásom szerencsétlennek érzem olyan szempontból, hogy mindháromszor, amikor ellenféllel találkoztam, akkor a hosszabbik farstát kaptam. 11 mp-cel futottam ki a finn lány, Merja Rantanen után, akiről akkor még nem tudtam, hogy első helyen fogja átadni Minnának a stafétát. Felfutottam rá az 1. pont után és együtt haladtunk a 3-ig, ahol ő kapta a rövidebbet, ezért lemaradtam. Innentől egyedül futottam viszonylag hosszan, hajtottam magam, a lányok jártak az eszemben, és egész jól haladtam. Aztán a 9-re bizonytalankodtam egy fél percet, akkor ért utol a litván lány, aki 20 mp-cel utánam vágott neki a pályának. Ezután hajoltam el, ráadásul a TV-s pont is itt volt, ezt látta mindenki a célban. Neki a 12-es pontja volt jobban irányban, nekem még át kellett buknom a domb túloldalára, úgyhogy őt sem láttam később már sajnos. Itt már nagyon kezdtem elhalni, kezdett a tempóm siralmasan alakulni. Amikor felfutott rám a francia lány, akkor vele is haladtam 3 átmenetet, viszont neki a kiskörben volt rövidebb a pályája, így ő is hamarabb futott be nálam. Még egy helyet rontottam, a lett lány, Inga Dambe előzött ki úgy, hogy azt észre sem vettem. Hja, 3 helyet estem vissza, így a 10. helyen tudtam átadni Ildinek a stafétát.
Nagyon bíztam Ildiben. Mivel kiesett a középtávon, ezért 3 napja volt pihenni. Mindig arra gondoltam, hogy úgy el fog sülni a lába, mint az idei VOB-on, ahol állva hagyta Martina Rákayovát, miután felfutott rá több perccel. Meg máskor is láttam már tőle olyat, hogy el sem hittem, hogy így tud futni. Amikor az átfutón késett, akkor kezdtem el megérteni, hogy ma nem ilyen napja volt. Hozzám hasonlóan ő is elhalt és nem tudott haladni. Ő sem tudott jó magyarázatot adni rá. Minden adott volt, de mégsem. Nem tudtuk folytatni azt a tempót, amit Fanni elindított nekünk.
A 13. helyen zártuk a futást, a kínaiak, a britek és az ausztrálok előztek még ki minket az utolsó futóknál.
A pálya amúgy nagyon jó volt, minden klappolt, jók voltak a farsták, stb.
Váltó összpontos, benne az útvonalam. Kicsit kusza.Eredmények:
1. Norvégia 2:13:10
2. Svédország 2:13:28
3. Finnország 2:15:25
13. Magyarország 2:39:21
[/COLOR][/FONT][/ALIGN]
Friday, August 28, 2009 7:14:59 AM
VB
A VB elmúltával elmerengtem, hogy az egyéni számok közül valóban középtávon kellett-e indulnom, vagy a rövidtáv jobb döntés lett volna. Hiszen rövidtávon mindig jobb helyezést értem el, 17., 31., 32. és 34., és arányaiban sem kaptam ki annyira. Sajnálom, hogy ezt az erdei sprintet nem futhattam, de a számok halmozását megtiltotta a vezetőség, így a kettő nem ment egyszerre, választanom kellett. Úgy gondolom, hogy középtávon biztos volt a bejutásom, de a döntőn nem tudtam a saját elvárásom szerint szerepelni, míg a sprinten könnyen ki lehetett volna esni, de ha bejutok, akkor a döntőben biztos jobb helyezést értem volna el… Viszont ez már a múlt, úgyhogy inkább azzal foglalkozom, ami megtörtént.
Középtáv selejtező
A selejtezőnek viszonylag nagy biztonsággal vágtam neki, tudtam, hogy jól kell mennie, mert sok-sok átmenetet terveztem a régi térképre és elemezgettük rengetegszer a Mészárszéket. A rajtot is elég jól kitaláltuk a Hungi kiírásából és a bulletin infóiból, úgyhogy indulhatott a derbi. Jól ment a tájfutás szinte csontra végig. Nagyon büszke vagyok a 3-4-es átmenetre, ahol 2. legjobb részidőt futottam, és a 6. pontig 5. voltam összetettben a futamomban. Két helyen, lépcsőzetesen estem le a végső 10. helyemre, mégpedig 3 helyet a 7-re és 2 helyet a 11-re. Előbbi teljes mértékben fizikai hiányosság miatt, ott jött ki az első fáradtság a pályán, addig gyakorlatilag egy levegővel mentem, ott viszont belesétáltam. A 11-re pedig figyelmetlen voltam, mert tudtam, hogy a 10-hez képest egy szintvonallal lesz lejjebb a pont, de nem figyeltem oda, hogy mire a völgyet kereszteztem, addigra már ezt leadtam, így aláfutottam a pontnak. Ezt a két dolgot leszámítva remek futást tudtam magam mögött. Éreztem a magasságot, a távolságot, jól megvolt minden tereptárgy, és a motivációm is kitartott a végéig. Tök jó volt befutni a végén, igaz, utólag nézve a középtáv selejtezőn elég üres volt az aréna, mert akkor a Hungária Kupások nagy része még nem érkezett meg. A lényeg azért ott volt: A ZTC-sek jó része, a Szerencsi család mint főkolompos és a saját famíliám apraja-nagyja!
Jól mutatja a pulzusgörbém is, hogy a verseny jól ment és egyenletesen kihajtottam magam. 
Erdőben még nem sikerült 190 fölé hajtanom a szívverésem eddig, most igen. Ja, azért az nem semmi, hogy a rajtolásig vezető 8 perces beállás alatt 183-ig emelkedett a pulzusom! Volt olyan perc, hogy futva nem értünk oda a következő kordonhoz.
Pulzusgörbém a selejtezőn
Középtáv selejtező pályám 4100/170m
Eredmény W2:
1. Marianne Andersen NOR 27:01
2. Dana Brozková CZE 28:05
3. Vroni König-Salmi SUI 28:09
10. Éva Makrai HUN 31:18 +4:17
Nagyon sajnáltam Ildit, aki első kieső volt pont a középtávon, amire szerintem nagyon jól felkészült. Bár ahogy később nézegette a döntő pályát, ráadásul a hosszútáv jól sikerült neki, nem is biztos, hogy annyira bánja.
Középtáv döntő
3 teljes napom volt pihenni a középtávra, és úgy hittem, hogy ez sikerült is. Még reggel is azt hittem, hogy formában leszek aznap, teljesen kiegyensúlyozottnak éreztem magam. A rajtban is rendben zajlott a melegítés, az Olasz-kapus rajtot is egész jól kisilabizáltuk a bulletinből (Bánkútról busszal 10 km). Edzői utasításra az elejét biztosan és hibamentesen kellett (volna) teljesítenem. Azt is eltaláltuk, hogy az eleje azon a viharverte dombon fog haladni, viszont azt nem gondoltam volna soha, hogy 8 pont is lesz rajta.
A domb régen és most
Amikor megkaptam a térképet, elcsodálkoztam, mert nagyon megváltozott a régi térképhez képest a fedettség. Óvatosan kezdtem, jól is mentem a 3-ig, ott viszont a 4-re elfogott valami pánik, hogy hátha rossz helyen vagyok, és tévedésből megkerültem a 4-es előtti töbröt. Pedig már tényleg kb. 10 m-re voltam a ponttól. Na és ez nagyon rossz jel volt. Amikor már magamnak sem hiszek… Hiányzott belőlem az önbizalom, az agresszió, az „ide nekem az erdőt” érzés. Innen az előretekintgetés helyett már azt vártam, hogy mikor ér utol a francia lány. Tudom, ez hiba. A 8-ra és 9-re rossz útvonalat választottam, nehezen haladtam és egyre kevésbé bírtam el fejben azt, ami körülöttem történik. Nem erre számítottam, és nem voltam rá felkészülve, hogy ez a verseny így is elsülhet. Ennek nem így kellett volna történnie. Aztán jött a norvég lány, aki 4-gyel rajtolt mögöttem, és a zöldben pár ponttal később meglépett. Sokáig mentem együtt a francia lánnyal, aki 2-vel mögöttem rajtolt. A pontot az i-re a 18-as ponton tettem fel, ahol egy kis utat véltem felfedezni a pont mellett, és ahhoz képest keresgéltem kb. 30 m-rel odébb a pontot. Mentségemre csak az szolgál, hogy a régi térképet elővéve láttam, hogy ott még be volt jelölve a felhagyott út.
A legszarabb érzés az volt, amikor a cél felé közeledve Árpi bemondta, hogy jelenleg a 18. helyen állok… Azért nagy gáz, mert tudtam, hogy 16. rajtoló voltam.
Ez nem az én versenyem volt. Nem voltam elég felkészült, tehát, még ha aznap jó napom van, akkor is a 18-20. helynél sokkal jobbra nem számíthattam volna. A verseny nem átlagos bükki terep volt, hanem inkább a válogatóversenyünkre hasonlított, amit akkor és ott úgy szidtunk, mint a bokrot.
Örültem Dana sikerének, aki egyrészt 2 hónapig achillesz problémák miatt nem tudott télen edzeni, másrészt bebizonyította, hogy nemcsak otthon tud világbajnok lenni. Mindezt élete első VB középtáv rajthozállásán!
Középtáv döntő térképem
Eredmények női középtáv döntő
1. Dana Brožková CZE 37:09
2. Marianne Andersen NOR 37:19 +0:10
3. Simone Niggli SUI 37:58 +0:49
37. Bernadett Kelemen HUN 48:44 +11:35
43. Éva Makrai HUN 50:49 +13:40
[/ALIGN]
Monday, August 24, 2009 4:38:29 PM
VB
Amíg ráncba nem szedem a milliónyi élménykockát, amit a múlt hét fergeteges eseményei között gyűjtöttem, addig felteszek pár képet. Némelyik megtalálható a VB honlapon, némelyik viszont exkluzív bennfentes fotó!
KÉPEK A KÉPGALÉRIÁMBAN
Mindhárom futásomról részletesen be fogok számolni, illetve teljes élménybeszámolót próbálok majd adni arról, ahogy én, illetve mi csapattagok láttuk a hazai VB-t.
Miért vágta le Bobó a szakállát? Hogy sikerült Düdü fejese a mámorító Hármori-tóba? Milyen érzés gyúróval, pszichológussal és 3 csapatkísérővel jelen lenni egy VB-n 13 versenyzővel? Hogy vonultunk be a bankettre? Milyen világszínvonalú az Uni-Plaza konyhája? Hogyan vertem meg a svájci válogatottat a Mikrosprinten? Mennyire süketültünk meg a befutón? És persze a versenyek, a futások, az elhajlások, a szétesések, a kudarcok...
Rengeteg-rengeteg élmény fűződik minden egyes naphoz, de leginkább a váltóhoz, ahol úgy kellett kifutnom délután fél 3-kor a pályámra, hogy már előtte a versenyzői sátrakban elpityeredtem a fiúk sikere hallatán. Akármennyire is akartam, ez esetben nem tudtam kizárni a külvilágot, és libabőrös karral néztem végig a háttérből, ahogy Ádámot bekíséri Zsolt és Csaba az ötödik helyre.
Addig is a legfontosabb: tuti jó szurkolótábor gyűlt össze és rengeteg erőt tudtam meríteni a bizalomból, amit belém vetettetek és az elismerő szavakból, amiket kaptam. Köszönöm mindenkinek, hogy így szorított értünk!
Thursday, August 13, 2009 4:38:31 PM
VB
Kedves Látogató!
Ezennel tájékoztatlak, hogy elutazom/elutaztam „ODA”, hogy részt vegyek „AZON”.
A tájfutó világbajnokság elérkeztével a blogom is lassan révbe ér, hiszen azért indítottam el egy éve, hogy a felkészülésem alakulását a plénum elé tárjam. Ehhez tartom is magam, úgyhogy már csak néhány bejegyzés lesz a VB után.
A világbajnokság ideje alatt szándékosan nem fogok blogírással foglalkozni, még ha lenne rá időm, akkor se tenném.
Gyertek, találkozunk augusztus 16-án vasárnap!
Először az befutóponton fogok megjelenni, ahol Zsolt szavaival élve „meg akarok süketülni!”
És ha minden jól alakul, akkor a váltó sikerünk megünneplése után az összes teher lehulltával levezetésképp a verhetetlen Makrai-Novai duó elindul a miskolci Mobile-O versenyen!
Sunday, August 9, 2009 7:59:40 PM
egyéb
Már egy ideje gondolkodtunk rajta, hogy a Gyuri anyukájától tavaly kapott ajándékunkat mikor használjuk fel (jobban mondva Gyuri kapott két Feldobox kupont, amibe engem is bevett).
[/IMG] [/font]A siklóernyőzést választottuk, és az utóbbi hetekben már csak a dátumot kellett fixálni, amikor a siklóernyősnek és nekünk is megfelelt, illetve nem fújt orkán erejű szél.
Erre a szép hétvégére esett a nagy esemény.
Hű, viaskodtam magamban, hogy ez most kell-e nekem, vagy nem, és hogy milyen lesz. Mert hogy én a hullámvasutat is csak nézni szeretem, és szilárdan vallom, hogy az embernek a földön a helye, és nem a levegőben vagy a vízben...
Motoros páros siklóernyő volt, úgyhogy azért nem voltam teljesen magamra utalva. Beszálláskor szerencsére a vezető a kezembe nyomott egy nejlonzacskót – mert ugyebár mit tudni, hogy rosszul leszek-e, aztán feladta a bukósisakot, amitől elsüketültem.
[/IMG]Egy csodás kis 16 km-s kört tettünk meg röpke fél óra alatt Dunakesziről Szentendrére és Göd felé vissza. Gyuri rácsatolta a csillagrombolót a karomra (a Garminját), úgyhogy a pontos magasságunkat és a sebességünket is tudtam állandóan. A végén még egy kis hinta-palinta is jutott, hogy azért a hullámvasút élmény is meglegyen idén, és az adrenalinszintem felnyomását is gyakorolhassam a VB előtt.
Nagyon jó volt, élveztem az egészet, egyedülálló élmény!
Ezt az utat tettük meg
Monday, August 3, 2009 10:00:27 AM
edzőtábor
Hja, túlvagyunk az utolsó edzőtáboron is. Mostmár tényleg nincs más hátra, mint előre!
A múlt héten 4 napot töltöttünk együtt Miskolcon: Düdü, a VB résztvevők, a tartalékok és Lubinszki Marika, a csapatpszichológus.
A tábor minden tekintetben jól sikerült. Az edzések jól szervezettek és hasznosak voltak. Személy szerint a 4 nap alatt 4-szer futottam, nem akartam már magam napi két futással kimeríteni, amikor a VB-n is csak kétnaponta kell majd egy maxot futnom.
Edzéseim:
1. nap (csüt): Szlovák Karszt kupa 1. nap – erős tempó
2. nap (pén): középtávú pálya Pazsagon – lazán
3. nap (szo): 3*1,5km tömegrajtos farsta az osztrákokkal – erős tempó
4. nap (vas): Szlovák Karszt kupa 4. nap – hiba
A Szlovák Karszt kupa 1. napja tényleg jól sikerült. Végre futottam az évben egy versenyt, amiben nem találtam hibát. Ez nagyon hiányzott és önbizalmat adott. A pálya végére elfáradtam, és ahogy néztem a részidőket, kb. 47 percnél hajoltam el, ami pont a váltóverseny elvárt futóideje lesz. Két perccel utánam indult Ingunn Weltzien, a 2007-es VB sprint bronzérmese, és nem ért utol, pedig néha hátrasandítottam, hogy meglátom-e!
Pálya útvonallal (7300m/285m/17p) 1. rész és 2. rész
Eredmények pedig itt
Említésre méltó még a harmadik napi tömegrajtos farsta, ahol jó formában éreztem magam. Az első két kör teljesen jól sikerült, Fannival futottunk az élen, egyszer ő, egyszer én kerültem ki győztesként a viadalból. A harmadik pályán (a hatpontoson) volt egy kis zavar, mert a cél felől kellett a rajt felé futni, ami sokszor megzavart a kódkereséskor és a pálya olvasásakor. A bizonytalankodásom eredményeképp itt Ildi és Fanni is megelőztek egy hangyányival, de az egész edzéssel úgy összességében elégedett voltam. Az osztrák lányok nem nagyon rúgtak labdába ezen az edzésen.
A 3 kis pálya útvonal nélkül (a többi farsta nincs meg nekem, de önmagában is érdekesek)
Az edzőtábor fénypontjai:
Marika – Rendkívül jó és hatékony csapatjátékokat játszott velünk, pozitív erőforrás gyűjtéses feladatokat adott nekünk és személyiség-elemzést is csinált velünk. Foglalkozott az egész csapattal együtt, aztán a lány váltócsapattal is elvonult egy órára (Fanni, Ildi, én), ahol a csapat és egymás iránt bizalomról beszéltünk és azt elemeztük ki. Egyénileg is beszélgetett mindenkivel, ahol a fizikai és pszichikai szorongásaink szintjét elemezte ki, és ezek alapján próbált tanácsokat adni. Végül pedig közösen megnéztünk egy filmet, ami szerintem mindannyiunknak sok pluszt adott (A békés harcos útján).
Bankett ruha vásárlás – Igeeeen! Péntek délután ahányan voltunk, beszabadultunk a New Yorkerbe és az eladók legnagyobb örömére televisongtuk a boltot és elfoglaltuk az összes próbafülkét. Sok-sok ruhát végignéztünk és kipróbáltunk, értékeltük a helyzetet, aztán nagy viaskodás után végülis lányok döntöttünk. A fiúk kicsit hamarabb feladták a küzdelmet, nekik még nincs meg az egyenruhájuk. Mindenesetre a színvilágot tudják, mihez kell alkalmazkodniuk.
Barlangfürdőzés – Erre pedig szombat délután került sor, Eszter, Ivett és Máté, mint az őrültek ficánkoltak a vízben, a többiek csak szolidan bevegyültünk a papikák és mamikák közé a 35 fokos medencében.
Természetesen nem maradt ki a terepelemzés, átmenetek tervezgetése, gúgülörsz nézegetése sem, ezeket általában Düdü és Csabi vezényelte, illetve Doma tartott egy előadást a bükki tájékozódás sajátosságairól.
Ennyi. A felkészülés a végéhez érkezik. Mostmár csak jókedv, pihenés, pályatervezés esténként a térkép memorizálásával. Jó lesz ez!
Thursday, July 23, 2009 7:01:06 AM
edzés
Miután kihirdették a VB csapatot (emlékeztetőül számonként megtekinthető itt), megszűnt a bizonytalanság és mindannyian el tudtunk kezdeni célirányosan a számainkra készülni. Így esett, hogy Csabi, aki most 2 hónapot itthon van, sprint edzéseken kezdte törni a fejét, amivel a rövidtáv budapesti résztvevőinek tud gyakorlási lehetőséget biztosítani. Ez elvileg 4 fő, Fanni, Eszter, Isti és Zsolti, ebből Zsolti a kakukktojás, aki eddig nem élt a lehetőséggel, hiszen sokkal jobb dolga van (a svéd klubjával edzőtáborozik Moraban és épp az O-ringen 4. napját gyűri). Többiek meg úgy gondoltuk, hogy remek edzéslehetőség amúgy is, és miért ne segítenénk őket, nehogymár csak hárman túrják a Budai-hegységet!
Na de nem olyan egyszerű ez a dolog, mert Csabinak ott kellett kezdeni az egészet, hogy szerezzen egy 1:4.000-es erdei térképet. Ehhez pedig nem volt mit tennie, mint saját magának kihelyesbíteni régebbi 10.000-es térképeket és átrajzolni a sprint jelkulcsra. Nem semmi! A második alkalommal Pelyhe Dani is segített neki.
Szóval múlt szerdán az Anna-réten gyülekeztünk, és csodák csodája kb. 15-en összegyűltünk! Azért ez tök jó, hogy ennyien segítik a VB-sek felkészülését! Erről az edzésről nem tudok sokat mesélni, mert csak egy kört futottam, aztán elmenekültem a szúnyogok miatt.
A tegnapi edzés viszont már tök jól esett nekem is és egész jól ment! A hűvösvölgyi nagyrét közelében gyülekeztünk és két tömegrajtos farsta pályát futottunk fiúk-lányok vegyest. Az első teljesen jól ment, Doma is csak az 5. ponton előzött ki, Fecó pedig kb. 10 mp-cel nyomott le!
Aztán a másodikban már hibáztam pont közelben háromszor is sajnos, de azért alapvetően pozitív élményként maradt bennem az egész!
Első pálya útvonallal (kb. 2400m - 16'16")
Második pálya útvonallal (kb. 2000m - 16'40")
Tök jó volt ez a két edzés. Jövő héten elmarad az utolsó válogatott ET miatt, aztán pedig már határeset, max. 1 fér bele szerintem.
Sunday, July 12, 2009 8:24:14 PM
edzés
Pont egy éve ilyenkor érkeztünk meg a VB-re Csehországba, Olomoucba. Mivel előtte nagyrészt sérült voltam és a VB-re az utolsó 2 hónap alatt készültem fel (kizárólag arra koncentrálva, hogy le tudjak futni annyit, amennyit kell), tulajdonképp utána jött a célirányos készülés az idei VB-re.
Az utóbbi 365 nap alatt 348 edzést csináltam 323 óra alatt.
Tájfutó verseny 56 óra (17%)
Technikai edzés 51,5 óra (16%)
Résztáv (pálya és terep), iram 41 óra (13%)
60p-nél hosszabb futás erdei utakon 67 óra (21%)
20-60p egyenletes futás 94 óra (29%)
Spinning, erősítés 13,5 óra (4%)
(* mindenhol a teljes edzésórát számoltam, tehát a bemelegítést és levezetést is)
Az idei felkészülésem merőben eltért a korábbi gyakorlattól, hiszen a terepfutást nagyon megemeltem és a betonfutást gyakorlatilag kiiktattam a palettáról. A versenyek, a technikai edzések és a tereprésztáv az össz futásom 40%-át tették ki.
Lehet, hogy ezt a stílusváltást már 5 évvel hamarabb meg kellett volna tenni, és akkor most sokkal jobban tájfutnék. Hja, az embernek vénségére nő be a feje lágya (vagy még akkor sem)…
Sajnos ezt túl későn kezdtem, de azért akkor is kellett, hogy használjon valamit. Ha más nem, a szenior VB-n majd meglesz a hatása.
A jó hír, hogy az utóbbi egy évben nem voltam beteg vagy sérült (ja, igaz, egyszer bevágtam a térdem egy kőbe, akkor 4 napig nem hajlott).
A mostani bükki váltógyakorlós hétvégén nagyon elfáradtam. Kicsit meg is ijedtem, mert szombaton nem tudtam jó kedvvel futni, ami valami alapvető hibát jelent. Pihenek egy kicsit a következő napokban, hogy visszajöjjön a harci kedvem. A hátralevő bő egy hónapban már csak az a lényeg, hogy ne sérüljek le, hogy jó hangulatom legyen és persze edzzek, de már csak módjával.
És hogy ne csak a rizsa legyen itt, felteszem a hétvégi váltógyakorlatos pályákat. A belünk kifutásában Ildinek és nekem segítettek az ifi fiúk: köszönet Liszka Krisztiánnak, Kinde Matyinak, Sulyok Ábelnek, Györgyi Ábelnek és Tugyi Levinek, aki még csak serdülő, de szerintem már nagyon jól nyomja!
Szombat de.: futás hármasban rövid pályákon üldözve
Szombat du.: tömegrajtos farsta
Vasárnap de: kétkörös tömegrajtos egyfős váltó első térkép és második térkép
Vasárnap du.: rövid kör kétszer gyorsulóra
My Opera
