Sunday, 28. June 2009, 20:08:44
verseny
Igaz, hogy a címben szereplő sort Petőfi Sándor metaforikusan másra értette, jelen esetben a szó szoros értelmében kellett venni a dolgot az idei, fürstenfeldi rendezésű TLO-n.
Őrség, te szívem csücske!
Amíg el nem érkeztünk Vas megyébe, addig csak a tévéből és a rádióból értesültem a nagy áradásokról, amik a rábaparti és dunaparti területeken manapság vannak. Ahogy elértük Körmendet és környékét, megértettem, mi ez. A szívem szorult el minden belvíz, özönvíz és agyaggal telített átfolyás láttán. 
Az emberek gumicsizmában tüsténkedtek a gátak és hidak körül. Az utat le is zárták, úgyhogy a 8-ason nem tudtunk végigmenni. Az ország azon része, ahol 3 évet töltöttem – ahol laktam, dolgoztam, futottam, rengeteg barátot szereztem. Imádtam Zalalövőn és Szengtotthárdon lenni, mindennap megtenni a 2*38 km-es útvonalat az ország legszebb erdői és dombságai között kanyargó utakon, úgyhogy így még rosszabb érzés volt látni ezt a szenvedést. És az eső az elmúlt napokhoz hasonlóan csak ömlött péntektől vasárnapig végig, amíg ott voltunk…
Ilyen és ehhez hasonló gombák nőnek a környéken a nedves időben.
A hétvégéről fényképalbumot is készítettem pár képpel.
TLO – 1. nap éjszakai sprint labirintussal
Az osztrákok rendezték idén a versenyt, amire kb. 600 nevezés érkezett, beleértve a kb. 100 magyart, akiknek viszonylag nagy része ZTC-s volt. Kár, hogy idén nem tudtunk több hazait átcsábítani a testvéregyesületünk versenyére! 
Az első nap rögtön Fürstenfeld belvárosában zajlott, 21:00 órás kezdettel egy éjszakai sprint labirintussal tarkítva! 
A pálya két részből állt: egy teljesen normális rövidtávból 1:5000-es térképen, illetve egy kb. 60*60m-es labirintusból 1:500-as térkép segítségével. A város főterét alakították át amolyan tornatermi tájfutás jelleggel. A dolgot még izgalmasabbá tette, hogy a rajt a főtér alatti mélygarázsban volt! 
Mivel a végén indultam, időm volt szórakozni az első rajtolókon, akik amikor feljöttek a mélygarázsból a lépcsőn, hirtelen azt sem tudták, milyen városban vannak! Hosszú másodpercekig (esetleg percekig) tanakodtak, hogy itt most mi van. Én már szerencsére nagyon rutinosan indultam neki, és tudtam, hol fogok felérni a nap..., akarom mondani holdvilágra.
A verseny közepesen sikerült, a pálya felénél csináltam két kisebb hibát útvonalválasztásból, gyorsabban döntöttem, minthogy megnéztem volna minden opciót (16. és 17. pontokra). A labirintus nagyon vicces volt, és teljesen jól megoldottam a 28. pont kivételével, ahol túl nagyot kerültem, mert nem vettem észre a rövidebb verziót. Összesen második lettem a helyi lakos Ursi Kadan mögött.
1 Kadan Ursula 23:33
2 Makrai Eva 23:57
3 Leonhardt Karin 26:28
4 Lillehov Thea 26:37
5 Polzer Ursula 27:54
6 Ponweiser Eva 28:08
Az 1:5000-es térkép a városról
Az 1:500-as térkép a labirintusról
Jut eszembe a labirintusban bolyongásról, a versenyen indultak kenyaiak is. Egy külön bejegyzésben el fogom mesélni Thomas Krejci megdöbbentő projektjét a kenyai futókkal. Röviden annyi, hogy Kenyából szervált pár futót, akik 28 percre futják a 10.000 m-t, és most őket tanítja tájfutni. Rajtuk keresztül pedig próbálja meghonosítani a tájfutást Kenyában. A projekt már több éve fut!
TLO – 2. nap normáltáv
Minden évben van, hogy nem megy és feladom, mert tényleg nem megy. Idén ez ez volt az. Az erdő egy merő víz volt, térdigérő cuppogás. Ebben lett volna 9 km. Elég hamar, a 2. ponton döntöttem úgy, hogy mínuszban lévő motivációval ez nem megy. 
TLO – 3. nap vadászrajt
Nyilván engem a vadászrajt nem érintett, de azért gondoltam, futok egy valamirevalót. A bemondó nagyon ijesztgetett minket, hogy a 9,3 km-es pályát biztos 70-en kívül nyerik, jó lesz a 75 perc. Na, ezek után rágyúrtam, és amikor 60 percnél ránéztem az órámra, akkor megsaccoltam, hogy egy jó tempóval meglehet a 70 perc. Innen próbáltam begyorsítani, és néztem a perceket, extrapoláltam, rohantam, és igen, 69:21-re befutottam. 
Ezzel nyertem a napot. Kisebb hiba volt kettő, amolyan pont körül fél perc tiszteletkört tevős, de nem volt nagy gáz. A pálya elég futós volt, vagy beton, vagy rét, vagy út, de kevés megterhelő rész. A térképem egyelőre nem találom.
Eredmények (Ursi sérülés miatt nem indult):
1 Makrai Eva 1:09:21
2 Lillehov Thea 1:13:51
3 Stögerer Patrizia 1:14:01
4 Leonhardt Karin 1:16:22
5 Ponweiser Eva 1:17:47
6 Polzer Ursula 1:24:07
Gyuri győzött az M21 Longban! 
Az első napi éjszakai ramatyul sikerült neki, mert bedőlt a rendezők azon felkiáltásának, miszerint egy térképolvasó kislámpa elég a versenyhez. Na hóógyispersze! Szegény végigbotorkálta és a kandelláberek alatt próbált mindig pár átmenetet memorizálni. Másnap a cuppogós erdőben felszedett 12 perc előnyt 
, összetettben így 10 perc előnnyel ment ki a harmadik nap, és az előnyét meg is tartotta. Ügyi!
Friday, 26. June 2009, 06:03:33
verseny
2009. június 25. csütörtök Komlóstető
Asszem elég jól mentem... egészen az utolsó eőtti pontig. A kék jelenti a legjobb részidőt és a legjobb összidőt. Kár, hogy a befutóponton már a célon jártak a gondolataim.
Szerencsére nem a sprint az, amiben indulni szeretnék a VB-n, de azért mégsem ártott volna valami értelmeset produkálni - egészen a célig. 
Térkép útvonallal
Részidős eredmények
Sunday, 21. June 2009, 17:08:24
verseny
Június 20. – Pusztamarót
Tulajdonképp az idei OB-kon egyre kevésbé kapok ki: a ROB-on 7 másodperccel, most a KOB-on pedig 1 másodperccel lemaradva lettem második a magyar bajnok mögött, egyre jobb. A cseheknél ezen a hétvégén zajlott a tizedmásodperces mérésű ROB, és a nőknél a második helyezett Dočkalová 0,1 sec, azaz egy tized másodpercel maradt le a győztes Duchovától. Hát, akkor az ő zakója az enyémnél tízszer durvább, nemde?
Hogy hol veszett el ez az egy másodperc? Például két helyen, legyen elég ennyi:
- A befutóponton, ahol a 100-as kódot vártam, és a 200-as bedugásakor bevillant a tipósok furfangos észjárása a több befutópont kirakását illetően, ezért nem röstelltem rápillantani a szimbolra, hogy akkor most mi van (ezúttal csak egy, a 200-as befutópont volt). Azóta sem értem, hogy a francba néztem így el, hiszen a rajtkordonban is mindig félhangosan végigmormolom a számokat, és amúgyis mindig tudok előre 3-4 kódot. Egyszerűen nem értem. Megérdemlem a sorsom.
- Aztán a 2. ponton, ahol a pont kb. 30m-es sugarú környezetében keresgéltem és nem és nem és nem láttam meg. Kétségbeesésemben 2-3 perc elteltével megkérdeztem egy épp felém futó férfit, hogy melyikre megy. Mondta, hogy a 42-re (az kellett nekem is). Mondom, én is, és nem tudod, merre lehet? Erre azt mondja: de, ott van a hátad mögött! Megfordulok, és Uram teremtőm, ott volt a pont, persze az a halványsárga típus. Azóta sem bírom felfogni, ez hogy lehetett. Persze a térkép is furcsa volt, mert majd széttörtem magam a sok sziklatömb közt, amiből egyet sem ábrázoltak a körön belül.
A többi dolog egész jól ment. Csont egyedül voltam végig a zuhogó esőben, ködben. Néha valami földöntúli érzés fogott el, hogy ez most tényleg a KOB és tényleg nyomni kell, olyan kísérteties volt az egész. Nehezen tudtam magamnak értelmes tempót diktálni, nehezen tudtam a 2. ponton történt hibámon túllendülni. Egyre csak az járt a fejemben, hogy már megint elúszott minden.
Négy átmenet volt, amit tudatosan nagyon megnyomtam, gondolván, hogy az ilyen átmenetek nekem jobban mennek, mint a többieknek: a 4-esre a zöldben-köves földön bújkálósat, ahol tényleg sokat el lehet szüttyögni, ha az ember nem igyekszik a lehető leggyorsabban túlesni rajta. A 10-esre, kezdve a nagyon meredek lejtővel, ahol g-hez konvergáló, eget rengető gyorsasággal közlekedtem lefelé. A harmadik a 12-es volt, szintén lefelé, de ez már lankásan és úton, és miközben issszonyat gyorsan futottam lefelé, memorizáltam, hogy majd hogy fogom meg a pontot a zöldben - ez is jól sikerült. Végül a 15-öst is megnyertem, ott is lefelé kellett rongyolni. Hát, félsz az nincs bennem tuti, lefelé azt hiszem, tényleg jobb vagyok a többieknél! Végülis erős bokával és határozott léptekkel nincs is mitől félni! 
Selejtező térkép útvonallal
Döntő térkép útvonallal
Amúgy nagyon jó pálya sikeredett, Faggyi jól megtervezte. Gyakorlatilag a fele lejtett és csak tolni kellett üveghangon, de aztán le kellett lassítani pontközelben. A térképpel a 2. pont kivételével nem volt gondom. Az idő ugyan tré volt, de ebből mindenkinek egyformán jutott, és a Borsod kupa után már zokszó nélkül viseltem. Még tetszett is, hogy mások hogy elszontyolodtak tőle, engem meg már hidegen hagyott.
Eredmények(teljes eredmény itt)
1. Jana Macinská 39:22
2. Domján Zsuzsi 39:44
3. Makrai Éva 39:45
4. Őry Eszter 39:47
5. Martina Rákayová 40:23
6. Szerencsi Ildi 41:12
Hja, magamat megnyugtatandó kigyűjtöttem, hogy az utóbbi 5 évben mennyi előnnyel nyertem (zöld), illetve mennyi hátránnyal lettem második (sárga) a magyar bajnok mögött. Oké, belátom, hogy a 2006-os és 2008-as ROB meg a 2008-as ÉOB mákjai után kijárt nekem is egy kis bukta
Friday, 12. June 2009, 14:22:30
edzés
Kakukk-hegy oldalában
Ezt télen csináltam egyedül, de nem igazán jött be.
Csillebérc mellett
Ezt is télen csináltam egyedül, de ebben az erdőben sok a szemét, ezért nem tetszett.
Fenyőgyöngye fölött a focipályánál
Ez a leglájtosabb kör, ezt szeretem, még esőben is , OB-k előtt ideális, mert nem olyan erőlködős.
Petivel futjuk.
Fenyőgyöngye fölött a focipályánál
Hú, ez nagyon genyán kezdődik, néha ki sem bírom futni az egészet! Petivel próbáltuk gyűrni.
Fenyőgyöngye fölött a focipályánál
Ebben van mindenféle, azért jó, de még kevésszer futottam. Szintén Uhlir Petivel.
Sunday, 7. June 2009, 18:22:51
verseny
A Borsod kupa volt a magyarok válogatóversenye a VB középtávjára, ezért nagy figyelemmel kísértük a verseny körül zajló eseményeket, amelyek igen meglepően alakultak.
A pletyka ugyebár gyorsan és torzítva terjed, szóval hozzánk csak annyi jutott el, hogy a pályát a cseh szövkap, Radek Novotný tervezte, hogy rém szivatósra sikeredett és hogy semmi jóra ne számítsunk. Egyébként ez végülis így is lett, azt se tudtuk, kire legyünk végülis mérgesek… 
Na de aztán inkább megkérdeztem mindkét oldalt (a verseny hivatalos és valós pályakitűzőjét, Less Áront és Radeket), hogy kiderüljön, mi a fene történt.
Szóval az állítólag úgy volt, hogy a csehek ezen a hétvégén terveztek válogatót futni nálunk, és kapcsolatba léptek a rendezőkkel. Aztán Áron Düdüvel egyeztetett és megállapodtak, hogy mivel a csehek olyan jók és rengeteget lehet tőlük tanulni, adjuk át nekik az elit pályák tervezését. 
Innentől pedig minden világos: a csehek a Borsod kupára magukkal hozták a kemény pályáikat, a zöldbe rejtett pontjaikat és a szokásos 10 fokos esős időjárásukat. 
Már a csehek válogatójának kiírásában olvastam, hogy a női pálya (5500m/255m/23p) tervezett győztes ideje 35-40 perc lesz, ami ugyebár világbajnokra/világbajnok jelöltekre lett szabva. Szóval borítékoltuk a 40 perc fölötti futásunkat. Aztán jött hozzá (külső be nem tervezett faktorként) az a kimondhatatlanul kellemetlen időjárás, ami rátett még egy lapáttal, vagyis kb. 3 perccel a végeredményre. Azt pedig már nem is említem, hogy az ÉOB másnapjára remek formaidőzítést tudtam produkálni – 80 perc versenyzés és 4 óra vezetés után (Bp-Szin-Bükk), kevés alvással, stb. Hát ez megintcsak percekben mérhető. Jó, igaz, én választottam, hogy elindulok mindkettőn, az én bajom.
A saját versenyzésem (térkép útvonallal) sajnos a fenti kialvatlanság miatt teljes csődbe fulladt, ugyanis a 6-os pontnál egyszerűen a fáradtságtól kikapcsolt az agyam és egy olyan egyszerű helyzetet nem tudtam megoldani, hogy egy vizesgödörhöz igazodva megfogjak egy onnan 80 m-re levő élénk jelleghatár pontot (3’20” hiba). Csak haladtam a pályán a 10 fokos zuhéban, fáradtan, mint egy robot. Érdekes módon a zöld és köves helyeken nem hibáztam, csak nagyokat estem. Aztán jött a 21-es, ahol már annyira vártam a végét, hogy hanyagságból nem olvastam ki a részleteket, és ismét egy fatális hiba következett: 10 m-re elfutottam a pontomtól (2’00”). A végén az utolsó pontra menet nem bírtam megállni, hogy meg ne nézzem az órám, hát persze, 53 percet mutatott. És ekkor legszívesebben sírva fakadtam volna. Hát ez az a remek középtáv válogató verseny, ahol be szerettem volna bizonyítani, hogy jó úton haladok a felkészülésben.
Eredmények (teljes eredmény itt):
1 Brožková Dana CZE 41:31
2 Juřeníková Eva CZE 43:57
3 Svobodná Šárka CZE 44:42
...
9 Szerencsi Ildikó 48:12
14 Kelemen Bernadett 51:10
18 Makrai Éva 53:34
19 Őry Eszter 54:10
20 Péley Dorottya 54:45
21 Simon Ágnes 55:33
Végülis igaz, hogy ha nem lett volna rossz idő, akkor a győztes valóban 35 és 40 perc között fut, tehát nem volt (nagy) hiba a pályatervezésben. Erősödnünk kell még sokat. Itt inkább az a kérdés, hogy valóban 50 perces pályán akartunk-e válogatózni. Merthogy azt tudtuk előre, hogy Danánál jóval gyengébbek vagyunk.
A verseny után beszélgettem Radekkal, aki igen lesajnálóan nyilatkozott a magyar térképekről és pályakitűzésről. Panaszkodott, hogy a magyarok a rövidített hosszútávot nevezik középtávnak. Ezért tett bele kétszer annyi pontot, mint amennyit mi vártunk. Na de a VB pályát ki fogja kitűzni, ő vagy Sőtér Janó? Szerintem nagyon kiszúrtunk azzal a néhány nemzettel, akik idejöttek megízlelni a magyar módit (spanyol, osztrák, bolgár, lengyel, olasz), aztán kaptak egy bohus-pályát. És akkor a mattot beadva Radek közölte, hogy ők nem is ugyanazon a térképen futottak, mint mi, hanem kicsit átalakították a maguk szája íze szerint (igaz, ez már a saját dolguk).
Összehasonlításképp a magyar térkép és a cseh térkép.
Kiválogattam pár pontot, ahol látszik az eltérés. A legviccesebb, hogy a 19-es ponton a karikából kiszedték a barna x-et. Ja, hogy nekik ez nem fontos objektum… pedig lesz ilyenből egy pár a VB pályában!
Szumma szummárum az összes cseh megvert – hja, csehül állunk!
Thursday, 4. June 2009, 07:32:29
Kicsit betellt a pohár a tájfutással.
Az utóbbi 2 hónap pörgős volt, a válogatott program nem engedett egy hétvége szabadidőt sem, sorozatosan kellett (volna) minden hétvégén teljesíteni, még bulizni sem volt egy minutum idő. Mellesleg a lábam olyan, mint egy fekélyes hajléktalané a sok sérüléstől, horzsolástól és csípéstől.
A következő három hétben a KOB-VOB-ig nem kívánok térképre nézni (max. otthon a TV előtt), és csak a heti 1-2 tereprésztáv erejéig dugom be a lábam az erdőbe. Marad a beton, az erdei utak és a rekortán. A felszedett erőmet most gyorsításra fordítom, ami már amúgyis hiányzott, tehát nem pihenni fogok, hanem kicsit atletikusabban edzeni. Egyébként biztos vagyok benne, hogy az utóbbi 2 hónapban rengeteget erősödtem a terepfutások alkalmával, ezt most hagyom leülepedni.
Aztán ha elmúlt ez az undor, akkor visszatérek az erdőbe.
A Borsod kupáról még írok, mert arról van mit, leginkább arról, ahogy a csehek átvették a pályakitűzést és hogy saját, egyedileg kijavított térképpel futottak a versenyen (ráhelyesbítettek a magyar térképre időt és energiát nem sajnálva)! Hát ez nem semmi, milyen lehangoló véleményük van a magyar térképekről és pályakitűzésről! Erről lesz szó a következő bejegyzésemben.
Sunday, 31. May 2009, 19:57:10
verseny
Az idei felnőtt ÉOB aranyak egy lakásban kötöttek ki: Gyurival vittük a pálmát!
Kár, hogy ilyenkor bezzeg nem együtt hívják ki az azonos korosztály-beli férfi és női helyezetteket! A rokonságnak nagyon jó fényképet készíthettünk volna.
Na de a tények: kissé elméretezett, de jó ÉOB-on vettünk részt. A szelcepusztai terepet szeretem és ismerem is valamennyire, hiszen Jósvafőn töltöttük Gyurival a legutóbbi karácsonyt és edzettünk ott párat. Elég hideg időre számítottam, de kellemes meglepetésemre a hosszúujjúban egész pályán izzadtam, mert totális szélcsend volt. Eléggé elöl rajtoltam, a kategóriámban elsőnek, úgyhogy 80 perc önálló tájfutás következett. A délután 6-kor megevett hamburgert sajnos nem sikerült megemésztenem, és akkora hascsikarásom volt , hogy nem is bírtam az első 50 percben normálisan futni – így legalább jól megúsztam az első pár pont körüli ramazurit. A rajt utáni ligetes-bozótos-köves oldalban nem egy ember adta fel a küzdelmet sok-sok perc hiábavaló keresgélés után. Sajnos azért hagy némi kívánnivalót maga után az útvonalam, mert sikerült 12 perc hibát felhalmoznom. Amikor 81 perccel teljesítettem a 7,8 km-s pályát, akkor kicsit elszontyolodtam, de aztán megvigasztalt a tény, hogy a többieknek ez sokkal több időbe tellett.
Befutásom után még rengeteg idő volt hátra a versenyből, ezért elkezdtem a férfi mezőny iránt érdeklődni. Meglepődve tapasztaltam, hogy az első 10 ember az eredménylistán mind „hiba” felirattal volt kitéve. Szerencsére ez a pályát feladós nép összeverődött: Zsebe Isti, Pelyhe Dani, Zsebe Zsolt, stb. gondoskodtak a jó hangulatról 
, úgyhogy ment az észosztás az átfutóponton is (ugye Oszi, örültél neki). És akkor jött a hír, hogy Gyuri elég jó idővel átfutott Cserivel az átfutón! 
Innen további sok perc izgulás után hirtelen kezdtek beesni az eredményt elért futók: Józsagé 147 p, aztán Fecó 127-re javított, majd Doma vette át a vezetést 124-gyel. Hirtelen elkezdtem izgulni és kiálltam a befutón kicsit az erdőben visszább, hogy nehogy eltévesszem, amikor jön Gyuri. Mondanom sem kell, micsoda szélmalom küzdelem éjszakai versenyen drukkolni. Amikor jött egy fénycsóva, habozva megkérdeztem, hogy „Te a Gyuri vagy?” (Erről a kunfehértavi hasonlóan okos beszólásom jut eszembe, amikor a HOB végén a tavon kellett átmenni, és elkeseredésemben belemászás előtt megkérdeztem a parton állókat, hogy „Milyen az alja?” és amikor mondták, hogy „Nyugi, már kitaposták!” , akkor ezt totál elhittem és átúsztam. Csak a célban jöttem rá, mekkora átverés áldozatává váltam… ) Vissza Gyurihoz: aztán egyszercsak a következő befutó lámpafény a kérdésemre „Te Gyuri vagy?” annyit válaszolt :György. Hú, mondom, Gyuri, ha tényleg te vagy az, akkor nyered!!! 119 perc. Ment az örömködés, de a biztonság kedvéért oda lettem állítva a kordonhoz, hogy még a legvégéig figyeljem, jön-e Magyus, aki még befolyásolhatja a végkimenetelt. Számoltam vissza a perceket, és igen, Magyus késett! Hja, így esett, hogy Gyuri másodszor én meg hatodszor az éjszaka bajnokai lettünk! Pedig hogy fél a sötétben, még otthon sem mer kimenni a nagyszobáig éjjel lámpa nélkül .
Most legalább együtt örülünk, ez sokkal jobb, mint amikor egyedül nyerek.
Rend a lelke mindennek!
Tuesday, 26. May 2009, 06:33:05
pletyka
Fehérvári Zsolt a hétvégén egy emelkedős befutón lehajrázta Petr Losmant, a
- fizikai képességeiről híres tájfutót
- főiskolás VB világbajnokot
- felfele futás világbajnokát!!!
(a kép csak illusztráció)
Az úgy volt, hogy a csehekhez utazott a válogatott java egy 3 versenyből álló kétnapos rendezvényre. A szombati váltófutáson Zsolti harmadik futó volt, és a szenya emelkedős befutón nem engedte, hogy Losman lehajrázza, amitől a cseh srác enyhén szólva kiborult és vagdalózott befutás után (még dugókázni is elfelejtett, úgy küldték vissza). Olyan volt, mint egy kisgyerek, akitől elvették a játékát, csoda, hogy kardjába nem dőlt.
A jelenetről sajnos nem készült kép, mert mindenkit nagyon váratlanul ért a helyzet és csak pislogtunk, mi a fene is folyik a befutón. Zsoltra rögtön ráragadt a kifejezés:
Az ember, aki lehajrázta Petr Losmant FÖLFELÉ.
26 másodperccel nyerte a harmadik futók közt a befutót, ezzel igencsak előzve a többi futó véghajrá idejét. (a magyarok közül: Bandy 28, Józsagé 30, Ádám 31, Lenkei Zsolt 34, Isti 37, Doma 39)
Úgy gondolom, hogy ez lett a hétvége egyik legnagyobb eredménye még akkor is, ha Zsolti csak egy vállrántással elintézte. Ezzel a tettel nem sok ember dicsekedhet a világon!
Wednesday, 20. May 2009, 15:11:01
A fekete-fehér-igen-nem játék ugyebár az, amikor ezt a négy szót a társalgás közben nem szabad kimondani.
Nos, amikor a húgommal, Eszterrel vagyok, folyamatosan ezt játszom, csak sokkal több szóval. Félelmetes, hogy mindent megjegyez, sőt, visszamond. (A múltkor valami b*zis dolgot meséltem a feje fölött, hát, 1 perc múlva ismételgette… uh, ez ciki ).
Fontosnak tartjuk, hogy minél később tanuljon meg dacolni, ezért a „nem”, „ne”, „nem szabad” kifejezéseket kerüljük, nehogy felhasználja ellenünk. Elég jó agytorna, amikor próbálom megmagyarázni neki a játszótéren, miközben a homokot szórja ki mázsástul a homokozóból, hogy miért is nagyon fontos, hogy a homok benn maradjon a homokozóban, hogy inkább várat építsünk és hogy a homoknak ott a helye. Sokkal könnyebb lenne azt mondani, hogy ezt nem szabad és ne csinálja, de akkor már a babakocsiba ültetéskor a fejemhez vágná, hogy „nem”.
Hát, ilyen dolog ez. IQ a javából.
Most másfél éves és már fülbevalója van: 
Sunday, 17. May 2009, 19:59:10
verseny
ROB: 2009. május 16. KOMLÓ
A nap, amikor 18 éves lettem... 11 év tapasztalattal.
Köszönöm a sok-sok köszöntést, valamint a koszorút a dobogón a Pendelyes fiúktól (Kerényi-Lenkei-Szabó)!
Nagyon jól megrendezett és színvonalas bajnokság volt ez! Komlón eddig még nem jártam, úgyhogy kicsit elcsodálkoztam ezen a városon. 
A cél nagyon praktikusan helyezkedett el: a Városháza előtti tér közvetlen közelében volt a sportcsarnok, ahol öltözni, pihenni és fürödni lehetett, a kettő között volt a kocsma és a kocsik is rögtön a helyszínen parkoltak.
A selejtezőt elég sok karcolással és harci sérüléssel éltem csak túl, szerintem én voltam a mezőny legösszekarcoltabb befutója délelőtt. El is estem, szedresen törtem át, egyszóval elég bénán vettem az akadályokat. Az erdőben az egyik pontot eléggé megettem, teljesen rossz volt az elgondolásom, úgyhogy ott 2,5-3 percet tuti elveszettem. Ennek köszönhetően szerencsére csak a 3. helyen jutottam tovább, aminek viszont már kifejezetten örültem. Meggyőződésem ugyanis, hogy korábbi rajtidővel sokkal több emberre van esélyem ráfutni, akik kikapják a pontot, mint ha a profik közt, teszemazt Ildi és Őry Eszti között kéne a végén légüres térben futnom.
Nagyobb nézetért klikk a képre!
Eredmények: N21-1: 2300m/25m/16p
1 Macinská Jana 15:23
2 Őry Eszter 16:10
3 Makrai Éva 16:57
4 Zsigmond Száva 17:13
5 Tokaji Mónika 17:48
6 Veresné Gyalog Zsuzsanna 18:02
ROB Döntő – 2530m/75m/14p
Nagyon jó pálya volt és szerintem elég jó versenyt futottam a 12. pontig. Jött minden szépen sorban, a lábam is elég jól pörgött. Megdöntöttem az utóbbi 2 éves max. pulzusom, amikor az órám 194-et mutatott (előző max.: VB rövidtáv ’08: 193). Egyedül haladtam a 10. pontig, addig egy szem lelket nem láttam, mert mint utóbb kiderült, az előttem rajtoló Ivettet már az első ponton kielőztem, az őelőtte induló Szávát pedig csak a 10-esre menet láttam meg. Viszont akkor már ott volt Domján Zsuzsi és Toki is, sőt, szembejött Simon Ági és Gyalog Zsuzsi, szóval egyszerre annyi impulzus ért, hogy csak na! A verseny a 12. pontra menet dőlt el számomra, ahol nem akartam túl nagyot kerülni, ezért minél inkább vonalon próbáltam menni és ez megbosszulta magát, plusz még pontközelben hibáztam egy kb. 15”-nyit. Itt ugrott a magyar bajnoki arany. Nagyon bosszant, hogy a végén így kihagyott az agyam! Martina nyert 1 perces fölénnyel, őt a hiba nélkül is csak megközelíteni tudtam volna, de neki könnyítés volt, hogy Fannival már a 3. ponttól húzták egymást.
Nagyobb nézetért klikk a képre!
Eredmények:
1. Rakayova Martina 16:02
2. Gyurkó Fanni 17:04
3. Makrai Éva 17:11
4. Őry Eszter 17:58
5. Szerencsi Ildikó 17:59
6. Szerencsi Dóra 18:04
7. Füzy Anna 18:20
8. Simon Ágnes 19:09
Pontbegyűjtő Csapatbajnokság: 2009. május 17. ÁRPÁD-TETŐ
18 éve tájfutok, indultam már jó pár hosszútávú OB-n, EB-n és VB-n, de MÉG SOSEM FUTOTTAM 122 PERCET TÁJFUTÓPÁLYÁN!!! Ha valaki előre szól, hogy ultrahosszúra készüljek, akkor el sem indulok. 
Mivel a női elvárt győztes idő általában 65 perc, azzal számoltunk, hogy majd 65-70-nel nyerik, mi meg jövünk 80-90 percet. Vagyis Timi, Szabó Ági és én is úgy készültünk, hogy ennyit kell túlélnünk, mindenkinek a maga tempójában. Az elosztást menet közben az 1. pontra gyorsan megejtettük, én kaptam az összes pontot a térkép északi részén, ők pedig a betonút mögöttieket. Uzsgyi! Útközben szerencsére kétszer is találkoztunk véletlenül, amikoris megállapítottuk, hogy nem a terv szerint haladunk, tehát át kellett vennem további 4 pontot. Kicsit elment az életkedvem. Ráadásul a remekül megtervezett frissítőpontot a 90-100. perc között értem el, amikor már a sétálás is rosszul esett.
Természetesen az óriási időtúllépés több dolog együttes hatásaként jött össze. Egyrészt a csapatunk is sokkal egyenlőtlenebb erőviszonyokkal megáldott, mint az első pár helyezett csapaté, lévén, hogy mi három és felen voltunk (Timi kismama, juppi! ). Másrészt az extrém meleg és a ROB utáni fáradtság nagyon kivette az erőnket. Úgy gondolom, hogy alapoztam eleget és mostanában is futok hosszút, na de ezt! Az első csapattól végülis annyit kaptunk arányaiban, mint amennyi terveztünk, csak épp nem a 60-80 perc magasságában történt mindez, hanem a 90-120 percében. Elfáradásom és motivációm elvesztése grafikonon:
Nagyobb nézetért klikk a képre!
Kimazsolázgattam, hogy a csapatok egyes tagjai hány pontot fogtak és mekkora időkülönbségekkel értek be:
1. PVS 90:10 22-22-21 1:41
2. DTC 98:43 24-23-18 5:08
3. ETC 99:04 24-23-18 7:48
4. SZV 101:12 24-21-20 4:24
5. MOM 112:41 26-21-18 9:44
6. ZTC 122:48 31-17-17 1:54 Makrai, Szabó, Uhlir
7. KTK 123:50 25-22-19 (+1) 16:59
8. OSC 140:28 24-21-20 9:26
9. GOC 141:25 24-24-17 15:50
10. SDS 146:27 27-25-24 (+7) 0:02
11. ARA 159:51 24-22-21 (+2) 48:49
12. PVM 173:49 23-22-20 14:05
Igen, az enyém az egyetlen 30-assal kezdődő szám… Viszont nagyon jól együtt jöttünk be, ez a stratégiánk
életképességét bizonyítja.
Nagyobb nézetért klikk a képre!
Most ezt a versenyt gyorsan elfelejtem és visszatérek a magam kis felkészülési léptékeihez: 35-40p középtávra és 45-50 perc váltóra.
« Prev 1 2 3 4 5 6 ... 9 Next »
Showing posts 11 -
20 of 87.
Az 1:5000-es térkép a városról
Az 1:500-as térkép a labirintusról
WIDGETIZE