Wednesday, 13. May 2009, 19:57:47
edzés
Egész jól kitaláltam, mit fogok futni a héten, hogy a ROB-POCS bajnokságokra megfelelően érkezzek.
Erre jött kedden a hír, hogy a MEAFC-os fiúknak válogatózni kell a POCS-csapatba kerülésért. Van ott ugyanis 4 srác, de a verseny csak 3 fős. 
Domót és Fecót alanyi jogon beszavazták, viszont dönteni kellett a leggyengébb láncszemről: Haresz vagy Gyuri. Tárgyalásos úton nem sikerült a megegyezés, de a szokásos nyomulás helyett inkább a túlzott udvariasság miatt: „Ne má, fuss inkább te!” „Nekem mindegy.” „Hát, most mi legyen?” 
Szóval mit volt mit tenni, Domó tervezett egy pályát a Fekete-hegyeken, már csak ki kellett rakni. És akkor itt ki lehet találni, hogy ki más lett volna a feladat szerencsés megnyerője, mint én?! Azért kellett elvállalnom, mert Gyuri a hétvégén kitette nekem a pontokat Olaszkapunál, így eléggé ultimátum-szaga volt a kérésének.
Hja, a szépen betervezett könnyű lapos fartlekozásomból mi lett? 76 perc erdőtúrás!!! Anyám, borogass! Ja, és mivel a rajt és a cél is az erdő közepén volt, ehhez jött még fél óra ki-befutás (gy.k.: szumma 106 perc, őrület!). Szerencsére Domó direkt hurkosra tervezte a kb. 8 kilis pályát, hogy könnyű és rövid legyen kirakni. Na mi lett volna, ha egy nagy vízfej pályát kell kiszalagoznom? 
Gyuri és Haresz gyorsan megejtették a parkolóban a sorsolást, és megszavazták a 6 perces indítási időközt. Utána én elmentem a szalagokkal és már csak ott kapcsolódtam be megint, amikor visszaértek a kocsihoz.
Ezt a pályát futották:
Nagyobb nézetért klikk a képre!
Csak Haresz teljesítette teljesen. Gyuri levágta, ami ugyebár egy oltári nagy disq. 
Szóval ez lett a válogató eredménye.
Aztán mindenki beszélt mindenkivel telefonon (Doma-Gyuri-Haresz), de hogy ki fut a csapatban, az még mindig nem biztos…
Hát, kicsit több határozottságot a versenyre, srácok!
Rajtam nem múllott! 
Sunday, 10. May 2009, 18:15:08
edzés
A második májusi hétvégét a Bükkben töltöttem Szerencsi Ildivel és Gyurival. Simon Ági csatlakozott még hozzánk a megyei pontbegyűjtő csapatversenyre, illetve náluk aludtunk. Hogy Ágiék otthona milyen csudijó és álomszép! Hát, még ha kész lesz!
POCS benchmark
Szombat délelőtt beneveztünk a „nemzetközi” BAZ megyei pontbegyűjtő csapatbajnokságra. Nemzetközi, mert a helyszínen megfordult az orosz és észt válogatott pár tagja (két Novikov, Novikova, Tsvetkov és Olle Kärner), őrület, mik történnek a Bükkben a VB évében. Az ETC, SZV és ZTC három női húzóembere, Ági, Ildi és én alkottunk egy csapatot 
és benchmarkoltuk, vagy mi, a versenyforma lehetséges stratégiáit. Végül Ildivel egyhangúlag megszavaztuk, hogy ezen a versenyen a taktikát Ági fogja megfogalmazni, hiszen az ETC nyerte a tavalyi első ilyen OB-t . Szóval mi csak csöndben hallgattuk a tervet, majd útnak indultunk. Sikerült is jól beosztani a pályát, hiszen Ági és én kb. 5 mp különbséggel értünk a befutópontra (hihetetlen, de így volt), Ildi pedig csak azért „késett” 8 percet, mert kb. 6 percre beragadt egy dzsuvába.
Szóval mindannyian viszünk haza egy kis tapasztalatot a jövő hétvégéhez.
Ehhez kapcsolódik egy friss hír: Martina Rákayovát leigazolta a DTC! Wow, erősítenek a diósgyőriek, ennek a fele se tréfa!
Nagyobb nézetért klikk a képre!
Délután Ági hazament, mert ő a másnapi válogatott felmérő miatt nem futott többet. Ildivel és Gyurival elfogyasztottunk a bükkszentkereszti cukrászdában egy nagyobb kondérnyi fagylaltot, majd áthajtottunk a Postás kupa terepére. Ott egy könnyed útvonalkövetést csináltunk, miközben Gyuri a réten olvasgatott (kérdezzétek meg tőle, hogy tetszett neki az egeres könyv, kíváncsi vagyok, mit mond 
).
Simon Ágiéknál töltöttük a délutánt és az éjszakát. Igazán szép helyen laknak, a patak ott folyik a kert alatt, csönd van és királyul ki van alakítva a ház. Grillezés közben minden lehetséges infóval elláttuk Ágit, ami a másnapi felmérőhöz jól jöhetett. Gyuri közben önkéntelenül a másfél éves Áronnal játszott, feltörtek a korábbi au-pair élményei. Hú, nagyon jól összehaverkodtak.
Vasárnap Olasz kaput vettük irányba, és teljesítettük az egyik edzést, amit a csehek futottak egy hónapja, amikor itt jártak. Három kis pályát kellett (volna) pörgősen lefutni, a pörgős jelző nem teljesen sikerült, mert eléggé elcsigázottnak éreztük magunkat Ildivel. Gyuri tette ki a szalagokat, egyikünk lefutotta, másikunk pedig beszedte futás közben. A cél az volt, hogy megfigyeljük a vegetációt, a láthatóságot, ami egyre jobban hasonlít, vagy már-már szinte azonos a VB időszakban levővel. Ja, és persze rögzüljön a pontos tájékozódás.
Pályák itt.
Hazafelé egy pillanatra megálltunk a milleneumi kilátóban, ettünk Szilvásváradon az ország legjobb rétesezőjében, majd hazahúztunk.
Ezen a hétvégén is tanultunk, tapasztaltunk. Egy viszont még mindig biztos: a Bükkhöz temérdek erő és agresszivitás kell, anélkül perceket el lehet szüttyögni egy-egy nehezebben futható rész áthatolásakor. Hja, ez kemény.
Tuesday, 5. May 2009, 10:44:25
verseny
Jó kis verseny volt ez Regensburg környékén!Eddig eléggé ódzkodtam Németországtól, mert mindig csak az autópályarendszerét láttam nyugatra utazgatás közben, így el sem tudtam képzelni, hogy más is előfordul abban az országban. Életemben első alkalommal viszont lekanyarodtam a pályáról és csodás helyekre jutottam, wow! 
A versenyen 3 futáson vettem részt, az opcionális éjszakai városi rövidtávot kihagytam. Végig hétágra sütött a nap, és egy kis turistáskodásra is jutott idő.
Péntek – váltó
Elég rövid és baráti pályákat kaptunk, sokat nem kellett gondolkodni futás közben, ehhez képest azért sikerült egyet hibáznom.
Sajnos már az első futók után 10 perc hátrányt szedtünk össze az utolsóelőtti csapattól , amit később szépítgettünk és feljöttünk a 13. helyre 4 váltót megelőzve. Így legalább lehetőségem nyílt tapsolni a győztes váltónak, aki konkrétan lekörözött minket. Eléggé dekoncentrált és motiválatlan voltam, amihez valami óriási fizikai levertség párosult (éhes is voltam és a nap is megütött), úgyhogy sikerült egy förtelmesen rosszat teljesítenem.
Térkép útvonallal
Eredmények
1 NWK NOS + Friends 1:29:01
Fässler Mirjam 90 30:19
Dörig Franziska 92 31:03
Feer Isabelle 90 27:39
2 Polish Junior Team 1 1:35:10
Wisniewska Hanna 90 31:35
Faron Paulina 91 33:53
Lajn Daria 89 29:42
3 Team Baranya-Pécs 2011 Baranya 1:40:05
Kelemen Bernadett 84 27:42
Sebök Éva 84 37:29
Kovács Filoména 92 34:54
...
13 Team Zala Zala 2:08:36
Gömbös Szilvia 53:53
Szabó Ágnes 80 39:42
Makrai Éva 80 35:01
Szombat – középtáv
Pont a legjobb verseny, és nem tudom, hova tűnt a térképem! 
Agyon ijesztegettek minket, hogy az óriássziklák között milyen nehéz lesz a tájékozódás, úgyhogy kellő tisztelettel vágtam neki a 4,4 km-es pályának. Úgy határoztam, hogy nagyon pontosan fogok menni, inkább lassan. Ez ment is elég jól a 11. pontig, ott sajnos rövidrezárt két agysejtem és elfutottam két férfi után, miközben tudat alatt tudtam, hogy rossz helyre megyek. Ettől sajnos becsúszott egy 3 perces hiba, illetve még a következő átmenetre is kihatott. Utána megint összeszedtem magam, és a végén nyertem is átmeneteket. A győzestől 3 percet kaptam, csak az a fránya 11-es…
Végül ez a verseny nem lett WRE, mert a térkép méretaránya a jobb olvashatóság miatt 7.500-as volt, amit a szabályzat nem enged világranglista futam esetén. Jó kis térkép volt, asszem Serdülő csinálta. 
Eredmények
1 Kirchlechner Christine Team Trentino 37:14
2 Müller Lea OLG Kakowa 37:53
3 Meister Sabrina OLG Dachsen 37:55
4 Biller Anna SV Mietraching 38:19
5 Kadan Ursula Team Steiermark 39:05
6 Lajn Daria Polish Junior Team 39:24
7 Feer Isabelle NWK NOS + Friends 39:27
8 Stöckli Katja OLG Galgenen 40:24
9 Makrai Éva Team Zala 40:31
10 Schmidt Johanna SSV Planeta Radebeul 40:55
Délután megnéztük a várost, fagyi, pizza, aztán részemről vissza a szállásra, Fehér Feriék páran benn maradtak a központban az éjszakai versenyre.
Vasárnap – normáltáv
A pályaadat sokkal ijesztőbb volt, mint maga a pálya. Végül csak 8750m/440m lett. Viszonylag nyugis tempóban indultam neki, nem terveztem csúcsra pörgetni. Aztán kb. 20 perc után megjött a kedvem hozzá, és kicsit begyorsítottam. Sikerült jó tájékozódással végighaladnom (kivéve a 2. pontot, az +1perc), egy kérdéses útvonalam a 12-esre volt, ahol Kelemen Detti balról ment a völgyben az úton és gyorsabbnak bizonyult.
70 percet futottam, ezzel elégedett voltam. Kezdem érezni a tereprésztáv hatását, kicsit jobban haladtam az erdőben, mint vártam.
Térkép útvonallal
Eredmények
1 Depta Monika OLG Siegerland 1:04:45
2 Feer Isabelle NWK NOS + Friends 1:06:10
3 Makrai Éva Team Zala 1:10:44
4 Fässler Mirjam NWK NOS + Friends 1:12:35
5 Kelemen BernadettTeam Baranya-Pécs 2011 1:13:24
6 Fässler Monika NWK NOS + Friends 1:16:22
7 Meister Sabrina OLG Dachsen 1:16:47
8 Wisniewska Hanna Polish Junior Team 1:17:41
9 Fischer Gunda OLV Weimar 1:18:09
10 Pabich Maria Polish Junior Team 1:22:10
Az Alpok Adriás versengésben 7. helyen végeztünk. A csapat nem volt teljes és több fiatalnak magasabb kategóriában kellett indulnia. Steiermark nyert fölényesen, akik jól bevásároltak svájci és olasz válogatottakból, így szinte verhetetlenek voltak férfi vonalon, ahol a legtöbb pontot lehet szerezni. Összesítés itt
Monday, 27. April 2009, 08:29:42
verseny
A május 1-jével megtoldott hosszú hétvégén jön az Alpok Adria, amit idén a németek rendeznek Regensburg környékén. Zala megye csapatának tagjaként állok rajthoz ismét, és már nagyon várom a versenyt!
A terep és az egész rendezvény elég színvonalasnak ígérkezik 16 ország 900 versenyzőjével, ebből 48 magyar(főleg Baranya, Somogy és Zala megye csapattagjai, emellett egy maroknyi BÖF-ös).
A verseny honlapjához klikk ide!
Program:
Péntek 14,00 váltó
Szombat 11,00 középtáv WRE
Szombat 21,00 éjszakai városi rövidtáv
Vasárnap 9,00 normáltáv WRE 8700/500m
Ízelítő a terepből és a térképből:
Hát akkor lássuk azokat az óriássziklákat!
Thursday, 23. April 2009, 09:29:34
pletyka
Kicsit uncsi, hogy mindig magamról írok. Van pár jó barátom, akik nélkül biztos nem futnék ennyit. Ők tartják bennem a lelket a 20km-es futás végén, az emelkedő tetején, a résztáv utolsó méterein és ők zavarnak ki rossz időben is sportolni.
Ábécésorrendben:
Füzy Anna
Ez a lány egy robot. 
Akármit futunk, akármikor, mindig rögtön igent mond rá, és különösebb probléma nélkül lefutja (akár biciklizés előtt van, akár utána). Kb. 8-9 éve kezdtük együtt Töröknél a résztávokat, óriási örömmel futottuk a 20*100-akat a füvön mezítláb. Ennek a jóidőnek sajna vége, de azóta is telente váltogatunk a szigeten, résztávozunk, hosszút futunk a laktanyából. Merthogy nyaranta inkább tájbringázik. Már annyit rágta a fülem, hogy megígértem, a 2012-es magyar tájbringa VB-re válogatózni fogok a csapatbakerülésért!
Tipp: ha adsz neki egy tál cseresznyét, akkor bármit megtesz neked!
Mitró Zoli
A hosszúfutások nagy barátja. Leginkább a budakeszi laktanyából szoktunk startolni. Ő az, aki bármilyen futás után képes kicsavarni 1 liter vizet a ruhájából, legyen az -5 fokban a hóban vagy nyáron, mielőtt csobbannánk a laktanya medencéjében. Futás közben pedig remekül elpletykálunk a világ eseményeiről, és megbeszéljük a következő bandázás részleteit. Hihetetlenül jó a saccperkábé érzéke, ő az, aki előre meg tudja mondani, hogy a futás hány perces lesz és hány percnél hol leszünk. Az ő becsléseiben vakon bízom!
Gyuri
Nem is tudom, mit írjak. Rengeteget futottunk együtt, de mostanában nem futok vele többet, mint a többiekkel. Voltak évek, amikor sokat dolgozott és én voltam a jobb. Aztán persze jó pár éve kielőzött, azóta sokat fut a srácokkal, de egy bumlit, lassú hosszú futást, terepfutást, stb. letudunk együtt. Állandó vitapartnerem az edzésmunka mikéntjét és prioritásait tekintve, cserébe az élet más területein tökéletes az összhang. Így kerek a világ. 
Tóth Ata
Tizenéves időszakom legnagyobb spanja, akkor még aktívan tájfutott. Hú, ha én azt kiszámolnám, mennyit kocsmáztunk együtt… 
A vitaminjaim beszállítója, a lelkes biciklista. Az edzés és kiemelkedő sportteljesítmények iránti óriási kitartása és fanatizmusa bárkire átragad percek alatt.
Már évek óta próbál megtanítani lassan futni, mondván: „Csak az tud gyorsan futni Évike, aki lassan is tud!” Asszem itt van a kutya elásva.
Uhlir Peti
Peti eléggé szélsőséges, mert van, hogy súlyos hónapokra beteszi a futójelmezét a sufni aljába. Most szerencsére megint elővette, és a legnagyobb dologra vállalkozott: a tereprésztávokra kísér el. Nem is mertem volna álmodni, hogy valaki oda önszántából csatlakozni fog. Ezer köszönet!
Uhlir Timi
Mostmár ki szabad mondani, Timi novemberben anyuka lesz!!! Alig bírtam ki eddig!
Mióta Budapesten dolgozom (3 éve), azóta rendszeresen összehangoljuk az edzéseinket. mindig megbeszéljük, ki mire készül, és annak megfelelően próbáljuk egymást segíteni. Ő általában rendőrversenyekre, azokban mindig országos bajnok, néha világbajnok is (2007). Leginkább a résztávok és a rövid lendületesebb futások jönnek össze, Timit még külön kérvény benyújtásával is nehéz hosszabb távra elrángatni. Az 5 percesnél lassabb futások alkalmával pedig régebben látványosan unatkozott. Hála istennek a kismama korban lelassult 5:20-ra a szigeten, úgyhogy mostmár vidáman eltrécselünk a bumlifutások közben is.
Már formáljuk a stratégiát a POCS-ra, idén tuti jobban fog elsülni, mint tavaly! 
Monday, 13. April 2009, 15:19:05
verseny, edzőtábor
Az utóbbi egy hét tömör tájfutással telt és sok-sok tapasztalattal és tanulsággal szolgált a VB felkészüléshez.
Kissé szerencsétlenül alakult, hogy a hivatalos VB edzőtábor a HOB és a Postás kupa közé esett. Sok nemzet részt vett az ET-ben, na de ők nem futottak HOB-ot előtte közvetlenül. Ez a rossz időzítés az ET minőségét és részvételi arányát is lecsökkentette.
Személy szerint nem profitáltam sokat az edzőtáborból, mert egyrészt nem futottam egy erőset sem, másrészt kiemelt technikai gyakorlatok helyett minden edzésen kaptunk egy átlagos pályát, amivel pont nem lehetett semmit kezdeni.
A Postás kupa viszont annál több tapasztalatot adott, és élményt nyújtott. A 3 napból (middle, long és váltó) a két szélsőt vettem komolyan, hiszen a VB-n is ebben a két számban szeretnék indulni. Mindazonáltal a long is sok érdekességet tartogatott, mert élőben láttam Minnát és Vronit tájfutni, eltévedni, finnül káromkodni, majd begyújtani a rakétákat. Jól esett, hogy a magam aznapi könnyű lendületes tempójával felfutok rájuk, amikor már negyed órája egyszer leraktak. Erről a számról ennyit.
Középtáv selejtező
Jó pályát kaptunk (3800m/80m/10p), nem volt nehéz, szaladós inkább. Mindenki a délutánira tartalékolt, úgyhogy nem voltak nagy időkülönbségek. Apró hibákat csináltam, pl. az 1. pontra nem mentem fel az útra és a 4. pontra rossz oldalról mentem, de bizakodva álltam a döntő elé, nem fáradtam ki annyira. Valamennyire sikerült befészkelnem magam a külföldiek közé, így a 6. helyemmel viszonylag jó startkocka jutott nekem.
Nagyobb nézetért klikk a képre!
Selejtező eredmények (top 10)
Középtáv döntő
Igazán színvonalas, amolyan „beledöglős” pálya (5200m/195m/12p). Már az első 3 ponton össze akartam esni, de mint utólag néztem, a tempóm addig nem nagyon maradt el az élen futóéktól, és Fey Zsuzsához is szépen közeledtem (előttem rajtolt 2 perccel). A 4. pontra a hosszú átmenetben utolértem, de okosabb akartam lenni nála, ami nem sikerült. Ő az átmenet közepén lévő rétnél bölcsen balra húzott, én viszont az úton fölfutottam, amivel szerzett kb. 40m előnyt. Sajnos nem sokáig futottunk együtt, mert az 5. pontnak aláfutottam a fiú-B pontra (1 perc). Innen jött a hajsza, mert ezerrel próbáltam visszafutni rá, de mindig kicsit más útvonalon, mint ahogy ő ment. Ennek az lett a böjtje, hogy a 8. felé is őt vettem irányba, csak azt nem vettem észre, hogy már megfogta, ezért majdnem a 9. pontnál kötöttem ki. Vissza, aztán uzsgyi tovább. Innen fogvicsorgatva sikerült valamennyire visszafutni rá, 1 perccel utána értem be, vagyis 1 perccel vertem meg.
Sajnálom azt a két hibát (5, 8) és a két rossz útvonalválasztást (4, 7 + még lehetett volna jobb a 6, 10).
Elkeseredtem az eredmények láttán, ugyanis a győztes 7 perccel megvert, miközben úgy éreztem, nagyon haladok, és miközben ha Minna hiba nélkül fut, akkor 9 perccel vert volna. A 7 percnek a fele fizikai hiányosság.
Nagyobb nézetért klikk a képre!
Döntő eredmények
Az elkeseredés szerencsére hamar átcsapott elszántságba, és azóta több mindenkivel konzultálva és a saját edzésmunkámat átgondolva megfogalmaztam, mit fogok a kövektező 120 napban csinálni:
- Nincsdeponthu. Beiktatok heti 2 tereprésztávot (eddig heti egyszer futottam, de még csak háromszor). Köves, szintes, oldalazós, gány terepen. Addig csinálom, amíg összterjedelemben 30 percet le tudok rajta futni.
- Két hét múlva visszajövök ide, és kipróbálom, hogy ismert pályán pihenten, a hibáimat kijavítva mire vagyok képes. Amíg nincs a lábamban az ő tempójuk, addig esélyem sincs próbálni őket megközelíteni.
- Továbbra is havi egy-kétszer ellátogatok a Bükkbe és gyakorlom a pontos tájékozódást.
Váltóverseny
A tavalyi VB-ről ismert felállításban futottunk: Fanni – én – Ildi. Minden pálya azonos hosszú volt, vagyis 6,4-6,6 km. Igaz, néhol eléggé szórt a farsta, bát disz iz párt of dö géjm.
Fanni elég jó helyen jött, gyakorlatilag vonatban futottak be 7-en (1 finn, 2 norvég, 2 svájci, 2 magyar), ebből ő ötödiknek. Eszterrel futottam ki, akit az egyesre megelőztem, és onnan nem is láttam, ő viszont szinte végig látott kicsivel maga előtt. A finn lány elfutott, de a két norvégra felfutottam! Az utánam 15-20 mp-cel kifutó két svájci csak a pálya fele körül ért utol, erre is büszke vagyok. Onnan együtt nyomtuk, de egy idő után a két norvég észrevétlenül melépett, a két svájcival maradtam és gyakorlatilag így is futottunk be.
Kellenek az ilyen futások, kell a pozitív megerősítés. Kell látni, hogy ők is ugyanúgy lihegnek, ők is bele-belesétálnak pár lépést, ők is szétnéznek pontközelben, mert nem találják elsőre. Tényleg nagy élmény volt, sokat kaptam ettől a futástól. Ildinek igyekeztem jó helyen átadni, bár szerencsésebb lett volna, ha képes lettem volna kb. 100 m-rel hamarabb befutni. Ő megtartotta az általam hozott 6. helyet.
Nagyobb nézetért klikk a képre!
Váltó végleges eredmények
Sunday, 5. April 2009, 17:41:19
verseny
...jubileumi felnőtt magyar bajnoki címemnek is legalább annyira örültem, mint az előző 24-nek. Gyuri persze most sem vitte túlzásba a megdícsérést, úgyhogy már ki is találta, hogy az örömködés helyett inkább szerezzek annyi aranyérmet, mint ahány éves vagyok. Nos, ez vagy 4 idén, vagy 5 jövő évig. Mission impossible? Mindenesetre azt kikötöttük, hogy ha ezt nem érem el, az nem válóok. Köszike.
HOB 2009 
Szerencsére ha akarom, össze tudom szedni magam, úgyhogy ez a HOB jól sikerült.
Kezdem ott, hogy a szénhidrát kúra rendben lezajlott, és sikeresen kipihentem magam a héten. Kínosan odafigyeltem, hogy a cégnél se idegesítsen fel senki (pedig negyedévet zártunk), és még véletlenül sem dolgoztam többet napi 7-8 óránál. Ennek jövő héten igen nagy böjtje lesz, hja. De megérte.
1 Makrai Éva 112:34
2 Kelemen Bernadett 118:04
3 Szerencsi Ildikó 120:00
4 Fey Zsuzsa 121:26
5 Simon Ágnes 131:53
6 Fenyvesi Laura* 132:15 *aki lekéste a rajtját!
Amikor befutottam, úgy gondoltam, hogy minden tekintetben jó versenyt futottam. Később, amikor a lányokkal átbeszéltük az útvonalakat és kielemeztem a részidőket, akkor már rájöttem, hogy igenis maradt benne itt-ott fölösleges kurfli, vagy helytelenül választottam útvonalat. Hát lássuk a gócpontokat:
Üres pálya: 13.950m/560m/16p
Pálya az útvonalammal
Stratégia: a pom-pom füves, bukdácsolós, kattyos részek elkerülése, akár jóval hosszabb útfutások árán is, valamint a hosszú átmenetek kielemzése a korábbi átmenetek luftos pillanataiban. A melegre való tekintettel frissítőn pár korty víz, ha nem vagyok szomjas, akkor is. (Pedig én nagyon frissítő ellenes vagyok, évente csak egyszer frissítek, a HOB-on.)
Az 1. pontra (3450 m lefutva) viszonylag könnyen eldöntöttem az útvonalat, ami gyakorlatilag végig útfutás volt.
A 2. és 3. pontok elég nyögve nyelősen mentek az oldalazásban, meredek volt, avaros és köves. Itt kicsit berettyintettem, mondván mi vár még rám, ha már az elején ez ilyen kellemetlen... A 3. pontra kaptam Dettitől kb. 1,5 percet, ez az átmenet közepén történt megtorpanásom és bizonytalankodásom ára, ami az útvonalban nem látszik.
Utána minden rendben ment a 7. pontig.
A következő hiba a 8-asra az útvonalválasztás. Simon Ági tette jól, mert ő balról a bányán keresztül futott, és ezzel fél percet adott nekem, vagyis ha a tempót is beleszámítom, akkor ez nálam kb. 1 perces hibát jelenthetett. Ez valóban jó átmenet volt, megosztotta a népet, és könnyen lehetett perceket nyerni vagy veszteni.
A 10-esre szerintem jól választottam, az átmenet végén meccseltem kicsit Borbás Nándival, és mivel a betonúton még együtt voltunk, de én előbb értem a pontra, ezért megbizonyosodtam róla, hogy az úton lentről kerülés jobb volt, mint az oldalazás.
A 11-14 pontokat viszonylag rendben, de kicsit csökkentett üzemmódban fogtam, és nem volt nagyobb gondom semmivel. (kipihentem az előző hosszú átmenetet, amit eléggé megnyomtam).
A 15-ösre viszont tényleg hibáztam az útvonalválasztásban. Fehérvári Zsoltival együtt futottunk le a 14-esről, és a betonra még együtt léptünk ki. Viszont ő utána kikerülte balra a betonon, én meg átvágtam, és utólag a részidőket elemezve jöttem rá, hogy ugyanoda mentünk, és ő 1:20-szal hamarabb megfogta. Ajj, ez bosszantó. Pedig nem gondoltam volna, hogy ez ennyit jelent. És az is igaz, hogy ezzel az útvonallal pont a stratégiámban megfogalmazott úton kerülést hágtam át. Itt már fogyott a szufla, és azt hittem, hogy a rövidebb a gyorsabb. Pedig nem.
Jó pályát kaptunk, igazán méltó volt egy hosszútávú bajnoksághoz. 
Távban, szintben, útvonalválasztásban. Változatos volt és többnyire gondolkodtató, de azért 100 percet nem tudtam volna jönni rajta.
A pulzusommal nem volt gond, már az elején felszökkent az egekbe, és le se jött onnan a végéig. 178-as átlag, 187-es max:
AJÁNLÓ: Lévai Fecó beszámolója az ezüstérmet jelentő saját futásáról
Saturday, 28. March 2009, 17:22:58
egyéb
A héten a beosztás szerint erős hetem van/volt, de ez valahogy nem sikerül(t) felhőtlenül. Már kedd óta valami oltári nagy fáradtság van rajtam, és nem értem, miért. 
Úgy terveztem, hogy 4 fontos edzésem lesz a héten. K: tereprésztáv, Cs: 90p erdei futás, Szo: reptéri felmérőkör, Vas: Heves megyei hosszútávú bajnokság. Ehhez képest a keddi résztáv még ment, de csütörtökre megdőltem, egyszerűen álltó helyemben majdnem összeestem nap közben, úgyhogy aznap nem is futottam. Ennek örömére a reptéri felmérőt áttettem péntekre, ami félig ismét kudarcba fulladt. Két kört akartam futni, de egy után megint összecsuklottam (igaz, az az egy legalább jobb lett, mint a tavalyi köröm a felmérőn). Szombatra egy 75 perces futást iktattunk be Gyurival és Mitró Zolival a Vöröspocsolyás-hát felé, itt történt a legnagyobb meglepetés, ugyanis az 5:20-as tempójú futás 160-180-as pulzussal ment. Nem tudom, mi van, mert alapvetően semmi bajom, se betegség, se semmi, mégis kihalok. Holnap még valahogy túlélem a hosszútávút a Bükkben, aztán irány a pihenőhét és a HOB. Muszáj magam kipihenni, mert utána felpörögnek az események: szinte rögtön VB edzőtábor és Postás kupa lesz.
Apropó, HOB. Már csak egy hét. Sokat gondolkozom, ki az esélyes. Alapvetően úgy gondolom, hogy azok, akik a VB-n is a hosszútávra készülnek, hiszen ők a télen is ennek megfelelően edzettek: Ildi, Fanni, Detti, tehát abszolút benne van a pakliban, hogy levernek, mint vak a poharat. Viszont azért egy jó futással remélem, hogy bele tudok szólni a meccsükbe, nem hagyom magam, nem ám!
Holnap nekikezdek az immár hagyományosnak számító évi egyszeri szénhidrát kúrámnak. Már nyolcadik éve lesz, hogy a HOB előtt csinálok egy ilyet. A CH kúrára alapvetően ezerfajta recept van, és akárkivel beszélek, mindenkinek van tuti tippje, ami persze más, mint a többieké... Mégis a legfontosabb, hogy hiszek benne. Ahogy én csinálom:
1. nap: Vasárnap futok egy hosszút (esetemben a Heves megyei hosszútávú Tamás-kúton)
1.–3. nap: Befutás után elkezdem az ürítést, vagyis a szénhidrátmentes táplálkozást: párolt karfiol, spenót, virsli, sajt, tojás, kefír, uborka, szalonna, hagyma, víz, kávé, cukormentes tea, édesítőszeres italporok. Ezt szerda délig csinálom, amikor már a „sajt” szó hallatára is hányingerem van és ugyan mindig teleeszem magam, mégis állandóan éhen akarok halni. Eddigre teljesen kimerül a CH készletem.
4.–6. nap: Szerda délben elkezdem a szénhidrát visszatöltését: rendelek a céghez egy óriási pizzát és egy tiramisut, azt benyomom kólával. Ekkor érzem, ahogy az erő kezd szétáradni a testemben, hmmm, ez valami csodás érzés! És onnantól kezdve csak palacsinta, somlói, máglyarakás, rakott krumpli, lasagne, spagetti, cukor és amit kívánok. Ez az év legszebb 3 napja! 
7. nap: HOB.
Szóval akkor futásra, aztán pihenésre, aztán koplalásra, aztán a nagy zabálásra fel!
Monday, 23. March 2009, 09:02:01
verseny
Mint ahogy mindig, most is jó volt a Mecsek kupa. Szeretem a pécsiek gördülékeny, precíz szervezését, ráadásul az itthon inkább jellemző késés helyett az eredményhirdetést is előre tudták hozni annyira, hogy én sikeresen le is késtem…
Szép, bár hűvös idő volt és a pályák rohanósra sikeredtek. A rendezők kihasználták a mecseki töbrök mélysége által nyújtott trükkösséget a pályatervezésben. Ha nem olvastam ki pontosan a töbröket, bizony el kellett futnom a legszéléig, hogy belenézzek, van-e benne pont, vagy nincs. Na de szerencsére nem sokszor kellett így lutrira rohangálnom.
A versenynek elég fáradtan indultam neki, mert a héten nem kíméltem magam, és belevágtam a tereprésztávozásba, illetve csináltam egy másfél órás útvonalkövetést is. Ezek eléggé kivették az erőmet, pláne, hogy a Lipica miatt már eleve fáradtan indultam a hétnek. Szombaton kicsit zavart, hogy nem tudok úgy haladni, ahogy szerettem volna, de vasárnap megvolt a húzóerő, úgyhogy tényleg kifárasztottam magam a hét legvégére!
Az első nap viszonylag jól sikerült, háromszor kotortam fél-fél percig a pontot apró mellémenés miatt (8., 12., 15.), de összességében megfelelően haladtam. Dettivel szinte azonos időt mentünk és megvertük Martina Rákayovát 3 perccel. Martina idén nagyon erős lesz a VB-n szerintem, de erre majd a 2. nap beszámolója után visszatérek. Most csont nélkül kikaptam az 1. pontot, viszont valami átok tutira ül rajta, mert Szerencsi Ildi kb. 7 percet hibázott rá – igaz, másnap reggel bevallották a rendezők, hogy a szomszédos töbörbe rejtették a lampiont.
A pályán a kedvenc részem az utolsó lerohanás volt, ahol a hegyről 1 perc alatt leadtunk kb. 100m szintet: úgy gondolom, a lefele futásban a magyarok között a legjobb vagyok.
Térkép:
Nagyobb nézetért klikk a képre!
Eredmények: 5600m/150m/17p
1 291 Kelemen Bernadett 40:05
2 288 Makrai Éva 40:08
3 285 Rákayová Martina 42:55
4 282 Őry Eszter 44:01
5 272 Szerencsi Dóra 46:01
6 268 Péley Dorottya 46:35
Második nap folyamatos hibátlan tájékozódás mellett akartam egy viszonylag erőltetett tempóban menni (de nem maxon). Ehhez képest ismét megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nem találtam az 1. pontot, tehát Martina Rákayová már ott utolért. Onnan jött a hajsza, nekidurrantottunk a pályának. A 4. pontra alapvetően már a rajtban kitaláltam, hogy balról az úton szépen körbefutok, de mikor Martina belevágott középen a sűrűjébe, akkor nem volt elég lelkierőm leválni róla, és mentünk együtt át. Utólag úgy gondolom, hogy biztos jobb lett volna az úton, gondolkodni sem kell, futni is lehet és biztos a pontfogás a végén. Az átmenet vége felé sajnos hibáztam egyet, ő jófelől kerülte a nagy töbröt, én viszont egy tisztes körrel (lásd a térképen) és le is maradtam tőle. Innen külön folytattuk az utat egészen a 9. pontig, ahol hibázott, ezért szembejött illogikus irányból. A 10. ponttól egészen a 14. pontig együtt hajszoltuk egymást, aztán a végén kicsit lerakott – jelentem, ő is ugyanolyan gyorsan zúzott lefelé a meredeken a végén, mint én, ezért már nem tudtam utolérni. Pedig ebben bíztam…
Szóval alapvetően az 1. pont miatt el kéne magam ásni, de a pálya többi része kifejezetten hasznos volt. Egyrészt gyakoroltuk a párhuzamos futást, másrészt saját szememmel meggyőződtem, hogy Martina milyen jól fut és még vékonyabb, mint valaha. Az pedig külön erőt adott a pálya végére, amikor utolértem a hibája miatt. Beszélgettem vele a célban, minden egyéni számra készül a VB-n, váltójuk valószínűleg nem lesz. Ha kijön neki a lépés, ott lehet tízben, a hosszútáv terepén ő szinte otthon van.
Térkép: 
Nagyobb nézetért klikk a képre!
Eredmények: 9060m/355m/15p
1 291 Kelemen Bernadett 65:12
2 285 Rákayová Martina 65:45
3 288 Makrai Éva 70:18
4 293 Gyurkó Fanni 70:30
5 292 Szerencsi Ildikó 71:09
6 278 Császár Éva 75:05
A verseny végén kellemes meglepetésre kihívták azokat a futókat, akik az eddig megrendezett 50 Mecsek kupán felnőttben győztek. Nem is tudtam, hogy ez nekem háromszor sikerült.
Monday, 16. March 2009, 12:31:59
verseny
Sajnos az idei Lipica Open számomra az első pontjairól marad nevezetes. Az alábbi bejegyzésem szolgáljon mindenkinek okulásul.
Csodálatos tavaszias időben, a megszokott trükkös terepen zajlott az idei Lipica Open, Pliskovica közelében két szomszédos terepen, Veliky Dol és Dutovlje terepén.
A versenyt megelőző hétköznapokon elég jó tempót futottam, tehát úgy álltam neki, hogy nem a futás a fő szempont, sőt! Sokkal fontosabb, hogy jól induljon a szezon, tehát inkább lassan, de hibamentesen kéne az erdőben közlekedni. Ez sajnos nem jött össze maradéktalanul.
Alapvetően az első pont nekem jól szokott sikerülni, volt olyan is, hogy JWOC-on egyetlen átmenetet nyertem, az az 1. volt, de számos alkalommal itthon is jól mentem az 1. pontra. Most ez teljesen felborult. A rajt pillanatában azt duruzsoltam, hogy egy biztos pontfogás kell kezdésnek, aztán jöhet a többi. Nem sikerült. Első nap 3 percet, második nap 6 percet hagytam ott. Ez rémisztő. A két nap közt az volt csak a különbség, hogy amíg az első nap rögtön összeszedtem magam, és utána hibátlanul végigmentem a pályán, addig másnap ezt nem tudtam megismételni, és sorozatosan hibákat követtem el (ennek is tudom az okát, de most nem ez a lényeg). Az első nap egyébként az vígasztalt, hogy összesen 3 percet kaptam a svájci győztestől, tehát az 5. és 55. perc között vele azonos módon haladtam. Ennek örültem, ez volt a hétvége sikerélménye.
Tehát akkor a két mumus:
1. nap ELSŐ PONT – győztes 1’49”, saját idő 5’22”. Keverés 3’00”-3’20”
Szépen bemelegítettm, és mentálisan is felkészültem. Megnéztem, merre van észak, aztán pittyent az óra. Nehezen találtam meg a rajtot a térképen, de rögtön beforgattam. Az első és legfontosabb infót rögtön kiszűrtem: 30-40 másodpercet futni az úton, aztán azonosítani magam és bevágni jobbra a kőfal mögött. Na, mondom magamban, ez alatt a fél perc alatt összehajtogatom a térképet. És mire föleszméltem, addigra az 1-essel jelölt helyen voltam. A hibázás azért tartott ilyen sokáig, mert leblokkoltam azon a tényen, hogy hogy a fenébe fordulhat elő az, hogy rajt után fél perccel nem tudom, hol vagyok, ha csak egy úton mentem végig. És igazából ez a blokkolás meggátolta a józan gondolkodást. A tájolómnak mindenesetre hittem, és kis kitérőkkel elindultam a tervezett irányba, de folyamatosan kételkedtem és nem és nem és nem értettem, mi történhetett. Két perc múlva megláttam egy másik elites osztrák lányt, azért történt a 2-es pontban a törés. Vele megvitattuk, mi van, aztán már megfogtam a pontot.
Az alapvető gond az volt, hogy nem vettem észre az útelágazást, csak a célban. Eléggé „in medias res” indult a pálya, és nem készültem fel a kőfalakra, és az alig látható kisösvényekre.
A hiba akkor lehetett volna kisebb, ha az első gyanús helyen (1-es piros pötty) visszafordulok hátraarcban és talán akkor hamarabb eszmélek. Csak sajnos a racionalitásnak fölékerekedett az a sokkhatás, hogy fél perc után közöm nem volt ahhoz, mint amit vártam…
2. nap ELSŐ PONT – győztes 3’12”, saját idő 9’41”. Keverés 6’00”.
A hiba dupla, aminek az első részére csak a célban jöttem rá, miután Domján Zsuzsi felvilágosított, hogy rajtbója volt…
Elindultam annak rendje és módja szerint, tanulva a tegnapiból, hogy most még jobban figyelek. A rajtbójáról semmilyen tájékoztatás nem volt, a szalagozás lila volt a bójáig, amit én gyerekverseny szalagnak, majd az első pontjuknak hittem. Tehát mire a rajtbójához értem, már azt hittem, hogy a következő elágazásban vagyok. Teljes biztonsággal bekanyarodtam balra, gondolván, hogy az 1-es pöttyben vagyok (valójában a rajtban voltam). Az „A” ponton túlhaladva gyanús lett, hogy a szárazárok ilyen szép útként folytatódik, lassítva, de mentem tovább. A „B” pontban már nem stimmelt, és azon bosszankodtam, hogy hogy nem vettem észre a nagy út betorkollását, és miért azon futok. Ismét a tájolómra bízva magam belevágtam a semmibe. Egész jól haladtam, de ekkor jött a második fatális hiba. A ponttól északra található dombot ugyanis nagy mélyedésnek gondoltam, tehát egy teljeset fordult velem a világ. Ezért fordulhatott elő az, hogy miután a „C” pontban már szinte teljes bizonyossággal elindultam megfogni a pontot, egyszercsak meggondoltam magam és átfutottam a domb túloldalára, ahol a lejtés az elképzeléseimnek megfelelő volt. Persze ott nem volt semmi. Jó, visszamentem a dombra, mert sejtettem, hogy a „D” pontban nagyon rossz helyen vagyok, és már az északra levő rét is sárgállott a távolban. Az „E” ponton helyreraktak, de még akkor sem értettem a domborzatot, és mindenáron a nagy mélyedést akartam megtalálni. Így amikor szó szerint belebotlottam a pontomba, kétszer is leellenőriztem a kódot, hogy nekem tényleg ez kell, hiszen a lejtőt fordítva vártam.
Eddig a sztori.
Tanulság: a rajtban meg kell győződni arról, hogy van-e térképrajt (de itt megjegyzem, hogy súlyos rendezői hiba áldozata lettem, ugyanis a térképrajthoz piros-fehér szalagozás kell, hogy vezessen), és elképzelni az utolsó 1 percben, hogy ahol a rajtkordon van, az a térképen hogy fog kinézni (esetünkben balra előre rét volt, a térképrajtban pedig erdő, tehát ennek már gyanúsnak kellett volna lenni). A másik tanulság, hogy meg kell tanulni domborzatot olvasni.
Sajnos így sikerült a hétvége, nem vagyok rá büszke. Ennél idén már csak jobb lesz, ezt magamnak is megígértem!
Showing posts 21 -
30 of 87.
Nagyobb nézetért klikk a képre! 
WIDGETIZE