VB érdekességek és zárszó
Thursday, 3. September 2009, 08:15:30
Lógok még egy utolsó bejegyzéssel, mégpedig a versenyen kívüli érdekességekkel. Talán a kérdezz-felelek módszerrel tudom összegereblyézni a sok kis apróságot. A legtöbb kérdéshez képek illusztrációként a képtárban! Szóval, lássuk!
Manfred
Egy-két fényképen kivillant Manfred, a csapatmormota. Fanni kapta Ausztriából és rögtön be is dobta a közösbe. Ezután Manfred minden fontos eseményen részt vett velünk és hozta nekünk a szerencsét!
Miért vágta le Bobó a szakállát?
Bobó az első napi csapatmegbeszélésen bejelentette, hogy márpedig ő levágja a szakállát, ha egyéni 1-15 vagy váltó 1-6 helyezést érünk el. A lecke fel volt adva, és lám, sikerült!!! Másnap egyébként a szó szoros értelmében nem ismertem fel, amikor szembejött az étteremből jövet. Hosszú másodpercekig morfondíroztam, hogy ki az, akivel Jenő ilyen felszabadultan beszélget, és én nem ismerem… Amúgy Bobó állítólag kb. 15 éve csinálta ezt utoljára, amikor a MOM-os serdülő és ifi váltó az OB-n végre először nyert. Slankítja ez az új módi, az biztos!
Hogy sikerült Düdü fejese a mámorító Hármori-tóba?
Bobóhoz hasonlóan Düdü is ígéretet tett, de ő egy fejest vállalt a Hámori-tóba. Ebből aztán belökés lett, de szerintem ez is legalább olyan vicces volt. Felvette a válogatott mezt, kivonultunk három vizibiciklivel a Hámori-tóra, aztán nagy csinnadratta közepette a váltós srácok belökték Düdüt a tóba. Eszeveszett tekerés indult, hogy nehogy vissza tudjon kapaszkodni a biciklire, és persze kiabáltuk neki az okosságokat, hogy ne maradjon le, érje utol a bolyt és ne savasodjon. Mint amikor bolondok napja van a suliban, és a diákok a tanárok, és oszthatják a tanárokat. De jól is esett Düdünek okoskodni!!!
És közben Doma és Zotya kitárgyalták az új sportág részleteit: Vizibic-O.
Hogy vonultunk be a bankettre?
Az utolsó ET-ben Miskolcon megvettünk a bankettruhánkat (lányok), a fiúk pedig szintén beszerezték még a VB hete előtt. Jó érzés volt látni magunkat egyformában, (szinte) mindenki kipirult arccal várta a bevonulást, amit úgy ejtettünk meg, hogy párba fejlődtünk és a hoteltől az auláig történő séta közben magyar dalokat énekeltünk fennhangon: „Újra itt van…”, „Száz forintnak…”, „Már minálunk babám…”. És amikor beértünk az aulába, akkor megtapsoltak a már jelenlevő országok. Egyébként megérne egy külön cikket az, ahogy egyes nemzetek felöltöztek a bankettra, de ezt most nem teszem meg. A lényeg, hogy mi sem maradtunk ki a díszes társaságból!
Milyen világszínvonalú az Uni-Plaza konyhája?
Hát, az valami fenomenális volt! Fel voltam készülve a tavalyi cseh hentesfejű konyhásnénis színvonalra, akik morgós arccal mérték ki a porciókat, aminél egy grammal sem lehetett többet kapni. Ehhez képest itt kedves urak és hölgyek szolgáltak ki minket tökéletesen átsült, megpirított, megfőtt, stb. ételekkel! Több fajtából lehetett választani, nagyon finomak voltak a levesek, sőt, a reggelinél óriás rudit is kaptunk, szintén amennyit szerettünk volna. A kiszolgáló személyzet viszonylag hamar megtanulta az öltözetünket, úgyhogy a 3. naptól már nem „yes, please”, hanem „szia, tessék” felkiáltással érdeklődtek aznapi választásunk felől.
Több ország VB beszámolójában olvastam, hogy ők is milyen elégedettek!
Egyébként ide hozták enni Simone szülei a kis Malint is (Simone kb. 1 éves kislányát), amit külön élmény volt nap mint nap stírölni! Hát az a család nagyon össze van rakva, bárki megirigyelné!
Kísérőrendezvények: Mobile-O és Mikrosprint
Amikor végeztem a VB számaimmal, elkezdtem a Hungária kupa és rendezvényei felé kacsingatni. Már előre kinéztem, hogy lesz Mobile-O és Mikrosprint, amiken, ha kedvem lesz, elindulok. A Mobile-O-n vegyesbe neveztünk Gyurival, és a megszokott sorrendben én-ő futottunk. Mivel ez a váltó estéjén volt Miskolc belvárosában, ezért igen cefetül esett a dolog, de az élményt nem akartam kihagyni. Olyan szintű fáradtság volt a lábamban, hogy juhéé! A kb 1,5 km-s pálya felénél már zsibbadtam és beszúrt az oldalam, ami rettenet ritkán fordul velem elő. Utolértem Zsebe Zsolt Piroskáját, aki a közösen megtett párszáz méter alatt gyorsabbnak bizonyult nálam. Még szerencse, hogy hibázgatott, így megvertem. Aztán ment ki Gyuri, akivel két kis félremagyarázástól eltekintve jól megértettük egymást, és remek 7-7:30-as idővel teljesítette a kvótáját. Nem sokkal, de megnyertük a versenyt! Asszem a negyedik Mobile-O versenyünk volt és még nem kaptunk ki egyszer sem!
A másik dolog a Mikrosprint volt a hosszútáv előtti szombaton az Egyetemváros parkjában. Sok-sok nemzet VB résztvevői is beneveztek, akik nem indultak a hosszún, így kerültem össze a brit és a svájci női válogatottal. Hú, mondom, ez kemény lesz! Nagyon kis vicces és érdekes ez a Mikrosprint, a selejtezőn kis hibát ejtettem a „hosszú”, kb. 50m-s átmenetben, de mégis első helyen jutottam tovább – az összes brit és a svájciak nagyrésze is bejutott. A döntőn a vicceskedvű rendezők bebiggyesztettek egy pontot a szökőkút közepébe, úgyhogy volt „panem et circenses” a népnek, állítólag pontozták is a szökőkútba beugrást. A győzelemhez a kritikus szökőkút utáni átmenet segített, ahol higgadt fejjel már a vízbe ugrás előtt kinéztem a pontot, így nem hibáztam ott, mint pl. a svájci Vroni, aki itt 1 percet eltapsolt.
Hát, így sikerült megnyernem a kísérőrendezvényeket. Persze ez kevés vigasz a VB pocsék futásaihoz sajnos.
Ezer dolgot ki lehetne még emelni, de most ezek jutottak eszembe. Ennyi.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
És akkor elérkeztem a blogom végéhez. Egy éve azt ígértem, hogy a felkészülésemről tudósítok, ezt kisebb kitérőkkel teljesítettem is. Jó dolog a bloggal foglalkozni, ha van az embernek ideje, motivációja, és legfőképp témája.
Nem folytatom, mert interaktív naplót nem kívánok vezetni, konkrét célom pedig egyelőre nincs a futásban. Majd ha lesz, folytatom!
Manfred
Egy-két fényképen kivillant Manfred, a csapatmormota. Fanni kapta Ausztriából és rögtön be is dobta a közösbe. Ezután Manfred minden fontos eseményen részt vett velünk és hozta nekünk a szerencsét!
Miért vágta le Bobó a szakállát?
Bobó az első napi csapatmegbeszélésen bejelentette, hogy márpedig ő levágja a szakállát, ha egyéni 1-15 vagy váltó 1-6 helyezést érünk el. A lecke fel volt adva, és lám, sikerült!!! Másnap egyébként a szó szoros értelmében nem ismertem fel, amikor szembejött az étteremből jövet. Hosszú másodpercekig morfondíroztam, hogy ki az, akivel Jenő ilyen felszabadultan beszélget, és én nem ismerem… Amúgy Bobó állítólag kb. 15 éve csinálta ezt utoljára, amikor a MOM-os serdülő és ifi váltó az OB-n végre először nyert. Slankítja ez az új módi, az biztos!
Hogy sikerült Düdü fejese a mámorító Hármori-tóba?
Bobóhoz hasonlóan Düdü is ígéretet tett, de ő egy fejest vállalt a Hámori-tóba. Ebből aztán belökés lett, de szerintem ez is legalább olyan vicces volt. Felvette a válogatott mezt, kivonultunk három vizibiciklivel a Hámori-tóra, aztán nagy csinnadratta közepette a váltós srácok belökték Düdüt a tóba. Eszeveszett tekerés indult, hogy nehogy vissza tudjon kapaszkodni a biciklire, és persze kiabáltuk neki az okosságokat, hogy ne maradjon le, érje utol a bolyt és ne savasodjon. Mint amikor bolondok napja van a suliban, és a diákok a tanárok, és oszthatják a tanárokat. De jól is esett Düdünek okoskodni!!!
És közben Doma és Zotya kitárgyalták az új sportág részleteit: Vizibic-O.
Hogy vonultunk be a bankettre?
Az utolsó ET-ben Miskolcon megvettünk a bankettruhánkat (lányok), a fiúk pedig szintén beszerezték még a VB hete előtt. Jó érzés volt látni magunkat egyformában, (szinte) mindenki kipirult arccal várta a bevonulást, amit úgy ejtettünk meg, hogy párba fejlődtünk és a hoteltől az auláig történő séta közben magyar dalokat énekeltünk fennhangon: „Újra itt van…”, „Száz forintnak…”, „Már minálunk babám…”. És amikor beértünk az aulába, akkor megtapsoltak a már jelenlevő országok. Egyébként megérne egy külön cikket az, ahogy egyes nemzetek felöltöztek a bankettra, de ezt most nem teszem meg. A lényeg, hogy mi sem maradtunk ki a díszes társaságból!
Milyen világszínvonalú az Uni-Plaza konyhája?
Hát, az valami fenomenális volt! Fel voltam készülve a tavalyi cseh hentesfejű konyhásnénis színvonalra, akik morgós arccal mérték ki a porciókat, aminél egy grammal sem lehetett többet kapni. Ehhez képest itt kedves urak és hölgyek szolgáltak ki minket tökéletesen átsült, megpirított, megfőtt, stb. ételekkel! Több fajtából lehetett választani, nagyon finomak voltak a levesek, sőt, a reggelinél óriás rudit is kaptunk, szintén amennyit szerettünk volna. A kiszolgáló személyzet viszonylag hamar megtanulta az öltözetünket, úgyhogy a 3. naptól már nem „yes, please”, hanem „szia, tessék” felkiáltással érdeklődtek aznapi választásunk felől.
Több ország VB beszámolójában olvastam, hogy ők is milyen elégedettek!
Egyébként ide hozták enni Simone szülei a kis Malint is (Simone kb. 1 éves kislányát), amit külön élmény volt nap mint nap stírölni! Hát az a család nagyon össze van rakva, bárki megirigyelné!
Kísérőrendezvények: Mobile-O és Mikrosprint
Amikor végeztem a VB számaimmal, elkezdtem a Hungária kupa és rendezvényei felé kacsingatni. Már előre kinéztem, hogy lesz Mobile-O és Mikrosprint, amiken, ha kedvem lesz, elindulok. A Mobile-O-n vegyesbe neveztünk Gyurival, és a megszokott sorrendben én-ő futottunk. Mivel ez a váltó estéjén volt Miskolc belvárosában, ezért igen cefetül esett a dolog, de az élményt nem akartam kihagyni. Olyan szintű fáradtság volt a lábamban, hogy juhéé! A kb 1,5 km-s pálya felénél már zsibbadtam és beszúrt az oldalam, ami rettenet ritkán fordul velem elő. Utolértem Zsebe Zsolt Piroskáját, aki a közösen megtett párszáz méter alatt gyorsabbnak bizonyult nálam. Még szerencse, hogy hibázgatott, így megvertem. Aztán ment ki Gyuri, akivel két kis félremagyarázástól eltekintve jól megértettük egymást, és remek 7-7:30-as idővel teljesítette a kvótáját. Nem sokkal, de megnyertük a versenyt! Asszem a negyedik Mobile-O versenyünk volt és még nem kaptunk ki egyszer sem!
A másik dolog a Mikrosprint volt a hosszútáv előtti szombaton az Egyetemváros parkjában. Sok-sok nemzet VB résztvevői is beneveztek, akik nem indultak a hosszún, így kerültem össze a brit és a svájci női válogatottal. Hú, mondom, ez kemény lesz! Nagyon kis vicces és érdekes ez a Mikrosprint, a selejtezőn kis hibát ejtettem a „hosszú”, kb. 50m-s átmenetben, de mégis első helyen jutottam tovább – az összes brit és a svájciak nagyrésze is bejutott. A döntőn a vicceskedvű rendezők bebiggyesztettek egy pontot a szökőkút közepébe, úgyhogy volt „panem et circenses” a népnek, állítólag pontozták is a szökőkútba beugrást. A győzelemhez a kritikus szökőkút utáni átmenet segített, ahol higgadt fejjel már a vízbe ugrás előtt kinéztem a pontot, így nem hibáztam ott, mint pl. a svájci Vroni, aki itt 1 percet eltapsolt.
Hát, így sikerült megnyernem a kísérőrendezvényeket. Persze ez kevés vigasz a VB pocsék futásaihoz sajnos.
Ezer dolgot ki lehetne még emelni, de most ezek jutottak eszembe. Ennyi.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
És akkor elérkeztem a blogom végéhez. Egy éve azt ígértem, hogy a felkészülésemről tudósítok, ezt kisebb kitérőkkel teljesítettem is. Jó dolog a bloggal foglalkozni, ha van az embernek ideje, motivációja, és legfőképp témája.
Nem folytatom, mert interaktív naplót nem kívánok vezetni, konkrét célom pedig egyelőre nincs a futásban. Majd ha lesz, folytatom!
Erdőben még nem sikerült 190 fölé hajtanom a szívverésem eddig, most igen. Ja, azért az nem semmi, hogy a rajtolásig vezető 8 perces beállás alatt 183-ig emelkedett a pulzusom! Volt olyan perc, hogy futva nem értünk oda a következő kordonhoz.
Íme a link:
WIDGETIZE