Egy kis adrenalin
Sunday, 9. August 2009, 19:59:40
Már egy ideje gondolkodtunk rajta, hogy a Gyuri anyukájától tavaly kapott ajándékunkat mikor használjuk fel (jobban mondva Gyuri kapott két Feldobox kupont, amibe engem is bevett).
A siklóernyőzést választottuk, és az utóbbi hetekben már csak a dátumot kellett fixálni, amikor a siklóernyősnek és nekünk is megfelelt, illetve nem fújt orkán erejű szél.
Erre a szép hétvégére esett a nagy esemény.
Hű, viaskodtam magamban, hogy ez most kell-e nekem, vagy nem, és hogy milyen lesz. Mert hogy én a hullámvasutat is csak nézni szeretem, és szilárdan vallom, hogy az embernek a földön a helye, és nem a levegőben vagy a vízben...
Motoros páros siklóernyő volt, úgyhogy azért nem voltam teljesen magamra utalva. Beszálláskor szerencsére a vezető a kezembe nyomott egy nejlonzacskót – mert ugyebár mit tudni, hogy rosszul leszek-e, aztán feladta a bukósisakot, amitől elsüketültem.
Egy csodás kis 16 km-s kört tettünk meg röpke fél óra alatt Dunakesziről Szentendrére és Göd felé vissza. Gyuri rácsatolta a csillagrombolót a karomra (a Garminját), úgyhogy a pontos magasságunkat és a sebességünket is tudtam állandóan. A végén még egy kis hinta-palinta is jutott, hogy azért a hullámvasút élmény is meglegyen idén, és az adrenalinszintem felnyomását is gyakorolhassam a VB előtt.
Nagyon jó volt, élveztem az egészet, egyedülálló élmény!
Ezt az utat tettük meg
A siklóernyőzést választottuk, és az utóbbi hetekben már csak a dátumot kellett fixálni, amikor a siklóernyősnek és nekünk is megfelelt, illetve nem fújt orkán erejű szél.Erre a szép hétvégére esett a nagy esemény.
Hű, viaskodtam magamban, hogy ez most kell-e nekem, vagy nem, és hogy milyen lesz. Mert hogy én a hullámvasutat is csak nézni szeretem, és szilárdan vallom, hogy az embernek a földön a helye, és nem a levegőben vagy a vízben...
Motoros páros siklóernyő volt, úgyhogy azért nem voltam teljesen magamra utalva. Beszálláskor szerencsére a vezető a kezembe nyomott egy nejlonzacskót – mert ugyebár mit tudni, hogy rosszul leszek-e, aztán feladta a bukósisakot, amitől elsüketültem.
Egy csodás kis 16 km-s kört tettünk meg röpke fél óra alatt Dunakesziről Szentendrére és Göd felé vissza. Gyuri rácsatolta a csillagrombolót a karomra (a Garminját), úgyhogy a pontos magasságunkat és a sebességünket is tudtam állandóan. A végén még egy kis hinta-palinta is jutott, hogy azért a hullámvasút élmény is meglegyen idén, és az adrenalinszintem felnyomását is gyakorolhassam a VB előtt.
Nagyon jó volt, élveztem az egészet, egyedülálló élmény!
Ezt az utat tettük meg
Úgy terveztem, hogy 4 fontos edzésem lesz a héten. K: tereprésztáv, Cs: 90p erdei futás, Szo: reptéri felmérőkör, Vas: Heves megyei hosszútávú bajnokság. Ehhez képest a keddi résztáv még ment, de csütörtökre megdőltem, egyszerűen álltó helyemben majdnem összeestem nap közben, úgyhogy aznap nem is futottam. Ennek örömére a reptéri felmérőt áttettem péntekre, ami félig ismét kudarcba fulladt. Két kört akartam futni, de egy után megint összecsuklottam (igaz, az az egy legalább jobb lett, mint a tavalyi köröm a felmérőn). Szombatra egy 75 perces futást iktattunk be Gyurival és Mitró Zolival a Vöröspocsolyás-hát felé, itt történt a legnagyobb meglepetés, ugyanis az 5:20-as tempójú futás 160-180-as pulzussal ment. 
Nem tudom, mi van, mert alapvetően semmi bajom, se betegség, se semmi, mégis kihalok. Holnap még valahogy túlélem a hosszútávút a Bükkben, aztán irány a pihenőhét és a HOB. Muszáj magam kipihenni, mert utána felpörögnek az események: szinte rögtön VB edzőtábor és Postás kupa lesz.
Ahogy én csinálom:
Ez azt jelenti, hogy a következő 2 hétben átalakul az életritmusom úgy, hogy a nap 24 órájából 2 futással fog telni, a maradék 22-t pedig felosztom az alvás és a munka között a munka javára. Az egész a héten kezdődött és október 21-én fog véget érni, amikor Párizsban a Board előtt bemutatom a cég tervét. Eredetileg 23-ra akarták tenni, de beszóltam, hogy az hángérijen nemzeti ünnep, hö! 
WIDGETIZE