My OperaKorábbi túráinkról - 2008. április - 2009. május
Tuesday, November 18, 2008 8:23:38 AM
Gyermeknap a Velencei-hegységben
2009. május 31.
Kétségekkel indult a szervezés, mert mintegy hatvanan szerettek volna velünk kalandozni a Velencei-hegységben (s persze résztvenni a beígért hajózáson). Aztán a férőhelyek miatti aggodalmak és az egyre csúfabbnak ígérkező idő sokakat elbátortalanítottak.
Végül "mindössze" 21-en vágtunk neki az alábbi útvonalnak: Sukoró - Felső-Csepegő-forrás - Angelika-forrás - Bodza-völgy - Gyurgyalag-telep - Szúnyog-sziget (arborétum, Doni emlékmű, 48-as honvédemlékmű) - kishajóval Agárdra. Gyermeknap lévén a hagyományos játék sem maradt el, csalafinta és tréfás kérdésekből nem volt hiány. Kiderült például, hogy a túravezető 7192 lépéssel jutott el az Angelika-forrásig; hogy több mint ötven biciklis turistajelzéssel találkoztunk útközben; hogy hány éves a kapitány (szigorúan kérte, hogy maradjon köztünk a bizalmas információ); barátkoztunk a madárhangokkal (a réti pityertől a fekete harkályig); a környék állatvilága, borai, történelmi múltja is terítékre kerültek. A Hurka-völgy akadálypályáját mindenki élvezte, majd a társaság fele a pákozdi arborétumban, a másik fele az erdei tornapályán csavargott egyet; a pákozdi emlékmű rakétakilövőnek álcázta magát (éppen felújítás alatt áll) és Szúnyog-szigeten már rendesen kaptuk az égi áldást. A kishajó szuszogva vágott neki a tónak, mivel - mi bejelentettük a csoportot, de más nem tette ugyanezt - a negyven fős hajón közel hatvanan szorongtunk. A játék eredményhirdetésére Agárdon került sor. Olgi és csapata vitte a prímet. Agárdról kényelmes Flirt-vonattal jöttünk Kelenföldig. Az átfázott társaság azonban merőben pozitívan állt a naphoz, "annyira" nem áztunk el és legalább enyhült a kéthónapos országos szárazság...
Képek az útvonalról: http://my.opera.com/fairenc/albums/show.dml?id=778211
További képek (a napsütötte bejárótúráról) az útvonalról: http://my.opera.com/fairenc/albums/show.dml?id=759778
__________________________________________________________________________________________________________
Nem lettünk remeték...
A túra képei: http://my.opera.com/fairenc/albums/show.dml?id=743825
2009. április 19-én, vasárnap az Oroszlány - Majkpuszta - Majki Kamalduli Remeteség - Vértessomló - Zsemlyei erdő - Zsigmond-szikla - Várgesztes (horgásztó) -- Tatabánya - Szelim-barlang útvonalat jártuk be.
A P majd a K jelzést követtük. Majkig mintegy egyórás sétával jutottunk el Oroszlányból. A bő negyvenfős társaság a kamalduli remeteség történetével ismerkedett meg egy egyórás idegenvezetésnek köszönhetően; majd a kolostor melletti Szent György-vonalon pihentünk egy sort. Szükség is volt rá, az áprilisi nyárban Vértessomlóig így is kitikkadt a társaság. Onnan hegyes-völgyes úton kerültünk Várgesztes felé a tavaszi erdőben. Pompás virágok szegélyezték az utat. A Zsigmond-szikláról büszkén nézegette a társaság, hogy milyen messzire jutottunk Oroszlánytól. Várgesztesen rávetettük magunkat a helyi kocsma jégkrém és sörkészletére. Busszal Tatabányára mentünk, ahol egy kitartó csapat még a Szelim-barlanghoz is felkapaszkodott (mintegy 300 lépcsőfokon).
A szokottnál nehezebb túráért bő kárpótást nyújtott a sokféle természeti-kulturális érdekesség és a jóleső fáradtság...
_________________________________________________________________________________________________________
Holdvilágos hóvirágtúra
2009. március 15-én, vasárnap - két év után - újra ellátogattunk a Holdvilág-árokba.
Az útvonal Kiskovácsi - Holdvilág-árok - Lajos-forrás - Kartalja - Pomáz vonalon haladt. A táv jó 12 km volt, erős emelkedő/lejtővel. Az idő barátságosan indult, majd elszomorodott. Végül sírósra váltott
42-en indultunk, de mivel Judit mosolyogva duplán kérte számítani magát, így 43-an voltunk. Nemcsak mi gondoltuk nemzeti ünnepünket a hegyekben tölteni, így a Volánon finoman szólva kaotikus helyzet fogadott...
A Holdvilág-árok most is szép arcát mutatta. Jócskán akadt sár, de messze nem volt annyi víz, mint a bejáró túrán egy hete... Így mindenki "örömmel" mászott fel a jó 10 méteres létrán, permetező vízben. Találkoztuk géppisztolyos katonákkal, akik a békés fákat lődözték, mondjuk inkább azokat, mint minket... Volt pihenő itt-ott, de a vendégmarasztaló sár ellenére szorgosan róttuk
a kilométereket. Az út végefelé a beígért hóvirágokat is megtaláltuk, egyesek medvehagymát is falatoztak, jószívű "faluszéli" néni jóvoltából. Már kettőre Pomázra értünk, megtekintettük az orrunk előtt elhúzó HÉV-et , megvártuk a következőt...
____________________________________________________________________________________________________
Hócsata a remeték hegyén...
Az Ott vagyunk már?-túrakör 2009. februári túrájáról
Februárban beköszöntött az igazi tél Budapest környékén is. Börzsönyi túránk, amely Nagymarosról a Köves-réten át a Szent Mihály-hegyre vitt, majd Zebegénybe vezetett el, végre hamisítatlan téli hangulatban telt, hatalmas hócsata alakult ki a hegytetőn, mintegy tízcentis porhóban.
A Julianus-kilátóból megcsodáltuk a Dunakanyart, az egyik legszebb panorámát kínáló kilátó Magyarországon.
Zebegényben a Történelmi Emlékhely megtekintése után néhányan a csokoládézóban merítettek energiát, hiszen a társaság egy része úgy döntött, hogy a parton még "visszasétál" Nagymarosra, csodálva a gyönyörű havas hegyeket és a Dunában tükröződő napot.
__________________________________________________________________________________________________________
Szirtek, szakadék, Szentendre
2008. decemberében jártunk itt...
2008. december 14-én, ezüstvasárnap vágtunk neki ünnepváró túránknak. 26-an gondolták úgy, hogy az eső ellenére nem hagyják ki az év utolsó kirándulását. A napot egy játék is színesítette, emiatt is kerestük meg Nicola Tesla emléktábláját Pomázon, néztük meg a honfoglalási emlékművet és a Luppa-mauzóleumot a Klissza dombon (a Cykó és Kartal nemzetség szálláshelyét). Agyagban csúszkálva jutottunk el a János-forráshoz, "felhők közé" kapaszkodva pedig Kő-hegy csúcsára (a játék részeként idáig a túravezető lépéseit is "számolni" kellett - 7408-ig). A Kő-hegyi menedékházban többeknek okozott örömet a forralt bor és a meleg tea.
A Vasas-szakadék mindenkit lenyűgözött. Még a Bükkös-patakhoz is elnéztünk (a feladványokból kiderült, hogy kövicsík és domolykók is élnek benne - de pontyot, hajmás pihért és langusztát ne keressünk itt).
Dömörkapu felé a játék eredményhirdetése okozott izgalmakat (a nyertes a szentendrei Édeni Édességek csokoládé utalványát kapta).
Végül Szentendrén forró csoki, lángos zárta a túrát.
Mindenki panasz nélkül tért vissza az esős kirándulásról, szinte megmagyarázhatatlanul vidáman.
_________________________________________________________________________________________________________
Köd előttem, köd utánam
Az Ott vagyunk már? túrakör novemberi túrájáról...
A kirándulókör lelkes és kitartó tagjaival 2008 novemberében Klastrompuszta környékét fedeztük fel. November nem hazudtolta meg magát, sűrű ködben vágtunk neki a Két-Bükkfa-nyereg - Hrebeny - Pilis-nyereg - Klastromszirtek - "Vörös út" - Leány-barlang - Klastrompuszta - szántói napkápolna - Pilisszántó útvonalnak.
Igen változatosra sikeredett az út, volt kalandos bolyongás a ködben; nagy derültséget kiváltó - térdig érő - levélhalomban evickélés; és a Csévi szirtek közt megbúvó Leány-barlang meghódítása mellett történelmi emlékekkel is ismerkedtünk, így a pálosok klastrompusztai kolostorának felfedezésével és a pilisszántói "csigatemplom" megtekintésével zártuk túránkat.
Harmincnégyen vágtunk neki a hegyeknek és szerencsére senki sem maradt a ködös hegyek útvesztőiben...
_________________________________________________________________________________________________________
Öröm Ürömben
Felfedeztük Csobánka környékét
A menetrendi átszervezések miatt kicsit kalandosan, de jó korán indítottuk kirándulásunkat a remek őszi időben, 2008. október végén.
36-an vágtunk neki Csobánkáról Oszolynak, egy csalfa ösvény kicsit félrevitt, de hamar fent találtuk magunkat a pazar kilátást kínáló sziklacsúcs tetején.
Innen a Mackó-barlang felé vettük az irányt, ahová bár szuszogva, de mindenki felkapaszkodott.
A Nagy-Kevélyi-kőfülke ezek után már könnyed kihívás volt. Onnan leereszkedtünk a szépen helyreállított "egri várhoz" - negyven éve forgatták itt a híres filmet(végigtallózva a kökénybokrokat); majd a Teve-szikla és a Boszorkány-barlang bizarr sziklavilágával ismerkedtünk meg.
Innen már csak rövid séta volt a pilisborosjenői buszmegálló.
A rövid, de velős túra alaposan megdolgoztatta a társaságot - de ezért is vágtunk neki a kalandnak...
___________________________________________________________________________________________________________
A Thirring-szikláktól a Pilis-tetőig
Az Ott vagyunk már? túrakör a júniusi kánikulában is útra kelt
A meteorológusok ígérete bevált, június 22-én, vasárnap rekkenő melegben 19-en vágtunk neki a Dobogókő - Thirring-sziklák (Táltos-körút) - Rezső-kilátó - Két-Bükkfa-nyereg - Pilis-tető - Pilisszentkereszt - (Dera-patak szurdoka – ide már csak 4-en mentünk le) útvonalnak.
A nyárelő virágai; a madárdalos erdő; a repülő szarvasbogár; a szeszélyes sziklák, a hatalmas bükkfák és a pompás kilátás feledtették a viszontagságokat.
Legizgalmasabbnak mindenki az összecementálódott andezit-agglomerátumok helyenként bizarr alakú tornyait tartotta, melyekért meg kellett küzdeni a szerpentinező ösvényen, de eszerint megérte.
A legkisebb túratárs, az alig ötéves Amaranta élete első "komoly" - 12 km-es - túráján vett részt, de nagyon szépen helytállt.
A pilisszentkereszti cukrászdát alighanem sokan zárták szívükbe. A citromos fagyit külön dícséret illeti...
___________________________________________________________________________________________________________
Pillanatképek az Ott vagyunk már? túrakör 2008. májusi túrájáról
Bő kéttucatnyian vágtunk neki a Visegrád – Nagy-Villám (kilátó) - Fekete-hegy – Moli-pihenő – Urak asztala - Papp-rét – Pilisszentlászló (cukrászda) útvonalnak.
Indításként egy jókora kaptatót kellett legyőzni, de a kilátó mindenkit kárpótolt a fáradtságért. Számtalan virág, érdekes rovarok akadtak utunkba. Az idő kegyes volt, mint az évadban eddig mindig, bár délután egy kisebb zápor enyhített a melegen.
Két további jókora emelkedő után Papp-réten szusszantunk egyet.
A gyermeknapra tekintettel játék is volt (nemcsak gyerekeknek). A komoly kérdések mellett, tréfásak is voltak, ez vidám hangulatot teremtett. Játék persze nincs nyeremény nélkül, de vígaszcsoki mindenkinek jutott.
Táv: 11 km, szintemelkedés közepes (egy-egy erősebb kaptató)
_____________________________________________________________________________________________________
Lebilincselő volt... 2008. április
Beszámoló az Ott vagyunk már? túrakör márianosztrai kirándulásáról
A remek tavaszi időben szépszámú régi és új túratárs vágott neki a Magas-Börzsöny peremének. A bő ötvenfős társaság igazi családi túrát tett a Kóspallag - Kisinóci th. - Érsek-rét - Nagy Sas-hegy - Só-hegy - Lengyel-rét - Kopasz-hegy - Márianosztra útvonalon.
A sok kaptatóért kárpótolt a pazar kilátás - még az esztergomi bazilikát is sikerült távolból megpillantani.
Márianosztra szépsége ugyan mindenkit rabul ejtett, de a híres-hírhedt fegyházban azért senki sem maradt ott...
Az útvonalat bátran ajánljuk mindenkinek, 11-12 km hosszal és viszonylag folyamatos emelkedővel számoljon, aki a nyomunkban nekivág... Budapest Nyugati pu.-ról Kismarosig érdemes menni vonattal, onnan a kóspallagi busz visz tovább. Márianosztráról a szobi busz, a híres szörp városából pedig vonat hozza haza a megfáradt túrázót.
2009. május 31.
Kétségekkel indult a szervezés, mert mintegy hatvanan szerettek volna velünk kalandozni a Velencei-hegységben (s persze résztvenni a beígért hajózáson). Aztán a férőhelyek miatti aggodalmak és az egyre csúfabbnak ígérkező idő sokakat elbátortalanítottak.
Végül "mindössze" 21-en vágtunk neki az alábbi útvonalnak: Sukoró - Felső-Csepegő-forrás - Angelika-forrás - Bodza-völgy - Gyurgyalag-telep - Szúnyog-sziget (arborétum, Doni emlékmű, 48-as honvédemlékmű) - kishajóval Agárdra. Gyermeknap lévén a hagyományos játék sem maradt el, csalafinta és tréfás kérdésekből nem volt hiány. Kiderült például, hogy a túravezető 7192 lépéssel jutott el az Angelika-forrásig; hogy több mint ötven biciklis turistajelzéssel találkoztunk útközben; hogy hány éves a kapitány (szigorúan kérte, hogy maradjon köztünk a bizalmas információ); barátkoztunk a madárhangokkal (a réti pityertől a fekete harkályig); a környék állatvilága, borai, történelmi múltja is terítékre kerültek. A Hurka-völgy akadálypályáját mindenki élvezte, majd a társaság fele a pákozdi arborétumban, a másik fele az erdei tornapályán csavargott egyet; a pákozdi emlékmű rakétakilövőnek álcázta magát (éppen felújítás alatt áll) és Szúnyog-szigeten már rendesen kaptuk az égi áldást. A kishajó szuszogva vágott neki a tónak, mivel - mi bejelentettük a csoportot, de más nem tette ugyanezt - a negyven fős hajón közel hatvanan szorongtunk. A játék eredményhirdetésére Agárdon került sor. Olgi és csapata vitte a prímet. Agárdról kényelmes Flirt-vonattal jöttünk Kelenföldig. Az átfázott társaság azonban merőben pozitívan állt a naphoz, "annyira" nem áztunk el és legalább enyhült a kéthónapos országos szárazság...
Képek az útvonalról: http://my.opera.com/fairenc/albums/show.dml?id=778211
További képek (a napsütötte bejárótúráról) az útvonalról: http://my.opera.com/fairenc/albums/show.dml?id=759778
__________________________________________________________________________________________________________
Nem lettünk remeték...
A túra képei: http://my.opera.com/fairenc/albums/show.dml?id=743825
2009. április 19-én, vasárnap az Oroszlány - Majkpuszta - Majki Kamalduli Remeteség - Vértessomló - Zsemlyei erdő - Zsigmond-szikla - Várgesztes (horgásztó) -- Tatabánya - Szelim-barlang útvonalat jártuk be.
A P majd a K jelzést követtük. Majkig mintegy egyórás sétával jutottunk el Oroszlányból. A bő negyvenfős társaság a kamalduli remeteség történetével ismerkedett meg egy egyórás idegenvezetésnek köszönhetően; majd a kolostor melletti Szent György-vonalon pihentünk egy sort. Szükség is volt rá, az áprilisi nyárban Vértessomlóig így is kitikkadt a társaság. Onnan hegyes-völgyes úton kerültünk Várgesztes felé a tavaszi erdőben. Pompás virágok szegélyezték az utat. A Zsigmond-szikláról büszkén nézegette a társaság, hogy milyen messzire jutottunk Oroszlánytól. Várgesztesen rávetettük magunkat a helyi kocsma jégkrém és sörkészletére. Busszal Tatabányára mentünk, ahol egy kitartó csapat még a Szelim-barlanghoz is felkapaszkodott (mintegy 300 lépcsőfokon).
A szokottnál nehezebb túráért bő kárpótást nyújtott a sokféle természeti-kulturális érdekesség és a jóleső fáradtság...
_________________________________________________________________________________________________________
Holdvilágos hóvirágtúra
2009. március 15-én, vasárnap - két év után - újra ellátogattunk a Holdvilág-árokba.
Az útvonal Kiskovácsi - Holdvilág-árok - Lajos-forrás - Kartalja - Pomáz vonalon haladt. A táv jó 12 km volt, erős emelkedő/lejtővel. Az idő barátságosan indult, majd elszomorodott. Végül sírósra váltott
42-en indultunk, de mivel Judit mosolyogva duplán kérte számítani magát, így 43-an voltunk. Nemcsak mi gondoltuk nemzeti ünnepünket a hegyekben tölteni, így a Volánon finoman szólva kaotikus helyzet fogadott... A Holdvilág-árok most is szép arcát mutatta. Jócskán akadt sár, de messze nem volt annyi víz, mint a bejáró túrán egy hete... Így mindenki "örömmel" mászott fel a jó 10 méteres létrán, permetező vízben. Találkoztuk géppisztolyos katonákkal, akik a békés fákat lődözték, mondjuk inkább azokat, mint minket... Volt pihenő itt-ott, de a vendégmarasztaló sár ellenére szorgosan róttuk
a kilométereket. Az út végefelé a beígért hóvirágokat is megtaláltuk, egyesek medvehagymát is falatoztak, jószívű "faluszéli" néni jóvoltából. Már kettőre Pomázra értünk, megtekintettük az orrunk előtt elhúzó HÉV-et
, megvártuk a következőt...____________________________________________________________________________________________________
Hócsata a remeték hegyén...
Az Ott vagyunk már?-túrakör 2009. februári túrájáról
Februárban beköszöntött az igazi tél Budapest környékén is. Börzsönyi túránk, amely Nagymarosról a Köves-réten át a Szent Mihály-hegyre vitt, majd Zebegénybe vezetett el, végre hamisítatlan téli hangulatban telt, hatalmas hócsata alakult ki a hegytetőn, mintegy tízcentis porhóban.
A Julianus-kilátóból megcsodáltuk a Dunakanyart, az egyik legszebb panorámát kínáló kilátó Magyarországon.
Zebegényben a Történelmi Emlékhely megtekintése után néhányan a csokoládézóban merítettek energiát, hiszen a társaság egy része úgy döntött, hogy a parton még "visszasétál" Nagymarosra, csodálva a gyönyörű havas hegyeket és a Dunában tükröződő napot.
__________________________________________________________________________________________________________
Szirtek, szakadék, Szentendre
2008. decemberében jártunk itt...
2008. december 14-én, ezüstvasárnap vágtunk neki ünnepváró túránknak. 26-an gondolták úgy, hogy az eső ellenére nem hagyják ki az év utolsó kirándulását. A napot egy játék is színesítette, emiatt is kerestük meg Nicola Tesla emléktábláját Pomázon, néztük meg a honfoglalási emlékművet és a Luppa-mauzóleumot a Klissza dombon (a Cykó és Kartal nemzetség szálláshelyét). Agyagban csúszkálva jutottunk el a János-forráshoz, "felhők közé" kapaszkodva pedig Kő-hegy csúcsára (a játék részeként idáig a túravezető lépéseit is "számolni" kellett - 7408-ig). A Kő-hegyi menedékházban többeknek okozott örömet a forralt bor és a meleg tea.
A Vasas-szakadék mindenkit lenyűgözött. Még a Bükkös-patakhoz is elnéztünk (a feladványokból kiderült, hogy kövicsík és domolykók is élnek benne - de pontyot, hajmás pihért és langusztát ne keressünk itt).
Dömörkapu felé a játék eredményhirdetése okozott izgalmakat (a nyertes a szentendrei Édeni Édességek csokoládé utalványát kapta).
Végül Szentendrén forró csoki, lángos zárta a túrát.
Mindenki panasz nélkül tért vissza az esős kirándulásról, szinte megmagyarázhatatlanul vidáman.
_________________________________________________________________________________________________________
Köd előttem, köd utánam
Az Ott vagyunk már? túrakör novemberi túrájáról...
A kirándulókör lelkes és kitartó tagjaival 2008 novemberében Klastrompuszta környékét fedeztük fel. November nem hazudtolta meg magát, sűrű ködben vágtunk neki a Két-Bükkfa-nyereg - Hrebeny - Pilis-nyereg - Klastromszirtek - "Vörös út" - Leány-barlang - Klastrompuszta - szántói napkápolna - Pilisszántó útvonalnak.
Igen változatosra sikeredett az út, volt kalandos bolyongás a ködben; nagy derültséget kiváltó - térdig érő - levélhalomban evickélés; és a Csévi szirtek közt megbúvó Leány-barlang meghódítása mellett történelmi emlékekkel is ismerkedtünk, így a pálosok klastrompusztai kolostorának felfedezésével és a pilisszántói "csigatemplom" megtekintésével zártuk túránkat.
Harmincnégyen vágtunk neki a hegyeknek és szerencsére senki sem maradt a ködös hegyek útvesztőiben...
_________________________________________________________________________________________________________
Öröm Ürömben
Felfedeztük Csobánka környékét
A menetrendi átszervezések miatt kicsit kalandosan, de jó korán indítottuk kirándulásunkat a remek őszi időben, 2008. október végén.
36-an vágtunk neki Csobánkáról Oszolynak, egy csalfa ösvény kicsit félrevitt, de hamar fent találtuk magunkat a pazar kilátást kínáló sziklacsúcs tetején.
Innen a Mackó-barlang felé vettük az irányt, ahová bár szuszogva, de mindenki felkapaszkodott.
A Nagy-Kevélyi-kőfülke ezek után már könnyed kihívás volt. Onnan leereszkedtünk a szépen helyreállított "egri várhoz" - negyven éve forgatták itt a híres filmet(végigtallózva a kökénybokrokat); majd a Teve-szikla és a Boszorkány-barlang bizarr sziklavilágával ismerkedtünk meg.
Innen már csak rövid séta volt a pilisborosjenői buszmegálló.
A rövid, de velős túra alaposan megdolgoztatta a társaságot - de ezért is vágtunk neki a kalandnak...
___________________________________________________________________________________________________________
A Thirring-szikláktól a Pilis-tetőig
Az Ott vagyunk már? túrakör a júniusi kánikulában is útra kelt
A meteorológusok ígérete bevált, június 22-én, vasárnap rekkenő melegben 19-en vágtunk neki a Dobogókő - Thirring-sziklák (Táltos-körút) - Rezső-kilátó - Két-Bükkfa-nyereg - Pilis-tető - Pilisszentkereszt - (Dera-patak szurdoka – ide már csak 4-en mentünk le) útvonalnak.
A nyárelő virágai; a madárdalos erdő; a repülő szarvasbogár; a szeszélyes sziklák, a hatalmas bükkfák és a pompás kilátás feledtették a viszontagságokat.
Legizgalmasabbnak mindenki az összecementálódott andezit-agglomerátumok helyenként bizarr alakú tornyait tartotta, melyekért meg kellett küzdeni a szerpentinező ösvényen, de eszerint megérte.
A legkisebb túratárs, az alig ötéves Amaranta élete első "komoly" - 12 km-es - túráján vett részt, de nagyon szépen helytállt.
A pilisszentkereszti cukrászdát alighanem sokan zárták szívükbe. A citromos fagyit külön dícséret illeti...
___________________________________________________________________________________________________________
Pillanatképek az Ott vagyunk már? túrakör 2008. májusi túrájáról
Bő kéttucatnyian vágtunk neki a Visegrád – Nagy-Villám (kilátó) - Fekete-hegy – Moli-pihenő – Urak asztala - Papp-rét – Pilisszentlászló (cukrászda) útvonalnak.
Indításként egy jókora kaptatót kellett legyőzni, de a kilátó mindenkit kárpótolt a fáradtságért. Számtalan virág, érdekes rovarok akadtak utunkba. Az idő kegyes volt, mint az évadban eddig mindig, bár délután egy kisebb zápor enyhített a melegen.
Két további jókora emelkedő után Papp-réten szusszantunk egyet.
A gyermeknapra tekintettel játék is volt (nemcsak gyerekeknek). A komoly kérdések mellett, tréfásak is voltak, ez vidám hangulatot teremtett. Játék persze nincs nyeremény nélkül, de vígaszcsoki mindenkinek jutott.
Táv: 11 km, szintemelkedés közepes (egy-egy erősebb kaptató)
_____________________________________________________________________________________________________
Lebilincselő volt... 2008. április
Beszámoló az Ott vagyunk már? túrakör márianosztrai kirándulásáról
A remek tavaszi időben szépszámú régi és új túratárs vágott neki a Magas-Börzsöny peremének. A bő ötvenfős társaság igazi családi túrát tett a Kóspallag - Kisinóci th. - Érsek-rét - Nagy Sas-hegy - Só-hegy - Lengyel-rét - Kopasz-hegy - Márianosztra útvonalon.
A sok kaptatóért kárpótolt a pazar kilátás - még az esztergomi bazilikát is sikerült távolból megpillantani.
Márianosztra szépsége ugyan mindenkit rabul ejtett, de a híres-hírhedt fegyházban azért senki sem maradt ott...
Az útvonalat bátran ajánljuk mindenkinek, 11-12 km hosszal és viszonylag folyamatos emelkedővel számoljon, aki a nyomunkban nekivág... Budapest Nyugati pu.-ról Kismarosig érdemes menni vonattal, onnan a kóspallagi busz visz tovább. Márianosztráról a szobi busz, a híres szörp városából pedig vonat hozza haza a megfáradt túrázót.
