Gyurkó Fanni "felkészülési" naplója

Diósjenő-hegyi félmaraton

A VB után tele motivációval és a tudattal, hogy most már jó a lábam, és futhatok, amit csak akarok, tovább folytattam a kemény edzéseket. Edzőm, Jenkei András úgy látta, hogy még nem tudnék olyan félmaratont futni amit szeretnék –tehát az egyéni csúcsomon belül (79:11)- ezért azt javasolta ne induljak a NIKE félmaratonon. Így inkább egy másik kemény futást választottam, a Börzsönyben álltam rajthoz egy nagyrészt erdei utakon megrendezett félmaratoni versenyen. A rendezők a verseny honlapjára felettek egy térképet és szintrajzot is, amiből kiderült, hogy a pálya első harmada végig fölfelé megy, aztán jön egy kis pihenő, és indulhat a lefelé futás. Így körülbelül tudtam mire számíthatok.
A rajt pillanatában nem éreztem valami pihentnek magamat és igaz, hogy „csak” egy beton szerpentinen kellett felfutni, Földingné Nagy Jutka tempóját (4:10) csak 1-2 km-en keresztül tudtam tartani, utána visszafogtam magam és 4:20-ban folytattam a végtelen fölfelét. Érdekes módon a meredekebb szakaszok mentek jobban, néhány próbálkozás után, amikor is megpróbáltam lefaragni a hátrányomat, láttam, hogy nincs túl sok esélyem nyerni, és innentől kezdve nem erőlettem a futást. De ez az állapot, kb. 1-2 km-en keresztül tartott, mert aztán rájöttem, hogy igaz innentől kezdve csak edzésnek veszem a versenyt, de azért lehet még egy jó tempót futni rajta. Végül második lettem, de elégedett voltam, hogy sikerült 90 percen belül teljesíteni a távot, amiben kb. 400m szintkülönbségnyi fölfelé volt és persze ugyanennyi lefelé.

Eötvös váltó

A diósjenői futás másnapján Rezi és én résztvettünk az Eötvös Kupa váltóversenyén, Budapest váltóbajnokságán. Én voltam az első futó és a harmadik is, értelemszerűen Rezi a második. Hihetetlen fölénnyel sikerült elhagynom a hajógyári-szigeti csúszdás játszóteret, de úgy tűnt túl nagy volt a tempó így a félmaraton másnapján, és az 1-es pontra behibáztam, így csak 4.helyen hoztam a váltót. Ezzel azonban egyáltalán nem voltam elégedetlen, mert férfi 21-es kategóriában indultunk. Ezután Rezi mázlista futással, ami az egyszerű sprint pályának volt köszönhető, egy helyet javított, és így a 3. helyen váltott engem, de csak kicsi előnnyel. A második futásomat könnyűre terveztem, de Rezi futása annyira motiválóan hatott rám, hogy a második kört is kénytelen voltam jól megfutni. És sikerült megtartani a 3. helyet!
Igaz, a Budapest Bajnokságban a szabályok értelmében nem tudtak minket értékelni (mivel én kétszer futottam), de különdíjat kaptunk a rendezőktől! Köszönjük!

"Előzd meg a fogaskerekűt"-futás

Levonva a diósjenői félmaratonból a tanulságokat, megállapítottam, hogy nem vagyok olyan rossz formában, és a fölfelék kifejezetten jól mennek, így elindultam az „előzd meg a fogaskerekűt" futáson is.
Ami csak 4 km, de mivel értelemszerűen a fogas nyomvonala mellett haladtunk, így 325 m szintet kellett megmászni futólépésekben.
A pénzdíjnak köszönhetően nagyobb mezőny volt mint vártam, a lányoknál képviseltette magát a VEDAC (Nagy Mónika, és Tóth Lívia személyében), tájfutók közül még Őry Eszter volt ott, aki negyedik lett. A 17 percnyi fölfelé egy enyhébb emelkedővel indult, ez kb. 800m-ig tartott, itt kaptam annyit Tóth Livitől, amennyivel a végén megvert. A Diósárok meredek részén még hoztam rajta kicsit, de azután újabb laposabb szakasz következett. Mónit az első meredekebb részen megelőztem.
Tehát második lettem ezen a neves eseményen.

25 Manna

A futóteljesítményem javulásán felbuzdulva, megkérdeztem a Rajamaen Rykmenttit számítanak-e rám a 25-Mannán. Az utolsó futó megtisztelő szerepét osztották rám, ezért nagyon boldog voltam. A klub terve az volt, hogy mivel az utolsó pálya egyenes, és én jól futok, ezért remélhetőleg egy bollyal együtt tudok kimenni, és a végén lehajrázhatom a többieket. Annak ellenére, hogy a Rykmentti csapa megint jól futott, a terv sajnos nem jött be, de nagyon kicsin múlott. Tuomas Tervo kb. 30 másodperc hátránnyal váltott engem az 5 fős bolyhoz képest. Természetesen mindent megtett és ennyi hátrány igazából borzasztó kevés 24 váltás után. De ez a kis idő elég volt arra, hogy már ne tudjam utolérni a többi lányt. Végül 14.-ek lettünk. Ami nagyon szép eredmény, de a 2007-es 3. helytől elmarad.


10.000 m


Svédországból hazatérve azt kellett tapasztalnom, hogy az időjárás itthon sem jobb. Ennek ellenére megtartották a VASAS-on Budapest 10.000-m-es bajnokságát. Az utolsó pillanatig nem akartam elhinni, hogy most tényleg versenyezni kell majd, mivel 3 fok volt, fújt a szél, és szakadt az eső. Kicsit későn értem le a pályára, így miután magamra kentem vagy fél tubus melegítőkrémet, futottam 1km-t a pályán, aztán már csak a rajthoz vezényszót hallottam.
Szerettem volna egyéni csúcsot futni, mert érzetem, hogy mennyit javultam a kihagyás óta, de ebben az időben ez elég lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Elkezdtünk futni, Szederkényi Máté futott elől, ő diktálta tempót Andinak, nekem, meg a többieknek. Az ő köreik kicsit gyorsak voltak nekem, legalábbis úgy érzetem. 1km után kicsit lemaradtam, de így az erős szembeszéllel kellett küzdenem minden második egyenesben. Szerencsére az utolsó 4km-re beállt segíteni Rezi és fogta a szelet előttem, ami meg is látszott, mert innentől kb. 2 másodperccel jobb köröket futottam a végéig. Könnyen ment a futás bár éreztem, ha jobban melegítettem volna és nem lenne ilyen hideg még jobban esne.
Végül sikerült megdönteni az egyéni csúcsomat 2 másodperccel, 36: 10 lett!
Örültem neki, de úgy érzetem aznap ment volna 36-on belül is.

ONEB

Mindenesetre ez a 10.000m reménykeltő volt, a normáltávú OB tekintetében.
Az OB előtti napokban már elkezdtem érezni, hogy valami nem stimmel a vádlimban, de igazából az erdei futásnál ez nem zavart, csak a megszokottnál jobban beállt a lábam.
Az OB pálya nagyon tetszett, külön örültem, hogy lefuthattam a VB-s férfi pálya hosszú átmenetét. Hubmann útvonalát választottam, és ez be is jött, az átmenet végén viszont kicsit lejjebb csúsztam a hegyoldalban, így vissza kellett másznom a jellegfához. A verseny alatt végig azt érzetem, hogy valami nincs rendben, talán az eső és a hideg miatt, de a lábam is aggasztott kicsit, és biztos ott volt a stresszhelyzet súlya is, hogy még sosem nyertem normál távú OB-t (az idei sprint siker volt az első OB győzelmem).
Most azonban sikerült, örülök, hogy ez azon a terepen történt ahol a VB döntő is volt, mert itt nem lehetett térképhibákra panaszkodni, és ez egy igazán színvonalas terep.

Bécs-Budapest Szupermaraton

A vádlimban megmaradt a fájás, de mivel idén is indult a VASAS női csapata a Bécs-Budapesten, ezért nem fogalakozhattam ezzel túl sokat. Persze nagyon is sokat foglalkoztam vele, de ennek ellenére rajthoz „kellett” állnom a csapat miatt. Annyi „kedvezményt” kaptam a csapattársaimtól, hogy az első nap én pihenhettem, de az OB után két nappal már Pozsonyból rajtoltam Skuló társaságában. Az elején jól ment a futás, aztán kezdtem érezni, hogy egyre rosszabb lesz a vádlim és 10km-től már csak a 4:10-es tempót tudtam tartani. Szerencsére szinte mindegy volt, mert a tavalyi rivális csapatunk a Pedró Pékség emberei is sérülésekkel bajlódtak, és a győzelmünk már az eső nap után szinte biztossá vált.
Innentől kezdve nekem csak szenvedés volt a futás, és az utolsó napra már úgy gondoltam nem is tudom teljesíteni a 21 km-es távot. Sajnos a csapat egy másik tagja, Tusai Brigitta is problémákkal küszködött, a foga fájt. Annyira komoly volt a helyzet, hogy az utolsó nap előtt ki is kellet húzni a fogát. Így izgalmassá vált a verseny, mivel ha legalább egyikünk nem indul, akkor a többiek csak 3-an maradnak (Szederkényi-Takács Andrea, Pettkó- Szandtner Judit, Mizsér Fruzsina) és így kiestünk volna versenyből az utolsó nap. Így hát leszenvedtem az utolsó félmaratonit is, és elsők lettünk! 4 nap alatt:22+ 17+15 +21, azaz 75km-t futottam, így.

OCSB

És zárásként, még ígéretemhez híven a Bécs-Budapest befutó másnapján leutaztam a Csapat OB-ra , ahol az ARAK női szekciójának (Szivák Ildikó, Szabó Veronika, Én) sikerült megszerezni a pontszerző 5. helyet. Szerencsére vagy szerencsétlenségünkre annyit kaptunk a 4. PVSK-tól, hogy belefért az is, hogy a pálya vége előtt megálltam nyújtogatni, mert már nem bírtam befutni.

Tapasztalt lábfájósként, már másnap elkezdtem a probléma kezelését. Most két pihenő hét következik, mielőtt megkezdjük a Vasason a téli alapozást. Futni tudok, csak lassan, és gyógytornászhoz járok. Az alapozást már szeretném megint lábfájásmentesen elkezdeni. Szerencsére ez most izomzati probléma és nem a csonttal van baj. Úgy érzem jó úton haladok a sérülésem kezelésével, ezért nagyon bízom benne, hogy egy idő után teljesen rendbe jövök. Ehhez a probléma gyökerét kell megtalálni.

Utolsó, komolyabb hangvételű bejegyzésemet a felmérő futásnál hagytam abba. Többek között azért sem írtam az elmúlt időszakról, mert nehéz volt róla beszélnem, illetve véleményt alkotnom, legalábbis objektívet.
Még a felmérő előtt a Postás után, azaz áprilisban elmentem gyógytornászhoz, hogy adjon valami tanácsot arra hogyan kéne nyújtanom a lábamat, ami még mindig fájt. A fájdalom egyáltalán nem volt már erős, de mégis a másik lábamat terheltem, és ez állandó problémát okozott. A tanács amit kaptam hasznos volt, de nem az amit vártam .A gyógytornász azt mondta, valószínűleg még mindig fáradásos törés van a lábamban, és pihentetni kéne, amíg össze nem forr, azaz 6 hetet, körülbelül. Én ezt szokás szerint nem vettem figyelembe, de mikor Bea felvetette azt a lehetőséget, hogy ha nem gyógyul meg teljesen a csont, lehet hogy soha nem tudok majd maratont futni, kénytelen voltam elfogadni a kényszerpihenőt.
Tudtam, hogy így kevesebb időm lesz felkészülni a VB-re, hisz a verseny előtt két hónappal kezdhetek csak el érdemben edzeni. Így jól meg kellett szervezni a kiegészítő edzések mennyiségét és minőségét. Három féle dolgot kombináltunk, a biciklizést, az úszást és a vízben futást. A kiegészítő edzések jellegén látszik, hogy egy triatlonos véleményét kellett kikérni, így felhívtuk Kropkó Péter Ironman-t. A többszörös Ironman bajnok három féle edzést javasolt:a hosszú bringázást,2, 2és fél, majd végén már 3 óra,résztávos edzést,5X4 perc magas pulzussal, illetve egylábas tekerést. Kropkó előre megmondta, hogy az állóképességem és az izomzatomat így megőrizhetem, a gyorsaságomat azonban majd vissza kell szereznem. És előrebocsátotta, hogy kemény munka, lesz, de ha megcsinálom, erősebb leszek, és állóképesebb.

Az úszásra is volt javaslata, Németh Csaba úszóedzőt ajánlotta, a Sport uszodában. Az egyetlen hátránya az edzésnek az volt, hogy 6 órakor kezdődött így 5:15-kor kellett kelnem, ha el akartam érni a hajnali járműveket. Az első edzésen úgy éreztem belefulladok a medencében, de aztán belejöttem és tudtam érdemben edzeni,2-3 km úsztam ilyenkor, főleg gyorsban.

A legkevésbé a vízben futás tetszett, szörnyű érzés 1 másfél órát tölteni a medencében, úgy, hogy futómozgást végzel, de nem haladsz, mint egy rémálomban. Ehhez már tényleg fanatikusnak kell lenni.

16 óra volt egy héten a legtöbb idő, amit biciklin töltöttem, ehhez jöttek még az úszóedzések, heti háromszor egy óra.
A biciklizés közben(szobabicikli) tudtam a tájfutással is foglalkozni, mentális edzéseket csináltam, különböző jellegű térképekkel és gyakorlatokkal, Toncsi (Dosek Ágoston)jóvoltából.

Közben elmentem kontrollra, ahol készítettek röntgen felvételt a csontról. A kép javulást mutatott, a csontszerkezet már majdnem tökéletes, a törés nyomai alig látszódtak.
Az utolsó időszakban már elkezdtem futni a kiegészítő edzések mellett, de csak heti kétszer pár km-t(4-6)

Június közepén kezdtem el igazán futni, de csak fokozatosan. A válogatókra már össze kellett szednem magam.

A sprint és a hosszú válogatón is stabilan futottam, de nem jól, de szerencsére nem volt kérdéses, a csapatba kerülésem az eredmények alapján. Ekkor 2 hete futottam, és folyamatosan fáradtnak éreztem magam.

Az edzések nem mentek jól. Egy –egy gyors futásnál alig kaptam levegőt, az izmaim azonban jó állapotban voltak, és az állóképességem sem romlott le nagyon. Persze a meleg engem is megviselt, mint mindenki mást.
Az elmúlt pár hétben szenvedtem az edzéseken, nem úgy mentek, mint ahogy szerettem volna, Közben elmentünk nyaralni Horvátországba, ahol persze ugyan úgy edzettem és a végére már elkezdtek jobban esni a futások.

Az elmúlt hetem már kifejezetten jó volt, sikerült 90 km felett futnom és ezt szeretném még folytatni 2-3 hétig.
Ma elutazom a Bükkbe, ahol pár napot még edzek, a hivatalos válogatott edzőtábor előtt. Szeretném a terepfutó készségemet fejleszteni, és gyakorolni, hogy már egyik tájokozódási elem, feladat se jelentsen problémát, ezek az utolsó simítások.

A válogatott edzőtáborban, pedig jöhet a főpróba, a Szlovák Nagydíj keretében, sprinten, és a hosszútávon.

A Vb előtt Kőszegre utazom az atlétákkal szintén edzőtáborba, azért hogy a fizikai formámat is visszanyerjem. Keményen fogok edzeni, de ésszerűen. Hiba lenne a VB –re fáradtan odaállni.

Esélyekről nem akarok mit mondani, azt tudom, hogy a stabil futással milyen helyezést tudnék elérni (a hosszútávon), de annál jobbat szeretnék.
A váltóban a célunk a legjobb 6-ba kerülés. Düdü és mi is kiemelten kezeljük ezt a számot, mert itt lehet számszerűleg a legjobb helyezést megszerezni.



Úgy szeretnék a rajtban állni, hogy azt érezzem mindent megtettem amit csak tudtam, ennél úgysem tudok többet. Az eredmények meg majd jönnek maguktól.

A lábam nem fáj!

Akkor folytatom onnan, ahol abbahagytam.
A Tenerife utáni napokban kitűnően éreztem magam fizikailag, és szerettem volna indulni a fedett pályás OB-n 3000m-en, de sajnos az első résztávos edzésen torok, majd arcüreggyulladást kaptam, a 20fok különbség miatt. A Boróka Kupa-ahol beszedtem az utolsó antibiotikumot-az év első válogatott eseménye volt, legalábbis nekem, egy színvonalas edzés keretében. Első nap középtáv selejtező, döntő, második nap, váltó. Most is ugyanolyan jó benyomásokat szereztem a versennyel/tereppel kapcsolatban, mint ősszel. Két héttel később Szlovéniába utaztunk a Lipica Openre. Első nap az 1-es pontra behibáztam, utána már kezdtem érezni a terepet.Második nap, viszont a verseny vége felé elestem egy sziklás részen és beütöttem a térdemet. Nem tudtam befejezni a versenyt.Ezt nem bántam annyira, hisz csak edzőverseny volt számomra, de féltem, hogy mi lesz a jövő heti Mezei OB-val.
Nem volt súlyos a sérülésem, és bár nem tudtam teljesen ráterhelni a lábamra, minden tőlem telhetőt megtettem a Mezei OB-n, és a körülményekhez képest jól sikerült.8.lettem egyéniben, csapatban 2.(Szép volt lányok!)
Másnap elindultam a Mecsek Kupán, ami kicsit csalódást jelentett,mert technikásabb pályára számítottam, egy ilyen terepen, mivel a töbrök között való tájékozódást akartam gyakorolni.Így is kifogott rajtam a befutópont előtti áthatolhatatlan irtás, ahol több mint 4 percet vesztettem!
Ezek után nem voltam valami fényes állapotban sem fizikailag, sem lelkileg,úgyhogy a Bécs-Budapest nyereményeket felhasználva elutaztunk Szlovákiába egy wellness hétvégére.A közérzetem közben állandóan rossz volt és nem tudtam mire számíthatok a Félmaraton OB-n.
A félmaraton előtti héten beköszöntött a tavasz, olyan hirtelen, hogy a verseny előtti fő edzésemet nem tudtam lefutni a meleg miatt.A csapatért viszont mindenképpen futnom kellett, és azért tudtam, hogy sokat edzettem és nem lehetek nagyon rossz állapotban.Elég furcsa volt az érzés, hogy nem tudom hova tenni magam, nem tudom mit tudok. A rajt pillanatában nem foglalkoztam már ezzel, félretettem minden rosszérzésemet.7km-ig elfutottam az élbollyal, aztán éreztem, hgy ezt a tempót nem fogom végigbírni, így leszakadtam.Pár méterrel később Badis Anissa is lemaradt.Ekkor már tudtam mi a reális cél.U23-ban dobogóra kerülni.Innentől kezdve csak arra koncentráltam, hogy megverjem azokat az embereket, akik még a kategóriámban vannak.Nagy Móni az élbolyt vezette, úgyhogy a 2.-3. helyezés tűnt reálisnak.10km-ig nem futottam föl Anissára, aztán 12-13km körül utolértem, és mögötte futottam kb. 1 km-t, de éreztem, hogy lassulunk, és akkor Kácser Zita utolérhet minket. Úgyhogy elfutottam Anissától. Nem erőltettem nagyon a tempót, hogy a végére is legyen erőm. 16-17 km-nél aztán megjelent Zita, majd meg is előzött, de nem távolodott, úgyhogy mögötte maradtam. Az utolsó emelkedőn, 1km-rel a vége előtt, amikor láttam, hogy már gyengül megelőztem, és csak reméltem, hogy végigbírom előtte a célig. És végül sikerült. 6.lettem a felnőttek között, 2. az U23-as mezőnyben, csapatban 1. illetve 2.-ok lettünk.
Az időm nem lett annyira jó, 82 perc, de ez mind a taktikázás, mind a nehéz pálya miatt lehetett.Mégis boldog voltam és elégedett, mert sikerült többet kihozni magamból, mint ami bennem volt.
Ezzel a futással megváltozott valami, visszatért a motivációm, és azt éreztem, hogy ténylegesen elkezdődött a 2009-es VB felkészülés.Most már nekem is, végre!
Az edzőtábor előtti nap futottam még egy 20-ast a János–hegyen, és úgy éreztem magam, mint a műtét előtt. Ez jó volt. Persze tudtam, hogy ez úgysem fog így maradni,de ha legalább néha így érzek,már az is előrelépés.
A bükki válogatott edzőtábor nagyon jól sikerült. Összesen 85km-t edzettem 5 nap alatt, aztán jöhetett a Postás Kupa.
Az edzőtábor fáradtsága a középtávú versenyen jött ki.A selejetzőt még leszenvedtem valahogy, de több apró hibám volt a fáradtág miatt, és nem bírtam emelni a lábaimat.
A döntőn az első két pontra még elbóklásztam valahogy, majd amikor egy kőmezőn kb. 200m-en 2X estem el úgy döntöttem, ennek a versenynek számomra nincs értelme, és inkább feladom, pihenek és a másnapi hosszútávra koncentrálok.
Egy pilanatig nem érzetem úgy, hogy rossz döntést hoztam.Nem szoktam feladni versenyt, még ha nagyon rosszul sikerül is, de most az egészségem fontosabb volt.
A döntésem helyessége beigazolódott, a hosszún jól ment a futás, az egyik hosszú átemenetben hibáztam, de nem az útvonal választás miatt. Hanem rossz szögben futottam ki.Összesen kb. 4 percem maradt a pályában. Mégis örültem, mert tudtam tempót futni és úgy éreztem ezeket a technikai hibákat a VB-ig ki lehet javítani.
A váltó már kifejezett örömfutás volt, bár fáradtabb voltam az előző napinál, de még elviselhető volt az érzés.
Sajnos a gyűjtő előtti pontra hibáztam.Jobb helyen is bejöhettem volna, de így is csak 40” kaptam az első norvég lánytól.A váltónk 6. lett, ami nagyon bíztató, mert 2 norvég, 1 finn és 2 svájci váltó vert meg minket(Én-Évi-Ildi).
A válogatottba kerülés alapkövetelménye a szintidő megfutása, úgyhogy a junior felmérő futás keretében én is teljesítettem a szintidőt,2 körön és 4 körön is.Nem futottam maxra,inkább megpróbáltam azt a tempót eltalálni,ami mellett még tudnám olvasni a térképet, és tájékozódni is, ha kell.
Most a vizsgaidőszak következik.

Vége a vizsgaidőszaknak.A jogon sikerült elérnem az eddigi legjobb átlagomat,ami 4.2.Köszönhetően annak, hogy a tantárgyak elkezdtek érdekelni,azaz"megjött az eszem". Sérült is voltam, így nem tudtam résztvenni a szokásos téli edzőtáborokon, és ez nem vette el az időmet.A Zrínyin csak egy vizsgám volt, ahol a jogászi műveltségem csak egy 3-asra volt elég, erre nem tudtam mit mondani, csak nevetni. A többi tantárgyból megajánlott jegyet kaptam.Szeretnék köszönetet mondani kedves csoporttársaimnak, akik nélkül ez a vizsgaidőszak és félév nem lett volna ilyen sikeres!Kösz srácok, kösz Timi!


Most hogy új év kezdődött,és jön a tavaszi szemeszter felemrült a kérdés, hogy hogyan tovább...

Az elmúlt félévben bebizonyosodott, hogy "két lovat nem lehet megülni egy fenékkel", viszont 4 lovat be lehet fogni egy kocsi elé.(ahogy Timi mondta egyszer)Szóval nem vagyok hajlandó feladni semmit, mert "ha kicsi a tét, a kedvem sötét".
Következő félévben szakmai gyakorlaton leszek a Honvédelmi Minisztériumban(egy hónapig),közben a jogot ugyanúgy folytatom, és persze edzek, edzek és edzek.
Az első válogatott edzőtábort ki kell hagynom, mert Tenerifére utazok edzőtáborozni.Sajnos csak ez az időpont volt jó a vizsgák és a szakmai gyakorlat miatt.A mínusz fokok nem igazán tesznek jót a lábamnak, szóval TALÁN hatékonyabban tudok készülni Tenerifén.Amúgy többek között Olav Lundanes, a norvég válogatott, Matthias Müller vagy Amstrong is ott szokott edzeni.

Mostanában sokat gondolkodtam a futáson, tájfutáson, és felmerült bennem egy kérdés: Mitől profi sportoló valaki?
A "definíció" szerint attól, hogy az adott sportból él az illető.
Amatőr az, aki tanulás, munka mellett ér el jó eredményeket?
És mi a helyzet azzal, aki meg tudna élni a sportból és mégis tanul, dolgozik mellette?
Ha csak ilyen definícós kérdésekkel lenne baj, nem ís írnék róla, mert nem lenne értelme.
De amikor a versenyzők arra használják az amatőr sportág megnevezést, hogy ne eddzenek és erre hivatkoznak, az baj!"mert hogy úgyse tudna megélni belőle..."Nem erről szól a dolog. Mert ha igen, az rég rossz.
Nincs a tájfutásban pénz? Nem támogatnak? Attól még nem én vagyok amatőr, hanem a sport,a szövetség.
Szóval szerintem nem attól lesz valaki profi,hogy ezzel keresi a pénzt, hanem ez a hozzáálláson múlik:ha valaki azzal kel és fekszik minden nap, hogy egyszer világbajnok, vagy olimpiai bajnok lesz. Hogy a tanulást, a munkáját és az egész életét úgy szervezi, hogy a sport legyen az első, az edzés.És ami az edzésekkel jár: a pihenés, az étkezés, stb.
Szerintem mindegy, hogy a két edzés között, ha úgyis csak pihenek, akkor a római jogot olvasom, a TV-t nézem.A futás szempontjából mindegy, és ha megtehetem az előzőt, miért ne?És vajon miért tanulnak a vízilabdázók, öttusások, vívók, stb. hisz profik, és meg tudnának élni a sportból.
És ha pénzdíjas versenyeken indulok, egy másodosztályú futó vagyok és a futásból élek, profi vagyok? Nem, csak szegény.
Soha nem felejtem el, amikor egy világversenyen azt mondta a csapatkapitány, hogy mindenki mozgasson át reggel.(ezzel én sem értettem egyet, mert aki nem szokott, annak most sem kell)De az egyik versenyző kifakadt, hogy ő aztán nem fog kimenni, mert neki ez csak hobbi, a tájfutás egy amatőr sportág és úgysem lesz profi soha, úgysem fog megélni ebből, ezt mindenki csak hobbiból csinálja, és különben is.
Én ettől rosszul lettem.Igaz, soha nem fogok ebből élni, de attól még úgy fogok edzeni mintha ebből élnék ,és úgy állok oda minden egyes edzésre, versenyre.
Aki ezt hobbinak tekinti, az ne akarjon VB-kre menni, és ne is válogatózzon.Aki csak hobbiból edz,és mégis ki tud jutni egy világversenyre, az nem azért van, mert ennyi edzésből is jó versenyző, hanem mert ilyen gyenge a mezőny.
De a világversenyen már kiderül hol van az ilyen embereknek a helye,és nem a profi mentalítással edző amatőrök között.
Engem annyira ez nem érdekel,én csak teszem a dolgom.De legalább magukat becsüljék meg ezek az emberek annyira, hogy nem hangoztatják amit mindenki tud.És ne degradálják le a sprotágat.

Ehhez kapcsolódóan. Még az Ausztrál VB előtt elhangzott egy kijelentés.Az "MTFSZ nem utazási iroda", de úgy látszik a belföldi utak olcsóbbak.

Tartozom még az utolsó két őszi versenyem beszámolójával.
A Boróka Kupa válogatott eseménynek volt meghirdetve, tömegrajtos váltóversenynek.A résztevevők(a női pályán): Simon Ági, Makrai Évi, Szerencsi Ildi, Szokol Lajos, Gera Tibi, Füzy Anna, Én.
Nagyon tetszett "az edzés" ,annak ellenére, hogy a pálya első fele egyenes volt, és a második részében is csak egy pillangót alkalmaztak nehezítésként.Váltó helyett inkább egy normáltávú versenyre hasonlított, ahol mindenki együtt halad, viszont tartalmazza azokat az elemeket, amelyek mostanában a VB pályákon előfordulnak: térképcsere, pályavariáció.
A térképcseréig mindenki együtt volt, és a pillangó dobta kicsit szét a mezőnyt,amit a borókás közepébe terveztek.A pillangó végén megláttam Ildit és Évit ... fölfutottam rájuk és az utolsó két ponton sikerült elfutnom tőlük. Jó játék volt, és jó küzdelem.Többször kéne ilyet csinálni.

Következő hétvégén Mödling-be utaztunk az atlétákkal, az úgynevezett Advent Laufra. 10500m volt a pálya, utcákon. Nem igazán ment a futás, fájt a lábam, de lagalább a Mikulást sikerült megvernem!Tóth Lívia nyerte a versenyt, 3:20-ban kezdtünk( a férfi mezőny mögött).Én tudtam, hogy ezt nem fogom bírni, így lassítottam. Gondoltam, hogy más nők nem fognak utolérni, így innentől nem küzdöttem nagyon. Aztán egyszercsak mellém került egy csupa pirosba öltözött, Mikulás-sapkás férfi(képen jobb oldalt). Nagyon szenvedett, de nem bírtam otthagyni, az osztrákok meg szurkoltak neki, hogy: - Héjjá Miki!!! Na,akkor lettem rosszul. Ráadásul tudtam, hogy mit fogok kapni az edzéstársaimtól, ha nem verem meg a "Mikit"...Biztos voltam benne, hogy ezen röhögnek, úgyhogy egy nagy hajrával sikerült megszakítanom.
Büszke lehetek magamra...
De igazából csak az zavart, hogy fájt a lábam.

Hát ezzel lezárult a versenyidőszak és megkezdtük az alapozást.
Egyúttal elkezdődött a ZH és vizsgaidőszak.A Zrínyin minden nap ZH-t írtunk, de ez nem okozott különösebb megerőltetést, és még földrajzból is 5-ös lettem!
A jogon viszont december 19-én kellett megcsinálom a tavaly elmaradt Polgári Perjog szigorlatot.Kicsit féltem.
De sikerült, és 4-es lett!!
Soha többet PP!(mint ahogy egy csoporttársam ,Radetzky gróf mondta)
De persze, hogy ne legyen minden tökéletes, a lábam elkezdett fájni.De nem, nem a műtét helyén, hanem a másik lábam,a térdem alatt, ahol a combizom tapad.Azért tudom ilyen jól ,mert tavaly amikor elkezdtem edzeni a műtét után, akkor ugyanitt fájt, csak a műtött lábamon. Ez olyan logikus volt, viszont a mostani nem az...

De legalább tudom hogyan kell kezelni.
Viszont enyhén szólva is idegesítő, hogy kb. 1 éve nem tudok fájdalom nélkül futni...Mikor lesz már vége?
Visszaolvastam az edzésnaplómat, és azt írtam benne:"Szeretnék már normálisan edzeni, mert tudom, hogy tehetséges vagyok. Semmit nem szeretnék ennél jobban"
Az utóbbi időben talán kicsit negligáltam a problémát, gondoltam majd idővel meggyógyul. De nem! 2X-3X jobban oda kell figyelnem magamra, minden futásra, mozdulatra.
Úgyhogy most csak ismételni tudom az edzésnaplómat.
De: " Ami nem öl meg, az megerősít!"