Gyurkó Fanni "felkészülési" naplója

Igaz a Világkupán nem tudtam résztvenni, a kényszerpihenőm miatt(erről majd egy másik bejegyzésben),mégis lehetőségem nyílt arra, hogy elutazzak Finnországba. Mégpedig a Sarkkörhöz, Rovaniemibe. A hét elején kezdtem el futni(6hét után),úgyhogy csak óvatosan, fokozatosan kezdtem terhelni a lábamat edzőim utasítására, de a tájfutás nem maradhatott ki a programból. Annak ellenére, hogy Rezi húgának és finn barátjának (Szampó) esküvőjére voltunk hivatalosak, első utunk (26 óra ébrenlét után is) a Mikulás Központ nevű sportcentrumba vezetett,ahol beszereztünk két környékbeli térképet. Ezután már nyugodt szívvel készülődhettünk a délutáni esküvőre. Ez csak a polgári szertartás volt, ami nem sokban különbözött a magyar szokásoktól. Az anyakönyvvezető meghatóan hangsúlyozott, így amikor a menyasszony(Panna) nem adott rögtön választ a nagy kérdésre, mindenki elérzékenyült, mert azt hittük sír. Később kiderült, hogy csak nevetett...

Az esküvői ebéd Rovaniemi legrégebbi szállodájában volt (közel 30 éves), ahol régen a lappföldi munkások hónap végén elitták keresetüket. Nagyon rendben volt a kaja. Már vártuk a másnapi edzést a jó kis kalliós (helyes kiejtés,min ahogy Tarjától megtudtam: „Kálljo”) terepen, a 8 fokos "Finnish summer" ellenére is. Reméltük, hogy hátha találkozunk a Mikulással...
Az első napi terep nagyon közel volt a Sarkkörhöz. Amikor Rezi szólt az egyik átmenetben, hogy látja a bóját nem akartam megállni,mert tudtam, hogy még nem lehetünk ott. Aztán mégis odanéztem,és akkor megpillantottam a Mikulás piros kabátjának a szélét, éppen lakka bogyót eszegetett. Amikor észrevette Rezi orosz válogatott felsőjét kicsit rosszallóan nézett(nem tudom mit gondolhatott), de aztán elmosolyodott és eleresztett egy-két ho-ho-ho-t. Megbeszéltük vele, hogy délután felkeressük az otthonában. Így is tettünk. A házában egy forró csoki mellett és néhány kisebb ajándék kíséretében elbeszélgettünk, amit az egyik manó (Aiku vagy ki) meg is örökített.

A második napon már nagyon meleg volt, 13 fok, így a tájfutó edzés után elmentünk kirándulni az ördög leveses táljához,ahol életveszélyben voltunk, de nem a sziklák miatt, hanem a közöttük rohangáló, ugrándozó finn gyerkőcök jóvoltából. A szikla alakzatokat az olvadó jég örvényei, és a vízbe kerülő kövek vájták ki. Függőleges , hengeres, mély lyukat vájva a puha kőzetben.


Ottlétünk alatt ünnepelték hivatalosan a nyári napfordulót, ilyenkor a legtöbb finn elvonul a nyári lakba, és szaunázik, kolbászt sütöget, valamint hatalmas tüzet gyújt. Mi is így tettünk. Éjjel 1-kor mentünk haza, akkor még nem ment le a nap,de később sem. Ez a Szentivánéj nagyon sikeres volt számomra, mert nyertem egy hagyományos finn, fadobálós játékban, beejtettem egy krumplit a tűzbe,és az első horgászatom úgy alakult, hogy Szampó kénytelen volt megmártózni a jéghideg tóban. Megnyugtatott, hogy normális, ha elakad a horog, de aztán ő is furcsának tartotta, hogy szinte mozdíthatatlanul bebetonozódott a csali a tó aljára. Martti, az após akkora tűzet rakott, fél méterre az erdőtől, hogy a tűz ropogására először azt hittük, hogy lőnek.

Másnap éjjel 1-kor kimentünk lefotózni az éjféli napot, küzdöttünk a szúnyograjokkal,és a metsző hideggel, de sikerült!

Kiemelném még az Artikumot, ami egy kiállítás, a Sarkkörrel kapcsolatos tudnivalókat mutatja be. A jégkamrában majdnem olyan hideg volt, mint kint.
Hazatérésünk előtt futottunk egy 20-ast. Előző nap kinéztem egy tanösvényt, Rezi a mocsarakban, a motoros szán útján akart futni, de Szampó mondta neki, hogy az kicsit talán vizes lesz. 10 km alatt eljutottunk az ösvényig, ami nagyon hangulatos volt, kis pallókon kellett közlekedni és azt hittem sose lesz vége. Épp vissza akartam fordulni, amikor Rezi megkérdezte, hogy az ott nem az út amin jöttünk?És persze az volt.

Szóval négy remek napot töltöttünk Lappföldön, csak az itthoni nyár hiányzott, aztán bemondták a repülőn: Üdvözöljük Önöket Budapesten, az idő borús, a hőmérséklet 12 fok.

0.nap: Budapest–Pozsony–London-Tenerife

Meglepő módon sikerült időben elindulnunk és minden fennakadás nélkül elértük Pozsonyt és Londont is.Bár a BBC-n 10 percenként bemondták, hogy mekkora anarchia van a londoni reptereken.
Londonban 6 órát kellett várnuk az átszállásra, úgyhogy már a repülőn megbeszéltük, hogy a várakozás helyett jó volna bemenni a városba. A vonat és a busz elég drágának tűnt, úgyhogy kocsit béreltünk.Havat alig láttunk,viszont a szokásos angliai eső megvolt.Én nem vittem magammal normális kabátot,így az első percben szétáztam.Azért felkerestük a Westminstert és a Big Ben-t, majd Rezi behajtott a Buckingham -palota előtti térre, ami persze tilos, de ez szerencsére éjjel 2h-kor történt. A Sohot és a Chinatown-t már csak kocsiból mertük megnézni.
Átfázva és halálosan fáradtan értünk vissza a reptérre, és már alig vártuk,hogy a megérkezzünk a melegbe.

1.nap:Eső és meleg, végre!
Dél körül landoltunk a szigeten.Fújt a szél, de sütött a nap, London után nagyon kellemesnek tűnt az idő.Átvettük a kocsinkat,és megkerestük a szállásunkat Valle de San Lorenzoban. Egy 6 fős apartmant béreltünk, ahol minden megvolt ami csak "Khell":medence Szabinak, Play Station Bencének és Rózának, valamint wifi Rezinek és nekem.Délután aludtunk egy keveset, én 2 órát, aztán elkezdtük az edzést.Szakadt az eső, de mégis jólesett a futás. A szállásunktól csak fölfelé vagy lefelé lehetett indulni, úgyhogy fölfelé kezdtünk Rózával, majd 300 szint után inkább visszafordultunk.

Edzés:15KM

2.nap:Hóban futás Tenerifén


Korán keltünk, mert kétszer kellett futnunk, egy 20-ast és 6 km-t.Még előző nap kinéztünk pár szintutat a sziget másik felén, de át kellett mennünk a Teidén ahhoz, hogy elérjük Aguamanchát és az utakat.Már amikor elindultunk fölfelé a szerpentinen, akkor furcsának tűnt, hogy a hegyek havasak és még csak nem is látjuk a Teidét….Aztán kiderült, hogy nem is tudunk tovább menni a hó miatt. Ekkor 2000 m magasan voltunk.Úgy döntöttünk nem húzzuk tovább a időt, és lefutjuk a 20-ast.A műúton edzettünk,ami a Teide lábához vezet.Először kicsit lefele vitt az út, majd egy fennsíkon folytatódott.Minden csupa hó volt. Ez volt életem egyik legjobb futása.Tudni kell, hogy itt forgatták a Star Warsban azt a részt, ami a Tatooinon játszódik, ami egy sivatagos bolygó. Teljesen egyedül futottam, és olyan volt, mintha én lennék az egyetlen ember a Földön.
Délután otthon futottunk, és bementümk Los Cristianosba, ahol 20fok körül volt a hőmérséklet és Szabi természetesen csobbant egyet.Így már az első napon megértettünk miért is olyan jó hely Tenerife.

Edzés:26KM

3.nap:Ismerd meg Tenerifét!

Délelőtt futottuk az érdemi edzést: 12km, benne 20X100
Aztán elindultunk atlétika pályát keresni, és felderíteni a sziget keleti részét.
Kicsit fárasztó volt a keresgélés(főleg amikor bentragadtunk egy parkolóházban), de végül találtunk egy jó atlétika pályát La Lagunaban, az egyetemi városban.Aztán bevettük magunkat az Anaga-hegységbe, ahol csak egy nagyon keskeny szerpentinen sikerült elérni a sziget keleti csücskébe.Végig abban reménykedtünk, hogy ne jöjjön szembe senki.Az egyik kanyar után megláttunk egy hatalmas kőrakást az út közepén. Leomlott egy sziklafal,de már éppen hordták el a törmeléket.Sok megállás és fényképezés után elértünk egy kis falut, ahonnan lesétáltunk majdnem a tengerig. 600 m-ről kb. 100m-ig ereszkedtünk le, és azután ugyanennyi szintet vettünk vissza. Kicsit fáraszató volt, főleg, hogy még egy futás is hátra volt.
Túléltük ezt is.

Edzés:18KM

4.nap:Résztáv először

Nagyon fáradtak voltunk.Ezen a délutánon volt a résztávos edzés, úgyhogy a reggeli futás után pihenéssel töltöttük a napot.Ettünk, aludtunk,napoztunk az erkélyen, Szabi és Bence csobbantak a medencében.
Délután elkocsikáztunk La Lagunába, "A" pályára. 3X3000-et futottunk. Hát elég rosszul esett nekem, de örültem, hogy sikerült normálisan teljesíteni az edzést. A futás közben arra gondoltam, de jót fogunk vacsorázni. A közeli fővárosban Santa Cruz-ban pizzáztunk és boroztunk, és megint későn értünk haza.

Edzés:27KM

5.nap: A Teide "majdnem" meghódítása

Ma volt a pihenőnapunk, úgyhogy úgy gondoltuk ez az alkalmas időpont egy kis hegymászásra. Kicsit későn indultunk el, a fiúk még futottak 10km-t 2000 m-en a nemzeti parkban. Már dél volt, mire elértük a Teidére vezető turista utat.4 óra volt kiírva menetidőnek,nem tudtunk hogy ez csak föl, vagy le is, vagy mire vonatkozik, de nekivágtunk. Az út mentén mindenütt hófoltok, és sokan snowboardoztak, szánkóztak. Találtunk egy deszkát és mi is nekiálltunk csúszkálni,aztán én vittem magammal, míg meg nem lettek a gazdái...kár.Azon akartam lecsúszni a hegyről.Bencét másfél óra után leültettük a meredek szakasz lábánál, és mondtuk neki, hogy majd jövünk.Nem volt egyszerű gyalogolni a ritkuló levegőben,a hómezőkön, illetve éles köveken. Rezi kicsit gyorsan haladt,de muszáj volt ha fel akartunk érni, és az út háromnegyedénél leszakítottuk Rózát.Nem tudtuk mennyi lehet hátra, már nem volt sok, csak 30 perc, ha tudtuk volna simán följön.A csúcsra vezető utolsó 100m-t csak engedéllyel lehet megtenni, mert természetvédelmi terület. Nekünk nem volt enegedélyünk, de természetesen megpróbáltunk feljutni.Nem hiányzott sok, de ekkor megjelent egy parkőr,és lefütyült minket.
Én már fölfelé eldöntöttem, hogy nem fogok lemászni, mert még nem is futottam aznap.Úgyhogy Rezivel beültünk a felvonóba és leértünk 6 perc alatt. Szabi viszont visszafutott, mert Róza és Bence is ottmaradt útközen és nem tudtuk, hagy lemennek-e vagy várnak-e ránk.
Rezivel visszamentünk a kocsihoz és megbeszéltük, hogy amíg a többiek megérkeznek megcsináljuk az edzést.10km-t kellett futnom, 2000m megasan, és volt benne fölfelé is. Hát rég nem esett ilyen rosszul a futás, minden lépésért meg kellett szenvednem.A többiek hamar leértek, úgyhogy mehettünk haza.

Edzés:10KM

6.nap:Edzés a "szintúton"

A „pihenőnap” után kemény edzés következett:20km 4:30-ban+2 km 3:40-ben.
Időközben elolvadt a hó, úgyhogy sikerült elérnünk a szintutakat.Amiben azért volt szint rendesen,de viszonylag elosztva.Ez is 2000m–en volt.A 4:30-as tempó elég lehetetlennek tűnt, de azért sikerült megvalósítani az edzés lényegét. Igencsak elfáradtam. Utána, megnéztük La Orotavát, és Puerto de la Cruzt.Starndolni sajnos nem volt időnk.

Edzés:22KM

7.nap: Loro Parque

Az érdemi edzést pályán futottuk délelőtt, La Lagunában: 18 km (30X100).Nem nyomtam nagyon, kilazult a lábam.
Dél körül megérkeztünk a Loro Parque-ba. Itt van a világ legtöbb papagája egy helyen, és egy hatalmas hógömbben csomó pingvin lakik. Láttunk delfin és orka bemutatót, én még soha nem voltam ilyenen, tetszett.

Hazafelé futottunk még a szintúton 6km-t, szintén 2000m-en.

Edzés:24KM

8.nap:Végre pihenő!

Mindannyian úgy gondoltuk, hogy most már tényleg pihennünk kell, főleg, hogy másnap megint résztávos edzés következik. Úgyhogy beültünk a kocsiba és elmentünk Masca-ba ,és a Los Giganteshez, ami a világ legszebb tája, elvileg. Csak fényképezni szálltunk ki a kocsiból és kicsit sétálgattunk, aztán Los Gigantesnél- ami egy hatalmas sziklafal, előtte egy homokos stranddal- Rózáék vásárolgattak, Szabi csobbant,mi meg Rezivel lógattuk a lábunkat.Reggel 10km-t este 6km-t futottunk, otthonról.

Edzés:16KM

9.nap:Résztáv másodszor

Délelőtt lefutottuk a szokásos átmozagatást, aztán én kifeküdtem az erkélyre napozni, és készültünk lélekben a délutáni résztávra.
A los cristiansoi pálya épp felújítás alatt volt, de ezt csak ott tudtuk meg, úgyhogy megint el kellett autóznunk La Lagunába(ez egy óráig tartott). Kicsit későn kezdtünk el edzeni,és jött a vihar. Nagyon fújt a szél a pályán,ettől függetelenül jól esett, bár kicsit elmaradtam a kiírt időktől.5X2000m volt.

Edzés:26KM

10.nap:És vége…

Miután nem találtunk alkalmas helyet a 20km-hez, inkább csak 8, illetve 10km-t futottunk Costa Adején, a tengerparton. Aztán bevettük magunkat a Siám parkba, ami egy vízividámpark.Ezen a napon már igazi nyári idő volt,napoztunk és fürödtünk a thaiföldi stílusban kialakított mesterséges parton,a csúszdák "horzsoltak" és versenyt sikítottunk Rózával.A kamikaze, szabadeséses csúszást csak Szabi és én vállaltuk be.Végül szomorúan elindutunk a reptérre.

Edzés:8KM

+1 nap:Újra itthon

Újabb 6 órányi reptéri csövezés után hazaértünk Budapestre, másnap dél körül.
Én aludtam 2 órát, meg akklimatizálódtam, aztán kimentem futni egy 20-ast, itthonról lefutottam a VASAS-ra. Meglepően jól ment, a fölfeléket meg se éreztem, a hideg kicsit zavart, a több, mint 25 fok különbség miatt.

Edzés:20KM

ÖSSZESEN:212KM

Spari Kupa és egy kis tájfutó történelem

A Spari Kupán megint elővették az ötletet, hogy az úgynevezett "király szakaszért" külön jutalmat adnak.Úgy döntöttem szombaton harcba szállok a fényképezőgépért. Az első ilyen versenyt szintén a Spari rendezte, akkor apukám volt a pályakitűző. Az akkori szakasz sokkal hosszabb volt, 2500 m és egy átmenetből állt, nem kettőből.1975-ben viszont nem volt olyan szabály, hogy a győzteshez képest 110%-on belül kell futni.Így több futó a versenyt feladva, csak erre az átmenetre koncentrált. Kielemezve,rápihenten futottak, ennek ellenére a teljes pályát végigfutó győztes Szabó László(Dzsepa) nyerte meg ezt az átmenetet is!
A verseny további érdekessége, hogy ugyanezen a pályán volt egy 5400 m-es átmenet is, azóta sem terveztek, illetve futottak ilyen hosszú átmenetet Magyarországon. Ez érdekes lehet azoknak, akik az útvonalválasztós versenyeket hiányolják a magyar tájfutásból.

( később felteszem az átmenetet nézhetőbb változatban, 4-5 a hosszú átmenet 9-10 a király szakasz)


Az idei versenyen tehát két átmenetből állt a "kiráy szakasz", és nem az útvonalválasztás dominált benne.
Én könnyen futottam a pálya többi részén, és hiba nélkül, nem azért mert rákészültem az átmenetre, hanem a másnapi félmaraton miatt.
Viszont a kiemelt szakasz első átmenetét elrontottam,így a másodikat igyekeztem jól megfutni, de abban is hibáztam kicsit.Őszintén szólva nem gondoltam hogy meg tudom nyerni a fényképezőt. Fenyvesi Laura 3 másodperccel jobbat futott nálam, viszont az N 21B kategóriában indult, és ott nem futott 110%-on belül a győzteshez képest...
Így sikerült megnyerni a Világranglista futamot, 18 másodperccel, és a gépet is.


Főiskolás Félmaratoni OB

Jól akartam futni ezen a versenyen.Ez időben 80 percen belüli eredményt jelentett volna, másrészt nyerni szerettem volna a legkedvesebb egyetemem, a Zrínyi miatt!
Igaz, előző nap tájfutottam, de úgy gondoltam ez nem feltétlenül fogja befolyásolni a futásomat.
Volt segítségem is.Jenkei Petivel(kedvenc edzéstársammal) megbeszéltük, hogy fut velem féltávig. 37 perc körülire terveztük a 10km-t,aztán ő gyorsít én meg majd meglátjuk....
A 37-es terv sikerült is, bár kicsit gyors volt az első 5km: 18:06.

A pálya vonalvezetése nem volt túl kedvező.Nagyrészt a rakparton kellett futni oda-vissza,aztán a Petőfi, majd a Lágymányosi hídon.A pálya utolsó szakasza viszont bicikliúton ment...az FTC stadion mellett az Orvosi Egyetemig, ami elég szörnyű volt. Hiányzott a rendezői biztosítás és az útvonalat sem táblázták ki.
A 37 perces 10km erős kezdés volt, de úgy érzem ha azon az utolsó 3 km-en nem ilyen körülmények vannak, sikerülhetett volna a 80 percen belüli idő....
Persze a 80:44 miatt sem voltam nagyon letörve.És ami a legfontosabb, sikerült nyerni és kiállhattam a szép Zrínyis pólómban a dobogóra!

Csapatban sajnos nem tudtunk a legjobb 3-ba kerülni, de majd jövőre!
Peti okosan futott és 76:51 lett az ideje, ez volt az első félmaratonja(17 éves lesz).
Gratulálok Bandynak!Igazán szép eredmény! http://my.opera.com/bandy33/blog/
Ez volt a legjobb hangulatú félmaratonom.



A hivatalos fotósnak úgy látszik nagyon tetszett a cipőm, nem csoda, mert előző héten ugyanebben a modellben futott a New York maraton 3. helyezttje, az amerikai Kara Goucher.
http://www.nycmarathon.org/news/gallery_women.php

MOM Kupa


A Normáltávú OB-ra felkészülésként elindultam a MOM Kupán.Nem mintha valami köze lenne a Hosszú-hegynek és a várható OB terepnek egymáshoz, de muszáj olyan technikai edzéseket is beiktatani, ahol rendes bóját tudok fogni, nem csak az objektumot.Erre volt jó a MOM Kupa.
Férfi 21A-ba neveztem, mert csak középtávú futam volt, és 5km-es pálya.
Józsa Gábor jött mögöttem 3 perccel.Mondtam neki, hogy milyen vicces lesz, ha utolér és nem tud majd lerakni, de először nem értette, hogy miért mondom ezt, aztán negyed óra múlva rájött, hogy egy kategóriában indulunk.Ettől annyira megijedt, hogy innentől kezdve mindent megtett azért, hogy ne tudjak rajthoz állni. Együtt mentünk ki a rajthoz, de olyan gyorsan futott, hogy először megbotlottam és majdnem nekiestem egy szögeskerítésnek. Másodszor meg a szurdokban, az utolsó pillanatban ugrotta át a patakot, én meg ráléptem a patakban lévő kőre, de kicsúszott a lábam és beleestem a túlparti csalánosba, háttal...Gábor megijedt, hogy kicsit túllőtt a célon, de aztán elkezdtem nevetni, úgyhogy megnyugodott.Végül a rajthoz vezető fölfelében akart megszakítani, de ez sem sikerült neki.
Elrajtoltam,de közben eléggé csípett meg viszketett a kezem a csaláncsípésektől.Jól ment a futás, meg a tájékozódás is,nem nagyon hibáztam a 12-es pontig, ott aztán 6 percet, de Gábor csak a 13-asra ért utól.Ekkor kicsit elment a kedvem, de egy-két pont után összeszedtem magam és megpróbáltam kijavítani az előző hibámat, mert hasonló átmenet volt: lefelé a hegyoldalban, irányban, a végén gödörpont.Mikor elértem a pontom közelébe megláttam Gábort rohangálni a hegyoldalban, megfogtam a pontot és mondtam, neki, hogy: -ITT VAN!
Még 3 átmenet volt hátra,Gáborral megpróbáltuk leszakítani egymást,az első két pontot én fogtam előbb,kb. 1 másodperccel, de a befutót Gábor!Jeeeee!
Megnéztem a részidőket és a 11-es pontig vezettem!A másik jó dolog, hogy amit elrontottam a 12-es átmenetben, azt a hasonló 16-osban már nem!
Szóval ez egy jól sikerült edzés volt.
A pályákat egyébként Zsebe Isti tervezte, nekem tetszettek, a térkép viszont kicsit régi már, de ezt megbeszéltük a rendezőkkel is.

http://www.mom-o.hu/

NATO futás

A táv 10km volt, 37:10-et futottam.
Indultam egyéniben és csapatban is, és mindkét számban nyertem, illetve nyertünk!
Csapatban a jogos és Zrínyis szinkronkorizó csoporttársammal Timivel álltunk rajthoz.6km után váltottam őt, és én még futottam tovább.Azt hittem már sose lesz vége a pályának, mert össze-vissza keringtünk a Városligetben.Amúgy könnyen futottam ezt a tempót.
A csapatnevünk Puppe-rénszarvasok volt(a puppe babát jelent), ezen már a nevezéskor is röhögtek, mi meg azon, hogy ha nyernénk, akkor ezt a nevet mondanák be.
Timi nem sokkal utánam ért be, de nem tudtuk, hogy érkeztek-e be előttünk, vagy nem, vagy hányan, de kb. a 3. helyre tippeltünk. Az eredményhírdetéskor, mivel nem minket hírdettek harmadiknak, kicsit elkedvetlenedtünk, hogy az emberek soha nem fogják megismerni a nevünket, de aztán meghallottuk:
-És az elsők, a PUPPE-RÉNSZARVASOK!
Tetszett!