Edzések Kenyában
Friday, January 6, 2012 6:35:49 AM
Csak a fontosabb, számomra emlékezetesebb edzéseket említem meg, a többi az edzésnaplómban olvasható.
Az első hét: gyakorlatilag arról szólt, hogy a szervezetem alkalmazkodjon a magaslathoz, így nem futottam túl sok km-t. Úgy éreztem nem is igazán tudnék többet futni. A leghosszabb táv (12km) végén egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogyan fogok 20-30km-eket teljesíteni. A lábamat egyáltalán nem éreztem fáradtnak, és tudtam volna sokkal gyorsabban futni, de a pulzusom a fölfelékben 160 és a síkon is nagyon magas, 140-150 volt. Amikor csak pihenetem, vagy sétáltam, akkor sem éreztem magam túl jól, fájt a fejem, hányingerem volt, és úgy éreztem nem kapok levegőt.
A második hét közepén kezdett el normalizálódni a pulzusom, és kezdtem magam úgy érezni, mint otthon, legalábbis amikor lassan futottam.
Shoes4Africa: Karácsony napján rendeztek Itenben egy 5km-es futóversenyt csak nőknek, a neve shoe4Africa ( http://www.shoe4africa.org/ ) amelyen kb. 800 kenyai és egypár európai, amerikai vett részt. Ez volt ez első gyors futásom magaslaton, 3:40-ben kezdtem az első km-t, de rögtön vagy 50 kenyai volt előttem. Kb. 1500m után 190 volt a pulzusom, és úgy éreztem nem tudok tovább futni, úgyhogy lassítottam, majd a pálya utolsó egy km-ére visszatért az erőm, és futottam egy újabb 4 percen belüli km-t (fölfelé volt), és ezzel megelőztem 10-15 lányt.
Hihetetlen hogy a szervezet mennyire máshogy reagál dolgokra magaslaton, mint normál körülmények között.
A shoe4africa után jobban éreztem magamat és úgy gondoltam képes leszek gyorsabban futni, mint 5 perces km-ek. Úgyhogy karácsony másnapján futottam egy 25-öst, benne 12X 3 percet, 2 perc pihenővel. Ehhez hozzá tartozik, hogy Itenben képtelenség síkon futni, az egyetlen hely az atlétika pálya, ahol 400m-en keresztül nem lejt az út, vagy emelkedik. Szóval a 3 percek sokszor fölfelére estek, és a 6. után, nem voltam benne biztos, hogy még ugyan ennyi menni fog. Végül is befejeztem az edzést, igaz a levezetést 6 perces km-ekkel sikerült csak teljesíteni.
Kenyai fartlek: 9 órai rajt, a kenyaiak már túl vannak egy futáson, amit 6:15-kor kezdtek. Kb. 50 férfi és 15 nő + én, mint egyetlen európai. Valaki az élen megadja a jelet és egyszerre rajtolunk, férfiak nők, 1 perc lassúval kezdünk. A fartlek összesen 40 perc 1perc gyors-1 perc lassú. A gyors, nekem hihetetlen gyorsnak tűnik, de szerencsére 5-6 lány közel azonos tempót fut mint én, úgyhogy velük tudtam teljesíteni az edzést, és még utol is értem pár lányt, akik túl gyorsan kezdtek, és később nem bírták a tempót. Ez a kenyai futóstílus: fuss gyorsan ameddig bírsz, aztán lesz valami… Ez a stílus közel áll hozzám is, de ez nem mindig jó stratégia.
Pályaedzések: A kedd délelőtt mindig pályaedzés a kenyaiaknak. Ilyenkor 50-60 kenyai fut egyszerre a pályán különböző csoportokban: gyorsabbak, „lassabbak”. Ez azt jelenti számomra, hogy kedd délelőtt biztos nem futok gyorsan a pályán, viszont a pálya szélén futóiskolázni, repülőzni és közben figyelni az edzést hatalmas élmény.
Kedd délután már több az európai a pályán. Idáig 2 pályaedzést csináltam. Képtelenség azt a tempót futni, mint otthon. Ha egy kicsit is gyorsabban futok, rögtön beáll a lábam. A pulzusom normális, a tüdőm bírná, de nem jut elég oxigén az izmokba. Az általános tapasztalat szerint a lányoknak 20 másodperccel, fiúknak 10-15 másodperccel lassabb 1000-eket jelent magaslaton futni ( persze aki itt él, vagy sok időt tölt itt, annak más), úgyhogy elégedett vagyok a 3:45, 3:50-es 1000-ekkel, és 2:45-ös 800-akkal, 40-es 200-akkal.
Még két pályaedzésem hátra van.
Hosszú futások: viszonylag sok hosszúfutást csinálok, 17-20 km-eket pihenőnapon is.
A leghosszabb futásom 33km volt. Ebből 15 km lefelé a táv elején, de ez 15 km fölfelét jelentett a végén, ellenszélben. Az Itenből Eldoret felé vezető úton futottam a 30km-t, ebben van 500m szintemelkedés, és visszafelé mindig ellenszél van. Szóval tisztában voltam vele, hogy ez egy kemény futás lesz, de hogy ennyire azt nem gondoltam. Az utolsó km-eken rosszabbul éreztem magam, mint a Berlin maratonon, pedig azt nem egyszerű felülmúlni.
Az első hét: gyakorlatilag arról szólt, hogy a szervezetem alkalmazkodjon a magaslathoz, így nem futottam túl sok km-t. Úgy éreztem nem is igazán tudnék többet futni. A leghosszabb táv (12km) végén egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogyan fogok 20-30km-eket teljesíteni. A lábamat egyáltalán nem éreztem fáradtnak, és tudtam volna sokkal gyorsabban futni, de a pulzusom a fölfelékben 160 és a síkon is nagyon magas, 140-150 volt. Amikor csak pihenetem, vagy sétáltam, akkor sem éreztem magam túl jól, fájt a fejem, hányingerem volt, és úgy éreztem nem kapok levegőt.
A második hét közepén kezdett el normalizálódni a pulzusom, és kezdtem magam úgy érezni, mint otthon, legalábbis amikor lassan futottam.
Hihetetlen hogy a szervezet mennyire máshogy reagál dolgokra magaslaton, mint normál körülmények között.
A shoe4africa után jobban éreztem magamat és úgy gondoltam képes leszek gyorsabban futni, mint 5 perces km-ek. Úgyhogy karácsony másnapján futottam egy 25-öst, benne 12X 3 percet, 2 perc pihenővel. Ehhez hozzá tartozik, hogy Itenben képtelenség síkon futni, az egyetlen hely az atlétika pálya, ahol 400m-en keresztül nem lejt az út, vagy emelkedik. Szóval a 3 percek sokszor fölfelére estek, és a 6. után, nem voltam benne biztos, hogy még ugyan ennyi menni fog. Végül is befejeztem az edzést, igaz a levezetést 6 perces km-ekkel sikerült csak teljesíteni.
Kenyai fartlek: 9 órai rajt, a kenyaiak már túl vannak egy futáson, amit 6:15-kor kezdtek. Kb. 50 férfi és 15 nő + én, mint egyetlen európai. Valaki az élen megadja a jelet és egyszerre rajtolunk, férfiak nők, 1 perc lassúval kezdünk. A fartlek összesen 40 perc 1perc gyors-1 perc lassú. A gyors, nekem hihetetlen gyorsnak tűnik, de szerencsére 5-6 lány közel azonos tempót fut mint én, úgyhogy velük tudtam teljesíteni az edzést, és még utol is értem pár lányt, akik túl gyorsan kezdtek, és később nem bírták a tempót. Ez a kenyai futóstílus: fuss gyorsan ameddig bírsz, aztán lesz valami… Ez a stílus közel áll hozzám is, de ez nem mindig jó stratégia.
Pályaedzések: A kedd délelőtt mindig pályaedzés a kenyaiaknak. Ilyenkor 50-60 kenyai fut egyszerre a pályán különböző csoportokban: gyorsabbak, „lassabbak”. Ez azt jelenti számomra, hogy kedd délelőtt biztos nem futok gyorsan a pályán, viszont a pálya szélén futóiskolázni, repülőzni és közben figyelni az edzést hatalmas élmény.
Kedd délután már több az európai a pályán. Idáig 2 pályaedzést csináltam. Képtelenség azt a tempót futni, mint otthon. Ha egy kicsit is gyorsabban futok, rögtön beáll a lábam. A pulzusom normális, a tüdőm bírná, de nem jut elég oxigén az izmokba. Az általános tapasztalat szerint a lányoknak 20 másodperccel, fiúknak 10-15 másodperccel lassabb 1000-eket jelent magaslaton futni ( persze aki itt él, vagy sok időt tölt itt, annak más), úgyhogy elégedett vagyok a 3:45, 3:50-es 1000-ekkel, és 2:45-ös 800-akkal, 40-es 200-akkal.
Még két pályaedzésem hátra van.
Hosszú futások: viszonylag sok hosszúfutást csinálok, 17-20 km-eket pihenőnapon is.
A leghosszabb futásom 33km volt. Ebből 15 km lefelé a táv elején, de ez 15 km fölfelét jelentett a végén, ellenszélben. Az Itenből Eldoret felé vezető úton futottam a 30km-t, ebben van 500m szintemelkedés, és visszafelé mindig ellenszél van. Szóval tisztában voltam vele, hogy ez egy kemény futás lesz, de hogy ennyire azt nem gondoltam. Az utolsó km-eken rosszabbul éreztem magam, mint a Berlin maratonon, pedig azt nem egyszerű felülmúlni.







Nagy Sándordilettanstajfuto # Friday, January 6, 2012 12:49:49 PM
Anonymous # Friday, January 6, 2012 9:40:34 PM
Anonymous # Monday, January 16, 2012 8:48:40 AM
Anonymous # Tuesday, January 17, 2012 1:32:54 PM