Újabb sikeres(?) ősz
Thursday, 5. November 2009, 20:28:14
Diósjenő-hegyi félmaraton
A VB után tele motivációval és a tudattal, hogy most már jó a lábam, és futhatok, amit csak akarok, tovább folytattam a kemény edzéseket. Edzőm, Jenkei András úgy látta, hogy még nem tudnék olyan félmaratont futni amit szeretnék –tehát az egyéni csúcsomon belül (79:11)- ezért azt javasolta ne induljak a NIKE félmaratonon. Így inkább egy másik kemény futást választottam, a Börzsönyben álltam rajthoz egy nagyrészt erdei utakon megrendezett félmaratoni versenyen. A rendezők a verseny honlapjára felettek egy térképet és szintrajzot is, amiből kiderült, hogy a pálya első harmada végig fölfelé megy, aztán jön egy kis pihenő, és indulhat a lefelé futás. Így körülbelül tudtam mire számíthatok.
A rajt pillanatában nem éreztem valami pihentnek magamat és igaz, hogy „csak” egy beton szerpentinen kellett felfutni, Földingné Nagy Jutka tempóját (4:10) csak 1-2 km-en keresztül tudtam tartani, utána visszafogtam magam és 4:20-ban folytattam a végtelen fölfelét. Érdekes módon a meredekebb szakaszok mentek jobban, néhány próbálkozás után, amikor is megpróbáltam lefaragni a hátrányomat, láttam, hogy nincs túl sok esélyem nyerni, és innentől kezdve nem erőlettem a futást. De ez az állapot, kb. 1-2 km-en keresztül tartott, mert aztán rájöttem, hogy igaz innentől kezdve csak edzésnek veszem a versenyt, de azért lehet még egy jó tempót futni rajta. Végül második lettem, de elégedett voltam, hogy sikerült 90 percen belül teljesíteni a távot, amiben kb. 400m szintkülönbségnyi fölfelé volt és persze ugyanennyi lefelé.
Eötvös váltó
A diósjenői futás másnapján Rezi és én résztvettünk az Eötvös Kupa váltóversenyén, Budapest váltóbajnokságán. Én voltam az első futó és a harmadik is, értelemszerűen Rezi a második. Hihetetlen fölénnyel sikerült elhagynom a hajógyári-szigeti csúszdás játszóteret, de úgy tűnt túl nagy volt a tempó így a félmaraton másnapján, és az 1-es pontra behibáztam, így csak 4.helyen hoztam a váltót. Ezzel azonban egyáltalán nem voltam elégedetlen, mert férfi 21-es kategóriában indultunk. Ezután Rezi mázlista futással, ami az egyszerű sprint pályának volt köszönhető, egy helyet javított, és így a 3. helyen váltott engem, de csak kicsi előnnyel. A második futásomat könnyűre terveztem, de Rezi futása annyira motiválóan hatott rám, hogy a második kört is kénytelen voltam jól megfutni. És sikerült megtartani a 3. helyet!
Igaz, a Budapest Bajnokságban a szabályok értelmében nem tudtak minket értékelni (mivel én kétszer futottam), de különdíjat kaptunk a rendezőktől! Köszönjük!
"Előzd meg a fogaskerekűt"-futás
Levonva a diósjenői félmaratonból a tanulságokat, megállapítottam, hogy nem vagyok olyan rossz formában, és a fölfelék kifejezetten jól mennek, így elindultam az „előzd meg a fogaskerekűt" futáson is.
Ami csak 4 km, de mivel értelemszerűen a fogas nyomvonala mellett haladtunk, így 325 m szintet kellett megmászni futólépésekben.
A pénzdíjnak köszönhetően nagyobb mezőny volt mint vártam, a lányoknál képviseltette magát a VEDAC (Nagy Mónika, és Tóth Lívia személyében), tájfutók közül még Őry Eszter volt ott, aki negyedik lett. A 17 percnyi fölfelé egy enyhébb emelkedővel indult, ez kb. 800m-ig tartott, itt kaptam annyit Tóth Livitől, amennyivel a végén megvert. A Diósárok meredek részén még hoztam rajta kicsit, de azután újabb laposabb szakasz következett. Mónit az első meredekebb részen megelőztem.
Tehát második lettem ezen a neves eseményen.
25 Manna
A futóteljesítményem javulásán felbuzdulva, megkérdeztem a Rajamaen Rykmenttit számítanak-e rám a 25-Mannán. Az utolsó futó megtisztelő szerepét osztották rám, ezért nagyon boldog voltam. A klub terve az volt, hogy mivel az utolsó pálya egyenes, és én jól futok, ezért remélhetőleg egy bollyal együtt tudok kimenni, és a végén lehajrázhatom a többieket. Annak ellenére, hogy a Rykmentti csapa megint jól futott, a terv sajnos nem jött be, de nagyon kicsin múlott. Tuomas Tervo kb. 30 másodperc hátránnyal váltott engem az 5 fős bolyhoz képest. Természetesen mindent megtett és ennyi hátrány igazából borzasztó kevés 24 váltás után. De ez a kis idő elég volt arra, hogy már ne tudjam utolérni a többi lányt. Végül 14.-ek lettünk. Ami nagyon szép eredmény, de a 2007-es 3. helytől elmarad.
10.000 m
Svédországból hazatérve azt kellett tapasztalnom, hogy az időjárás itthon sem jobb. Ennek ellenére megtartották a VASAS-on Budapest 10.000-m-es bajnokságát. Az utolsó pillanatig nem akartam elhinni, hogy most tényleg versenyezni kell majd, mivel 3 fok volt, fújt a szél, és szakadt az eső. Kicsit későn értem le a pályára, így miután magamra kentem vagy fél tubus melegítőkrémet, futottam 1km-t a pályán, aztán már csak a rajthoz vezényszót hallottam.
Szerettem volna egyéni csúcsot futni, mert érzetem, hogy mennyit javultam a kihagyás óta, de ebben az időben ez elég lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Elkezdtünk futni, Szederkényi Máté futott elől, ő diktálta tempót Andinak, nekem, meg a többieknek. Az ő köreik kicsit gyorsak voltak nekem, legalábbis úgy érzetem. 1km után kicsit lemaradtam, de így az erős szembeszéllel kellett küzdenem minden második egyenesben. Szerencsére az utolsó 4km-re beállt segíteni Rezi és fogta a szelet előttem, ami meg is látszott, mert innentől kb. 2 másodperccel jobb köröket futottam a végéig. Könnyen ment a futás bár éreztem, ha jobban melegítettem volna és nem lenne ilyen hideg még jobban esne.
Végül sikerült megdönteni az egyéni csúcsomat 2 másodperccel, 36: 10 lett!
Örültem neki, de úgy érzetem aznap ment volna 36-on belül is.
ONEB
Mindenesetre ez a 10.000m reménykeltő volt, a normáltávú OB tekintetében.
Az OB előtti napokban már elkezdtem érezni, hogy valami nem stimmel a vádlimban, de igazából az erdei futásnál ez nem zavart, csak a megszokottnál jobban beállt a lábam.
Az OB pálya nagyon tetszett, külön örültem, hogy lefuthattam a VB-s férfi pálya hosszú átmenetét. Hubmann útvonalát választottam, és ez be is jött, az átmenet végén viszont kicsit lejjebb csúsztam a hegyoldalban, így vissza kellett másznom a jellegfához. A verseny alatt végig azt érzetem, hogy valami nincs rendben, talán az eső és a hideg miatt, de a lábam is aggasztott kicsit, és biztos ott volt a stresszhelyzet súlya is, hogy még sosem nyertem normál távú OB-t (az idei sprint siker volt az első OB győzelmem).
Most azonban sikerült, örülök, hogy ez azon a terepen történt ahol a VB döntő is volt, mert itt nem lehetett térképhibákra panaszkodni, és ez egy igazán színvonalas terep.
Bécs-Budapest Szupermaraton
A vádlimban megmaradt a fájás, de mivel idén is indult a VASAS női csapata a Bécs-Budapesten, ezért nem fogalakozhattam ezzel túl sokat. Persze nagyon is sokat foglalkoztam vele, de ennek ellenére rajthoz „kellett” állnom a csapat miatt. Annyi „kedvezményt” kaptam a csapattársaimtól, hogy az első nap én pihenhettem, de az OB után két nappal már Pozsonyból rajtoltam Skuló társaságában. Az elején jól ment a futás, aztán kezdtem érezni, hogy egyre rosszabb lesz a vádlim és 10km-től már csak a 4:10-es tempót tudtam tartani. Szerencsére szinte mindegy volt, mert a tavalyi rivális csapatunk a Pedró Pékség emberei is sérülésekkel bajlódtak, és a győzelmünk már az eső nap után szinte biztossá vált.
Innentől kezdve nekem csak szenvedés volt a futás, és az utolsó napra már úgy gondoltam nem is tudom teljesíteni a 21 km-es távot. Sajnos a csapat egy másik tagja, Tusai Brigitta is problémákkal küszködött, a foga fájt. Annyira komoly volt a helyzet, hogy az utolsó nap előtt ki is kellet húzni a fogát. Így izgalmassá vált a verseny, mivel ha legalább egyikünk nem indul, akkor a többiek csak 3-an maradnak (Szederkényi-Takács Andrea, Pettkó- Szandtner Judit, Mizsér Fruzsina) és így kiestünk volna versenyből az utolsó nap. Így hát leszenvedtem az utolsó félmaratonit is, és elsők lettünk! 4 nap alatt:22+ 17+15 +21, azaz 75km-t futottam, így.
OCSB
És zárásként, még ígéretemhez híven a Bécs-Budapest befutó másnapján leutaztam a Csapat OB-ra , ahol az ARAK női szekciójának (Szivák Ildikó, Szabó Veronika, Én) sikerült megszerezni a pontszerző 5. helyet. Szerencsére vagy szerencsétlenségünkre annyit kaptunk a 4. PVSK-tól, hogy belefért az is, hogy a pálya vége előtt megálltam nyújtogatni, mert már nem bírtam befutni.
Tapasztalt lábfájósként, már másnap elkezdtem a probléma kezelését. Most két pihenő hét következik, mielőtt megkezdjük a Vasason a téli alapozást. Futni tudok, csak lassan, és gyógytornászhoz járok. Az alapozást már szeretném megint lábfájásmentesen elkezdeni. Szerencsére ez most izomzati probléma és nem a csonttal van baj. Úgy érzem jó úton haladok a sérülésem kezelésével, ezért nagyon bízom benne, hogy egy idő után teljesen rendbe jövök. Ehhez a probléma gyökerét kell megtalálni.
A VB után tele motivációval és a tudattal, hogy most már jó a lábam, és futhatok, amit csak akarok, tovább folytattam a kemény edzéseket. Edzőm, Jenkei András úgy látta, hogy még nem tudnék olyan félmaratont futni amit szeretnék –tehát az egyéni csúcsomon belül (79:11)- ezért azt javasolta ne induljak a NIKE félmaratonon. Így inkább egy másik kemény futást választottam, a Börzsönyben álltam rajthoz egy nagyrészt erdei utakon megrendezett félmaratoni versenyen. A rendezők a verseny honlapjára felettek egy térképet és szintrajzot is, amiből kiderült, hogy a pálya első harmada végig fölfelé megy, aztán jön egy kis pihenő, és indulhat a lefelé futás. Így körülbelül tudtam mire számíthatok. A rajt pillanatában nem éreztem valami pihentnek magamat és igaz, hogy „csak” egy beton szerpentinen kellett felfutni, Földingné Nagy Jutka tempóját (4:10) csak 1-2 km-en keresztül tudtam tartani, utána visszafogtam magam és 4:20-ban folytattam a végtelen fölfelét. Érdekes módon a meredekebb szakaszok mentek jobban, néhány próbálkozás után, amikor is megpróbáltam lefaragni a hátrányomat, láttam, hogy nincs túl sok esélyem nyerni, és innentől kezdve nem erőlettem a futást. De ez az állapot, kb. 1-2 km-en keresztül tartott, mert aztán rájöttem, hogy igaz innentől kezdve csak edzésnek veszem a versenyt, de azért lehet még egy jó tempót futni rajta. Végül második lettem, de elégedett voltam, hogy sikerült 90 percen belül teljesíteni a távot, amiben kb. 400m szintkülönbségnyi fölfelé volt és persze ugyanennyi lefelé.
Eötvös váltó
A diósjenői futás másnapján Rezi és én résztvettünk az Eötvös Kupa váltóversenyén, Budapest váltóbajnokságán. Én voltam az első futó és a harmadik is, értelemszerűen Rezi a második. Hihetetlen fölénnyel sikerült elhagynom a hajógyári-szigeti csúszdás játszóteret, de úgy tűnt túl nagy volt a tempó így a félmaraton másnapján, és az 1-es pontra behibáztam, így csak 4.helyen hoztam a váltót. Ezzel azonban egyáltalán nem voltam elégedetlen, mert férfi 21-es kategóriában indultunk. Ezután Rezi mázlista futással, ami az egyszerű sprint pályának volt köszönhető, egy helyet javított, és így a 3. helyen váltott engem, de csak kicsi előnnyel. A második futásomat könnyűre terveztem, de Rezi futása annyira motiválóan hatott rám, hogy a második kört is kénytelen voltam jól megfutni. És sikerült megtartani a 3. helyet!
Igaz, a Budapest Bajnokságban a szabályok értelmében nem tudtak minket értékelni (mivel én kétszer futottam), de különdíjat kaptunk a rendezőktől! Köszönjük!
"Előzd meg a fogaskerekűt"-futás
Levonva a diósjenői félmaratonból a tanulságokat, megállapítottam, hogy nem vagyok olyan rossz formában, és a fölfelék kifejezetten jól mennek, így elindultam az „előzd meg a fogaskerekűt" futáson is.Ami csak 4 km, de mivel értelemszerűen a fogas nyomvonala mellett haladtunk, így 325 m szintet kellett megmászni futólépésekben.
A pénzdíjnak köszönhetően nagyobb mezőny volt mint vártam, a lányoknál képviseltette magát a VEDAC (Nagy Mónika, és Tóth Lívia személyében), tájfutók közül még Őry Eszter volt ott, aki negyedik lett. A 17 percnyi fölfelé egy enyhébb emelkedővel indult, ez kb. 800m-ig tartott, itt kaptam annyit Tóth Livitől, amennyivel a végén megvert. A Diósárok meredek részén még hoztam rajta kicsit, de azután újabb laposabb szakasz következett. Mónit az első meredekebb részen megelőztem.
Tehát második lettem ezen a neves eseményen.
25 Manna
A futóteljesítményem javulásán felbuzdulva, megkérdeztem a Rajamaen Rykmenttit számítanak-e rám a 25-Mannán. Az utolsó futó megtisztelő szerepét osztották rám, ezért nagyon boldog voltam. A klub terve az volt, hogy mivel az utolsó pálya egyenes, és én jól futok, ezért remélhetőleg egy bollyal együtt tudok kimenni, és a végén lehajrázhatom a többieket. Annak ellenére, hogy a Rykmentti csapa megint jól futott, a terv sajnos nem jött be, de nagyon kicsin múlott. Tuomas Tervo kb. 30 másodperc hátránnyal váltott engem az 5 fős bolyhoz képest. Természetesen mindent megtett és ennyi hátrány igazából borzasztó kevés 24 váltás után. De ez a kis idő elég volt arra, hogy már ne tudjam utolérni a többi lányt. Végül 14.-ek lettünk. Ami nagyon szép eredmény, de a 2007-es 3. helytől elmarad.
10.000 m
Svédországból hazatérve azt kellett tapasztalnom, hogy az időjárás itthon sem jobb. Ennek ellenére megtartották a VASAS-on Budapest 10.000-m-es bajnokságát. Az utolsó pillanatig nem akartam elhinni, hogy most tényleg versenyezni kell majd, mivel 3 fok volt, fújt a szél, és szakadt az eső. Kicsit későn értem le a pályára, így miután magamra kentem vagy fél tubus melegítőkrémet, futottam 1km-t a pályán, aztán már csak a rajthoz vezényszót hallottam.
Szerettem volna egyéni csúcsot futni, mert érzetem, hogy mennyit javultam a kihagyás óta, de ebben az időben ez elég lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Elkezdtünk futni, Szederkényi Máté futott elől, ő diktálta tempót Andinak, nekem, meg a többieknek. Az ő köreik kicsit gyorsak voltak nekem, legalábbis úgy érzetem. 1km után kicsit lemaradtam, de így az erős szembeszéllel kellett küzdenem minden második egyenesben. Szerencsére az utolsó 4km-re beállt segíteni Rezi és fogta a szelet előttem, ami meg is látszott, mert innentől kb. 2 másodperccel jobb köröket futottam a végéig. Könnyen ment a futás bár éreztem, ha jobban melegítettem volna és nem lenne ilyen hideg még jobban esne.
Végül sikerült megdönteni az egyéni csúcsomat 2 másodperccel, 36: 10 lett!
Örültem neki, de úgy érzetem aznap ment volna 36-on belül is.
ONEB
Mindenesetre ez a 10.000m reménykeltő volt, a normáltávú OB tekintetében.
Az OB előtti napokban már elkezdtem érezni, hogy valami nem stimmel a vádlimban, de igazából az erdei futásnál ez nem zavart, csak a megszokottnál jobban beállt a lábam.
Az OB pálya nagyon tetszett, külön örültem, hogy lefuthattam a VB-s férfi pálya hosszú átmenetét. Hubmann útvonalát választottam, és ez be is jött, az átmenet végén viszont kicsit lejjebb csúsztam a hegyoldalban, így vissza kellett másznom a jellegfához. A verseny alatt végig azt érzetem, hogy valami nincs rendben, talán az eső és a hideg miatt, de a lábam is aggasztott kicsit, és biztos ott volt a stresszhelyzet súlya is, hogy még sosem nyertem normál távú OB-t (az idei sprint siker volt az első OB győzelmem).
Most azonban sikerült, örülök, hogy ez azon a terepen történt ahol a VB döntő is volt, mert itt nem lehetett térképhibákra panaszkodni, és ez egy igazán színvonalas terep.
Bécs-Budapest Szupermaraton
A vádlimban megmaradt a fájás, de mivel idén is indult a VASAS női csapata a Bécs-Budapesten, ezért nem fogalakozhattam ezzel túl sokat. Persze nagyon is sokat foglalkoztam vele, de ennek ellenére rajthoz „kellett” állnom a csapat miatt. Annyi „kedvezményt” kaptam a csapattársaimtól, hogy az első nap én pihenhettem, de az OB után két nappal már Pozsonyból rajtoltam Skuló társaságában. Az elején jól ment a futás, aztán kezdtem érezni, hogy egyre rosszabb lesz a vádlim és 10km-től már csak a 4:10-es tempót tudtam tartani. Szerencsére szinte mindegy volt, mert a tavalyi rivális csapatunk a Pedró Pékség emberei is sérülésekkel bajlódtak, és a győzelmünk már az eső nap után szinte biztossá vált.Innentől kezdve nekem csak szenvedés volt a futás, és az utolsó napra már úgy gondoltam nem is tudom teljesíteni a 21 km-es távot. Sajnos a csapat egy másik tagja, Tusai Brigitta is problémákkal küszködött, a foga fájt. Annyira komoly volt a helyzet, hogy az utolsó nap előtt ki is kellet húzni a fogát. Így izgalmassá vált a verseny, mivel ha legalább egyikünk nem indul, akkor a többiek csak 3-an maradnak (Szederkényi-Takács Andrea, Pettkó- Szandtner Judit, Mizsér Fruzsina) és így kiestünk volna versenyből az utolsó nap. Így hát leszenvedtem az utolsó félmaratonit is, és elsők lettünk! 4 nap alatt:22+ 17+15 +21, azaz 75km-t futottam, így.
OCSB
És zárásként, még ígéretemhez híven a Bécs-Budapest befutó másnapján leutaztam a Csapat OB-ra , ahol az ARAK női szekciójának (Szivák Ildikó, Szabó Veronika, Én) sikerült megszerezni a pontszerző 5. helyet. Szerencsére vagy szerencsétlenségünkre annyit kaptunk a 4. PVSK-tól, hogy belefért az is, hogy a pálya vége előtt megálltam nyújtogatni, mert már nem bírtam befutni.
Tapasztalt lábfájósként, már másnap elkezdtem a probléma kezelését. Most két pihenő hét következik, mielőtt megkezdjük a Vasason a téli alapozást. Futni tudok, csak lassan, és gyógytornászhoz járok. Az alapozást már szeretném megint lábfájásmentesen elkezdeni. Szerencsére ez most izomzati probléma és nem a csonttal van baj. Úgy érzem jó úton haladok a sérülésem kezelésével, ezért nagyon bízom benne, hogy egy idő után teljesen rendbe jövök. Ehhez a probléma gyökerét kell megtalálni.
WIDGETIZE
How to use Quote function: