Sun_Dawn

" Veled végre kezdtem igazán
önmagam lenni... Aztán bejelentetted, hogy tetszik
egy lány és, hogy vele szeretnéd leélni az életed.
Akkor bennem valami meghalt. Könnyes szemekkel némán elfutottam. Elfutottam mert nem akartam
hogy sírni láss. Azon az estén a takaróm alá bújva
zsepivel az orromban jöttem rá valójàban mennyit is
jelntesz nekem. Először tudtam biztosan, hogy
szerelmes vagyok, de a fájdalom ami gyötört, ahányszor szóba jött a neved egy beszélgetés során, túl elviselhetetlen volt. Kerültelek a suliban, mert nem
tudtam volna a szemedbe nézni. .. Aztán egy nap a
lépcsőn véletlen egymásnak ütköztünk ès ami a
legjobban meglepett, hogy ugyanazt láttam a
szemedben, mint ami engem gyötört nagyon régóta.
Gyorsan próbáltam eltűnni a tömegben, de te nem
hagytad ezt annyiban. A következő szünetben te már a
terem előtt vártál, csak elkaptad csuklóm és a
szertárba vonszoltàl. / Tudom, hogy direkt kerülsz
engem, de tudnod kell valamit. A lány akiről
beszéltem az te voltál! / A szemeim könnyektől csillogtak a te arcodon pedig a teljes tehetlenség jeleit véltem felfedezni. Aztán a szemed megcsillant és te gyorsan magadhoz húztál. Tudod egy pillanatra a lélegzetem is elállt mikor
megcsókoltàl.... Akkor te voltàl a mindenem, az vagy most és az is leszel örökké. Mert tudnod kell hogy szeretlek. "