Sun_Dawn

Két világ közt tudatlan lebegve,
halk zene dallamát követve.
Keresed lelked szemeid tükrében,
így érzed magad már egyre hülyébben.

A zene elhalgat, s kínos csend ül mindenre,
keresnéd a kiutat, de nem látod semerre.
Új dallam csendül, s életre kel benned,
van erőd, s vágyad és van is mit tenned.

Végtelen vágy nyeli el lassan a tested
neved e tükörre véreddel festd meg.
Elveszett sikoly szakít ki békédből,
eltévedt angyal ki eldobott kezéből.

Két kósza árnyék suhan el melletted,
nekik te magadat hiába kelletted.
Körűled hirtelen eltűnik minden,
s ágyadban sírva látod mi nincsen.

Rosz álom volt csupán ez az egész!
E szörnyű szenvedés mi felemészt...