Sunday, 20. December 2009, 11:27:47
és ez a meccs még mindig nincs teljesen lejátszva - ideálunk az élethosszig tanulás -, de azért lássuk be, kevéssé valószínű, hogy ez még összejön. valami alternatív változatnak nagyobb esélye van, pláne, ha végre sikerülne elmélyülnöm a homeopátia rejtelmeiben, de nem ezért írok most.
terhesnapló következik.
december 17-én jártam a védőnőmnél. csodás nap volt: jó vastagon felöltöztem, és az előző nap esett hóban trappoltam sokat, a friss levegő felélénkített. aztán, mire befejeztem a téli fotók készítését is a parkban, (ismét) rá kellett jönnöm, hogy akármennyire fitt leánkának hiszem magam, a terhesség mindent felborít. a trappolás végére már úgy éreztem, kiesik belőlem gyerek: azt hiszem, felfedeztem valami új izmot belül, ami eddig sose tudatta velem, hogy létezik.
természetesen nem olyan vagyok, aki csak úgy tudomásul vesz holmi fájdalmakat, úgyhogy anatómiai nyomozásba kezdtem, ami a kerek méhszalag bűnösségét tárta fel.
A kerek méhszalag miatti fájdalom a várandósság 15. és 22. hete között jelentkezik, amikor a méh melletti ínszalagok valamelyike a mozgás következtében megnyúlik. Ez gyakran akut fájdalomként jelentkezik a has jobb- vagy baloldalán lent, különösen, amikor az ember fordul vagy tevékeny. Nem ártalmas és megszűnik, amint a méh nagyobb lesz és kevesebbet mozog.
de persze a magnézium és az alvás is jótékony hatással van.

a másik hír pedig december 19-i, amikoris átéltem életem első orrvérzését. legalábbis tudomásom szerint az első. az előzményéről annyit, hogy egy bizonyos fekete farmer kitarkulása következtében volt némi feszültség a levegőben, ami végül egy dühös orrfújásba torkollott.
innen csak az olvassa tovább, akiben ugyanolyan kíváncsiság él az emberi test iránt, mint bennem!
<-- VÉRES RÉSZ ELEJE
ugyanis nem hagyhatom szó nélkül, hogy hatalmas (ijesztő) élmény volt szemrevételezni az orrnyálkahártyám egy részét a mosdókagylóban!
VÉRES RÉSZ VÉGE!-->
tudom, ez olyasmi, mint amikor a kisfiúk a békát-gilisztát nyomják oda az anyjuk orra alá, dehát addig jó, amíg az ember nem veszíti el a lelkesedését az új dolgok iránt, nem igaz?