Osló fölött az ég....

Ma írok blogot, mert már olyan régen írtam. Első pont: töltsétek le az Opera 10-et és élvezzétek az Opera Turbo és Unite szolgáltatásokat! Második pont: miért ez a bejegyzés címe? Hát azért, mert ma biciklizni voltam, és rábukkantam egy szövőlepke fészkére... azaz arra fára, amit a hernyói teljesen elpusztítottak. Itt egy közelkép a fenevadakról, teljesen scifibe illő módon dolgoztak, az egész fát beszőtték. A fa alján vettem őket észre, közben aztán a nyakamba hullott a férgese. A fát nagyon durván elpusztították, nem maradt egy darab levele sem. Remélem, nem pusztítanak ezek itt tovább (még jó, hogy a fenyőt nem szeretik, szúr). És főleg nem kapnak rá az emberhúsra

Harmadik pont: felbicikliztem Ullevålseterig, ott lőttem ezt a képet. Ez is jól esett, illetve jó volt felérni. Lefelé menet egész durva, megértettem, hogy a többiek miért féktárcsás fékeket használnak... De ezért a képért megérte, nagyon szép volt most a környék, főleg a hosszú napsütéssel. Persze a menedékházban már nem adtak barna sajtos vaffelt, mert 7-kor zártak, nekem meg volt képem előtte 20 perccel odaérni. A megnyugtató, hogy más is hasonlóan értetlenül nézett, de hát végül víz az volt, napsütés is, tehát minek idegeskedni, hiszen innen pár perces ralival az erdei úton leszáguldva le lehet jutni a másik büféhez, ahol volt még ennivaló. Ma persze kártyát nem fogadtak el, az eddigi szokásukkal ellentétben, tehát ott sem termett vaffel. Sebaj, meg lehet szokni, a mókusok is a fenyőmagot esznek, itt nem lehet éhen halni Ja, még egy adalék: a menedékház mellett volt wifi, lehetett netezni. Nem kicsit lepődtem meg, hogy pihenés közben a várostól jóval odébb eső menedékházban is a gerincbe lehet injekciózni a netet, ha valakinek erre van szüksége (erre volt ). És még ingyen is volt, ami meg errefelé kincs

Negyedik pont: kb. egy éve ígértem képeket a norvég túráról. Na, aki facebookon még nem talált meg, annak üzenem, hogy oda tettem fel őket, ott kell keresni (a Spitzbergákon készített képekkel együtt). Azért kedvcsinálónak itt egy kép. Illetve lesznek majd további képek, mert idén is támadást vezetünk észak ellen, a célpont a Lofoten. Meg az Északi-fok (Nordkapp). És visszafelé becsöngetünk a Mikuláshoz Rovaniemiben, mert a távirányítós autót idestova 25 éve nem szállította le nekem, és azóta tudatos fogyasztóvá válva szeretném szóvátenni ezt az ok nélküli késedelmet.

Ha most blogbejegyzést írnék, az így kezdődne: a jó büdös ***va életbe bele. Na, ezért nem írok.

Nna, megint írok egy bejegyzést. Csak azért, hogy legyen. Na, ez nem igaz, mert mostanában egészen csodálatos dolgok estek meg velem. Mint például az, hogy a biciklim kezd kicsit szétesni, de gondoltam, hogy a nagy tél előtt itt nem kéne elmenni vele szervizbe, ráér utána. Viszont az egyik reggel annyira nyűgös volt a bringa, meg az idő sem igazán kedvezett, hogy a busz mellett döntöttem munkábajáráshoz. És (dobpergés) vettem bérletet. És ekkor legalább akkora sokk ért, mint amikor a lófejet találtam az ágyamban: 550 korona. Háromszor is visszakérdeztem, de tényleg annyi. És nem 720. Hihetetlen, ugye? Olcsóbb lett, állítólag valamikor augusztusban. És nem is kevéssel. Jó, mi? Járatritkítás nélkül... A dolog mögötti matematika az, hogy eddig nem igazán érte meg megvenni a bérletet, mert 20 munkanapra majdnem olcsóbb volt a sima jegy, plána, ha az ember elbli^^^^^ gyalog megy be dolgozni néhány alkalommal. De kiszámolták legalább.

A következő nagy tapasztalat a norvégokról megint a nyelv: a poszt címe nem más, mint az a szó, hogy kíváncsi. Ez itt egy negatív jelző, mint megtudtam. Így értek már sok mindent, hogy miért nem ütik bele a dolgukat más dolgába. Még maga a szó is azt jelenti (kb., valaki tuti beleköt), hogy az újdonságra "olcsó". Zárkózottak, na. Bár az is igaz, hogy aki megkérdezi, hogy mi van az emberrel azt legalább tényleg érdekli. Lehet, hogy otthon is egyszerűbb lenne, ha nem kellene mindenkit megkérdezni, hogy van, amikor éppen a legkevésbé sem érdekli a kérdezőt, és amúgy is elfelejti negyedóra alatt. Lehet, hogy könnyebb lenne a barátokat is felismerni... Na, még poénnak ez a kis kép itt jobbra, az első deres-fagyos reggelen a buszmegállónál láttam.

A norvég adóhivatal véletlenül kiadta az adataimat (másik négymillió adófizetőével együtt) a vezető újságok szerkesztőségének. És a kormány még le sem akar mondani. Igaz, nem is akarják őket őket lemondatni. Viszont tipikus norvég reakció, mert arról van szó, hogy az amúgy is publikus adóbevallások mellett a személyi számokat is kiküldték, ezeket természetesen minden újság visszaküldte, mert errefelé ez így szokás. Mindenesetre ezekszerint kupleráj itt is van, persze ez engem a legkevésbé sem zavar, nagyobb kuplerájban nőttünk fel otthon. Kíváncsi vagyok, kinek a fejét veszik ezért, mert azért annyival kisebb itt a kupleráj, hogy itt bizony lesz felelős az incidensért, és még az is lehet, hogy az elvtársak között, tehát nem a váltókezelő lesz a bűnös, aki amúgy is életét vesztette

Na, ezt már nem hagyhatom szó nélkül. Mivel foglalkozik a norvég királyi testőrség? Hát ezzel. Ahogy Hofi mondta: ezzel támadni, mi? Vonjuk le a logikus következtetést: nem, nem boszorkány, viszont még a Norvégiával kapcsolatban történő eseményeket is Skóciában kell keresni. Reggeli ébresztőnek jó volt