Osló fölött az ég....

Sajnos kénytelen vagyok egy bejegyzést írni, ami némi kapcsolatban áll az oslói terrorcselekményekkel. Kaptunk egy levelet a levelezőlistánkra Novák Andrástól, az RTL Klub riporterétől. Az oslói merénylő magyar barátja után nyomoz. Mindezt úgy, hogy még a merénylő nevét sem képes rendesen leírni (az angolosított verziót használja), holott még a híresen slendrián index.hu is képes volt átvenni megfelelő forrásokból a helyes írásmódot. Azt hiszem, hogy ez valahol az áldozatok felé nyilvánított részvét és tisztelet része lenne. Az, hogy időt szakítok arra, hogy pontos információ birtokában legyek, és ne csak foghegyről odavetve kérdezzek a részletek után. A levélben hemzsegő helyesírási hibákat nem is részletezem, feltehetően pirossal alá volt húzva jelentős része írás közben. És főleg: így nehéz lesz megtalálni bárkit is, mert a google nem fog kijavítani minden slendrián módon leírt nevet.

Azt hiszem, hogy az áldozatok és a szakma iránti tisztelet teljes hiánya az, ami ezeket az embereket teljesen feleslegessé teszi a magyar médiában. Nekik is jobb lenne, ha valami más szakmát keresnének, ahol nem kellene hülyét csinálni magukból minden nap. És sajnálom, hogy ezt a posztot egy ilyen alkalommal kellett megírnom.

Egy kis kiegészítés: sajnos Magyarország oslói nagykövetsége is leszerepelt. A hírekben olvastam, hogy nem tudnak magyar áldozatról. Az igazság az, hogy nem is nagyon erőlködtek, hogy bármi információt szerezzenek róla. Semmi, azaz semmiféle információt, felhívást nem tettek közzé, hogy mindenki ellenőrizze barátait, ismerőseit, rokonait, akik esetleg az események közelében lehettek. Természetesen a legtöbben ezt megtettük, ezúton is jól esett tudni, hogy mások is vannak az ember közelében, akikre lehet számítani vész idején. De a nagykövetség összehasonlítva egy USA vagy egyéb nagykövetséggel éles helyzetben elégtelenre vizsgázott. Van egy (főleg) Norvégiában élő magyaroknak dedikált levelezőlista, melyen sok itt élő magyar elérhető. Ennek tagjai a nagykövetség alkalmazottai is (legalábbis egy páran). Ide érkezhetett volna egy felhívás, hiszen talán ez a legegyszerűbb módja az itteni magyarokkal való kapcsolatfelvételnek, ezt a levelet biztos, hogy mindenki továbbküldte volna a megfelelő helyekre. Nem történt ilyen. Annak idején a nagykövetség az én emailcímemet is begyűjtötte, hogy kéznél legyen, ha szükség lesz rá. Természetesen ide sem kaptam semmilyen felhívást. Úgy látszik, nem volt szükség rá vagy még nagyobb katasztrófa esetére tartogatják. Értem én, hogy az oslói nagykövetségi munka az esetek többségében politikai elfekvőnek tekinthető, hiszen az éves Nobel-békedíj átadásán kívül nem történik sok, de ilyen esetekre írott protokollnak kellene szabályoznia, hogy mit köteles elvégezni a nagykövetség. Ha a kapcsolattartás ennek része, akkor legalábbis kérdéseket vet fel az itteni tevékenységgel kapcsolatban. Ha pedig nem része, az még nagyobb kérdéseket vet fel a magyar külügy kompetenciáját illetően.

Északi fényre vadászunk kollegákkal már jó ideje, mérsékelt sikerrel. Legutóbb éppen az Altába tervezett utunkat húzta keresztül egy bombariadó a pályaudvaron. Mindenesetre az eszközöket élesítettük, ennek keretében készítettem egy Opera widgetet, hogy a sarki fénnyel kapcsolatos információáradat koncentráltan juthasson el a képernyő egy kis részére. Használja mindenkit egészséggel!

A widget oldala

Ma írok egy kis bejegyzést, mert már régen tettem. Újból elkezdtem futni, hogy kicsit jobb kondícióba kerüljek. Ezzel csatlakoztam egy rakás másik emberhez itt Oslóban. Viszont a tegnap délutáni futás kezdett kissé bizarr lenni: az egész úton egyre furcsább dolgokat láttam. Azzal indult, hogy a folyó mellett egy fazon trombitával gyakorolt. Mindez szép, nem is volt rossz, csak vicces, ahogy valaki egy parkban kint csak úgy gyakorol. Ez még nem is volt gond, de ahogy futottam tovább, és az kezdtem magam egyre fittebbnek és sportosnak érezni, történt pár dolog, ami gyorsan romba döntötte az ilyen irányú elképzeléseimet. Például megelőzött egy srác begipszelt kézzel. Aztán később egy lány, akinek nem volt keze. Végül egy terhes anyuka. Igen, futottak, nem sétáltak. Itt éreztem, hogy jó is, hogy a szokásos táv végére értem, mert nem várom meg, amíg valaki láb nélkül megelőz vagy valami ilyesmi. Például az a srác, akit a konditeremben láttam megszállottan edzeni és csak később vettem észre, hogy nincs lába.

Tisztelem ezeket az embereket. A terhes anyuka esetében nem tudom, hogy jó-e, ha fut, de láttam már terhes nőket edzeni a konditeremben is...

Álljon itt egy kép az Opera csapata nagy részéről, akik részt vettek a Holmenkollen váltófutáson (photo by Jose).

Ma olyat láttam, hogy erről blogolnom kell. Karácsonyi akciók indulnak errefelé mindenhol, ez azt jelenti, hogy egyre több szeméttel van tele a postaládám (mármint az igazi, amibe a darazsak is bele tudnak költözni). Érkezés után a szokásos módon egy, az előtérben levő székre pakoltam ki az újságokat, amikben szokás szerint nincs olyan dolog a világon, amit ne akarnának nekem Karácsonykor eladni. Mindezt azért, hogy a ház többi lakója is részesülhessen belőlük, mert ők antiszociális módon kiírták, hogy nem kérnek reklámot a postaládájukba... Na, szóval pakolás közben vettem észre, hogy akcióban adják a kávéfőzőt, 799 koronáért. Megjegyzés alatta apró betűvel: "Pris etter tilbud 1499", azaz az akció után 1499 korona. Hihetetlen. A múlttal nem foglalkoznak, mert minek... de a jövő, az fontos ))) Van benne valami, mit tegyünk a múlttal, az adott. Nem leárazás van, hanem felárazás lesz Ne azért vedd, mert drága volt (megjegyzés, minden drága volt, de elavult és úgyis lement az ára), hanem azért, mert drága lesz. Jó, mi? Na, mentem edzeni.

Na, ha írnék, megint nem lenne szalonképes. De ebből majd tanulnak. Nem szívesen lennék most a helyükben...