Thursday, 16. August 2007, 15:41:01
világirodalom
- A polgári kor azt a tendenciát erősíti fel, hogy a tragédiák hőse és környezete polgári fog-lalkozások köréből is kikerülhet. Ennek nyelvi következményei is vannak → a regény a polgári kor eposza.
- A XVIII. század végén erősödik a világkereskedelem, fejlődik a közlekedés. A XIX. szá-zad elején megváltozik a vagyon alapja, nagy bankházak, Európa-méretű kereskedőházak létesülnek; megindul a városiasodás, létrejönnek a nagyvárosok.
- Egy városnak egészen más szerkezete, „élete” van. Más a közösségi létformája, az építészete.
- Az egyes foglalkozások presztízse megváltozik, a kormányzás, a politika területén is lé-nyeges változások történnek; kialakul a parlamenti demokrácia. (Angliában már a XVIII. század elején megtörtént tory – wig.) Pártok, érdekcsoportok alakulnak ki.
- Az új életformának a munka lesz a jellemzője. Felcserélődik a birtok a vagyonnal.
- A nemesi és a jobbágyi osztály között korábban mély árok volt, és a származás volt a presztízs alapja, de a XVIII. század végén, a XIX. elején a presztízs alapja a pénz. → Minden megvásárolható, még a társadalmi szerepek is.
- A társadalom létrehozza a személyes szabadság körét (pl. parlament), mely a törvény vég-rehajtásának érvényt szerez. Létrejönnek a rendőrségek, a bíróságok, a hivatalok. Létrejö-het a bürokrácia, ha a hivatal öncélúvá válik. (pl. Dickensnél a huzavona hivatal, mely megelőlegezi Kafka látomását.)
- A regény mindenféle ars poetica értékű műből kimaradt. A rendszerekből mindig hiányoz-tak a regények (Arisztotelésznél is).
- Az európai regényhagyomány a Don Quijotére reagál. A Don Quijote egyszerre regény és regényparódia. Regényarchetípussá válik.
- Gyakori regénytípus a XIX. században a karrierregény. (Alacsonyabb sorból származó szereplő magas körökbe jut.) Ahhoz, hogy a cselekmény kibontakozzon, egyenes vonalú cselekmény szükséges, bár lehetnek előre- és visszatekintések.
- A személyiségnek át kell alakulnia, ha karriert akar csinálni. Az csinál karriert, aki maga-tartásával le tudja győzni azokat az akadályokat, melyeket a társadalom állít. Ártatlanul senki sem érhet el sikereket, valamit fel kell áldoznia érte.
- Balzac regényeit a későbbi kor társadalmi regényeknek nevezte.
- Balzac az erkölcs történetét akarta megírni, amit a jelenkor történetével azonosított, ezért szerinte regényei történeti regények. (Az emberiség története a nagy művekben éppúgy igaz, mint a jelenkor erkölcstörténetében.)
- Balzac Emberi színjátékából vették a realisták a típusokat.
- Balzac az Isteni színjátékhoz képest alakítja ki az elbeszélői pozícióját. Egyes esetekben a cím tartalmazza a rájátszás gesztusát (pl. Goriot apó ~ Lear király).
- A történetben tematizál, kibontja a témát és a téma esendőségét, a fenségestől eltérő jelle-gét hangsúlyozza.
- Balzac Walter Scotthoz képest alakítja ki az álláspontját, és így egy olyan irodalmi ha-gyomány részesévé válik, mely Balzactól teljesen idegen (kivéve Huhogók, mint törté-nelmi regénye).
- Balzac Walter Scott történelemfelfogását hajlítja saját erkölcstörténeti felfogásához.
- Balzac azt állítja, hogy Walter Scott regényeivel történelemfilozófiát teremtett, de ez a történelemfilozófia mellőzte az erkölcsök történetét, és ezt fogja ő megteremteni. (Walter Scott sikeres regényeihez méri a maga regényeit és azt állítja, hogy meghaladja.)
- A Goriot apóban Vauquer-né panzióját hosszan ecseteli, és ezzel előkészíti az emberek jellemzését. Ez az eljárás nem különbözik a kortársakétól, de még Zoláétól sem.
- Balzacnál a külső környezet jelenti az ábrázolt tárgyiasságot, mely a történet kontextusát adja. (Ábrázolt tárgyiasság = ami az irodalmi mű középpontjában van. Roman Ingarden rétegelmélete. 1. szöveg, 2. regény értelmezése, 3. ábrázolt tárgyiasság, 4. háttér)
- Égi (fent) - földi (lent) oppozíció. Az értékszerkezet megváltozik. Vitapozícióban kell látnunk az elbeszélőt: kétségbe vonja ebben az esetben a mitológiák értékszerkezetét.
- A külvárosi panzió allegorikus hely, akárcsak Shakespeare udvarai.
- A panzióban lent laknak a gazdagok, a lenti szobák presztízst biztosítanak. Goriot apó is lent lakott, amíg volt pénze. Ahogy a lányaira áldoz, egyre kevésbé tud fizetni, feljebb és feljebb költözik.
- A fent (erkölcsileg) megfordul a világi fenttel.
- Goriot apó „furcsán” szerezte a vagyonát, majd kiházasította két szép lányát. A pénzét szétosztó apa a történet motívuma. (Motívum = a legkisebb egység, melyből a történet ki-fejlődik.)
- A társadalmi rangot már a grammatikai szerkezet is kijelöli: Goriot apó ~ Lear király.
- A feudális korban a király a hatalmáról mondhatott le, azt oszthatta szét. Ebben a korban Goriot a pénzét oszthatja szét.
- A hatalmától megfosztva a világ másként tekint Goriot-ra. Régebben tisztelték, értékes személy volt, most elfordulnak tőle.
- A regényben megjelenik a hatalommal való megkísértés. Rastignac a regény végén elhatá-rozza, hogy hagyja magát megkísérteni.
- Balzacnál már nem lehet egyértelműen megmondani, hogy ki a jó és ki a rossz.
(Köszönet érte N. M.-nak)
Thursday, 16. August 2007, 15:35:20
világirodalom, dráma
- Eredeti neve Jean-Baptiste Poquelin (1622-1673). Komédiái ma is elevenek.
- Komédiáinak nem kellett elszakadnia annyira a középkori és a korabeli előzmények-től, mint a tragédiának. Molière korabeli polgári konfliktusok jelentkeznek.
- A komédia a dráma műnemébe tartozó műfaj. Uralkodó esztétikai minősége a komi-kum, olyan értékszerkezet, melyben értékhiány lepleződik le, vagy értékvesztés (ha-mis célok vagy jó célok érdekében rosszul választott eszközök, módszerek, a cél eléré-sére alkalmatlan személy stb.) válik nyilvánvalóvá.
- A komédia hősei átlagos vagy az átlagosnál kisszerűbb alakok, akik szellemi, erkölcsi, jellembeli fogyatékosságuknak vagy nincsenek tudatában, vagy negatív vonásaikat ér-tékesként tüntetik fel.
- A komédia cselekményében sok a valószerűtlen fordulat, cselszövés, véletlen, megol-dása pedig mindig szerencsés kimenetelű.
- Komikus konfliktusra épül a darab: kisszerű hősök ütköznek össze, és a küzdelembe belebuknak, felsülnek. A komédia igazsága a leleplezésben nyilvánul meg.
- A molière-i vígjáték forrásai között fontos szerepet játszott a latin komédia, Plautus és Terentius hatása. (Fösvény című műve tulajdonképpen Plautus Bögre című darabjá-nak átdolgozása, „modernizálása”.)
- Műveiben Molière támaszkodott az olasz vígjáték, a comedia dell’arte hagyományaira is, melynek legfőbb műfaji sajátossága a rögtönzés volt.
- A comedia dell’arte állandó típusokkal, hagyományos jellemekkel dolgozott, s egy-egy színész rendszerint ugyanazt a típust személyesítette meg: velencei kereskedő (zsugori, öntelt szoknyavadász, aki mindig felsül), bolognai doktor (öreg, fösvény, tu-dálékos, kéjsóvár), kapitány (könyörtelen, gőgös és gyáva), hivatalnok (esetlen), szol-gák (okos és furfangos + gyámoltalan és balkezes), szerelmesek (szemérmes kislány és a hősszerelmes ifjú).
- A francia vásári komédia, bohózat, a farce elemeinek és témaköreinek hatása is meg-figyelhető Molière vígjátékaiban. (A farce elsősorban helyzetkomikumra épülő tréfa volt, mely kipellengérezte a frivol asszonyokat, a kalandéhes férjeket, a szemforgató képmutatókat, az üresfejű nemeseket, a kapzsi és tudatlan hivatalnokokat.)
- A legismertebb és a magyar színpadokon is sokszor bemutatott darabjai a következők: Kényeskedők (1659), Tartuffe (1664), Embergyűlölő (1666), A botcsinálta doktor (1666), Dandin György (1668), Fösvény (1668), Úrhatnám polgár (1670), Tudós nők (1672), Képzelt beteg (1673).
(Köszönet érte N. M.-nak)
Wednesday, 15. August 2007, 19:14:52
dráma, világirodalom
- Corneille drámaírói dicsőségét hamarosan elhomályosította Racine fellépése.
- Az ő tragédiái hajlékonyságukkal, érzelmi telítettségükkel, dallamos nyelvükkel és lé-lekelemző mélységükkel messze felülmúlták Corneille művészetét.
- Racine-t tekintik a francia klasszikus tragédia legnagyobb mesterének. Tragédiáinak világa más, mint a corneille-i drámáké.
- Racine-nál is a kötelesség és a szenvedély küzd egymással, de ebben a harcban a szenvedély diadalmaskodik. Hősei gyakran a szerelmi szenvedély áldozatai. Küzdenek bűnösnek tartott vágyaik ellen, és végül a józan ész meghátrálásra kényszerül, a vad vágy pusztulásba sodorja megszállottjait.
- Az igazi cselekmény színtere a lélek világa, nem a külső tér.
- Racine drámáinak cselekménye meglehetősen egyszerű, áttekinthető, kerüli a túlzott bonyolultságot. Ez nála nagyon tudatos törekvés.
- Nyelvének ereje is az egyszerűségében rejlik: szókincse nem bő, de választékos.
- Drámáit páros rímű alexandrinusokban írta. (A francia alexandrinus 12 szótagos, hangsúlyos verselésű sorfaj, a 6. szótag után felező sormetszettel. A magyar fordítások rendszerint időmértékes, jambikus lejtésű 12-13 szótagos sorokban adják vissza az eredeti francia sorfaját.)
- Fontosabb drámái: Nagy Sándor (1665), Andromaché (1667), Britannicus (1669), Berenice (1670), Iphigenia (1674), Phaedra (1677), Eszter (1689), Atália (1691).
- Racine legjobb, legtökéletesebb alkotása az öt felvonásból álló Phaedra (1677).
- Racine a legtöbb motívumot Euripidész Hippolütosz című darabjából kölcsönözte, de a kötelező illem jegyében át is alakította a történetet, finomította, árnyaltabbá tette a jellemrajzot, bonyolultabbá formálta a lélekben zajló küzdelmet, rokon-szenvesebbé tette a főhőst.
- A témát, a mostohafiába halálosan beleszerető asszony tragikus történetét már má-sok is feldolgozták, többek között Szophoklész, Euripidész, Seneca.
- Racine szigorúan követni kívánta az arisztotelészi elveket, ragaszkodni próbált a „hármas egységhez” is: a hely (Peloponészosz egyik városa, Troizén) a cselek-mény (egyetlen konfliktus: Phaedra belső küzdelmeinek bemutatása), az idő (egyetlen nap).
- A lelki drámát szükségszerűen motiváló külső események szétfeszítik a 24 órás időkeretet, jóllehet a látszat mégis az, mintha egyetlen nap alatt történne).
- A tragédia címszereplője Phaedra, Theseus athéni király második felesége. Az első pillanattól fogva, hogy meglátta, végzetes szerelemre gyulladt Theseus első házas-ságából született fia, Hippolytos iránt. (Szenved a vágy hatalma alatt.)
- Ez a szerelem az istenek bosszújaként támadt a lélek mélyéből. (Phaedra anyja Pasiphaé (a bűnös vágy > Minotaurus), apja Minos (az igazságérzet).
- Phaedrát az anya és a feleség szerepe kényszerítené tartózkodásra, mégsem képes szerepének eleget tenni. Elborzad önnön művétől, öngyilkos lesz.
- Phaedra mellett a tragédia másikfőszereplője és áldozata Hippolytos.
- Alakját emberibbé, rokonszenvesebbé alakította Racine, mint amilyennek az antik drámák mutatták, de felruházta „valami emberi gyarlósággal”, nehogy a túlságosan tökéletes hős bukása felháborodást váltson ki a nézőkben (apja akarata ellen szegü-lő tiltott szerelem, annak ősi ellenségének lánya, Aricia iránt).
- Az ő „bukásának” oka éppen ragyogóan tiszta jelleme, emberi és lelki nagysága, mely a kivételes emberekre jellemző gyanútlansága révén szinte cselekvésképte-lenné kárhoztatja.
- Vakon hisz az istenek által irányított világ erkölcsi rendjének tökéletességében, az igazság erejében és győzelmében – baljós sejtelmei ellenére is.
- A világ morális rendjének kikezdhetetlenségébe vetett hit szenved vereséget a da-rabban: az apja átka után Neptunus azonnal megöleti Hippolytost. (Az események itt is a színpad mögött történnek meg, mint a görög drámákban.)
- Racine drámájának mélyebb mondanivalója: az ember boldogsága elérhetetlen, mindnyájan szenvedésre születtünk, ez a tragikum formája.
(köszönet érte Nagy Milánnak)
Wednesday, 23. May 2007, 11:32:07
olvastam
Nem rég fejeztem be Michael Cunningham Otthon a világ végén c. könyvét. Az órák mintáját követve, ez a mű is több szereplő sorsát köti össze, ám itt azért közelebbiek a karakterek mind térben, mind időben.A különböző fejezetek a különböző karakterek szemszögéből láttatják a történteket... mind E/1-ben íródott. Nagyon tetszett, ahogy Cunningham váltogatott nem csak a férfi és női szemszögek között (ezutóbbiak nagyon jól sikerültek, de hát pont Az órák után ne sikerültek volna jól), hanem a gyermek-serdülő-felnőtt hangütések és szemszögek között. Lenyűgöző.
Személy szerint kicsit többet vártam. Az órákhoz hasonlóan hagyja nyitva a történetet az író. És ezzel megkíméli az olvasót az egyik főszereplő elvesztésétől... Azt hiszem, kicsit ütősebb véget vártam. Úgy éreztem, hogy az olvasó-kényeztető hangulatot még meg lehetne dobni egy frappánsabb befejezéssel. Mondjuk, ez abszolút olvasó függő.
Mindenesetre a fordítónak jár fekete pont. Hihetetlen, hogy a fontosabb mondatokat olyan jól tudja átültetni magyarra. Kényezteti az olvasót. Mégis, a legmindennapibb kifejezéseknél magyartalan megoldást választ. Sajnáltam, hogy egy ilyen szintű fordításnál pont az ilyen legegyszerűbb, legalapvetőbb szavakat rosszul ülteti át. 
Wednesday, 23. May 2007, 11:29:30
világirodalom
The family d’Esparvieu had been living in Paris since the 1780s. They are not only remarkable because of their wealth, sophisticatedness and of owing high ranks in society and in politics, but also because of their marvellous collection of rare books. By the beginning of the 20th century they were in possession of one of the finest private library in Europe. The plot of the novel takes place in Paris and from this time on.
In the first chapters we get acquainted with Maurice d’Esparvieu, who is the son of the head of the family, and lives the life of young men about town. He is important because his guardian angel becomes the main character of the story. One day the angel manifests in front of Maurice and his lover Mme Des Aubels. He introduces himself: “I’m an angel; Maurice’s guardian angel.” He also tells that his name was Abdiel among the angels of Heaven, he was one of the lowest rank, a guardian angel, and his task was to protect Maurice’s innocence and virginity. But now he chose to manifest as a human, because: “Opposing the One, whom you worship as the creator of the visible and the invisible world, I am preparing the revolution of angels.”
But why would a guardian angel rebel against God? Arcade (the angel asked the others to call him that name) explains this still in that chapter (10th). Since he did not have the chance to protect Maurice’s innocence and virginity he decided to occupy himself with reading the books of the d’Esparvieu library. Among the rare and special books he founded lots concerning religion, theology and philosophy. He had reached that far in theorising that he lost his faith in God. So he decided to manifest and look for the other fallen angels to ally with them. Arcade also tells that the one who is worshipped as God is not else but a demiurge (A demiurge is a term used in Gnosticism and by the medieval Cathars. It refers in some belief systems to a deity responsible for the creation of the physical universe and the physical aspect of humanity. The word derives from the Greek word dēmiurgōs, which means ‘craftsman’ and ‘Creator’. Plato and Gnosticism presents a distinction between the highest, unknowable “God” and the demiurgic “creator” of the material. The demiurge is antagonistic to the Supreme Creator.), who is called Yaldabaoth. He is not spiritually, but a higher power and maybe that is why Arcade feels so passionately against this entity: he is not endless in space and time but a power who make others (angels as well) believe so. The angel also tells that Yaldabaoth is full of pride and that is why he leaves his worshippers suffer and live in pain, he is only interested in the sacrifice.
As for the development of the basic idea, it reveals with Arcade’s appear in the 10th chapter: the reasons why angels of Heaven decided to leave their life behind and to manifest. In the case of Arcade it was science and doubt that raised his disbelief in God – the only angel whose fall can be thanked to ration. The following chapters show some other examples of turning away from “God” and I am going to examine these.
The first angel with whom we get acquainted with is Mirar. He left the heights of heaven behind because of the lust he felt for a beautiful woman, called Bouchotte. Although he assumed a new form (and the name of Théophile Belais), he left as soft-souled as he was before. His only chance to get by among the people to earn money as a musician and composer. He is the only one among the angels who still holds love for God in his heart and tries to remain in the background when the other fallen angels plan the revolution. In my opinion he is the representation of the remorseful fallen angel. With his character the author can use the technique of fluttering and delay.
The second angel Arcade come across with is archangel Ithuriel, who took the form of a beautiful and poor woman. She lives in a hotel in Montemartre. The musician, Théophile/Mirar met her often. “Ithuriel took up the name Zyta. Théophile was never spurred by curiosity to get acquainted with the ideas of this archangel. She was told to be a Russian nihilist and the musician thought that she was an atheist and a rebel like Arcade.” She was also said to be of two different kinds in whom activity and passivity strived for balance. She was a perfect creature since she found perfect and permanent satisfaction in herself. She became a fallen angel because of lust – and when she reached this kind of satisfaction she lost what she desired the most: lust itself. That is why she remained unhappy among the people, but still she is for freeing the angels in Heaven.
Zytas’ chapter is important because she tells about the nature of angels, that is sometimes contrary to human nature and sometimes the two are really similar. She criticises the angels because they do not think – but it is not really possible in a place where the weather is always nice and it is easy to get by. In addition, Yaldabaoth can keep them well in hand. She also mentions that the way of freeing angels is not by enlightening them but overthrowing the tyrant, since “the realm of Heaven is a military dictatorship, where there is no place for public opinion.”
The third angel chose to be fallen because of his strong love of humans. He called himself Prince Istar since the day he took the form of a man and started working as a chemist. His love for humans made him similar to Prometheus and just like him he also devoted most of his time to the prosperity of the people. Istar is the representative of the French revolution, because of his love for people on the one hand, and on the other hand that he believes in the order- and harmony-creating power of anarchy. As a chemist he is able to make weapons (bombs) and he wants to use these when attacking Heaven.
The fourth angel, Alaciel – the way I see it – is the most interesting of all. He was referred as “the Gardener” by the others or as Nectaire. He lived in the forest of Montmorency in a tiny white house. The reason of his falling turns out to be freedom, curiosity and doubt – terms again closer to feelings and emotions than to ration. “Nectaire was a muscular old man: his head was thick, grey-haired, his forehead battered, his nose snub, his face tending to red and his beard was parted.” And when he plays his flute is like he would sound everything beautiful in the world.
In the following chapter Satan became mentioned at the first time. Nectaire tells in his long story (that is very similar to Madách’s The Man’s Tragedy), which is the most complex part of the novel and in itself is a history of man, that Satan was much more worshipped than Jahveh(Another demiurge – as it turns out in Nectaire’s story.). Satan was known and worshipped as Dyonisius, Evanus, Jakkhos, etc. and was extremely beautiful in form and in each action he made. He wandered the world and did good all the time. Satan and his followers (the fallen angels) taught the people how o survive and how to tame the forces of nature. So Satan is described as someone who takes care for the people and sympathizes with them. Nectaire also tells that only knowledge can make a human be a master: for example by taming lightning can make someone really powerful (light, electronics). And that was only one thing Satan presented to man … and this made him Lucifer – the light-bearer. He and the fallen angels are the redeeming devils who want to raise the human race.
Nectaire turns out to be Pan and he is also the representative of fallen angel closer to Satan than to God – the counterpole of Théophile/Mirar. The description of the form to which he was transformed when he joined Satan also enforces this idea: “When I joined him [Satan] I took up a form of a creature with goat-legs: two delicate horns grew on my forehead: my nose became snub. My ears pointed; on my neck two glands were dangling just like of a goat; my thighs were fanned by a goat’s tail and my hairy leg became black and ended in a hoof”.
The fifth angel in the row is Sophar. He loved precious stones and gold so desperately that Yaldabaoth made him his treasurer. But he became so obsessed with gold that he wanted to be part of the world of capital, bank and stock exchange. In France all of them were without supervision so he chose to manifest. He became very rich. The other angels turned to him for financial assistance, and he was willing to help only if they leave alone Thisworld and direct their revolution against Heaven.
When everything is ready for the battle they called all the fallen angels together. Almost 300 of them are present and they elect a honorary chairman: Nectaire. Before launching the attack Arcade, Nectaire, Zyta and Istar depart to visit Satan. “[…] they arrived to a garden in the depth of which they found the One to whom they came. The archangel was leaning on his elbows on black pillows on which golden flames were embroidered. Lions and gazelles were lying at his feet. […] Spotting his angel-guests his face clouded over.” Zyta told him why they were coming, and then she added: “Our prince, your army is waiting for you, come and lead them to victory!” But Satan asks for time to think. He waits for a dream that tells him how to decide.
This dream shows that they will win the battle and can overthrow the power of Yaldabaoth. Satan comes to the throne and he brings everything good to the people, while Yaldabaoth becomes captive and closed into Hell. Satan liked that he is praised, his power and wisdom is respected, and he becomes immune to empathy, and later prideful and arrogant. After a while he disliked ration and hated curiosity. He did not want to learn more because it might sign that he was not omniscient. He approved of being mysterious… while Yaldabaoth closed in Hell learned empathy and humility. Goodness was born in his heart, and leaving Hell he started teaching the people…
...Just like Satan after he was banished from Heaven. To put it in a nutshell: being God is only a condition: the overthrown God becomes Satan and the victorious Satan becomes God. Only time is what needed to perform this process. And victory – now Satan knows – would be in vain: nothing would change. And in the last lines of the book we get the moral that makes Satan’s decision (that why did not the fallen angels attack Heaven) clear: because Yaldabaoth (fear and ignorance) is inside us and victory can only be reached by recognising this, then attacking and destroying it within. Spirit must be victorious – and that is what Madách also mentions in his tragedy.
Thursday, 17. May 2007, 08:26:25
* értekezése elején Schiller három fogalomról ír, elmélkedik: akaratról (mint az emberi nem jellemvonása), észről (annak örök szabályáról) és az erőszakról (ahol megszűnik az ember)
* ezután arról ír, hogy az embert számtalan erő veszi körül, amelyek fölötte állnak, uralhatják, ám megvan az az általános igénye arra, hogy egyiktől se szenvedjen el erőszakot → tehát egyik se okozza megszűntét - - - „mindenek ellen van szer”, így gondolja, kivéve az egyetlen dolgot, a halált (egy olyan dolog, amire kényszerül, amit nem akar az ember)
* a kultúra feladata az, hogy az embert szabaddá tegye + a segítségére legyen
→ képessé kell tegye akaratának érvényesítésére, erre kétféle mód van:
(1) realisztikus [erőszak vs. erőszak; ha a természeten mint természet uralkodik; uralja a természeti erőket, vagy biztonságba helyezze magát előlük, ám ez csak egy bizonyos határon belül lehetséges] → fizikai kultúra
(2) idealisztikus [ha kilép a természetből, és ezáltal megsemmisíti az erőszak fogalmát; hogy ne szenvedjen el erőszakot, fogalmilag megsemmisíti, úgy, hogy egyúttal önként aláveti magát] → morális kultúra
* a morálisan képzett ember → egyedül ő egészen szabad + a természet hatalmával szemben fölényben áll, összhangban van [sehol sem éri utol a természet → megvalósította ezt a Schiller által említett „kívül helyezkedést”] [saját: szerintem ez kicsit hasonlít a taoista szemlélethez]
* „már a szépség iránti fejlett érzések elegendők, hogy bizonyos fokig függetlenné tegyenek bennünket a természet hatalmától”
+ egy kedély → nemesült
→ dolgok formája > dolgok anyaga
→ szabad gyönyörűséget merít
→ nem birtokol
→ ám „magában hordja az életünk benső elveszíthetetlen teljét”
→ lehetővé teszi, hogy a meglévő szép és jó legyen [De! , azt, h a jó és
szép meglevő legyen, azt nem]
* fenséges → az a kedélyhangulat, Schiller szerint, amelynek közömbös, hogy a szép és jó létezik-e, De! Azt megköveteli, hogy ami létezik, az jó és szép legyen [párhuzamot mutat eddig a széppel]
* ezután rátér a két géniuszra, amelyeket a természet adott kísérőül az életünkhöz
(1) a szép érzése - - - hogyan jellemzi Schiller? [szórakoztató, bájos, játék, az érzékek
világa az ő területe, noha elvezet az igazság megismeréséig (és
nem tovább!)] + az érzéki ösztönök és az és itt összhangban van
(2) a fenséges érzése - - - [komoly, néma] + az érzéki ösztönöknek az ész
törvényhozására nincs befolyásuk
* a fenséges érzés vegyes érzés → fájás, amely a legfelső fokán borzongásban nyilvánul meg
→ vígság, amely az önkívületig fokozódhat
[két ellentmondó érzet kapcsolódik össze egyetlen érzésben → két ellentétes
természet egyesül bennünk]
* a fenséges tárgy kettős jellegű → vagy a felfogóerőnkre vonatkoztatjuk, vagy az életerőnkre
[mindkét esetben érezteti velünk a határainkat, Schiller szerint ez kínos érzést kelt bennünk - - - taszít, megfutamítana, de egyúttal ellenállhatatlan erővel vonz is bennünket magához] [saját: ennél a pontnál kötődik Kristeva abjekciós elméletéhez. Itt is, és majd Wordsworthnél is látszik (Kant írásában is megtalálható ez a jelenség), hogy az abjekt, az abjekció része, alkategóriája a fenségesnek]
* a szépben az ész és az érzékiség egybehangzik, míg a fenségesnél nem
* a szép jellem és a fenséges érzésének összekapcsolása [a szép jellemű ember példáján keresztül] → a fenséges kivezető utat ad nekünk az érzékek világából oda, ahol a szép nem ér el bennünket - - - ez az áthágás nem fokozatos, hanem hirtelen és megrázó
* minden emberben el van ültetve az érzékelőképesség mindkettő iránt, de ez a képesség eltérő módon, egyenlőtlenül fejlődik → Schiller szerint ez megoldható: a művészettel kell elősegíteni [ez az érzékelőképesség először a szépség iránt bontakozik ki]
* érzékelés a nagy és fenséges dolgok iránt → észből
→ ennek kialakulása/ fejlődése során az ember észreveszi a természet erőinek + megjelenésüknek egy másik módját, az érzékileg végtelent
[ határtalan távolságok, magasságok megpillantása → ami kiragadja az embert a
mindennapi érzékelésből]
* zűrzavar → ami felfoghatatlan az értelemmel
→ érezni tudni kell hozzá
→ egy egészen sajátos öröm forrását tárja fel
→ aki az értelmen keresztül próbálja meg felfogni, sikertelen marad, ám ha erről
lemond, akkor jelenik meg a legtalálóbb jelkép a tiszta ész számára (a lényeg
a célkapcsolatok elkerülése)
↓
függetlenség [„ha a dolgok egy sorát megfosztjuk minden egymás közötti
kapcsolattól, akkor megkapjuk a függetlenség fogalmát”]
mely egybehangzik a szabadság tiszta észfogalmával
* az ész → a szabadság eszméje alatt foglalja össze mindazt, amit az értelem nem tud
megismerésbeli egységbe tömöríteni
→ aláveti magának a jelenségek végtelen játékát
→ érvényre juttatja a maga hatalmát az értelem mint érzékileg megszabott képesség
fölött
[Ez a természeti törvényektől való függetlenségnek a tudatára jutás → kárpótolja az
emelkedett kedélyhangulatú embereket a megismerés minden balsikeréért.]
* le kell mondanunk arról, hogy a természetet megmagyarázzuk - - - Schiller szerint sokkal inkább előbbre visz, ha a felfoghatatlanságát tesszük a megítélés szempontjává - - - önhatalmú, szabad → ezért sem lehet a megismerés korlátai közé zárni; a természettudományok oldaláról [a keret] pedig lehetetlen megmagyarázni
* a legmagasabb eszmény, amelyért küzdünk, hogy részei maradjunk a fizikai világnak és a morális világnak is
* patetikus → mesterséges szerencsétlenség
→ közvetlen érintkezésbe hoz bennünket a szellem törvénnyel → önmagunkba fordít
Friday, 27. April 2007, 12:52:04
világirodalom
Az európai regény születéséről…
* A regény valójában az ókorban született, így inkább a regény újjászületéséről van szó
* A középkori regényeket elsősorban az uralkodó világszemlélet határozta meg [nem hoztak újat témáikban és ábrázolási módjukban]
* A reneszánszban eleinte inkább a novella volt a népszerűbb (rövidebb, érthető, célirányos), jobban kielégítette az olvasói igényeket
* A későreneszánsz kedvezett inkább a regény kialakulásának: Rabelais --> enciklopédikus regény; Cervantes --> pikareszk regény paródiája + maga a paródia
Rabelais
* 1494 körül született Chinonban
jó nevelést kapott --- ferenceseknél tanult, pap lett
* pápai engedéllyel átlépett a bencés rendbe (a ferencesek szigorú regulái és humanista
műveltség elutasítása miatt)
* jogi kar a poitiers-i egyetemen
* világi pap lett
* orvosi kar 1530 körül a montpellier-i egyetemen
* álnéven kezdett népszerű történeteket írni --- így próbált anyagi helyzetén javítani
* 1532-ben jelent meg a Pantagruel első könyve
* műveit betiltották, meneklünie kellett Párizsból --- orvos Metzben
* támadások Rabelais ellen egy szerzetes és Kálvin János részéről is
* pártfogók segítségével térhetett vissza Fra.o.-ba
* 1553 áprilisában halt meg
A Pantagruel
* fő műve Rabelais-nak; 1532-ben jelent meg, álnéven írta (nevének anagrammája)
* 1534-ben jelent meg a Gargantua, ami Pantagruel apjának a történetét meséli el --- több rész
is volt ezen a kettőn kívül (a Gargantua kronológiailag előbb van – korábbi történetet mond
el)
* Rabelais fő forrása a Lyonban kezébe került Gargantuáról szóló ponyvaregény
* az eredetin kívül más óriáshistóriát is felhasznált
* források még: antik költők (Lukiánosz és Plutarkhosz – hivatkozik is rájuk), Villon, spanyol
és olasz epikus történetek
* szorosan kötődik a népmesékhez, a nép hagyományokhoz
* hatalmas anyagot gyűjtött össze a szerző
* ha az egyes részeket külön-külön vizsgáljuk az első 2 rész felépítése az eposzok
jellegzetességeit mutatja --- a 3. rész egy hős útját követi nyomon, a 4. És 5. Rész pedig az
utaztató kalandregények előképeként fogható fel
* Rabelais világszemléletét kettősség jellemzi a teremtő képzelet és realista részek is helyet
kapnak a műben
* szatirikus ábrázolásmód + jókedv, vígság mellett érződik a világ problémáit pontosan látó
személyiség gúnyos fintora
* Rabelais nem ismer könyörületet, a képmutató világ hívságait állítja pellengérre
* hősei viselkedésükkel és túlzott természetességükkel is polgárpukkasztó szerepet játszanak
* érzékeny a vallási és politikai kérdésekre
* erotikus tartalmú részek
* a hősök szerelmi élete néhol túlmegy a jóízlés határán
Wednesday, 25. April 2007, 18:56:16
világirodalom
Petrarca
* 1304-ben született
* két korszak határán álló személyiség --> kereszténység és humanizmus
* visszamenekül az antik költők műveihez (leveleket is ír nekik)
* két fontos momentum: Petrarca és Laura --> az örök szerelem
és a babér --> a hírnév (akit költővé koronáztak)
* szent Ágoston a mentora & a „jobbik énje”
* az egyik legkiválóbb létforma-életforma írónak lenni ebben az időszakban, és ezt találja fel
* Petrarca
--> életformájában is példaként szolgált a humanisták számára
--> ő volt az első reneszánsz ember, aki felismerte és napvilágra hozta az antik stílus
könnyedségét --> a lélek nevelése, kultúrája nem lehetséges az antik világ nagy mesterei
nélkül
Élete
* apja jól ismerte Dantét
* száműzetésben született --- Incisaban nevelkedik (Firenzei állam területén)
* csodagyereknek számít (fiatalon megtanul latinul + verselni is)
* montpellier-i egyetemen folytatja a tanulmányait (jogásznak akarták)
* Bolognába kerül aztán (legrégibb jogászképző egyetem)
* megvolt a végzettsége, de nem tette le a záróvizsgát
* mikor költővé koronázzák (1341.) olyan diplomát csináltat, ami egy szintre helyezi az egyetemi
professzorokkal, és feljogosítja, hogy bármely egyetemen irodalmat tanítson (tulajdonképpen ez
volt az első bölcsészdiploma)
* diakónus lett (vagy áldozópap), miután szakított a világgal --- egy bíboros titkára lett
(Giovanni Colonna)
* rengeteget utazott (Fra.o., Belgium, Svájc, talán Anglia is)
* filológusnak készült valójában
* 2 törvénytelen gyermeke is született (Giovanni és Francesca)
* bűnbánó zsoltárokat is írt, és Szent Ágoston alapján összeállította önvádló és magateremtő
önéletrajzát titkos belső konflikztusairól Kétségeim titkos küzdelme (latin nyelvű, az
Igazság allegorikus figurája jelenlétében folytatott 3 párbeszéd Szent Ágoston és a költő
között)
A Daloskönyv
* „mellékterméknek” tekintette
* könnyed kalandok sora után bekövetkezik a találkozás 1327. ápr. 6-án a Santa Chiara-templomban
Laurával --> az iránta érzett szerelem haláláig meghatározó volt
* világirodalmi hírnevét és rangját valójában azoknak az olasz nyelvű verseinek köszönheti,
amelyeket a saját örömére írt --> ezek a költemények együttesen alkotják a Daloskönyvet
* döntő többségükben a Laurához fűződő szerelméről szólnak, de vannak politikai témájú versek is
* fő motívuma a Laura-szerelem --> a szerelmi költészetnek egy sajátos stílusát mutatja be
--> ellenállhatatlanul, elemi erővel tört rá + kerítette
hatalmába úgy, hogy nem tud szabadulni tőle
* 366 költemény --> szonettek (317), canzonék (29) és más strófaszerkezetek
* szerelmes-vágyakozó, mélabús sorok
* semmit sem tudni a provance-i lányról --- mivel nagypénteken ismerkedett meg vele, ezért
megszentségtelenítette az ünnepet, de mivel nagypénteken halt meg, így égi küldöttnek is
tartották
* eleve elrendeltetettség szintje
* Laura élete vs. a sorsszerű elrendelés --> annyit utasítja vissza, hogy beatricei magasságokba
emelkedik
* a földi indulatok mellett megjelennek az égiek + a nagyság és a halhatatlanság vágya mellett a
keresztény alázat, a túlvilágra figyelő erkölcsi értékrend, az isteni kegyelem keresése és a
földi hívságok megvetése --> mindez furcsa kettősség: egyfajta mozgatórugó és rendszerező elv is
a költészetében
* Laura halálával oszlik két részre --> a vidám és szomorú szerelem jelenetei
* a Petrarca – Laura szerelem válik a lovagi szerelemmé, átvészelik a 18. Századot, és azután új
lángot kap a romantikától
* Petrarca költészetét a megfékezettség, a formák és a gondolatok klasszikus egyensúlya jellemzi
De Ignorantia
* a tudatlanságról (önmaga és mások) --- Petrarca legfontosabb filozófiai alkotása
* ismeretelméleti kétely a természettudomány vezető szerepével kapcsolatban
* nagyon alap szinten tudott görögül + begyűjtött sok platóni, neoplatonista és arisztotelészi
tanulmányt
* amikor Velencében él, azon gondolkodik, hogy odaajándékozza a városnak a könyvtárát (ami abban
az időszakban a legnagyobb volt a világon) + mindezt átdolgozta (2 autográf kézirat)
* 4 férfiról ír (Arisztotelész elkötelezett hívei), akik lenézték Petrarcát, mert ő katolikus
volt (akkoriban az volt a divat, hogy a művelt ember ateista volt és a természettudományra
esküszik) --> maró gúny --- Arisztotelész elleni vitába csap át --> ezzel előkészíti az
emberközpontú filozófiát
* Petrarca úgy gondolta, hogy ez a 4 ember, az antikokra hivatkozva elfeledkeztek a keresztény
ókorról (Lactantius, ill. Szent Ágoston művei)
* felismerte Platón fölényét Arisztotelésszel szemben
* végül elismeri, hogy ellenfeleinek igaza van, ő jó ember, csak éppen műveletlen (persze ezt
nem kis szókratészi iróniával teszi
WIDGETIZE