WeBlogom

Rég nem volt már a blogon vicc, és szerintem most sem árt kis nevetés
Szóval rögtön kettő is.

Férfi kilép a WC-ből. Odalép hozzá egy nő:
- Elnézést, koedukált?
- Nem. Szartam!



Elfogtam egy levelet:
San Diego-i Tengerészgyalogos Kiképző Központ

Drága Mama és Papa!

Jól vagyok. Remélem ti is.
Mondjátok el Walt bátyámnak, meg Elmer bátyámnak, hogy a Tengerészgyalogság mérföldekkel jobb, mint az öreg Minch-nek dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak amilyen gyorsan csak
tudnak, mielőtt minden hely elkel.

Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik hogy tovább alhatok mint szoktam. Mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy amit reggeli előtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot. Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát
hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni. Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegviz.

A reggeli bőviben van cullangoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely, tojás, szalonna stb., de elég gyenge normális kaját tekintve, mint pl. krumpli, sonka, sültoldalas, steak, sült padlizsán, sütemény. De mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek. Az ő kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni
délig, mert akkor újra enni adnak.

Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni. Naponta kimegyünk "erőltetett menetre", ami az őrmesterünk szerint hosszú gyaloglás, hogy megkeményítsen bennünket. Ha úgy gondolja, ám legyen, nem az én dolgom hogy mást mondjak, de ezek az "erőltetett menetek" kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a farmtól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a
lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába. A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos.
Az őrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan kötözködik. A százados olyan mint az iskola igazgató. Az őrnagyok és az ezredesek csak mászkálnak erre-arra, és ráncolják a homlokukat. Egyáltalán nem zavarnak senkit.

A következőtol biztosan halálra röhögi magát Walt és Elmer bátyám. Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért. A célpont közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lő, mint nálunk a Higget fiúk. Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is nekünk kell megtölteni a
töltényeket: kapjuk dobozszám.

Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk. Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Tug Jordant, aki Silver Lake-ből van itt. őt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64
kiló és 152cm magas vagyok, ő meg 136 kiló és 190cm.

Bárhogy is, mondjátok el Waltnak és Elmernek, hogy siessenek és jöjjenek, mielött más fickók megneszelik ezt a jó helyet!

Szerető lányotok,
Gail

Modern kislány vagyok nagy hibákkal teli.
A foglalkozásom nem háztartásbeli.
Főzni nem tudok a mosáshoz nem értek.
A házimunkához kedvet nem érzek.
Ám egyet büszkén be merek vallani.
Sok mindent nem tudok, de van ám valami.
Amit oly' pompásan értek.
Mint kevés asszony ezen a vidéken.
Mert tudom azt bármiféle pózban.
Gyors és lassú tempóban.
Tudom oldalt fekve, lábfekve és háton.
Ahogy jónak látom.
Tudásom e téren több mint tökéletes.
S hogy hason is tudom az csak természetes.
Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én.
Mivel tanítóm egy fiatal legény.
Fiatal volt mégis jól megtanított ő.
S nem voltam e téren tudatlan nő.
Bevallom először borsódzott a hátam.
Mikor a fiú nagy rúdját megláttam.
Eleinte azt hittem leszakad az ég is.
Lihegtem kapkodtam, de csináltam mégis.
Idővel rájöttem mi ennek a titka.
S feltárult előttem mindennek a nyitja.
Később már oly rutint szereztem
Hogy tudásommal pénzt is kereshettem.
Csináltam reggeltől korán felkelve.
Mert ilyenkor jön meg minden ifjú kedve.
És nagyon boldogan vidáman műveltem.
Még estefelé is mikor a nap lement.
Hull rólam a ruha mint fazékról a zománc.
És testem olyan lesz mint a fénylő topán.
Van aki gumisapkát húz a fejére.
Ám ez a gyönyört csökkenti felére.
Ez az én gyengém ezt kell elhallgatnom.
Én a nedvességet érezni akarom.
De hát mit nevettek nem kell ezt megszólni.
Nem kell mindjárt rosszra gondolni.
Nincsen abba semmi, amit elbeszéltem.
Ha hiszitek ha nem az úszásról beszéltem.